Lépj kapcsolatba velünk

Család

Csaba testvér véleménye a családot érintő népszavazásról

Közzétéve

Csaba testvér - Fotó: echotv.hu

Böjte Csaba ferences szerzetes a Maszolnak a család fogalma kapcsán elmondta: szerelem tanösvény kialakításán dolgozik annak apropóján, hogy Petőfi Sándor Erdély területén lett szerelmes Szendrey Júliába. „Kilencállomásos tanösvényben próbálom megfogalmazni az ismerkedés, az önismeret, a szerelem, az együtt járás és barátság, házasság, nászút, gyermekvállalás stációit. Ennek a szerelemútnak – amely Nagyváradtól Koltóig tart – első állomásán mindig arról szoktam beszélni, hogy meg kell határozni: „ki vagyok én?”. Isten szent ajándéka vagyok, ugye, mert a Szentírás is úgy fogalmaz „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte”. A huszonegyedik században, én úgy látom, nagyon sokan identitáskrízissel küzdenek: de mindannyian Isten ajándékai vagyunk, egy simogatás, egy jó szó” – vélte a ferences atya, aki szerint az ember azért van a világon, hogy embertársainak, de különösen a családban egy valakinek áldásává váljon, boldoggá tegye őt.

A másik fontos dolog Böjte Csaba szerint az, hogy az ember megkeresse a belőle hiányzó részt, a társát. „Sokat lehet tévedni, de az Isten a Szentírásban is azt mondja: hogy a férfi elhagyja a családját és ragaszkodik feleségéhez, és vele egy test és lélek lesz. Tehát a Szentírás egyértelműen azt mondja, hogy a házasság férfi és nő között köttetik” – hangsúlyozta. Hozzátette: fontos az is, hogy a társak egymást, a másik vágyait és céljait megismerjék. A házasság és a gyermekvállalás ilyen tekintetben a beteljesedés – vélekedett.

„Isten nem egy fapados megoldást akar adni egy fiatalnak, ahol nincsenek meg ezek a lépések, nincs meg igazából a kiteljesedés. Mert az egy társas önzés. De ha ezeket az ember szépen végigjárja, akkor az maga a business class-on való utazás” – foglalta össze a házasságról és családról kialakított elképzelését. „Logikus, hogy én is leadok egy szavazatot a referendumon” – mondta Böjte Csaba, aki szerint az első számú társadalmi prioritás a családi életre való felkészítés kéne hogy legyen, hiszen ennek hiányából „rengeteg fájdalom és szomorúság” adódik. „Mennyi válás, mennyi veszekedés és árva gyermek van. Ennél sokkal több pénzt is elköltenék a referendumra, ha ezzel helyre lehetne ezt hozni” – summázott.

„Én a gyermekeimnek mindig mondom, hogy ha az állomásban valaki leül és egy újságpapírról kolbászt eszik, akkor ettől a Jóistennek biztos, hogy nem fog az agyvize felfőni. De én azt gondolom, hogy az a normális, ha meg van terítve az asztal, párolog a finom húsleves, megfogjuk egymás kezét, együtt eszünk, és hálát adunk a Mindenhatónak, családként ebédelünk. És ahogy a táplálkozásnak megvan a kultúrája, úgy a családalapításnak, szerelemnek és házasságnak is megvan a maga kultúrája” – vélte a ferences atya, aki szerint a referendum erre szeretne valamilyen módon „rávilágítani”. „Sokan mondják, hogy a család, a házasság krízisben van. De ha én kimegyek a sípályára és ott valaki elesik, akkor nem a sízés van krízisben, mert a sízés önmagában egy csodálatos dolog – repülés ég és föld között –, egy álom, de ezt meg kell tanulni. Ugyanígy a családról is azt gondolom, hogy egy csodálatos dolog, de azt is meg kell tanulni” – következtetett a ferences atya.

Hozzátette: ha kevesebb munkája lesz gyermekvédelmi szakemberként, mert kevesebb árva gyermek és szétvert család lesz, akkor a társadalom, a család nyert a referendum nyomán. „Ha kevesebb lesz a magányos és szenvedő szingli, akkor már önmagában is sokat nyert a társadalom. Ezzel a témával mindenképp kell foglalkozni, de úgy gondolom, nem csak a politikusoknak, hanem a közembereknek, a pedagógusoknak és orvosoknak is” – tette hozzá végezetül.

maszol.ro

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...

Család

Élet a családi asztal körül (1.) – Ki vagy mi uralja a te asztalodat?

Közzétéve

Szerző:

A családi asztalnál megült együttlétek összekovácsolhatják a családot. - Fotó: Shutterstock

Fogyasztói társadalmunkban a családi étkezések többnyire véletlenszerűekké váltak. Egyre gyorsabban élünk, egyre felületesebbek leszünk, ha valami tetszik, gyorsan nyomunk egy „lájkot” és megyünk tovább. Ha beletörődünk ebbe, és nem próbáljuk visszafordítani a folyamatot, a családi kapcsolataink építésére fordítható értékes időt veszítjük el.

Egy asztal attól lesz családi, hogy közösséget teremt. A családi asztalon ott kell lennie a testi erőt, életet adó egészséges, tápláló ételnek, de a közös étkezés befejezése után is lehet összetartó szerepe a különleges berendezési tárgynak: jól meghatározott helye lehet a játékoknak, a jó beszélgetéseknek. A bútorkészítés ősi foglalkozásának a magyar megjelölése az „asztalos” kifejezés, amely arra utal, hogy igen fontos bútordarabról van szó.

A családi asztal körül kialakuló kötődések a valahová tartozás érzését mélyítik el a családtagokban, gyermekekben, segítenek a szociális készségek fejlesztésében és önbizalom fejlesztésében. Ezért a családi étkezések nem válhatnak csupán a napi kötelező táplálékbevitel díszleteivé, a „faljál valamit és rohanj tovább” otthoni változataivá.

A tapasztalat azt mutatja, hogy ahonnan kiszorulnak a családi asztalok, ott a képernyők kerülnek a figyelem középpontjába, némely háztartásban a nappali mellett a hálószobákban, sőt még az ebédlőben, a konyhában is szorítanak helyet a tévének, hogy lehetőleg egy perc nyugta se legyen a családnak az információáradattól.

A készülékeink – ha hagyjuk – képesek uralni a családi kapcsolatainkat. A közös étkezésekre amúgy is nehéz „begyűjteni” a családtagokat, de néha még a tányér fölött is a képernyőre bámul az asztaltársaság. Ezért, ha élvezni akarjuk a nemcsak asztali örömöket ígérő családi együttlétek áldásait, kapcsoljuk ki a „varázsdobozt”!

Jézus Krisztus életének kiemelkedő pillanatai voltak azok, amikor „asztalhoz ült” a barátaival, bár abban a korban inkább leheveredtek az asztal körül a vendégek. Az első csodáját egy lakodalmi asztaltársaság szeme láttára tette, az Atya által ígért örök boldogságot ünnepi vacsorához hasonlította, a kenyeret és bort választotta, hogy nekünk adja magát az Oltáriszentségben.

Fontos, hogy a családi étkezéseink az imádság helyei is legyenek! A családi ima egyik leggyakoribb formája épp az étkezés előtti vagy utáni ima és hálaadás. Pedig majdnem biztos, hogy sem a mi, sem a gyermekeink generációja nem tapasztalt valódi éhséget, szinte magától értetődőnek tartjuk, hogy naponta többször is a bőségesen megterített asztal mellé ülhetünk.

„Aligha kérhetjük őszintén: »mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma«, amikor az éléskamrában egyhavi élelmet halmozunk föl.”

– figyelmeztet az imádságról szóló könyvében Philip Yancey amerikai keresztény író.

Ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mennyire kiváltságosak vagyunk, és tudjuk ezért dicsőíteni és áldani Teremtőnket, minden jónak a forrását.

A 2001. szeptember 11-i new yorki terrortámadás után a ledőlt ikertornyok romjai alatt egy súlyosan sérült édesapa a családjára gondolt. Utolsó emléke róluk az aznapi közös étkezés, az indulás előtti reggeli volt. Békességet adott annak a tudata, hogy ha nem is éli túl a katasztrófát, de a felesége, a gyermekei a családi étkezés emlékével együtt gondolnak majd rá. Az édesapát később sikerült kimenteni a romok alól. Néhány év múlva az egyik fia egy újságcikkben arra emlékezett, hogy épp a családi asztalhoz kötődő együttlétek kovácsolták egységbe a családjukat, annyira hogy a bajban hittel, egy szívvel, egy akarattal tudtak Istenhez kiáltani az édesapjukért.

A mi gyermekeinknek milyen emlékeik vannak a családi asztal kapcsán?

(folytatjuk)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

Legyen még több játékosság a házasságunkban! – TESZT

Közzétéve

Szerző:

Játékos házaspár - Fotó: klublu /Fotolia

A játékosság nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is nélkülözhetetlen. Ha jelen van a házasságunkban, olyan fontos „vitaminokkal” látja el a párkapcsolatunkat, mint a kíváncsiság, a humor, a türelem és az alkalmazkodóképesség.

„Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.”

– talán ez a világ egyik legismertebb első mondata, amellyel egy regényt elindítottak. Joseph Heller, a „22-es csapdája” című nagy sikerű szatirikus történelmi regény írója talán nem is sejtette, hogy híres mondata lesz az egyik leggyakrabban idézett meghatározás a hirtelen lecsapó, mindent elsöprő szerelemre. Arról azonban már jóval kevesebbet beszélnek, írnak és értekeznek, hogy hogyan lehetne ezt a csodás pillanatot a lehető leghosszabb ideig fenntartani, esetleg újra meg újra átélni – a házasságban is.

A kíváncsiság a köztünk vibráló szerelem ébren tartásának, az új dolgokra való nyitottságunknak egyik fontos kelléke. Ha a házasfelek már nem érdeklődnek egymás iránt, és azt hiszik, hogy már mindent tudnak a másikról, lassan elveszítik egymást. Kapcsolatuk megszokottá és unalmassá válik és egy idő után már egy másikkal, máshol kezdik keresni a frissességet, a felpörgető élményeket.

A humorérzék a mindennapi összezörrenések, csüggedések és csalódások leküzdésében segít a pároknak, máskülönben ezek a lassan ható „mérgek” kiszívják a kapcsolat erejét. Ha tudunk nevetni a saját hibáinkon, könnyebben túltesszük magunkat társunk hibáin, tökéletlenségein is, sokkal megbocsátóbbak, irgalmasabbak leszünk. Egy kis humor a házasságunk nagy összezördüléseit, a kötelékeinket megerősítő élményekké alakíthatja.

Párkapcsolataink játékos, vidám pillanatai emlékezetünkben a pozitív élmények „tartályába” kerülnek, és könnyen előidézhetőkké válnak a nehéz, megterhelő időszakok idején. Ma is szívesen olvassunk bele azokba a szerelmeslevelekbe, amelyek közös életünk kezdetén születtek, és ugyancsak bizsergető érzésekkel jár házasságunk első, „fészekrakó” hónapjainak felidézése. Ezek a „mi” életérzést erősítő visszatérések az „első szeretethez”… Ma is azok a legszebb pillanataink, amikor tudunk felszabadultan nevetni a hétköznapjaink egy-egy fonákságán, vagy amikor egymás torkának ugorhatnánk, de nem tesszük, hanem inkább kifigurázzuk a helyzetet.

Illusztráció – Fotó: mercatornet.com

A nyitott szemmel való álmodozás, a pajkos képzelődés lehet a játékosságnak az a formája, amelynek leginkább a gyermekek a mesterei. Sajnos ez a színfolt is már alig-alig azonosítható a „nagyon komoly” és „földhözragadt” házasságokban. Mi lenne, ha időnként azon is törnénk a fejünket, hogy milyen új és főként romantikus randevú-ötletekkel tudnánk felfrissíteni házasságunk levegőjét?

A játékosság a szerelmi életünkre is hatással lehet, és ez esetben nem a szexuális játékokra gondoltam. A jól megszervezett, vagy időnként véletlenszerűen alakuló közös szórakozás, együtt lazítás úgy fűz össze bennünket, hogy fogékonyabbá vállunk a szeretetre, és ennek a hangulata átterjed a hálószobánkra is.

Ha ideje volt az elgondolkodásnak, akkor itt az ideje a felmérésnek, de főként a döntéseknek: akarunk-e még több játékosságot engedni a házasságunkba?  

 

Mennyire játékos a párkapcsolatotok?

 

Válaszlehetőségek:

1 napja (5 pont), 2-5 napja (4 pont), 6-12 napja (3 pont), több mint két hete (2 pont), több hónapja (1), már nem is emlékszem rá (0)

  1. Mikor nevettetek együtt utoljára?
  2. Mikor volt az utolsó randevútok, közös sétátok, amikor csak egymásra figyeltetek?
  3. Mennyi idő telt el azóta, hogy valami újjal próbálkoztatok a szerelmi életetekben?
  4. Mikor lepted meg utoljára a párodat valami szokatlan ajándékkal, figyelmességgel?
  5. Mikor voltál igazán kíváncsi arra, hogy a társad mit gondol egy téma kapcsán?
  6. Mikor sikerült legutoljára olyan – páros életetekkel, házasságotokkal kapcsolatos – kellemes emléket, szép pillanatot elraktározni, amelyre később is szeretnél visszaemlékezni?
  7. Mikor volt utoljára, amikor felszabadultan hancúroztatok és szeretgettétek egymást?
  8. Mennyi ideje annak, hogy napközben a társadról álmodoztál, és alig vártad már, hogy találkozhassatok?
  9. Mikor daloltatok vagy táncoltatok együtt utoljára?
  10. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor egy szabadidős tevékenységben együtt voltatok?

 

Minden 15 pont alatti eredmény, jelentős „játékosság-deficitet” jelent. Ideje tenni azért, hogy még több vidámságnak, játékosságnak, hancúrozásnak adjatok helyet a párkapcsolatotokban, házasságotokban! 

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

20 dolog, amit az édesapák kellene megtanítsanak a fiaiknak

Közzétéve

Szerző:

Forrás: Pixabay

Az alábbi felsorolás vezérfonal lehet ahhoz, hogy minőségi időt töltsünk a gyermekeinkkel.

Az ipari forradalom előtt az apák céltudatosan nevelték a gyermekeiket, tudatában voltak annak, hogy mennyire meghatározó a befolyásuk a felnövekvő generációk életében. Akkor még természetes volt, hogy az édesapák idejük nagyobb részét a fiaikkal töltötték – a földeken, a műhelyben, a családi gazdaságban, vállalkozásban. Ilyen körülmények között lehetőségük volt arra, hogy megosszák hitüket és értékeiket, megismertessék és megszerettessék gyermekeikkel a munkájukat, esetleg gyakorlati tanácsokkal láthatták el őket. A fiúk testközelből láthatták, hogy hogyan viselkednek egymás között vagy társaságban a férfiak, hogyan vezetik a rájuk bízottakat, hogyan harcolnak a családjuk megélhetéséért – valósággal magukba szívták a férfilét minden rezdülését.

A gyári munka aztán elszólította a férfiakat otthonról, így a gyermekek – jó esetben – az anyjukra maradtak. A fáradtan hazatérő apa már csak rövid időre volt képes bekapcsolódni a család életébe, figyelmének és energiájának már csak a maradéka jutott a gyermekei számára.

Napjainkban a munka, az iskola, a szabadidős tevékenység, de még az egyház is elválasztja az édesapákat a fiaiktól, akik már évtizedek óta külön utakon járnak.

Ezért van ma szükség tudatos, elszánt édesapákra! Az alapoktól kell kezdenünk fiaink tanítását, és nem szónoklatokkal, inkább példamutatással.

Az alábbi felsorolás nem teljes, nem terjed ki a szellemi területekre, az imára, az Istennel való kapcsolatra, amelyben mi, édesapák, példaképként kell álljunk a fiaink előtt. Az alábbiak inkább ötletek apáknak és fiaiknak az együtt töltött minőségi idő érdekében.

Apa és fia a természetben (Illusztráció) – Fotó: Pixabay

Tanítsuk meg a fiainkat…

  1. Ígéreteket megtartani – Az igazi férfiak egyik legértékesebb tulajdonsága a szavahihetőség és a megbízhatóság – mellettük a nőknek „nem kell észnél lenni”.
  2. Másokat szolgálni – Jó, ha időben megtanulják, hogy nem körülöttük forog a világ.
  3. Határozottan, férfiasan kezet rázni és közben a partner szemébe nézni.
  4. Lovagiasnak lenni – Merjenek „ódivatúak” maradni: a nők előtt ajtót nyitni, őket az asztalhoz kísérni, a jelenlétükben felállni. A hölgyek ezt értékelni fogják!
  5. Veszíteni tudni – Fiaink sportmérkőzései és versenyei erőpróbák – a későbbi kudarcokra, csalódásokra készítenek fel.
  6. Pénzzel bánni, takarékosnak lenni – Ha szeretnénk, hogy a fiaink két lábbal álljanak a földön, időben helyezzünk némi felelősséget a vállaikra. A pénzt a magyar szóhasználat szerint „keressük”, az angol nyelv szerint azonban „csinálják, készítik”, megdolgoznak érte. Ezt jó, ha időben megtanítjuk fiainknak, és azt is, hogy szívesen adjanak abból, amit megkerestek – jó ügyekre, rászorulóknak.
  7. Nyilvánosság előtt beszélni – Erő és hatalom van a kimondott szóban.
  8. Olvasni – Jó könyveket, szépirodalmat – aztán beszélgetni róla. Ha közösek az olvasmányélmények, még jobb. A jó vezetők – jó olvasók.
  9. Hangszeren játszani – Rendezettségre és fegyelemre nevel.
  10. Nyakkendőt kötni – Egyszerű csomóval és kettős kötéssel, kis csomóval és Windsor-csavarással.
  11. Úriember módjára, férfias divat szerint öltözködni – Egyre nehezebb téma, de érdemes belevágni! Híres divatházak kifutóin egyre gyakrabban látni női ruhákba bújtatott férfiakat, akik tűsarkakon imbolyogva fogadják a toleranciabajnokok tapsviharát. Az „újhullám” jelei már megmutatkoznak a férfiviseletben. A férfias öltözködés mintái a fiúk számára az édesapák.
  12. Játszani – A társasjátékok megtanítanak osztozni, a sorunkat türelemmel várni, a hibáinkból tanulni, a veszteségeinkből kiemelkedni, a csapatjátékok együttműködésre, sportszerűségre sarkallnak.
  13. A legfontosabb szerszámokat, eszközöket használni – Ne azonnal az esztergagéppel kezdjük! A fiúk amúgy is áhítattal figyelik fúró-faragó apjukat, ezek a „beavatás” legalkalmasabb pillanatai.
  14. Egyszerű ételeket elkészíteni – A férfi séfek jó példaképek, de kevesen jutnak el a főzés művészetének ilyen magasságaiba, és nincs is erre szükség! Semmi baj nem származik abból, ha fiaink otthon érzik magukat a konyhában. Egy, az apjukkal együtt eltöltött bográcsozós délután életre szóló élményként vésődhet be az emlékezetükbe.
  15. Inget, nadrágot vasalni – A házimunka nem csak női munka! Ez a tudás, amit majd a feleségeik is nagyra értékelnek.
  16. Szobát festeni – Az egyszerű ecsetmozdulatoktól a bonyolult mintákig. Lehet, hogy egy jó szakemberrel többet adsz a világnak.
  17. Tüzet gyújtani – A mikrohullámsütők és indukciós főzőlapok világán túl hasznos lehet a több évezredes tudás.
  18. Túrázni, táborozni – Sátrat verni, árkot ásni, erdőben járni, a természet rezdüléseire figyelni, tájékozódni, napfelkeltét csodálni.
  19. Egyszerű önvédelmi fogásokat elsajátítani – Nem baj, ha meg tudja védeni magát! És tegyük hozzá az evangéliumi tanácsot: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt 10,16)
  20. Háziállatokért, a természetért felelősséget vállalni – A természetvédelem igazából „teremtésvédelem”. Isten csodálatos világát együtt tanuljuk meg őrizni!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Népszerű