fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

“Drága kislányom, ezért nem veszünk neked telefont…”

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

Egy pszichológus édesapa levele középiskolás korú kislányához.

Drága Kislányom,

Lassan véget ér az első félév a gimnázium első osztályában. Először is azt szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és milyen izgalmas látni, ahogyan növekedsz. Nehéz elképzelni, hogy néhány éven belül már saját lábadra fogsz állni. Csak remélni tudom, hogy amit édesanyád meg én tettünk, az felkészít téged az előtted álló izgalmas és kihívásokkal teli világra.

Mivel sokszor beszélünk erről, tudom, hogy már régóta szeretnél egy saját telefont. Hát persze, minden barátod ilyennel mászkál, és olyan sok minden történik online. Egy pillanatig sem hibáztatlak, hogy szeretnél egyet.

Már sokat beszéltünk a mindenféle kutatásokról, amelyek a fiatalokkal és telefonjukkal kapcsolatos komoly problémákkal foglalkoznak, köztük az alvás, a figyelemkoncentráció, az érzelmi állapot, a lelki élet, a társadalmi szereplés zavaraival és még sok más olyan tényezővel, amelyek mind aggasztanak engem, amikor azt látom, hogy a szülők a fiatalok kezébe adják ezeket a készülékeket, ők pedig egyszerűen nincsenek felkészülve arra, hogy mi történhet velük ennek a technológiának „köszönhetően”.

Mindenekelőtt azonban szeretném, ha tudnád, hogy édesanyád és én azért hozzuk meg ezt a nehéz döntést, mert valami még fontosabbat, még többet akarunk neked nyújtani: éspedig szabadságot.

Most biztosan azt gondolod: „Miért, ha adnátok egy telefont, az nem adná meg nekem azt a szabadságot, amit akarok?” Értjük, miért kérdezed ezt. De hadd magyarázzam el, miféle szabadságra gondolok.

Azt szeretném, hogy szabad legyél a fölösleges szórakozástól és izgalmaktól.

Természetesen mindannyian szeretünk néhanapján szórakozni, de amiről itt beszélek, az az a folyamatos nyüzsgés, az az állandó kísértés, amit oly sok osztálytársad él át a nap minden percében. Már megbeszéltük: mihelyt telefonod van, ez a fajta zaklatott szórakozás soha nem szűnik majd. Ami azonban a legaggasztóbb: a kutatások azt mutatják, hogy azok, akik fiatal korukban ismerik meg ezt a fajta állandó izgatottságot, sok éven át felnőtt korukban is tapasztalni fogják, hogy nehéz koncentrálniuk és odafigyelniük valamire.

Azt szeretném, hogy szabad legyél a függéstől.

Sok veled egykorú fiatallal beszéltem, és mindannyian ugyanazt mondták: nem is tudják, mit csinálnának, ha nem lenne telefonjuk. Néhány rövid év (sőt hónap) alatt annyira függővé váltak a telefonjuktól, hogy el sem tudják képzelni nélküle az életüket. Nem találnának oda valami új helyszínre, nem tudnának kommunikálni másokkal, nem tudnák mivel elűzni unalmas pillanataikat, egyszerűen szükségük van a telefonjaikra, mert nélküle elveszettnek érzik magukat.

Azt szeretném, hogy szabad legyél a túlzott szorongástól.

A telefon nemcsak függőséget okoz, hanem szorongást is kelthet, ami sem neked, sem a többieknek nem jó. Tudom, hogy ennek a szorongásnak egy része összefügg azzal az izgalommal, hogy mit is tudsz megtenni a telefonnal. De mindketten tudjuk, hogy az osztálytársaid annyira izgulnak amiatt, hogy mások vajon hogyan fognak reagálni a posztjaikra vagy a csetelésükre, hogy még az órán is csak a legutóbbi üzeneteket vagy szövegeket görgetik lefelé, esetleg azon aggodalmaskodnak, hogy vajon mit találnak majd a telefonjukon, amikor kicsengetnek. Mennyivel nehezebb nekik arra összpontosítani, hogy az adott pillanatban mit is csinálnak!

Azt szeretném, hogy szabad legyél az egészségtelen elvárásoktól.

Évekkel ezelőtt egy panelbeszélgetésen vettem részt középiskolásokkal. Feltettem nekik egy kérdést, amit már korábban sokszor megkérdeztem. Röviden: azt kérdeztem, hogy valaha is kikapcsolják-e a telefonjaikat. Rám néztek, és azt mondták, hogy ki tudnák kapcsolni, de nem teszik. Éspedig nemcsak azért nem kapcsolják ki, mert akkor izgulnának, hogy lemaradtak valami fontosról, hanem azért sem, mert akkor mások nem értenék, hogy ők miért nem válaszolnak azonnal. Ahogyan ez rengeteg másik tinédzserrel is így van, ők is bevallották, hogy ha van telefonod, akkor az az elvárás, hogy olyan gyorsan válaszolj, amilyen gyorsan csak tudsz, különben valami nincs rendben (veled vagy velük). Szerintem ez túlságosan nagy nyomás lenne rajtad életed mostani szakaszában.

Azt szeretném, hogy szabad legyél a kísértéstől és a kihasználástól.

A rendelőmben éveken keresztül fel-felbukkant egy tinédzser lány, olyanforma, mint te, egy stabil, szerető, odaadó család gyermeke, aki elmondta nekem, hogyan gyakoroltak rájuk nyomást, hogyan kérték őket arra, hogy küldjenek magukról meztelen képeket egy fiúnak. Mindannyian tudták, hogy ez helytelen. Mindannyian tudták, hogy meg fogják bánni ezt a döntésüket, annak ellenére, hogy izgalmas volt arra gondolni, hogy a fiú vonzónak találja őket. És meg is bánták, még évekkel később is bánták. A legjobb forgatókönyv az volt, hogy a képeket tudomásuk szerint soha nem látta senki más. A legrosszabb forgatókönyv szerint a képek kézről kézre mentek a fiú barátai és még sok más személy között, vagy akár zsarolásra is felhasználták őket, hogy még több meztelen képet csikarjanak ki tőlük. Mindegyik helyzetben a lányok hosszú-hosszú ideig kísérte a szorongás, hogy vajon mi lesz a képekkel (és a videókkal). Mindig is létezett a kísértés arra, hogy kompromittáljuk magunkat, és utána potenciálisan kizsákmányoljanak emiatt. De az okostelefonokkal ez a lehetőség valami olyanná változott, ami egy pillanat alatt megtörténik, minden egyes napon.

Végezetül, ha mindez még nem lenne elég, azt akarjuk számodra a legjobban, hogy legyen akkora szabadságod, hogy úgy élhess, ahogyan Isten szeretné, hogy éljél. Megértjük, hogy ha nincs telefonod, az néha nehéz és zavarba ejtő lehet a számodra, és utáljuk, hogy a társadalom olyan gyakorlatot támogat, amely nem jó sem neked, sem a barátaidnak. De akármi is történik, azt akarjuk, hogy legyen meg a szabadságod arra, hogy meghallgasd Isten hívását, akárhova is szólít bármelyik napon. Persze tudom, egy telefon birtoklása még nem jelenti azt, hogy ne tudnád meghallani és követni Isten hívását. De ahogyan a példabeszédben a termékeny talajra hullott magvak nagyobb valószínűséggel kelnek ki, mint a többiek, mi azt hisszük, hogy a mostanihoz hasonló nehéz döntések adják meg számodra a legnagyobb esélyt arra, hogy azzá a nővé alakulj, akivé Isten hívása szerint lenned kell.

Megértjük, hogy frusztráltnak érzed magad és csalódtál bennünk, amiért így határoztunk, de tudd, hogy azt cselekedjük, amit a legjobbnak hiszünk. És reméljük, hogy ahogyan nősz, úgy maradsz továbbra is szabad. Szeretünk téged és nagyon büszkék vagyunk rád.

Szeretettel:
Apa

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Család

4 mondat, amit soha nem mondj Jézusról a gyermekednek

Vannak mondatok, amelyeket néha gondolkodás nélkül kimondunk, pedig előfordulhat, hogy fokozatosan eltávolítják gyermekünket Istentől.

Közzétéve

Szerző:

Ahogy a kis Anna mondja a Mister God, This Is Anna (Isten bácsi, itt Anna beszél) című könyvben, Istent kis skatulyákba rakhatjuk. Például túl gyakran mutatunk a gyerekeknek egy olyan Istent, aki “hasznos”, mert jutalmat oszt, csodákat tesz, mindenre megfelelő magyarázattal szolgál, vagy akivel mondjuk ijesztgetni lehet, mint egy mumussal. Az ilyen mondatok örökre befolyásolhatják gyermekeinket. Hadd mondjunk néhány példát, amit érdemes elkerülni.

Kerüljük, hogy Jézust általában “kicsiként” emlegessük

Tulajdonképpen nem helytelen a “kis Jézusról” beszélni, hiszen Jézus emberré lett, és először természetesen kisgyermek volt ő is. Azonban nem jó ötlet, ha mindig vagy legtöbbször így hivatkozunk rá, mert akkor a gyermek számára Jézus megmarad “Kisjézusnak”, akit a Születés jelenetéből vagy a názáreti házból ismer. Ő lesz a gyermekek “Jézuskája”, aki aztán maradjon meg csak ott a gyermekkori dolgok és emlékek múzeumában. Semmi olyant nem szabad megtanulnunk gyermekkorunkban, amit később el kell felejtenünk.

“Jézus nem szeret téged, ha így viselkedsz”

Ezt a megfogalmazást úgy, ahogy van, be kellene tiltani, mert teljesen hamis. Jézus végtelenül szeret mindannyiunkat, még akkor is, ha a leggonoszabb bűnösök vagyunk. Az a gyermek, aki ezt a mondatot hallja, azzal a félelemmel fog felnőni, hogy elveszíti Isten szeretetét. Meg lesz győződve arról, hogy ezt a szeretetet ki kell érdemelnie, hiszen a bűnösöket nem szereti Isten. Amit a szülők mondanak a gyereknek a korai években, annak olyan hatása van, hogy a gyermekben még felnőttként is megmarad az az elképzelés, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha megfelelően viselkedünk.

Hasonlóképpen ne mondjuk soha azt, hogy “nem szeretem a hazudozó kislányokat (vagy a mindig ordibáló kisfiúkat)”. Ilyenkor feltehetően azt akarjuk mondani, hogy nem szeretjük, ha hazudnak, azaz ezt a cselekedetet nem szeretjük. A gyerekek azonban nem így értik, ők azt gondolják, hogy amikor hazudnak, őket nem szeretjük. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, és bizonyos értelemben az is, de a nevelés ilyen apróságokból áll, és nem szabad elfelejtenünk, hogy az, ahogyan megmutatjuk a gyermekeinknek a szeretetünket, segít nekik abban, hogy érzékeljék és megéljék Isten szeretetét.

“Isten meg fog büntetni téged”

Bár igaz, hogy a szenvedés a bűn következménye, hamis és veszélyes a szenvedést vagy a kudarcot úgy beállítani, hogy az egy adott bűn közvetlen büntetése. Idézzük csak fel, mit is válaszolt Jézus a tanítványainak, amikor egy vak emberről kérdezték őt: „Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9, 2-3).

Ha egy gyermeket engedetlensége miatt bántódás ér, és aztán azt hallja, hogy ez Isten büntetése, azt fogja hinni, hogy a szenvedést mindig “megérdemlik valamiért”, és fordítva, hogy a boldogság (vagy az, amit annak gondolunk – egészség, szerencse, a szenvedések elkerülése, öröm) mindig az Istennek tetsző magatartás eredménye.

“Jézus nem boldog, mert megbántottad Őt”

Ez a mondat kétértelmű, ez az állítás egyszerre igaz és hamis. Klárika egy 10 éves gyerek bátorságával így fogalmazott: “Jézus nem lehet szomorú, mert ő örökké boldog a mennyországban!”. Logikus! De felhívhatjuk Klárika figyelmét arra, hogy az ő bűnei, az ő mai bűnei is keresztre feszítették Jézust. Jézus előre szenvedett minden ember múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneiért. Ha egyedül csak Klárika bűnei léteztek volna, Jézus akkor is az életét adta volna. Tehát nem hamis állítás azt mondani, hogy Jézus szenved a mi bűneink miatt. De nagyon kell vigyáznunk: nem az számít, amit mi mondani akarunk, hanem az, amit a gyermek ebből érzékel és megért. A gyermek azt gondolhatja, hogy Jézus boldogsága őtőle függ: attól, hogy ő jól vagy rosszul viselkedik-e, és ez viszont hamis. A valóságban a bűn nem Jézus boldogságát teszi tönkre, hanem a bűnös boldogságát. Ugyanígy Jézus irántunk érzett szeretetének minősége sem függ a mi válaszainktól. Isten szabadon, teljesen és feltétel nélkül szeret minket. Ezt a szeretetet kell újra és újra átadnunk gyermekeinknek.

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Ezt muszáj elolvasni: magvas gondolatok az idős szülőkről való gondoskodásról

Életfontosságú emlékeztető keresztény kötelességünkre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A koronavírus-járvány sokak számára felért egy hangos ébresztővel – nem szükségképpen a saját életükre vonatkozóan, hanem a sérülékeny idősebb generációkéval kapcsolatban. Sokak számára akár egy év is eltelt úgy, hogy nem láthatták idősödő szüleiket vagy nagyszüleiket, mivel óvni akarták őket, vagy mert a korlátozások nem tették ezt lehetővé. Mások még mindig nem találkozhattak velük, megint másoknak pedig meg kellett élniük, hogy az idősek eltávoztak anélkül, hogy ők mellettük állhattak volna.

Jóllehet ez szívszaggató volt, de talán sok ember számára figyelmeztetésként szolgált arra, hogy milyen fontos dédelgetnünk időseinket, amíg még közöttünk vannak.

Ez az érzés fogalmazódik meg egy, a közösségi médiában is terjedő magvas üzenetben, amelyet a közelmúltban tett közzé Diane Bolton Corbett:

Ha a szülők megöregszenek…

Engedd őket idősödni éppolyan szeretettel, mint ahogyan ők engedtek téged felnőni…

engedd, hogy beszéljenek és századszorra is elmondják ugyanazt a történetet, ugyanakkora figyelemmel és érdeklődéssel hallgatva őket, mint amekkorával ők hallgatták meg a te történeteidet gyerekkorodban…

engedd érvényesülni őket, ahogyan ők is oly sokszor hagytak téged nyerni…

engedd, hogy örömüket leljék barátaikban, unokáikkal folytatott beszélgetéseikben…

engedd, hogy élvezzék életüket a tárgyaik között, amelyek oly sok éve körülveszik őket, mivel fájna nekik azt érezni, hogy életük részeit szakítod el tőlük….

engedd, hogy tévedjenek, mint ahogy te is oly sokszor tévedtél …

ENGEDD, HOGY ÉLJENEK, és próbáld meg boldoggá tenni őket az útjuk hátralévő részén, mint ahogy ők is kézen fogtak téged, amikor elindultál a te utadon!

„Tiszteld anyádat és apádat, hogy hosszú életű légy a Földön.”

A fenti idézet a Kivonulás könyvéből származik: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” (Kiv 20, 12)

A gondolatokból egy szó ötlik azonnal szembe: „engedd” – engedni és lehetővé tenni szüleinknek életük teljes megélését még akkor is, ha ehhez türelem és áldozat szükséges. Keresztényekként erre vagyunk elhivatva. Azzal, hogy szüleinket kiszolgáljuk és nekik boldogságot okozunk, Mennyei Atyánkat szolgáljuk.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

9 (nem spirituális) készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

Közzétéve

Szerző:

Fotó: The Catholic Weekly

Természetesen nem kérdés, hogy a lelki előnyök messze felülmúlják azokat a gyakorlati hasznokat, amelyeket a gyermekek akkor kapnak, amikor elmennek a szentmisére. Az sem kérdés, hogy azért megyünk misére, hogy a mi Urunkkal legyünk és őt imádjuk.

Ma néhány olyan gyakorlati készségre, tanácsra fogok összpontosítani, amit a gyermekek akkor tanulnak meg, amikor részt vesznek a szentmisén. Az óvónők gyakran kiosztanak egy listát azokról a dolgokról, melyeket a gyerekeknek már tudniuk kell, mielőtt iskolába mennek. Az a képesség, hogy valaki figyelni tudjon az utasításokra és tudjon néhány percig mozdulatlanul ülni, gyakran a lista elején található. A szentmise csodálatos környezetet nyújt egyik-másik fontos készség elsajátításához és a gyakorlatba való átültetéséhez.

Jól tudom, nem könnyű gyermekeket, különösen kisgyermekeket elvinni misére, de Isten annyi kegyelmet és annyi áldást ad számunkra a vasárnapi kötelezettségünk teljesítésében, hogy vétek lenne családjainkat megfosztani ettől. Ne feledje, megéri a harcot, hogy a szentmisén ott legyen.

“A boldog család megőrzése mind a szülőktől, mind a gyerekektől nagyon sokat igényel. A család minden tagja különös módon a többiek szolgálója lesz.”

Szent II. János Pál

9 készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

1. A gyerekek megtanulják, hogyan kell néhány percnél akár tovább is nyugodtan ülni.

2. A gyerekek megtanulják,milyen fontos, hogy csöndben legyenek, amikor valaki más beszél, és azt is, hogyan kell aktívan figyelni az utasításokra.

3. A gyerekek megtanulják követni az utasításokat ülve, állva és térdelve is.

4. A gyerekek megtanulják, milyen szép a zene, és a mise folyamán sokféle hangszerrel és hangzással is találkoznak.

5. A gyerekek megtanulják megjegyezni a szavakat, az imákat és az énekeket, amely képesség az olvasásban segíti majd őket.

6. A gyerekek megtanulják, hogyan kell köszönteni valakit, és a békeadás közben megtanulnak kezet fogni egymással.

7. A gyerekek megtanulják, hogyan tartsák tiszteletben a tekintélyt, ahogyan a szülő példát mutat a pap iránti tiszteletével.

8. A gyerekek megtanulják annak a fontosságát, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, amely segíti, támogatja őket és ahol közösek az értékeik.

9. A gyerekek megtanulják mennyire fontos a telefonok, videójátékok és mindenféle technikai kütyük kikapcsolása, félretevése azért, hogy valós tevékenységekre irányuljon figyelmük.

“Nagy dolgokra vágyakozol? Kezdd a kis dolgokkal.”

Szent Ágoston

Írta: Becky Roach
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Catholic-link

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű