Az alábbiakban Csiby József brassó-belvárosi plébános eucharisztiáról szóló gondolatait közöljük.
A világunk, amelyben élünk-élek, olyan amilyenné formáljuk, amilyenné alakítjuk. Meg kellene tanítani az embereknek, hogy minden rajtam és rajtad múlik. Ne másoktól várd a változást, az életed, életünk jobbrafordulását. Ahogy Teréz anya mondta az újságírónak, aki őt kérdezte: annyi baj és probléma van a világban, mit lehet tenni? Én és te legyünk szentek, éljünk Istennek tetsző életet… Elvárásokat elsősorban önmagunknak kell megfogalmaznunk: én nem teszek rosszat, én nem lopok, én nem hazudok, én leszek becsületes, én térek jó útra, én élek eskümnek megfelelően, én nem dobom el a szemetet, én nem szennyezem a vizet, én leszek az, aki ha egy fát kivág, akkor kettőt ültet a helyébe, én leszek az, aki Isten törvényeihez igazítom életemet, én leszek az, aki párbeszédet kezdeményez, én leszek az, aki ismételten megbocsátok…
Rendkívüli kegyelmi időket élünk ma is. Megannyi lehetőségünk van, hogy keresztényként kibontakozhassunk, hogy a keresztény – krisztusi értékeket-életet megmutassuk a világnak. Sajnos a kísértések is megvannak ma is: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége (1 Jn 2,16). Nehezen haladunk előre. De az egyház, a kereszténység és abban a keresztény ember helyzete sohasem reménytelen. Nagyon is van jövő, ha az nem is lesz olyan, amilyennek talán elképzeljük. Jobb lesz annál. Csak igyekeznünk kell a Szentlélek indításaira hallgatnunk. Ez pedig elcsendesedést kíván, imádságot, Isten létének, jelenlétének megtapasztalását.
Erről kell szóljon az Eucharisztikus Kongresszus. Mert az Eucharisztia Isten emberektől elszakadni nem tudó titokzatos és felfoghatatlan szeretetének és ragaszkodásának (jelenlétének) kézzelfogható bizonyítéka.
Csiby József
brassó-belvárosi plébános
