fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Egy kevéssé ismert francia apáca 6 lépése az túlterheltség és a stressz leküzdésére

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Amikor néhány évvel ezelőtt valaki megkérdezte tőlem, hogy hogy vagyok, általában a legszélesebb, de nem biztos, hogy őszinte mosollyal azt feleltem, jól.  Az igazi válasz az lett volna: nagyon feszült vagyok, tiszta stresszben vagyok. A „Hogy vagy?” kérdés egyébként sem takar mindig igazi érdeklődést, ezért udvariasan, a megszokott módon válaszolunk rá. Ha ma ugyanezt megkérdeznék tőlem, a válaszom ismét az lenne „jól”, és valóban jól is vagyok (nem pedig őrülten stresszes).

Mindezek ellenére, bár sokat javultam, gyakran még mindig azon veszem észre magam, hogy minden szabad percemet igyekszem megtölteni tennivalóval. Bár kevesebb stresszt okozó dolog van az életemben, időnként úgy érzem, hogy elfoglaltabbnak kéne lennem, és szükségtelen feszültséget kezdek teremteni magamban, hogy kitöltsem ezt az űrt.

Ha te is küszködsz a stresszel, akár saját magad terheled magadra, akár nem, tudok valakit, aki segíthet. Marie-Aimee of Jesus karmelita nővér a 19. században élt, és írt egy könyvecskét A csend 12 fokozata címmel.

A nővér segíteni szerette volna az embereket abban, hogy elérjék a belső csendet, és ezáltal jobban megismerjék Istent. Úgy vélem, hogy ha megnézzük ezeket a lépéseket, ma is segíthetnek küzdeni a mindennapos teendők okozta feszültség és stressz ellen. Ha a felesleges stressztől megszabadulunk, eljuthatunk a tartós belső békére.

Nézd meg Marie-Aimee nővér hat pontját, amelyeket mai körülményeinkhez igazítottunk kicsit, és ennek alapján gondolkodj el, vajon ezek alapján tudsz-e napi a rutinodon változtatni.

1. A szavak csendje

Nap mint nap eláraszt minket a kommunikáció. Például az sms üzenetek írása. Valóban szükséges, hogy minden üzenetet elküldj, vagy korlátozhatod magad, hogy ezzel helyet szabadíts fel az elmédben? Nem választhatnál ki inkább néhány időszakot a nap folyamán, és akkor küldenéd el az üzeneteket, a nap többi részében pedig nem? Kicsit több idő maradna gondolkodni.

2. A mozgás/tevékenység csendje

 Észrevettél már magadon bármilyen ideges szokást, tikket? Egy időben, ha gondolkodtam vagy unatkoztam, ráztam a lábamat. Amikor erre felhívták a figyelmemet, rájöttem, hogy az állandó mozgás nem segített rajtam, és azon igyekeztem, hogy ezt a szokást elhagyjam. Te is gondold végig, vannak-e olyan mozdulatok vagy tevékenységek, amelyeket csak az idő kitöltésére teszel vagy cselekszel, és valójában nyugtalanabb és elfoglaltabb leszel tőlük.

3. A képzelet csendje

Sok időt töltesz azzal a nap folyamán, hogy töprengj, mit tartogat a jövő? Például hogy mit fogsz holnap csinálni, vagy ha hazaérsz este, vagy hogy mi legyen az ebéd. Függetlenül attól, mennyire távoli jövőről van szó, jobb a jelenre összpontosítani, ha a belső békédet akarod növelni.

4. Az emlékezés csendje

Ha túlságosan sokat foglalkozol a múlttal, főleg, ha a rossz emlékeken rágódsz, az veszélyezteti a béke megőrzését. Ne foglalkozz olyan gyakran a múlttal.

5. Emberek/helyzetek felé irányuló csend

(Marie-Aimee nővér ezt a pontot a „Teremtmények felé irányuló csend”-nek nevezi, de ezt a cikk írója megváltoztatta.) Ha gondolatban szükségtelenül újra és újra visszajátszol bizonyos helyzeteket és beszélgetéseket, az is egy módja annak, hogy egy csapdában vergődj és ne tudj továbblépni. A körbe-körbe járó gondolatok csak akadályoznak, újra és újra megfosztanak a belső békédtől.

6. az érzések csendje

Az érzéseid fontosak, de előfordulhat, hogy túlságosan figyelsz rájuk. Amikor túlzott jelentőséget tulajdonítasz az érzéseidnek, azok tönkretehetik, és tönkre is teszik a benned lévő békét, akármekkora is volt. Ne felejtsd el, hogy mindig van valami, amit az érzéseid ellenére megtehetsz, különösen akkor, ha tudod, mit kellene tenned, de nem akarod megtenni.

Mit tehetsz ma azért, hogy növeld a belső békédet? Keress egy apró lépést most rögtön, ami segít egy kicsi stressztől megszabadulni. Ha sikerül egy kicsitől megszabadulni, meglátod, a nagyobb békesség is elérhető lehetőséggé válik.

Írta: Cecilia Pigg
Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Életmód

Mit bánnak meg az emberek leggyakrabban a halálos ágyukon?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Getty Images

Kevés olyan ember van, aki, ha eljön az utolsó órája, azt bánja, hogy nem töltött több időt munkával. Jóval többen vannak, akik azt sajnálják, amit tettek, vagy főleg amit nem tettek meg.

Senki nem mondja azt a halálos ágyán:, hogy «bárcsak több időt töltöttem volna a munkában». Igazából a megbánás a leggyakrabban arra vonatkozik, «amit tettem és amit elmulasztottam». Egy kolumbiai domonkos testvér, Nelson Medina listát állított össze arról, mit bántak meg a leggyakrabban azok a személyek, akik mellett ott lehetett életük utolsó szakaszában.

Biztosan ismerősen csengenek ezek a gondolatok. Akkor hát miért ne végeznénk ezek alapján a szokásostól egy kicsit eltérő lelkiismeret-vizsgálatot? Elég lenne azt követően imádkozni, és kérni azt a kegyelmet, hogy az életünk olyanná váljon, hogy ne kelljen ezt a bűnbánat-listát megismételnünk a halálunk óráján.

  1. Bánom, amikor rossz példát mutattam, és mások követték a rossz példámat.
  2. Bánom, amikor közömbös voltam a felebarátom szenvedése láttán.
  3. Bánom, amikor nem sikerült elég dicsérő, elismerő és bátorító szót mondanom azoknak, akik megérdemelték vagy szükségük volt rá.
  4. Bánom, amikor a sikereimet magamnak tulajdonítottam, de a bukásaimért a körülményeket okoltam.
  5. Bánom, amikor elmulasztottam tisztelni egy ember ártatlanságát vagy szétzúztam egy másik álmait.
  6. Bánom, amikor olyan dolgokra költöttem pénzt, amikre nem volt szükségem, és soha nem is használtam őket.
  7. Bánom, amikor túl sokáig halogattam a megbocsátást, és nem tettem elég erőfeszítést, hogy ténylegesen meg is bocsássak.
  8. Bánom, amikor kihasználtam azokat, akik szerettek, hogy önző módon valamihez jussak
  9. Bánom, amikor nem jól kormányoztam azokat, akiket a legjobb tudásom szerint kellett volna nevelnem, mielőtt még túl késő lett volna.
  10. Bánom, amikor nem látogattam eleget felebarátomat, vagy nem töltöttem elég időt vele, mert nem tartottam elég érdekesnek, okosnak vagy hasznosnak.
  11. Bánom, amikor elfecséreltem annyi időt lényegtelen dolgokra…Ez örökre elvesztegetett idő.
  12. Bánom, amikor a hízelgésben leltem örömömet, még ha tudatában voltam is, hogy az hamis.
  13. Bánom, hogy jóval gyakrabban panaszkodtam, mint köszönetet mondtam volna.
  14. Bánom, amikor gonosz, durva vagy sértő szavak hagyták el a számat.
  15. Bánom, amikor részt vettem Istent, a hitet vagy az Egyházat gúnyoló beszélgetésekben.
  16. Bánom, amikor túl sokszor távolodtam el a kereszttől.
  17. Bánom, amikor nem váltottam be az ígéreteimet.
  18. Bánom azokat az alkalmakat, amikor többet lehetett volna és kellett volna imádkoznom, és főleg jobban szeretnem.
  19. Bánom, amikor nem vettem tudomást Jézusról.
  20. Bánom, amikor fájdalmat okoztam valamilyen módon felebarátomnak.
  21. Bánom, amikor elmulasztottam szeretni. Sokkal jobban kellett volna szeretnem Istent és felebarátaimat.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Útravaló évközi 29. hétre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Denver Catholic

Elterjed a hír, hogy Teréz anya Rómába érkezik, és fogadja őt II. János Pál pápa. Nagyon sokan összegyülnek a szentmisére, de nem látják Teréz anyát a pápa mellett. Aztán kiderül, hogy Teréz anya ott van a szentmisén, de hátul áll a bejáratnál. Mindenki elől keresi, de ő hátul van. Teréz anya úgy válik ismertté, hogy a szívében élő Isten egyre nagyobb uralomra kerül. Ezért magasztalja fel őt Isten!

Jakab és János apostolok kéréssel fordulnak Jézus felé. Isten országában egyikük a jobb, másikuk a bal oldalon szeretne helyet foglalni. A többi apostol ezért neheztel rájuk. Jézus ismét tükröt tart nemcsak a két apostolnak, hanem a többi tíznek is: „nem tudjátok, mit kértek” (Mk 10,38)!

Nagyon visszataszító az, amikor valaki Isten nevét gyakran dicsőíti, sokat hivatkozik Istenre és akár hajlamos másokat ki is oktatni Isten dolgairól, közben pedig nem engedi, hogy szívét a szerető Isten uralja. Az ilyen emberre mondja Jézus Izajás prófétát idézve: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem” (Mk 7,6).

Isten országa nem kívül van, hanem szívben akar növekedni. Aki beengedi szívébe Őt, rátalál azokra, akik szintén beengedik szívükbe és így – egymásra találva együtt építik azt. Nem egymással versengve, hanem vállvetve és a szíveket összekapcsolva építik azt az uralmat, amelyben odaát mindannyian részesülhetünk.

Ha odateszem szívemet és vállamat…, egész lényemet!

Áldott hetet!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Ki volt Walter Joshua Fretz?

Közzétéve

Szerző:

Ez itt Walter Joshua Fretz, az a kisfiú, aki 2013-ban túl korán, életképtelenül született meg, mert édesanyja elvetélt. A fogantatását követő 19 hétig és 6 napig jutott el a fejlődésben az anyaméhben, majd megszületett, de csak néhány percig maradt életben. Rövidke élete, ez a néhány perc azonban nagyon nagy hatással volt sokak életére.

Alexis és Joshua Fretznek már volt két kislánya, amikor 2013-ban jelentkezett a harmadik baba, akiről annyit lehetett tudni, hogy fiúcska. Lexi azonban vérezni kezdett. A szülésznő tanácsára azonnal bement a kórház sürgősségi osztályára. Az első vizsgálatok még megnyugtatóak voltak: lehetett hallani a baba szívhangját. Nem sokkal később azonban megindult a szülés, és megszületett az egy nap híján félidős kis magzat.

„Ekkor már nagyon sírtam, de ő tökéletes volt. Teljesen kialakult, minden a helyén volt, láttam, ahogy a szíve dobog a pici mellkasában. A férjem és én mindketten átöleltük, sírtunk felette, és néztük a mi tökéletes, apró fiunkat”

– írta később Lexi.

Az édesapa gyorsan kiment az autójukhoz, és behozta a felesége fényképezőgépét, hogy lefényképezhesse a fiát. A baba képeit feltették az internetre, ahol rengetegen látták, és óriási hatással volt más gyászoló édesanyákra, sőt, olyan várandós kismamákra, akik még nem döntötték el, szándékoznak-e abortuszt végeztetni. A család nagyon sok pozitív üzenetet kapott olyanoktól, akiket ezek a fényképek döbbentettek rá arra, hogy nem csupán valamiféle szövet vagy sejtcsomó eltávolításáról van szó.

Az egyik válaszoló a következőket írta:

„Most bukkantam Walter képeire… Terhes vagyok, múlt héten volt az első vizsgálatom. De ezen a héten elkezdtem imádkozni azért, hogy elvetéljek, vagy hogy tudjak a terhességmegszakítás mellett dönteni, mivel az apa minden felelősség alól kibújik. Kértem Istent, hogy adjon ma egy jelet, hogy minden rendben lesz, mert ha nem, akkor holnap megyek, és kérem a terhességmegszakítást. Pár órával később megláttam ezt a linket a Facebookon. Könnyekre fakadtam tőle. De ami a legfontosabb, hogy minden kétséget kizáróan ráébredtem, hogy ezt nem tehetem a babámmal.”

Az édesanya ezt írta a fotók alá:

„Ezek a Walterről készült fotók azt mutatják, hogy a meg nem született gyermek emberi lény. Minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy nem egy sejthalmazról van szó, hanem egy emberről. Ez felveti a kérdést: miért engedi meg a törvény, hogy egy meg nem született emberi lény életét megszakítsák? Csak azért, mert a méhen belüli gyermek még nem látható? Ez nem jelenti azt, hogy ő csak egy csomó sejt. Ha Walter néhány héttel idősebb lett volna, talán még esélye is lett volna a túlélésre. (…) A fájdalom ellenére örülök, hogy ebből valami jó is kisülhet. Imádkozom az Úrhoz, hogy továbbra is használja Walter fotóit, hogy elérjen másokat.”

A képek közösségi megosztásával kapcsolatban pedig így írt: „Szándékosan tettem. Talán azért, hogy megosszam a világgal, milyen tökéletes ez a kisbaba, akit számos államban teljesen legálisan meg lehet ölni”.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű