fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Egy egészen valószínűtlen szent: A gyilkos Jacques Fescht hamarosan boldoggá avatják

Közzétéve

Jacques Fesch - Fotó: AFP

Isten kegyelmére soha nem késő rátalálni.

Ennek az embernek a történetét legjobb, ha a Lukács evangéliumának a két versével vezetjük be (15, 23-24), amely a tékozló fiú visszatérését mondja el: „Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.”

1954. február 24-én Jacques Fesch meggyilkolt egy rendőrt, és hármat megsebesített. Nem véletlenül történt mindez. Egy valutaváltótól próbált lopni, a dolgok azonban nem sültek el jól. Jacques-ot bűnösnek találták gyilkosságban, és halálra ítélték. 1957. október 1-jén kivégezték.

Jacques jómódú családba született. Apja sikeres belga bankár volt. Művészi hajlama mellett ateista volt, fiával nem nagyon találta meg a hangot. Jacques, akit anyja katolikusnak nevelt, kissé álmodozó alkat volt, és kissé lusta is, nem nagyon érdekelte semmi. 17 éves korában szülei elváltak. Jacques zabolátlan lett, és olyan rossz lett a magaviselete, hogy kicsapták az iskolájából. Apja munkát adott neki a bankjában, de Jacques, aki akkorra már elhagyta katolikus hitét, bulizni kezdett és egyre több bajba keveredett.

Jacques barátnője, Pierrette teherbe esett. Amikor Jacques 21 éves lett, polgári szertartás keretében összeházasodtak. Jacques felmondott apja bankjánál, és vad mulatozásokba kezdett, miközben semmi értelmes dolgot nem csinált. Feleségével és gyermekével nem törődött, és egy másik nőtől pedig született még egy gyereke.

Jacques-nak 24 évesen volt tehát egy felesége, egy kislánya, és a szeretőjétől egy másik gyereke. Úgy érezte, hogy teljesen összekuszálódott az élete, és megkérte gazdag apját, hogy vegyen neki egy hajót, hogy elhajózzon Tahitire. Apja azonban visszautasította. Jacques Fesch kétségbeesetten kereste a kiutat abból az életből, amelyet maga csinált magának. Ekkor valahogy fegyverhez jutott, és megpróbált kirabolni egy valutaváltót.

A kereskedő neve Alexander Silberstein volt. Fesch fejen ütötte, de Silbersteinnek sikerült megszólaltatnia a riasztót. Egy Jean Vergne nevű rendőr épp a közelben volt, és a helyszínre sietett. Jacques menekülés közben visszafordult, és kétségbeesetten tüzet nyitott az az őt üldöző rendőrtisztre. Jean Vergne a helyszínen meghalt, három járókelő pedig megsebesült. Jacques Fesch a metró felé próbált menekülni, de percekkel később elfogták.

A bűncselekmény óriási szenzációt keltett. A szörnyű bűntettről szóló hírek és tudósítások valósággal felrobbantották a francia hírcsatornákat, mindenhol címlapsztoriként szerepeltek. A meggyilkolt tiszt temetési szertartását minden televíziós csatorna élőben közvetítette. Az újságok követték a per tárgyalásának folyamatát, ami szinte „szappanoperaként” foglalkoztatta az egész nemzetet egészen a végkifejletig, az ítélethozatalig. 1957. április 6 -án Jacques Fescht bűnösnek találták és halálra ítélték. A kivégzést annak rendje és módja szerint Franciaországban guillotine használatával hajtották végre.

Jacques-ot a párizsi La Sante börtön magánzárkájában tartották fogva. Amikor a börtönlelkész először próbált meg az elítélttel kapcsolatba lépni, Jacques elzavarta. A lelkész azonban tovább próbálkozott, és idővel a két ember közel került egymáshoz. Ez idő alatt történt, hogy Jacques egy régi barátját pappá szentelték. Ez a barát is látogatni kezdte őt. Megtérésének történetében a harmadik fontos szereplő ügyvédje, a hithű katolikus Baudet volt.

Istennel minden lehetséges

A három férfi együtt munkálkodott és hatott a felülről áradó kegyelmek eszközeként. A halálraítélt férfi lassan átgondolta egész életét. Elfogadta azt a fájdalmat és gyötrelmet, amelyet oly sokaknak okozott és megtért. Visszatért katolikus hitéhez, melyet tiszta szívéből magáévá tett.

Jacques úgy tekintett cellájára, mintha az egy kolostor lenne. Elolvasta Assisi Szent Ferenc és Lisieux -i Szent Teréz lelki életrajzait. Gyakori és szoros kapcsolatba került családjával, különösen fivérével és mostohaanyjával. Lelki naplót vezetett, amely később sokak olvasmánya lett. A halála előtti estén felesége is megbocsájtott neki, megbékéltek. 1957. október 1 -jén, majdnem hat hónappal az ítélethirdetés után, Jacques Fesch -t elkövetett bűneiért kivégezték.

Jacques felesége, Pierrette és lánya, Veronica megpróbálták közzétenni leveleit, mint a megváltás példáját. Eleinte senkit nem érdekeltek. De egy Véronique nevű karmelita apáca és egy Augustin-Michel Lemonnier nevű pap segítségével végül kiadták a művet. Az 1970 -es évektől kezdve egészen máig ezek a levelek sokak számára szolgáltak inspirációként.

1987. szeptember 21-én Jean-Marie Lustiger bíboros, párizsi érsek egyházmegyei vizsgálatot indított, melynek célja Jacques Fesch életének alapos áttekintése volt. Ügyét 1993 -ban hivatalosan megnyitották Rómában, és Jacques-nak az Isten Szolgája címet adták.

Írásunkat a Tékozló Fiú két versével kezdtük, a megbocsátásról szóló evangéliummal. Zárjuk is most Lukács újabb két sorával, amelyek minden idők legemlékezetesebb párbeszédét írják le. A Jézus mellett a kereszten függő jó lator, Dismas ezt mondta Jézusnak:

„Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23, 42-43)

Istennel az irgalom és a megbocsátás örökké való.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Szívmelengető látvány, ahogy az örökbefogadott fiú kivetett, idős kutyákat nevel

Közzétéve

Szerző:

Fotó: YouTube

Megható történet következik!

Robbie Gay egy kisfiú, és óriási szíve van. Élete tragikusan indult, kétszer volt kórházban agysérülésekkel, majd nevelőszülői rendszerbe került. Mire végül a szülei, Maria és Charles örökbe fogadták, korábbi élményei akkora traumát okoztak neki, hogy képtelen volt sírni.

A kisfiú azonban gyógyító megnyugvásra talált, méghozzá egy különleges helyen, a helyi állatmenhelyen. Azzal vigasztalódott, hogy kidobott, öreg kutyákról gondoskodott: „Azért, mert az emberek nem törődnek az idős emberekkel, sem az öreg kutyákkal! Csak a kisbabákat és a kutyakölyköket akarják” – magyarázta Robbie a CBS riportjában.

Az idősebb kutyákkal való együttérzés képessége nyilván saját szomorú tapasztalataiból fakad, ahogy azt a mamája is meséli: „Robbie tudja, milyen érzés az, ha valakit nem szeretnek, és nem törődnek vele.”

Most azonban, egy biztonságos és szerető otthoni környezetben élve, meg tudja nyitni szívét a szerencsétlen kutyáknak, és „újra ki tudja mutatni érzéseit” – meséli anyukája. A kedvessége miatt tanult meg újra sírni, amikor egy nevelt kutyusa meghalt.

Nyilvánvaló, hogy ezekről az idősebb kutyákról való gondoskodás részben azért is nehéz, mert sokuk nem marad már sokáig életben. Robbie azonban ragaszkodik ahhoz, hogy velük maradjon életük utolsó percéig. Ahogy nagyon helyesen mondja: „Nem arra gondolok, hogy mikor fognak meghalni, hanem arra, hogy most, ebben a pillanatban hogyan érzik magukat.”

Robbie nagyon különös kisfiú, hiszen nem csak az öregedő kutyákról akar gondoskodni életük utolsó pillanatáig, de azt is reméli, hogy ha felnő, majd nagyobb gyerekekről is gondoskodhat. Robbie megtestesíti az együttérzést és a megértést, még akkor is, amikor megszakad a szíve négylábú barátai korai halála láttán.

Remélhetőleg a korábbi rossz tapasztalatok továbbra is segítik majd Robbie-t mások gondozásában. Azt kívánjuk, szíve hatalmas szeretetével gyógyítsa tovább kedves bundás barátait, érezze szeretetüket, és legyen boldog emberi családjával is!

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű