Egy pszichológus édesapa levele középiskolás korú kislányához.
Drága Kislányom,
Lassan véget ér az első félév a gimnázium első osztályában. Először is azt szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és milyen izgalmas látni, ahogyan növekedsz. Nehéz elképzelni, hogy néhány éven belül már saját lábadra fogsz állni. Csak remélni tudom, hogy amit édesanyád meg én tettünk, az felkészít téged az előtted álló izgalmas és kihívásokkal teli világra.
Mivel sokszor beszélünk erről, tudom, hogy már régóta szeretnél egy saját telefont. Hát persze, minden barátod ilyennel mászkál, és olyan sok minden történik online. Egy pillanatig sem hibáztatlak, hogy szeretnél egyet.
Már sokat beszéltünk a mindenféle kutatásokról, amelyek a fiatalokkal és telefonjukkal kapcsolatos komoly problémákkal foglalkoznak, köztük az alvás, a figyelemkoncentráció, az érzelmi állapot, a lelki élet, a társadalmi szereplés zavaraival és még sok más olyan tényezővel, amelyek mind aggasztanak engem, amikor azt látom, hogy a szülők a fiatalok kezébe adják ezeket a készülékeket, ők pedig egyszerűen nincsenek felkészülve arra, hogy mi történhet velük ennek a technológiának „köszönhetően”.
Mindenekelőtt azonban szeretném, ha tudnád, hogy édesanyád és én azért hozzuk meg ezt a nehéz döntést, mert valami még fontosabbat, még többet akarunk neked nyújtani: éspedig szabadságot.
Most biztosan azt gondolod: „Miért, ha adnátok egy telefont, az nem adná meg nekem azt a szabadságot, amit akarok?” Értjük, miért kérdezed ezt. De hadd magyarázzam el, miféle szabadságra gondolok.
Azt szeretném, hogy szabad legyél a fölösleges szórakozástól és izgalmaktól.
Természetesen mindannyian szeretünk néhanapján szórakozni, de amiről itt beszélek, az az a folyamatos nyüzsgés, az az állandó kísértés, amit oly sok osztálytársad él át a nap minden percében. Már megbeszéltük: mihelyt telefonod van, ez a fajta zaklatott szórakozás soha nem szűnik majd. Ami azonban a legaggasztóbb: a kutatások azt mutatják, hogy azok, akik fiatal korukban ismerik meg ezt a fajta állandó izgatottságot, sok éven át felnőtt korukban is tapasztalni fogják, hogy nehéz koncentrálniuk és odafigyelniük valamire.
Azt szeretném, hogy szabad legyél a függéstől.
Sok veled egykorú fiatallal beszéltem, és mindannyian ugyanazt mondták: nem is tudják, mit csinálnának, ha nem lenne telefonjuk. Néhány rövid év (sőt hónap) alatt annyira függővé váltak a telefonjuktól, hogy el sem tudják képzelni nélküle az életüket. Nem találnának oda valami új helyszínre, nem tudnának kommunikálni másokkal, nem tudnák mivel elűzni unalmas pillanataikat, egyszerűen szükségük van a telefonjaikra, mert nélküle elveszettnek érzik magukat.
Azt szeretném, hogy szabad legyél a túlzott szorongástól.
A telefon nemcsak függőséget okoz, hanem szorongást is kelthet, ami sem neked, sem a többieknek nem jó. Tudom, hogy ennek a szorongásnak egy része összefügg azzal az izgalommal, hogy mit is tudsz megtenni a telefonnal. De mindketten tudjuk, hogy az osztálytársaid annyira izgulnak amiatt, hogy mások vajon hogyan fognak reagálni a posztjaikra vagy a csetelésükre, hogy még az órán is csak a legutóbbi üzeneteket vagy szövegeket görgetik lefelé, esetleg azon aggodalmaskodnak, hogy vajon mit találnak majd a telefonjukon, amikor kicsengetnek. Mennyivel nehezebb nekik arra összpontosítani, hogy az adott pillanatban mit is csinálnak!
Azt szeretném, hogy szabad legyél az egészségtelen elvárásoktól.
Évekkel ezelőtt egy panelbeszélgetésen vettem részt középiskolásokkal. Feltettem nekik egy kérdést, amit már korábban sokszor megkérdeztem. Röviden: azt kérdeztem, hogy valaha is kikapcsolják-e a telefonjaikat. Rám néztek, és azt mondták, hogy ki tudnák kapcsolni, de nem teszik. Éspedig nemcsak azért nem kapcsolják ki, mert akkor izgulnának, hogy lemaradtak valami fontosról, hanem azért sem, mert akkor mások nem értenék, hogy ők miért nem válaszolnak azonnal. Ahogyan ez rengeteg másik tinédzserrel is így van, ők is bevallották, hogy ha van telefonod, akkor az az elvárás, hogy olyan gyorsan válaszolj, amilyen gyorsan csak tudsz, különben valami nincs rendben (veled vagy velük). Szerintem ez túlságosan nagy nyomás lenne rajtad életed mostani szakaszában.
Azt szeretném, hogy szabad legyél a kísértéstől és a kihasználástól.
A rendelőmben éveken keresztül fel-felbukkant egy tinédzser lány, olyanforma, mint te, egy stabil, szerető, odaadó család gyermeke, aki elmondta nekem, hogyan gyakoroltak rájuk nyomást, hogyan kérték őket arra, hogy küldjenek magukról meztelen képeket egy fiúnak. Mindannyian tudták, hogy ez helytelen. Mindannyian tudták, hogy meg fogják bánni ezt a döntésüket, annak ellenére, hogy izgalmas volt arra gondolni, hogy a fiú vonzónak találja őket. És meg is bánták, még évekkel később is bánták. A legjobb forgatókönyv az volt, hogy a képeket tudomásuk szerint soha nem látta senki más. A legrosszabb forgatókönyv szerint a képek kézről kézre mentek a fiú barátai és még sok más személy között, vagy akár zsarolásra is felhasználták őket, hogy még több meztelen képet csikarjanak ki tőlük. Mindegyik helyzetben a lányok hosszú-hosszú ideig kísérte a szorongás, hogy vajon mi lesz a képekkel (és a videókkal). Mindig is létezett a kísértés arra, hogy kompromittáljuk magunkat, és utána potenciálisan kizsákmányoljanak emiatt. De az okostelefonokkal ez a lehetőség valami olyanná változott, ami egy pillanat alatt megtörténik, minden egyes napon.
Végezetül, ha mindez még nem lenne elég, azt akarjuk számodra a legjobban, hogy legyen akkora szabadságod, hogy úgy élhess, ahogyan Isten szeretné, hogy éljél. Megértjük, hogy ha nincs telefonod, az néha nehéz és zavarba ejtő lehet a számodra, és utáljuk, hogy a társadalom olyan gyakorlatot támogat, amely nem jó sem neked, sem a barátaidnak. De akármi is történik, azt akarjuk, hogy legyen meg a szabadságod arra, hogy meghallgasd Isten hívását, akárhova is szólít bármelyik napon. Persze tudom, egy telefon birtoklása még nem jelenti azt, hogy ne tudnád meghallani és követni Isten hívását. De ahogyan a példabeszédben a termékeny talajra hullott magvak nagyobb valószínűséggel kelnek ki, mint a többiek, mi azt hisszük, hogy a mostanihoz hasonló nehéz döntések adják meg számodra a legnagyobb esélyt arra, hogy azzá a nővé alakulj, akivé Isten hívása szerint lenned kell.
Megértjük, hogy frusztráltnak érzed magad és csalódtál bennünk, amiért így határoztunk, de tudd, hogy azt cselekedjük, amit a legjobbnak hiszünk. És reméljük, hogy ahogyan nősz, úgy maradsz továbbra is szabad. Szeretünk téged és nagyon büszkék vagyunk rád.
Szeretettel:
Apa
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia
