David Macaire érsek: „A család az az alapvető érték, amelyhez az emberek vissza akarnak majd térni”

Reméljük, már nem lepődnek meg olvasóink, ha a távoli Martinique sziget, Franciaország tengerentúli megyéjének érsekétől, David Macaire atyától idézünk gondolatokat. Eredeti látásmódja, sajátos tapasztalatai néha eltérnek a mienktől, néha meghökkentenek, néha meg elcsodálkozunk, hogy amikor mi olvastuk a Szentírás valamely részletét, nem is jutott eszünkbe, hogy úgy értelmezzük, ahogyan ő látja. Máskor olyan érzésünk van, hogy Martinique helyett akár Magyarországot is mondhatott volna – minket is érintenek ugyanazok a szomorú globális jelenségek, a lelki elsivatagosodás, a fogyasztói szemlélet eluralkodása. Macaire érsek kivételesen gondolatgazdag írásaiból, homíliáiból, magyarázataiból csak úgy süt az erős Istenhit, az Istenszeretet és az az akarat, hogy Krisztus tanítását átadja. Most a családról szóló, vele készült 2017-es interjú összefoglalóját adjuk közre.

Manapság olyan nehézségekkel kell szembenéznünk, amelyek miatt minden korábbinál központibb, fontosabb a katolikus Egyház és a család közötti kapcsolat – mondja az érsek. A család, a férfi-női kapcsolat áll a központban a társadalom, sőt az egész emberiség egyensúlya szempontjából. Ha megkérdezzük a fiatalokat, bárhol a világon, mi a számukra a legfontosabb, azt válaszolják: „A családom”.

„Megkérem őket: Beszélj a családodról! És akkor beszélnek az apjukról, akit talán sohasem ismertek, a nevelőapjukról, néha meg a hagyományos családról, apjukról, anyjukról, testvéreikről. Néha meg azt hallom: Apám és anyám most vált el, mert az anyám teherbe esett egy másik férfitől.  Ez egy valós eset. Ettől függetlenül, ezeknek a fiataloknak a kérdésre adott legelső válaszuk az volt: A legfontosabb a családom.”

Macaire érsek dolgozott hajléktalanok között is. Többségüknél, mielőtt az utcára került volna, valamilyen családi dráma, válás, szétköltözés történt. Az esetek 90%-ának a hátterében a család szétesése állt.

A nehézséggel, betegséggel, öregséggel, munkanélküliséggel, magánnyal szembenéző családtagot a család tartja „víz fölött”. Az állam és a hatóságok is megpróbálnak a legszegényebbekkel, a leggyengébbekkel foglalkozni, tulajdonképpen nem hiányzik a jó szándék. De ha a család nem lenne ott, és az államra hagyná, hogy az látogasson minden beteget, minden foglyot, segítsen minden rászorulón, akkor mivé lenne a társadalom?

„A család az a hely, ahol minden viszonzás nélkül befogadnak – mondta az érsek. – Itt van jogunk a tévedésre is. Itt fogadnak el engem, itt szeretnek engem magamért, azért, aki vagyok, olyannak, amilyen vagyok. A családi életen áldás van, amit senki nem vehet el tőlünk.”

A család nagyon erős. Még akkor is, ha néha az erőszak színtere lesz. Dühbe gurulunk, felidegesedünk, féltékenyek leszünk. A szenvedélyeinken egyre kevésbé tudunk uralkodni. Macaire atya ezért nem is igazán hisz a kizárólag szerelmen alapuló házasságokban. A tartós, erős kapcsolathoz a szerelem mellett barátság, testvéri érzés is szükséges.

„A szeretet a szeretet akarása. Itt vibrál a levegőben a modernitás, a nagy szabadság illúziója. A szexuális szabadság például nem eredményezte a férfi, a nő vagy a gyermek nagyobb boldogságát. Nem azt akarom mondani, hogy valamiféle merevebb korszakhoz kell visszatérni. De hát mindenki érzi, hogy vannak olyan stabil értékek, amelyekre támaszkodni kell. Azt hiszem, a család az az alapvető érték, amelyhez az emberek vissza akarnak majd térni. Egy kicsiny példát hozok: ha ökológiáról, környezetvédelemről, környezettudatosságról beszélünk, a család sokkal inkább megosztozik bizonyos dolgokon. Kevesebbet költenek, mondjuk például csak egy frizsiderjük van. Ha mindenki külön él, akkor sokkal többet fogyasztanak. Jól látható, hogy a család szöges ellentétben áll a fogyasztói társadalommal.”

És vajon a gyermek az az összetartó erő, amely szilárddá teszi a párkapcsolatot? – tette fel a kérdést a riporter.

„Nem, a gyermek nem lehet az, mert a gyermek nem stabil cement. Szeretném figyelmeztetni a párokat, veszélyes dolog, ha csak a „szülői mivoltukban kollégák”. Nem működik. A gyermek rendkívüli erő tud lenni, de ugyanakkor veszély és illúzió is. Sőt, még a szeretet akadályává is válhat. Egy beteg kisgyermek, egy apja vagy anyja ellen lázadó kamasz megoszthatja a családot. Egy házaspárt, egy családot valójában a párbeszéd, a kommunikáció tart össze. Egy olyan intelligens kommunikáció, amelyben a másik fél, azaz a férj, a feleség, a gyermek bármit megmondhat nekem, még kellemetlen dolgokat is. Meg persze jó dolgokat is.”

Macaire érsek szerint a gyermek ajándék, kegyelem, de okosan, intelligensen kell őt fogadni. Nem szabad agyonkényeztetni, a család urává tenni.

„Vajon a családon uralkodó gyermekek boldogabbak? – teszi fel a kérdést. – Hozok egy olyan példát, amely nem szerepel az Írásokban. A Harry Potterben, Dudley, Harry unokatestvére a családot uraló gyermekek mintapéldája. Vajon boldogabb, mint Harry? Dudley, akit a szülei annyira szeretnek, ez az elkényeztetett Dudley, minden divatos elektronikus játék tulajdonosa, vajon boldogabb? És fordítva, vajon az, akinek kevesebbje van, boldogtalanabb? Nem hiszem. El kell kerülni ezt a csapdát. Az egyetlen dolog, amibe kapaszkodjunk, ami megment minket, a szeretet.”

Az érsek kifejtette álláspontját az elváltak újraházasodásáról is. Válás az Egyházban nem létezik. Nem azonos az újraházasodással, mert az Egyház ugyanakkor bizonyos esetekben elismeri egyes házasságok érvénytelenségét, mint amelyek sohasem léteztek. Előfordul, hogy ketten úgy akarták összekötni a sorsukat, hogy az nem tekinthető szent, stabil, szándékos, tudatos elköteleződésnek két, együtt élni akaró ember között. Például valaki csak el akart menekülni otthonról az őt molesztáló mostohaapa elől, és igent mondott az első lehetőségre. Vagy éretlen volt még a házasságra, esetleg pszichológiailag alkalmatlan rá. Az ilyen eseteket az Egyház megvizsgálja, elbírálja, és az illető szabaddá válhat. Az Egyház szemében ő sohasem volt házas.

Ha a családról beszélünk, a házasság megkerülhetetlen. De nem ítélhetjük el azokat, akik nem házasok. Ha nem jutottak el oda, hogy megtalálják életük társát, nem kárhoztathatjuk őket.  De mindenki számára biztonságosabb ez az elköteleződés, és ha a gyermekek tudják, hogy számíthatnak erre a stabilitásra. Ez nem jelenti azt, hogy mi vagyunk a világ legjobb családja, mert összeházasodtunk. De a stabil, tartós szövetség segít.

Forrás: