fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Bemutatjuk

Egy kőkemény tradicionalista egyházfi – Athanasius Schneider püspök

Közzétéve

Athanasius Schneider püspök - Fotó: Edward Pentin

Manapság nagy divat minden hagyományost kritikával illetni és helyette valami mást, valami újdonságot, akár a régivel homlokegyenest ellenkezőt követelni, de a réginek legalábbis a megújítását és „korszerűsítését” szorgalmazni. Nem mindenki követi persze ezt a divatot. Sokan vannak olyanok is, akik a régi hagyományok fenntartására és megőrzésére törekednek. A jelenség a Katolikus Egyházban is ismert. A legutóbbi időkben nagy vitákat váltottak ki a Német Katolikus Egyház szinódusi útnak nevezett reformtörekvései, illetve Ferenc pápa bizonyos kijelentései. A kazahsztáni püspök, Athanasius Schneider mindkét esetben erőteljesen kiállt a hagyományok megőrzése mellett. Nyilatkozatai alapján Schneider püspököt több reformer teológus, többek között Bruno Hünerfeld a kölni Dómrádióban egy interjúban egyenesen a pápa kritikusának nevezte, akinek a szavai olyanok, mintha a Szent X. Piusz Papi Testvérület hallatná ismét a hangját. Különböző egyházi és politikai jellegű témájú nyilatkozatai megtalálhatók a katolikus-konzervatív kath.net blogon, a jobboldali tradicionalista katolikus kreuz-net.at portálon és a katholisches.info híroldalon is. De ki is ez a német nevű közép-ázsiai püspök, akinek szavai egyik oldalon sem hagynak senkit hidegen?

Egy különleges életút

Athanasius Schneider szülei negyedik gyermekeként 1961. április 7-én született a kirgizisztáni kisvárosban, Tormokban. A keresztségben az Antonius nevet kapta; megkeresztelését titokban végezte egy litván pap: Antonius Šeškevicius S.J. atya. Szülei a Fekete-tengeri német etnikumhoz tartoztak (ez a népcsoport a 19. század elején I. Sándor cár kérésére telepedett le a Fekete-tenger északi partvidékén) és Odesszában, a mai Ukrajnában éltek. A II. világháború után a szülőket Sztálin parancsára az Urál hegységben található Krasnokamsk kisváros melletti gulágba deportálták. (Van olyan forrás is, amely szerint a szülőket egyenesen Berlinből internálták a munkatáborba.) Josef és Maria Schneider itt szoros kapcsolatba került a földalatti egyházzal, és az édesanya részt vett a 10 év munkatáborra ítélt ukrán pap, a később boldoggá avatott Oleksza Zarickij bújtatásában is, akit később a szovjet rezsim ugyan szabadon engedett, de újbóli elítélését követően, 1963-ban a dolinkai munkatáborban mártírhalált halt.

A Schneider házaspár a munkatábor felszámolása után nem térhetett haza régi lakóhelyére, hanem Sztálin rendeletére sok sorstársukkal és a volgai németekkel együtt a Szovjetunió közép-ázsiai tagköztársaságába, Kirgizisztánba telepítették őket. A házaspár az időközben született gyerekekkel végül 1969-ben hagyhatta el kijelölt lakóhelyét és költözhetett át az észtországi Valgába, ahol a kisfiú orosz nyelvű iskolába járt. Antonius és három testvére a szülőkkel együtt sokszor a hajnali sötétségben 100 km-t is utaztak, és csak a késő este tértek haza, nehogy kiderüljön, hogy titokban miselátogatáson voltak Tartuban. A nagy távolság, a misék rendszertelensége és a szovjet hatóságok zaklatásai miatt havonta legfeljebb egy alkalommal utazhattak oda is. 1973-ban, nem sokkal Antonius elsőáldozása után a Schneider család engedélyt kapott, hogy Nyugat-Németországba, Rottweilbe költözhessen.

Érettségi után Antonius belépett a Coimbrai Szent Kereszt Kanonoki Renden belül működő, 1949-ben alapított Szent Angyalok Műve (Opus Sankt Angelorum) rendbe, ahol a tiroli Silz melletti kolostorban az Athanasius nevet vette fel. 1984 és 1990 között a rend saját hittudományi egyetemén, a braziliai Anapolisban tanult teológiát és filozófiát, és itt szentelték pappá is 1990. március 25-én. Ezt követően egy évig a Sao Paolo tartományban található kisvárosban, Aparecidában, Brazília legismertebb zarándokhelyén volt lelkipásztor és a rend ott található kolostorának spirituálisa. 1991-1993-ig Rómában a dominikánus Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem (ismertebb nevén Angelicum) patrisztikai hallgatója volt, ahol a doktorátus alatti Licentia docendi (tanítási jogosítvány) fokozatot érte el. Ezután a rend anapolisi (Brazília) egyetemén tartott patrisztikai előadásokat az egyházatyákról. 1993 és 2001 között a Szent Angyalok Műve rend római vezetőségének elöljárója volt. Ez alatt az időszak alatt, 1997-ban írta és védte meg a római Augustinianum pápai egyetemen az újszövetségi apokrif iratról, a Hermasz pásztoráról készített doktori disszertációját. 1999-től kezdődően vendégelőadóként teológiai előadásokat tartott Kazahsztánban a karagandai szemináriumban. 2001-ben az egyetemi spirituálissá és tanulmányi igazgatóvá való kinevezését követően végleg Kazahsztánba költözött.

Fotó: YouTube

Athanasius Schneider 2005-ben rész vett a római Püspöki Eucharisztiai Szinóduson, ahol előadást tartott a kommunista érában szerzett korábbi egyházi tapasztalatairól. 2006. április 8-án XVI. Benedek pápa celerinai címzetes püspökké és az astanai Szent Szűz Mária érsekség segédpüspökévé nevezte ki, majd a pápa megbízásából 2006. június 2-án Angelo Sodano bíboros államtitkár avatta püspökké. Püspöki elsőmiséjét 2006. július 30-án mutatta be a rottweili óvárosban található St. Pelagius templomban.

Athanasius Schneider püspöksüvegén a kereszt, a bárány és egy M, mint a Mária kezdőbetűje látható. A süveget húga, Erika készítette számára, aki az augsburgi Maria Vesterbild kolostorban élő klarissza rendi nővér, és egyházi ruhák készítésével foglalkozik. Pásztorbotján Jézus látható bárányként, püspöki pecsétgyűrűje pedig Szűz Mária csodálatos megjelenését ábrázolja.

Athanasius Schneider az egyházmegye érseki kancellári és általános vikáriusi tisztjét tölti be. A karagandai püspökség területén számtalan kisközösséget és lelkészséget alapított. Tagja a Kazahsztáni Püspöki Konferenciának, az Oroszországi Püspöki Konferencia liturgiai bizottságának pedig titkára is. Német anyanyelvén kívül beszél olaszul, franciául, angolul, oroszul és portugálul, valamint ért latinul és ógörögül is.

Athanasius Schneider püspök, a tradicionalista

A szembemisézésről és a kézbe való áldoztatásról

Schneider püspök engedéllyel rendelkezik, hogy a misét a szláv-bizánci hagyományoknak megfelelően ne a hívekkel szembefordulva mutassa be. A Dominus est című, olasz nyelven 2008-ban megjelent, de azóta angol, német, észt, litván, lengyel, kínai, sőt magyar nyelvre is lefordított, a liturgiával foglalkozó könyvében kritizálja a II. Vatikáni zsinat után bevezetett kézbe áldozás gyakorlatát, és kiáll a térdelve és nyelvre történő áldoztatás mellett. Schneider arra buzdítja a híveket, hogy ha igazán hiszik, hogy az ostya színe alatt Krisztus testében részesülnek, akkor térdeljenek le és úgy fogadják nyelvükön a szentelt ostyát.

Az elváltakkal és újraházasodottakkal kapcsolatos kérdéskör

A 2016-ban Ferenc pápa által kiadott Amoris Laetitia c. apostoli buzdítás egyes, vitatottan értelmezhető elemei alapján voltak püspökök, akik engedélyezték, hogy az az elvált és újraházasodott hívek feloldozást nyerjenek és szentáldozást végezhessenek. Schneider püspök elítélte ezt a gyakorlatot, és határozottan kitart amellett az álláspontja mellett, miszerint az elváltak és újraházasodottak az egyház hagyományos tanításának megfelelően házasságtörést követnek el, tehát halálos bűnben élnek, s mint ilyenek, nem járulhatnak szentáldozáshoz. Már korábban, egy 2014-es interjúban kifejtette, hogy nézete szerint az e gyakorlat megváltoztatására irányuló törekvések az irgalom hamis értelmezésén alapulnak. Példájában azt az orvost említette, aki a cukorbetegnek szánalomból cukrot ad, holott tudja, hogy ezzel csak ront a beteg állapotán. 2018 áprilisában pedig más tradicionalista bíborosokkal együtt részt vett az Amoris Laetitia értelmezésére és bírálatára rendezett konferencián, amelyen elutasította ismét elutasította a német püspökök által javasolt reform-irányvonalat.

Az Egyház negyedik válsága

Athanasius Schneider 2014 óta bírálja a papság azon tagjait, akik véleménye szerint nem a hitnek megfelelően cselekszenek, hanem cselekedeteikben engedelmeskednek annak, amit „kegyetlen pogány világnak” neveznek. Nyilatkozatában kijelentette, hogy a jelenkorban is vannak, akik a „hitet elárulják”. Egyik interjújában kifejtette, hogy véleménye szerint a Katolikus Egyház a fennállása óta a negyedik nagy válságát éli meg. Korunkban a már az egyházba is beszivárgott emberközpontú gondolkodás megosztja az Egyházat, amelynek a központjában Krisztusnak kell állnia. A liturgikus szertartások nem baráti találkozók, hanem az első mózesi törvénynek felelnek meg, és az embereknek a „Csak uradat, istenedet szolgáld” törvénynek megfelelően kell az életüket kialakítaniuk.

A vatikáni államtitkárság 2018-ban arra kérte Schneider püspököt, hogy ne legyen 30 napnál többet távol az astanai püspökségtől. A püspök közleményében kijelentette, hogy a korlátozás nem szankció és nem jelent „szájkosarat” vagy házi őrizetet, így az egyházi jogot betartva továbbra is utazhat. 2019. augusztusban egy exkluzív interjúban élesen bírálta a Vatikánt, amiért Ferenc pápa az Al Azhar főimámjával az Egyesült Arab Emírségekben aláírta alá azt a dokumentumot, amely egy közös kötelezettségvállalás az emberiség egyesítésére és a béke megteremtésére a világban, a kölcsönös tisztelet és együttélés jegyében. Schneider püspök értelmezése szerint a dokumentum tagadja, hogy Jézus Krisztus az emberiség egyetlen megmentője.

Szexuális visszaélések az egyházban

Carlo Maria Vigano érsek, az Egyesült Államok korábbi Apostoli Nunciusa 2018 augusztusában a Vatikánnak címzett levelében kifogásolta, hogy a XVI. Benedek pápa által a Theodore McCarrickra, az akkori washingtoni érsekre a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélései miatt 2010-ben kiszabott büntetőszankciókat Ferenc pápa 2013-ban feloldotta és a korábbi érseket az elkövetett bűncselekményei ellenére tanácsadójává nevezte ki. Vigano érsek levelében lemondásra felszólított mindenkit, aki a bűncselekmények eltusolásában részt vett.

A levélnek értelemszerűen óriási visszhangja volt. Sokan úgy vélték, hogy a konzervatív Vigano érsek mintegy „háborút” indított Ferenc pápa ellen. Schneider püspök úgy vélte, hogy „nincs ésszerű és valószínű ok a dokumentumban leírtak valódiságának megkérdőjelezésére”, “könyörtelenséget és átláthatóságot” követelt a kúria megtisztításában, és felszólította a “bíborosokat, püspököket és papokat, hogy mondjanak le minden kompromisszumról és a világgal való kacérkodásról”.

Ferenc pápa és Athanasius Schneider – Fotó: Vatican Media

Az egyházak kapcsolatáról

Schneider egy 2013. januári interjúban kijelentette, hogy a többségében katolikusok által lakott országokban korlátozni kell a “hamis vallások és szekták” működését. “Ha a katolikusok vannak többségben, akkor hamis vallásoknak és szektáknak nincs joguk, hogy propagandát folytassanak” – mondta. Schneider hozzátette, hogy ez nem azt jelenti, hogy a kormányoknak “el kellene nyomni őket, élhetnek, de a kormányok nem biztosíthatnak számukra azonos jogokat, és azt a jogot sem, hogy a Katolikus Egyház kárára propagandát fejthessenek ki.”

Hittani deklaráció

Raymond Burke bíboros, az Apostoli Szignatúra előző prefektusa, Janis Pujats bíboros, a lettországi Riga emeritusz érseke, Tomash Peta, a kazahsztáni Asztana érseke, Jan Pawel Lenga, a kazahsztáni Karaganda emeritusz érseke és Athanasius Schneider 2019. június 10-én közös, 40 pontból álló deklarációt tett közzé. A nyilatkozat célja az volt, hogy tisztázzon olyan katolikus hitigazságokat, amelyekre véleményük szerint az Egyház nem, vagy nem elégséges módon ad útmutatást. A nyilatkozat egyes részei, ha hallgatólagosan is, több helyen Ferenc pápa írásaira vonatkoznak. A nyilatkozat kimondja, hogy “a Jézus Krisztusba vetett hit” az “egyetlen vallás, amely Isten akaratával megegyezik”. Ezzel utal a Ferenc pápa által aláírt, Emberi testvériségnek nevezett dokumentumra, amely azt mondja ki, hogy “a vallások sokfélesége” Isten akarata szerint való.

A közelmúltban Schneider bírálta a pán-amazóniai püspöki szinódus záródokumentumát is a cölibátus részleges feloldására és a nők nagyobb liturgikus szerepvállalásának engedélyezésére vonatkozó javaslatok miatt, valamit azért, mert az túlságosan is nyitott az amazonasi népek körében jellemző pogány rituálék és gyakorlatok iránt. A szinódus záródokumentumára reagálva nemrég megjelenő pápai tanítással kapcsolatos állásfoglalásában ismételten kifejti, hogy míg a záródokumentum csupán lehetséges megoldásokat vázol fel, addig a vele kapcsolatos Querida Amazonia kezdetű írás pápai tanítás, azaz feltétlenül betartandó.

Magyarországon

Schneider püspök 2016-ban a John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ vendégprofesszoraként néhány napra Magyarországra is ellátogatott. A püspök előadásokat tartott, és magyar hívek részvételével egy hagyományos misét is bemutatott. Az Országházban több állami vezetővel is találkozott, majd a magyar királyi korona előtt főhajtással fejezte ki a tiszteletét, a Szent István bazilikában pedig a Szent Jobb előtt Mária országáért imádkozott.

Schneider püspök gyakran fogalmaz keményen, személyét és véleményét nem lehet cukormázas köntösbe öltöztetni. Nézeteit bővebben is megismerhetjük az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus könyvtárában olvasható kiadványban. Erélyes állásfoglalását jól magyarázza az a Boldog John Henry Newmantől származó idézet, amelyet egyik magyarországi előadásán mondott el.

„Mi most a világ vallása? … Minden derűs és vidám. A vallás kellemes és könnyű; a jóakarat a fő erény; az intolerancia, a bigottság, a túlzott lelkesedés a fő bűnök. Az önmegtartóztatás képtelenség – már az állhatatosságot is barátságtalan, gyanakvó szemmel nézik. … Vajon nem arról van tehát szó, hogy a Sátán úgy akarja meghamisítani az Igazságot, hogy azt, ami nem több, mint az emberi szív természetes késztetése az adott körülmények között, szépen megformálja és felcicomázza? Ez a tanítás csak részben evangéliumi, valójában azonban a világ elvére épül, mégis az evangéliumnak hazudja magát, holott annak meghatározó elemével, az önmegtartóztatással teljesen szakít. Úgy gondolja, elég, ha az ember jóakaratú, udvarias, őszinte, feddhetetlenül viselkedik, tapintatos, – az igaz istenfélelemnek, az Isten tiszteletéért való buzgólkodásnak, a bűn iránti mély gyűlöletnek azonban híján van, nem retten meg a bűnösök láttán, nem méltatlankodik az eretnekek istenkáromlásain, és együttérzést sem váltanak ki belőle, nem ragaszkodik féltékenyen hitünk igazságaihoz, hidegen hagyja, milyen eszközökkel érjük el céljainkat feltéve, hogy jó célokról van szó, nem hűséges a szent apostoli Egyházhoz, amelyről az apostoli hitvallás beszél, nincs érzéke a vallás tekintélyéhez mint ami nem az emberi elme találmánya, egyszóval: komolytalan, és ezért se nem meleg, se nem hideg, hanem – a Szentírás szavaival – langyos.”

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

A budapesti Piarista Gimnáziumba jártam, vasútgépész, műszaki szakoktatói és fordítói végzettségem van. 30 évig mozdonyokkal foglalkoztam, de 10 éve már csak fordítok. Nős vagyok, két nagy gyerekem van. Az életemben több-kevesebb sikerrel mindig is a keresztény értékeket próbáltam követni. Örülök, hogy közreműködhetek a Katolikus.mánál, és az önkéntes munkámmal hozzájárulhatok a keresztény hit terjesztéséhez.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Csabi bácsi

    2020-03-01 at 22:56

    Köszönöm a fordítást!
    Az Úr áldja a Főtisztelendő Püspök Úr és a Fordító Úr munkáját!

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bemutatjuk

A Vatikáni Csillagvizsgáló küzdött már tűzzel, COVID-19-cel, sőt molylepkékkel is, hogy eljusson a csillagokig

Közzétéve

Szerző:

Az arizonai Graham-hegy tetején található csillagvizsgáló, a Vatican Advanced Technology Telescope szembesült már szinte minden természet (és ember) által produkált jelenséggel.

A Vatikánnak van egy hatalmas távcsővel felszerelt csillagászati megfigyelőállomása egy távoli sivatagi hegy tetején. Mindez izgalmasan, talán derűsen is hangzik. Azonban a tudomány érdekében kifejtett működésének megfelelő körülményeit a hegytetőn nem volt mindig egyszerű biztosítani, sőt, ez gyakran igen kalandos feladat volt. Az elmúlt években ugyanis a távcső szembesült már tűzzel, füsttel és még rovarsereggel is. És akkor még nem is említettük a COVID miatti előírásokat, a jogi papírmunkát és a kültéri reklámfelületből adódó tennivalókat.

Gyakran maga a tudomány is igen kalandos lehet. Ugye, milyen sok diák megtapasztalja ezt, amikor az iskolai laboratóriumi órán elkövetett első komoly hibáját takarítja össze? Hatalmas galibát okozhat a csillagászati műszereknél, ha egy madár, vagy egér valahogyan utat talál a teleszkópnak otthont adó kupolához.

Amikor még a vatikáni obszervatórium a Vatikánban volt

AVatikáni csillagvizsgáló a Vatikán területén Fotó: © Vatican Observatory

Annak idején, amikor a csillagászati obszervatóriumokat nem távoli hegycsúcsokra építették, a teleszkópok megfelelő állapotban tartása kevesebb nehézséggel járt. A csillagászati obszervatóriumok egykor a városokon belül helyezkedtek el. Megerősíti ezt a tényt, hogy amikor XIII. Leó pápa 1891-ben létrehozta modern formájában a Vatikáni Obszervatóriumot, a csillagászok az ún. obszervatórium-kupolákat és teleszkópokat közvetlenül a Vatikán falain belül építették meg. Egy olyan teleszkóp, amely egy lépcsőn egyszerűen megközelíthető, viszonylag könnyen kezelhető, és a karbantartása sem jelent problémát.

A modern, mai élet azonban ezt is megváltoztatta. A városokban található, sokszor nem túl jól megtervezett kültéri világítás a városok feletti eget is fénybe borítja, ezáltal sok olyan dolog nem észlelhető, amiket a csillagászok esetleg látni szeretnének. Ez az ún. „fényszennyezés”, amelynek egyébként az éjszakai élőlényekre is káros hatása van, sőt anyagi pazarlást is jelent. Ez a jelenség Rómában olyan mértékben felerősödött, hogy az 1930-as években a Vatikáni Obszervatórium a Rómától délre fekvő Castel Gandolfóba költözött. Persze a fényszennyezés problémája továbbra is fennállt, sőt erősödött. Ezért aztán az Obszervatórium a 1990-es években egy távoli és nagyon sötét sivatagi hegy tetejére telepítette teleszkópját, a Graham hegységbe, Arizonába (USA).

Egy távoli hegyen lévő teleszkóp azonban sokkal nagyobb kihívást jelent, mint egy háztetőn lévő távcső. Egy tetőn elhelyezett kisméretű teleszkóp – mint például a Vatikáni Széltorony tetején lévő távcső, amely az 1890-es években a Vatikáni Obszervatóriumban volt– olyan eszköz, melyet a csillagászok maguk is működtethetnek és használhatnak megfigyelésre. Sőt, időnként ismerősöket, barátokat is meghívhatnak, hogy néhány érdekes látnivalót megmutassanak. Abban az időben, amikor a csillagvizsgáló a Vatikánban volt, a pápák is beugrottak néha-néha a bolygókat nézegetni.

A Vatikáni Csillagvizsgáló Arizonában

A mai, nagy, modern teleszkópoknak nem csak az a lényege, hogy egy magas lépcső tetején állnak. Az óriási teleszkópokat mindig távoli helyekre telepítik, és működtetésüket hatalmas személyzet végzi. Az arizonai Vatikáni Obszervatórium teleszkópja az Alice P. Lennon Teleszkóp, amelyet a Thomas J. Bannon asztrofizikai létesítményben helyeztek el, és általában Vatikáni Fejlett Technológiai Teleszkópnak vagy VATT-nak neveznek. Építése a legmodernebb módszerekkel történt. Nem nevezhetjük óriásnak, de azért tekintélyes méretű. Aligha férne bele egy szabványos 13 méteres szállítókonténerbe. Sok csillagász boldog lenne, ha kutatásaihoz rendszeresen hozzáférne egy VATT méretű teleszkóphoz.

A VATT egy nagyon távoli helyen van. Megalakulása óta a VATT stratégiája az volt, hogy a távcsövet és az annak otthont adó épületet az üzemeltetésben és karbantartásban jártas, kis létszámú személyzet gondozza, és emellett jöjjenek szélesebb körben jól képzett vendéghasználók is, főként végzős hallgatók.

Egy messzi tájon végzett munka során azonban gyakran adódnak kalandok.

A VATT-hoz vezető út egysávos, aszfaltozatlan, kacskaringós, ijedősebb vezetőknek nemigen ajánlott terep, és a csak négykerék-meghajtású járművekkel ajánlatos nekivágni. Egy olyan távoli helyszínen, mint a Mt. Graham, néhol komoly biztonsági kockázatokat is rejt. A szokásos előírások megkövetelik, hogy a hegytetőn elegendő képzett személyzet legyen jelen, akik képesek kezelni a vészhelyzeteket, beleértve akár egy orvosi evakuálást is. Szerencsére nem a VATT az egyetlen teleszkóp a Graham-hegyen: a VATT-on kívül ott van még a Mount Graham Nemzetközi Csillagvizsgáló nagy binokuláris távcsöve és az Arizona Radio szubmilliméteres hullámhosszú rádióteleszkópja. A VATT személyzete legalább nincs egyedül.

Jóságos ég: tűz, járvány és molyok!

Előfordul, hogy a hegyen olyan dolgok történnek meg, amit a személyzetből senki sem tud kezelni. 2017-ben villámcsapás indította el a több mint egy hónapig tartó Frye tűzvészt. Annak az évnek júniusában és júliusában csaknem 50 000 hektáron égett a tűz a Graham-hegyen. Kiürítették az obszervatórium épületeit. Június 18-án a tűz magja kevesebb mint 20 méterre került a VATT-nak otthont adó épülethez. Voltak égési területek, amelyek 8 méteren belül voltak. Mindezek ellenére sem a tűztől, sem a hőtől, sem a füsttől nem keletkezett jelentősebb kár. Csupán néhány megégett fenyőtű került a kupola belsejébe. A teleszkóp csodálatos módon megmenekült, hála a tűzoltók bátor erőfeszítéseinek, akiknek – különösen június 18-án – rendkívül gyorsan kellett reagálniuk, jelentős erőket bevetve a védelemre. Ezúton is még egyszer köszönet illeti őket!

Később, 2020-ban pedig jött a COVID-19. Emiatt március 18-án a Mount Graham International Observatory érdekelt feleinek képviselői összegyűltek, hogy megvitassák a szükséges járványügyi intézkedéseket. A szubmilliméteres teleszkóp még aznap leállt, aztán a VATT leállítása következett március 19-én, végül pedig március 21-én a nagy binokuláris távcsőé.

Két hónappal később, május 28-án újra használatba került a VATT. A Vatikáni Obszervatórium csillagásza, Richard Boyle jezsuita atya ismét megkezdte a megfigyeléseket. Sajnos ez alatt a két hónap alatt a teleszkóp környékén azonban történt egy és más: molylepkék szállták meg el a létesítményt! A tudomány képviselőinek nem volt egyszerű feladat megszabadulni tőlük.

Molylepkék a csillagvizsgáló vezérlőtermében – Fotó: Gary Gray

A teleszkóp újraindításakor nem csak a rovarok okozták a nehézséget. A járványkezelés miatt korlátozni kellett a VATT-nál dolgozók számát, hogy ezzel minimálisra csökkentsék az érintkezést. A Graham-hegyre vonatkozóan 2020. május végén kidolgozott COVID-19 protokollok készítésekor kompromisszumot kellett kötni: egyszerre kellett korlátozni az emberek közti érintkezést, ugyanakkor a biztonság érdekében elegendő számú ember kellett legyen a hegyen. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy adott időpontban csak egy személy tartózkodhatott a teleszkópnál, feltéve, hogya többi épületben volt elegendő képzett személyzet.

A körülmények miatt ezért csak olyan projekteket engedélyeztek, amelyeket egyetlen személy is biztonságosan végrehajthatott minimális segítséggel, vagy olyanokat, amelyeken egy „COVID-buborékban” már amúgy is együtt élő csillagászcsoport dolgozott. A korlátozások gyakorlatilag megtiltották az új megfigyelők képzését, és megakadályozták, hogy a végzős hallgatók közvetlenül használják a VATT-t. Vannak, akik extrém módon mindent elkövettek, hogy megfigyeléseket végezhessenek. Két csillagász, akinek együtt kellett dolgoznia a távcsővel, úgy döntött, hogy közös munkájuk előtt 14 napos karanténba vonul. Így tulajdonképpen létrehoztak egy kétfős buborékot. Önkéntes karanténjuk után a járvány ellenére folytathatták tudományos munkájukat.

Nem volt elég a járvány, jött még a füst és hamu! Ez szerencsére nem a Graham-hegyen keletkezett tűzből származott, hanem a Bighorn tűzvészből, amely 120 000 hektár területen pusztított a Santa Catalina-hegységben, a Mt. Grahamtől nyugatra. A futótűz füstje és hamuja miatt a VATT kupoláját 2020 júniusában nyolc éjszakára le kellett zárni. Amikor a füst feloszlott, a tudományos munka folytatódhatott.

Folyamatos küzdelem a fényszennyezés ellen

Ezeken a kihívásokon felül, ebben az évben zárult le az a hosszú folyamat, mely során frissítették a Vatikáni Obszervatórium, az Arizonai Egyetem és a VATT működését szabályozó több évtizedes régi jogi papírokat. No és persze folytatódott a folyamatos csatározás a fényszennyezés miatt (főleg azok miatt a LED-es hirdetőtáblák miatt, melyek hirdetései rendkívül erős fényűek). Bár az ilyen mindennapi ügyek nem kapnak akkora hírverést, mint a tűz, a molyok vagy a járhatatlan utak, mégis fontos részét képezik a teleszkóp mindennapi működésének, hacsak nincs az épület legtetején.

A Vatikáni Obszervatórium kalandja tehát folytatódhat, a tűz, a füst, a járvány, az adminisztráció, a molyok és hirdetőtáblák ellenére! Minden akadály ellenére, a vatikáni fejlett technológiai teleszkóppal a tudomány folyamatosan működik. Hadd hozzunk két példát. Az első, hogy a VATT részt vesz egy olyan projektben, amelyben a közeli (Földtől 50 fényéven belül) kis vöröses csillagokat vizsgálják, azzal a céllal, hogy kiderüljön, keringhetnek-e körülöttük olyan bolygók, amelyek Föld méretűek és megfelelő távolságban vannak ezektől a csillagoktól ahhoz, hogy hőmérsékletük alkalmas legyen az életre. A második, hogy a távcsövet 633 fényes, sárgás színű, a Naphoz inkább hasonlító csillag tanulmányozására használják, amelyekről kiderülhet, hogy vajon vannak-e bolygóik. Ehhez információkat kell szerezni e csillagok kémiai összetételéről, életkoráról stb.

Manapság nem sétálhatunk fel csak úgy egyszerűen a lépcsőn egy távcsőhöz. A pápák sem ugorhatnak be csak úgy, hogy vessenek egy pillantást az égre. Nem egyszerű kaland a feljutás. Minden nehézség ellenére az arizonai Mt. Graham tetején található vatikáni csillagvizsgálót felkeresése nagy kaland.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Bemutatjuk

10 alkalom, amikor az Egyházat az eltűnés fenyegette, és 10 alkalom, amikor feltámadt

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Antoine Mekary | ALETEIA

Az Egyháznak a századok folyamán rengeteg kihívással kellett szembenéznie, amelyek mind kívülről, mind saját köreiből érték. Didier Rance «Eltűnhet-e az Egyház?» (Mame kiadó) című legutóbbi könyvében az Egyház történetét a Feltámadás fényében tárgyalja.

A katolicizmus hamarosan várható eltűnéséről ismétlődően papírra vetett spekulációk számos emléket idéznek fel a történészekben, köztük bennem is, Diocletianusnak a «keresztény» szó kiirtásával kérkedő feliratától kezdve, a milánói ediktumot megelőző üldözéseken át egészen Sztálin tervéig, amely szerint 1937-re kiirtja a SZU területéről Isten nevét. Távoli utódai pedig a vallásba kapaszkodnak, hogy megkíséreljék megmenteni e rendszert.

Tisztázni kell a helyzetet. A századok folyamán az Egyháznak rengeteg támadással és kihívással kellett szembenéznie, amelyek mind kívülről, mind saját köreiből érték. Ezek számbavételéhez egy egész webhely sem lenne elegendő, mint ahogyan Boldog Carlo Acutis [1991-2006, tizenéves olasz informatikus – a ford.] dokumentálta az eucharisztikus csodákat. Nekem az Egyház — világegyház vagy egy adott régió egyháza — életének tíz időszaka jutott az eszembe, tíz vészterhes, a küszöbön álló eltűnés kockázatát hordozó korszak, amikoris csak a bolond fogadott volna egy szeszterciusban, egy fillérben, egy márkában vagy egy rubelben arra, hogy lesz jövője az Egyháznak. Őszintén szólva nem kellett mást tennem, mint kinyitnom a dossziéimat, hogy az ezekre vonatkozó anyagokat megtaláljam, mivel ezeket már feldolgoztam, egyiküket pedig magam is átéltem.

10 vészterhes időszak

Ezen időszakok közül az első egy bizonyos péntek volt Jeruzsálemben. A dolog, úgy tűnt, rosszul kezdődött. A következő századokban az üldözések adják az Egyház első századainak hátterét, különféle konkrét realitásokkal birodalmakon és régiókon keresztül. Ezt követően, még a vallásszabadság eljöttének évében, Áriusz lép a szószékre és kihirdeti a Fiú istenségét tagadó eretnek tanát. Hamarosan így kiált fel Szent Jeromos: «Az egész földkerekség nyög és megdöbbenve veszi észre, hogy ariánus lett». Atanáz [Alexandriai Szent Atanáz, az arianizmus harcos ellenfele] és a francia Poitiers-i Szent Hiláriusz [Szent Vidor] szinte az egyedüliek, akik kitartanak. Az arianizmus éppoly hirtelen el is tűnik, mint amilyen gyorsan megjelent, ám újra felbukkan a germánoknál, majd a 16. században, és mára csak nyomokban található meg, akár az Egyházban is.

A 13. században Assisi Szent Ferenc engedelmeskedik Krisztus parancsának: „Menj és állítsd helyre egyházamat!”, és megváltoztatja Európa korrupció és eretnekség által tönkretett spirituális arculatát. Meg kell említeni az iszlám 7. században kezdődött támadó megerősödését. Egykoron bizantinista időszak után következik a Konstantinápoly elestét közvetlenül követő időszak a 15. században, amikor Róma válik a célponttá, de a török szultán álmát ketten is megakadályozzák: néhány ezer albán délen és Kapisztrán Szent János ferences szerzetes Európa szívében. A 16. században a reformáció kihívása jelenik meg és győzedelmeskedni látszik Lengyelországban (amelyet akkoriban Paradisus Hereticorum [az eretnekek paradicsoma] névvel illettek) és Németországban. Stanisław Hosius [16. században élt lengyel érsek] teszi az országot a katolikus hitéhez mindig hűséges, „semper fidelis” országgá. Két és fél évszázaddal később még radikálisabb a kihívás Franciaország számára: a forradalom szélvésze és a dekrisztianizáció. Az, hogy az Egyház később újjáéled, nem annyira Bonapartének, majd a restaurációnak tudható be, hanem a mártírok vérének, a nép hitének és az elhívatásra adott válasznak számtalan férfi és nő részéről, különösen azokéról, akik számos kongregációt építettek újjá vagy hoztak létre. A három utolsó kihívás összekapcsolódik: a 19. században az „Isten halott, hamarosan az Egyház is követi.” elmélet, amelyet befolyásos gondolkodók hangoztattak, köztük Nietzsche, az ikonikus személy; a 20. században pedig a gyakorlatias, radikális munkák, Hitler és Sztálin műve, a történelem legvéresebb üldözései, emellett a mártírok és hitvallók győzedelmes ellenállása.

A húsvéti titok kulcsa

Mit tanít nekünk az Egyházról ez az utazás annak két évezredes történelmében? Először is azt, hogy «a kezdetektől fogva állandóan temették az Egyházat (néha saját bűnei súlyának okán), hogy azután Isten kegyelméből ismét felemelkedjék. Azt mondják, megreformálhatatlan és egy letűnt korszakból való – de mely emberi intézmény fejlődött ennyit kezdete óta, mely emberi intézmény volt képes ennyire újra kitalálni magát abbéli törekvésében, hogy mindig hű maradjon hivatásához?» (V. Morch) Továbbá egyetlen győzelem sem végleges a történelem folyamán, sőt magában hordozhatja más legyőzendő kihívások csíráját.

Mindenek előtt azonban ez a tíz halál, amelyet tíz feltámadás követett, arra sarkall, hogy tekintetünket a húsvéti titokra vessük, amely átíveli az időket és a benne való részvételként a megfejtést adja.  A hit adja meg ennek bizonyosságát, a történelem láttatja ezt, és a jó mag és a konkoly példabeszéde illusztrálja, amelyet Jézus magyarázott el, és amelyről sok keresztény gondolkodó elmélkedett, köztük Ágoston a maga idejében, napjainkban pedig Marrou [20. századi francia keresztény humanista történész] és Maritain [a 20. sz. egyik legmeghatározóbb francia katolikus filozófus-gondolkodója]. Három szabadság munkálkodik a történelemben éppúgy, mint a példabeszédben: az embereké, a sátáné és Istené, aki az akarata szerinti beteljesüléshez vezeti a történelmet. Ad az Egyházának, minket ad, hogy szabadon egybegyűljünk ott – a hit, remény és az irgalmasság teológiai erényei révén, amelyekről ez a tíz korszak tanúskodik. A szentek – volt belőlük mind a tíz időszakban – mutatják számunkra az utat.

Forrás: Aleteia
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Bemutatjuk

Robert Sarah – a bíboros, aki halállistán volt

Közzétéve

Szerző:

Szeptember 8-án a Budapest-Gazdagréti  Szent Angyalok plébániatemplomban misézik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson részt vevő  Robert Sarah guineai bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció nyugalmazott prefektusa.

Sarah bíboros hazáján kívül Elefántcsontparton, Franciaországban, Szenegálban, majd a római Gregoriana Pápai Egyetemen végezte tanulmányait. Majdnem jezsuita szerzetes lett, de Guinea égető paphiánya miatt hazatért országába, és egy tengerparti kisváros, Boké káplánja lett. 1969-ben, VI. Pál afrikai látogatásán mély benyomást gyakorolt rá a pápa néhány szava:

„Krisztus új hazája Afrika. Ti, afrikaiak, mostantól a magatok misszionáriusai vagytok!”

Sarah állandó kötelességének érezte, hogy Afrikát megvédje a nyugati elvilágiasodás és a globalizáció veszélyeitől. 34 évesen ő lett a katolikus Egyház legfiatalabb főpapja, amikor 1979-ben II. János Pál pápa kinevezte a guineai főváros, Conakry érsekévé. A következő években erőteljesen fellépett az országban kénye-kedve szerint uralkodó kommunista diktátorral, Sékou Touréval szemben. Touré ki akarta iktatni a fiatalokra nagy hatással levő fiatal papot, és halállistájára tette, de még mielőtt intézkedhetett volna, sztrókot kapott és amerikai kezelése során meghalt. „Isten gyorsabb volt, mint Sékou Touré. Azt akarta, hogy maradjak még egy kicsit” – emlékezett vissza Sarah bíboros.

2001 után a Vatikánba került, több tisztséget is viselt a Római Kúria hivatalaiban. Titkára volt a Népek Evangelizációjának Kongregációjának, elnöke a Szentszék karitatív tevékenységét koordináló „Cor Unum” Pápai Tanácsnak, prefektusa az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációnak, továbbá tagja a Szentek Ügyeinek Kongregációjának és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának. 2010-ben XVI. Benedek pápa kreálta bíborossá.

Sarah bíboros a katolikus egyházon belül konzervatív nézeteiről ismert. A hagyományos katolikus tanítás, a családi értékek és a papi cölibátus védelmezője. Nyilatkozataiban elítéli a lanyhuló morál megnyilvánulásait: a megkönnyített válásokat, a melegházasságot, a radikális feminizmust, az abortuszt és az eutanázia támogatását. Markáns véleménye van a német egyház különutas törekvéseiről. Úgy látja, hogy a nyugati egyházak némelyike olyan megoldásokat szeretne bevezetni, amelyek gyökeres ellentmondásban állnak Jézus és az egyházi tanítóhivatal tanításával.

2015-ben a családügyi püspöki szinóduson Sarah a gender ideológiát és az iszlám fanatizmust nevezte a mai kor két legnagyobb fenyegetésének. Az iszlám, véleménye szerint, mindenekelőtt Európa azon társadalmaira veszélyes, „amelyeknek már nincs igazi identitásuk és vallásuk. Azok, akik megtagadják a saját hagyományukból, kultúrájukból, vallásukból fakadó értékeket, el fognak tűnni, ugyanis elvesztették a motivációjukat, energiájukat és még magát az akaratot is, hogy megvédjék a saját identitásukat.” Véleménye szerint az iszlámmal lehetetlen teológiai párbeszédet folytatni, mert a két hit alapvetései erősen eltérnek, de praktikus együttműködés – például a gender-ideológiával szemben – elképzelhető.

Sarah bíboros szerint az egyház igazi, égető feladata az evangelizáció, nem pedig az, hogy politikai problémákra, például a migrációra vagy a szegénységre kínáljon megoldásokat.

 „Elképzelhetetlen, hogy egy keresztényt ne lehessen bevonni a hit átadásának munkájába. A klerikus azért van ezen a Földön, hogy Istenről beszéljen, Istent szolgálja, és semmi másért.”

A botrányokra éhes sajtó előszeretettel kutakodik a „konzervatív” Sarah és a „liberális” Ferenc pápa közötti konfliktusok után. 2020-ban, amikor betöltötte 75. életévét, Sarah benyújtotta lemondását, amit Ferenc pápa 2021. február 20-án el is fogadott. A kettejük közötti ellentétre különböző feltevések láttak napvilágot, köztük felmerült az is, hogy egész egyszerűen emberileg nem rokonszenveznek egymással. Komoly doktrinális ügyekben (cölibátus, női papság, válás) nem voltak valódi konfliktusaik. 2021. márciusi interjújának (“Io contro Francesco? Sciocchezze. Al Papa si obbedisce”. Intervista al cardinale Robert Sarah | Il Foglio) már a címe is sokatmondó: “Én Ferenc ellen? Képtelenség. A pápának engedelmeskedni kell.” Erről az interjúról bővebben már hírt adtunk („Soha nem szálltam szembe a pápával” – Sarah bíboros első interjúja távozása óta | Katolikus.ma). Ugyanakkor örömét és háláját fejezte ki, amiért lemondását a pápa elfogadta.

Sarah bíboros távolról sem ismeretlen a magyar hívő közösség körében. Barsi Balázs fordításában a Szent István Társulatnál négy könyve is megjelent. 2019-ben elnyerte a teológiai kategóriában a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány által közösen alapított Stephanus díjat, amelyet akkor nem tudott átvenni.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű