Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Egy héttel hamarabb – gondolatok azoknak, akik csalódottak Ferenc pápa látogatásának időpontján

Közzétéve

Ferenc pápa Ecuadorba érkezésének első pillanatai - Fotó: Carlos Pozo / Cancillería Ecuador

Elgondolkodtat engem az, hogy sokan miként élik meg a pápa csíksomlyói látogatását. Íme egy példa:

Mennyire szomorú, hogy nem volt képes arra, hogy a csíksomlyói búcsúba menjen el… Helyette egy héttel előtte látogat el oda, megosztva a híveket, akik szeretnének az ő látogatásán is részt venni, de a búcsúban is. Egy hetet a zarándokok többsége nem tud ott eltölteni, sem újabb egy hét múlva visszautazni, anyagi okok és/vagy munkahelyi okok miatt sem. Ekkora tapintatlanságot, szeretetlenséget még nem láttam. A csíksomlyói búcsúba százezrek szoktak elmenni, Európa egyik legnagyobb búcsújáró helye. Erre Őpápasága, aki mindig a szeretetről beszél, beletapos az ünnepek közepébe. Ez nem volt szép, akár pápa, akár nem.” – olvasható egy hozzászólásban.

Engem mindez emlékeztet egy evangéliumi részletre:

Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt beszélitek róla, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja.” (Lk. 7, 33-34)

Hiszen ha a pápa csak a román fővárost látogatná meg, akkor mi magyarok azon szomorkodnánk, hogy nem jött el hozzánk. Ugye? Ha meg eljön Csíksomlyóra, de nem a búcsúra, akkor meg az a baj, hogy miért egy hét eltéréssel teszi. Ez most egy részletkérdés, amin nem érdemes, nem kell és nem szabad megsértődni. Miért nem jó sértődni? Nincs időnk testvéreim. Fogyunk a Kárpát-medencében. Nagyobb bajaink is vannak, mint egy hét eltérés. Most ott kell lenni Csíksomlyón, mindjárt mondom, hogy miért.

Szomorúnak tartom, hogy mindig mi magyarok 5 perccel lekéssük a történelem nagy lehetőségeit. A mohácsi vész jóvátehető lett volna (lásd Nemeskürty István „Mi, magyarok c. munkáját), ha időben felébred a Magyar Királyság. Mátyás királyt akkor sírta vissza a nép, miután elhunyt, azelőtt mindenki siránkozott, hogy nagy adót ró a népre. Pedig mi jobb, adót fizetni a magyar királynak, vagy pedig megszállva lenni a töröktől? Trianon is elkerülhető lett volna, ha időben felébred a magyar politika, és kezd valami érdemit a kisebbségekkel, hogy azok ne szabadulni akarjanak tőlünk magyaroktól, hanem barátokká válni. A történészek azt mondják mindig, hogy nem szabad a “mi lett volna, ha” frázissal élni, ha a történelmet vizsgáljuk.

Én azonban nem vagyok történész, de magyarnak született ember igen. Ez szakma, amaz pedig születés kérdése. Ebből adódóan nem lehetőségként tekintek a “mi lett volna, ha” történelmi visszatekintésre, hanem kötelességként. Szeretném rendkívül világossá tenni: Ferenc pápa csíksomlyói látogatása történelmi jelentőségű lehet, amennyiben mi magyarok felismerjük ezt. Nem tekintem úgy, hogy csak az erdélyi magyarság elszigetelt eseménye, mert egyetemes magyarságról kell beszélnünk. Az esemény tehát az egész Kárpát-medence magyarjainak fontos. Úgy vélem, nem kellene magunkat (a nemzet mi vagyunk) abba a helyzetbe sodorni, hogy megint úgy kelljen a jövőben erről a pápalátogatásról beszélnünk , hogy mi lett volna, ha…

Tegyük fel helyesen a kérdést: mi lesz, ha? Mi lesz, ha ott leszünk? Mi lesz, ha nem leszünk ott? Mi lesz, ha a román diplomácia (melyet meg kell hagynunk, rendkívül hatásos tud lenni), látva hogy nehezünkre esik egy héttel hamarabb fogadni a pápát, valahogy elintézi, hogy ne tegye meg a kitérőt a Szentatya. Ott kell lennünk. Meg kell mutassuk a világnak és a pápának, hogy a Kárpát-medencében élő magyar nemzet nem egy fénykorát elvesztett nép. Ha 1956-ban tudott a nép harcolni a szovjet hadsereg ellen, akkor most nem tudunk egy hetet kibírni, hogy ott legyünk Csíksomlyón a látogatásra és a búcsúra? Szerintem kis áldozat ez ahhoz, hogy nagy eredményeket érjünk el. Hiszen gondoljuk csak végig érdemben: mit mond majd a világ rólunk, magyarokról, hogy megtelik Erdély zarándokokkal? Milyen diplomáciai előnyöket hozhat nekünk, ha látja a világ, hogy a magyar nép nem adta fel a rengeteg megpróbáltatás után.

Persze, tudom, hogy egyesek már akarják is írni hozzászólásban: „lám, a cikk írója mennyire naiv, ó e cikk írója mennyire védi ezt a pápát, aki be akarja engedni a migránsokat, aki migránsok lábát mossa” stb., stb. Akinek szívében ez a gondolat mozog, kérve kérem: nézzen utána rendesen, a világháló nem forrásszegény(!), hogy pontosan – nem pontatlanul, pontosan – mit mond és tesz a pápa. Van egy mondás: aki nem olvas sajtót, az nem informált, aki olvas: az félreinformált. Nem érdemes megmaradni a felületen, mélyre kell ásni. Legyünk ott Csíksomlyón. Szeretettel hívom a protestáns testvéreinket is: gyertek ti is Csíksomlyóra. Hadd lássa a világ, hogy Istenhívő nemzet vagyunk, élünk és van jövőnk a Kárpát-medence minden szegletében. Tudom, hogy a protestáns ember számára esetenként furcsa és érthetetlen a pápaság intézménye, de a kölcsönös megismerés rengeteg tévhitet lebont. Lehet ez is egy ilyen alkalom.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

A rendszerváltás után 3 évvel születtem Erdélyben. Katolikus hitem adja életem alapját. Alapszakos bölcsész vagyok, mesteri diplomámat Nemzetközi tanulmányokból fogom megszerezni. Pilinszkytől hallottam Rilke gondolatát először: "Rettenetes, hogy a tényektől sohasem tudhatjuk meg a valóságot." Ez az idézet adja meg cikkeim hangvételének és szemléletének világát. Meggyőződésem, hogy a nemzet jövője az egészséges családokon, mint a társadalom alappillérén múlik a teljes Kárpát-medencében.

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű