Bakancslista
Egy kórház, amelyben 33 szent dolgozott!
(Igen, jól olvasta!)

Az olasz reneszánsz egyik ékköve, a Nápolyi Gyógyíthatatlan Betegek Kórháza több szempontból is megérdemli figyelmünket. Az egyik ok: több mint harminc szent rótta folyosóit orvosként vagy ápolóként.
Nápoly egyik kincse, a Gyógyíthatatlan Betegek Kórháza, amely az olasz város történelmi középpontjában fekszik, több szempontból is kivételes. Elsősorban ódonsága miatt. 1521-ben alapította María Lorenza Longo spanyol apáca (1463-1542), és még ma is működik. Eredetileg abból a célból alapították, hogy a leginkább rászoruló, gyógyíthatatlan betegeknek méltó körülményeket biztosíthassanak. Ezt a hivatását ma is betölti.
De ami ezt a helyet különlegessé teszi, az azoknak a száma, akiket boldoggá vagy szentté avattak, és akik orvosként vagy ápolóként itt dolgoztak. többek között Gonzaga Szent Alajos, Thienei Szent Kajetán, Liguori Szent Alfonz, Avellinói Szent András, Szent Jeanne-Antide Thauret, Lellisi Szent Kamill, Caracciolo Szent Ferenc és a közelmúltban Szent Giuseppe Moscati (aki orvosként működött az 1920-as évek kezdetén). Csoda is kötődik a Nápolyi Gyógyíthatatlan Betegek Kórháza alapítója, Maria Lorenza Longo nevéhez, ami megnyitotta boldoggá avatásának útját.
Esztétikai és történelmi téren is kivételes értékű örökségről van szó. Elsősorban a pompás kivitelű „Gyógyíthatatlanok Gyógyszertára” említendő, Bartolomeo Vecchione nápolyi építész műve, a 18. századból. A gyógyszertárat egy udvaron keresztül haladva érhetjük el, két teremből áll: egy nagy szalonból és egy előtérből. A nagy szalon nemes fából készült polcain közel 400, a 17-18. századból származó olasz majolika váza van kiállítva, amelyek bibliai jeleneteket és allegóriákat ábrázolnak.

Kivételes dekoráció
A gyógyszerészeti laboratóriumként szolgált szűkebb helyiség falai mogyorófa borításúak, díszítésük Agostino Fucito műasztalos kezemunkáját dicséri. A gyógyszertár teljes padlózata porcelánból készült, Giuseppe Massa műve. A nagy szalon mennyezetét teljes méretében egy nagy freskó foglalja el, Pietro Bardellino festő (1732-1806) alkotása, aki Francesco de Mura rokokó festőművész tanítványa volt.
Forrás: Aleteia
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
