Érdekes film. A főszereplő egy újságíró: Pál (Brenton Thwaites). A film azzal indul, hogy Pál visszatér egy útjáról, amelyet annak érdekében tett, hogy tudósításokat írjon az USA hadseregének egyik missziójáról a Közel-Keleten. Amikor hazaérkezik New Yorkba, arra derül fény, hogy felesége és közte megromlott a viszony, a házasságuk válságba kerül. Hogy pontosan miért, arra nem térek ki, mert az olvasónak szeretném meghagyni a film élményét.
Idővel érkezik egy ajánlat az újságíróhoz egy bizonyos személytől: egy interjú Istennel. Pál, mivel érdekesnek találja az ötletet, elmegy és vállalja az interjú elkészítését. Első alkalommal egy parkban találkoznak. A bizonyos személy, akit egyébként David Strathairn játszik, úgy mutatkozik be, mint Isten. Itt szeretnék megállni egy picit. Strathairn egyébként egy jó színész, a BOURNE filmekből ismerhetjük leginkább. Persze most a személyes véleményemet mondom, nem azt figyelem, hogy Hollywood miként értékeli ezt a színészt. Elsősorban élete erkölcsös, nem vált el 50-szer. Ugye a Los Angeles-i filmipar azon színészeket szereti leginkább a magaslatokba emelni, akik nem igazán a családcentrikus konzervatív értékeket vallják. Hogy ez miért van, erről máshol kell írni. Strathairn tehát valamennyi filmben, amelyben játszik – olyan személyiséget tud színre hozni, legyen az jó, vagy rossz -, amely egy értelmes és karizmatikus embert jelenít meg. Ő az a színész, aki bármilyen körülmények között el tudja játszani az intellektuel szerepét. Nem meglepő tehát, hogy e filmben őt választották, hogy a magát Istennek valló embert eljátssza.
Ami igencsak érdekes, hogy Pál katolikus. Tehát a főszereplő kereszténysége nem a semmi ágán hegedül. Hogy ezt honnan tudjuk? Például egy elszólásból egyértelműen kiderül: Rómában tanult. Azonban szimpatikus, hogy a film mindenkinek szól, aki a keresztény Istent vallja. Néhány alapvetően fontos kérdésekre szeretné felhívni a figyelmet, tehát minden kereszténynek hordoz egy mély üzenetet a film: miért van szenvedés? Milyen az Isten szeretete? Mi az Isten akarata?… Úgy gondolom, hogy ez a munka jó példája annak, hogy lehet jó filmet készíteni anélkül, hogy öldöklés, meztelenkedés és efféle dolgok belekerüljenek. Sajnos a filmipar a család és a lelki békét nem szolgálja nagyon sok esetben. Az agresszió, a megcsalás, a csalódás, a meztelenkedés jobban eladható a tömegeknek, mint az erkölcsös filmek.
Hozzá kell tennem végül, hogy a film finanszírozását egy olyan alapítvány biztosította, amely a filmekből bejövő pénzeket szeretetszolgálatoknak adományozza. A nevük: Giving Films. Ők finanszírozták a Pál apostol életéről megjelenő filmet is (Paul, Apostle of Christ, 2018). Íme a bemutatkozó filmjük:

Sári Lászlóné
2018-11-23 at 08:39
Szerintem érdekel