fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Bakancslista

Egy nagypapa végtelen gyengédséggel énekel Down-szindrómás unokájának

Közzétéve

Fotó: @mysticalmeghan

A közösségi médiában közzétett videó megörökít a gyengéd családi pillanatot, és láttatja a nagypapa és unokája közötti hatalmas szeretetet.

Egy apa szeretete a fia iránt csodálatos. Egy anya szeretetének nincs párja. De a nagyszülők szeretete egy másik dimenzióból való. Sok idős ember felismeri, hogy életében bizony szerette volna jobban kimutatni a szeretetét. Amikor a gyerekeiket nevelték, mindig rohanásban voltak, esetleg veszekedtek, netán túl szigorúak voltak, vagy éppenséggel nagyon is lazán fegyelmezték a gyerekeiket. Most azonban, hogy nagyszülők lettek, minden másképpen van: mindig van idejük az unokákra, és gyakran még több időt szeretnének velük tölteni, mint amennyit ténylegesen töltenek.

Néhány héttel ezelőtt megjelent egy videó a közösségi médiában, amely már nem is tükrözhetné jobban ezt a gyengédséget. Egy nagypapát mutat be, amint kis unokájának, a Down-kóros Josephnek énekel. A kisfiú születésnapját ünneplik éppen, és a nappali fényből úgy tűnik, hogy a videót valamikor a délután közepe felé vették fel.

Joseph a nagypapa ölében ül. Olyasvalakinek a karjaiban lenni, aki szeret minket – ez a legnagyobb biztonság az életben. A nagypapa pedig szeretettel énekli neki a “What a wonderful world” c. híres dalt, amelynek sok változata is létezik; nekem a Louis Armstrong rekedtes hangján megszólaló eredeti tetszik a legjobban, de ma a nagypapa verziója nyeri a versenyt. Úgy hangzik, mint egy simogatás.

Joseph az idős ember mellére hajtja a kis fejét. Édesanyja, aki körbe-körbe járkál, és le sem veszi a szemét a jelenetről, bizonyára köszönetet mond Istennek ezért a békés pillanatért.

A család évében járunk, és eszembe jut, hogy talán gyűjtögethetnénk és eltehetnénk azokat a videókat, amelyeket a közösségi oldalakon találunk, és amelyek a családi szeretetet mutatják, főleg akkor, ha a szereplők egyike különösen sebezhető vagy rászoruló.

De ahogyan elnézem Josephet, nem is tudnám megmondani, ki az áldottabb: ő vagy a nagypapája.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Bakancslista

Izrael: Az olajfa feltehetően az első gyümölcsfa, amelyet az ember 7000 évvel ezelőtt háziasított

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A Tel-Avivi Egyetem és a Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói által publikált közös tanulmányban a kutatók kimutatták, hogy a Jordán völgyének lakói már 7000 évvel ezelőtt elkezdték háziasítani az olajfát. Ez a legrégebbi bizonyíték a világon egy gyümölcsfa háziasítására.

A Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy, a Jordán völgyében fekvő őskori falu feltárása során a régészek elszenesedett olajfa darabjait találták meg, melyeknek vizsgálata bizonyítékot szolgáltatott az izraeli kutatók számára az olajfák háziasítására.

“A fák még elszenesedve is azonosíthatók az anatómiai szerkezetük alapján” – magyarázta dr. Dafna Langgut, a vizsgálat vezetője. A régész szerint az, hogy a Jordán völgyében találtak olajfa maradványokat, ahol azok nem őshonosak, azt jelenti, hogy valaki szándékosan vitte oda a fákat. A régészeti növénytanban ezt tartják az olajfa háziasítása első bizonyítékának a világon.

Az olajfa maradványokat Tel Zafban fedezték fel, a Jordán völgyének közepén fekvő gazdag őskori faluban, amely már 6700-7200 évvel ezelőtt lakott volt.

A régész elmondta, hogy “a helyszínen udvarral rendelkező nagy házakat fedeztek fel, amelyeknél több magtár szolgált a termények tárolására. Ezek akár 20-szor nagyobb tárolási kapacitással bírtak, mint amennyi a család szükséglete volt.”

Dafna Langgut rávilágít továbbá, hogy az olajfák nemcsak a gazdagság bizonyítékai, hanem “egy igen összetett, különböző társadalmi osztályokból álló közösség kialakulásáé is, amelyben a kereskedők és a földművesek együtt dolgoznak az olívaolajból készült termékek értékesítésében.”

“A gyümölcsfák háziasítása több évig tartó folyamat és inkább egy jóléti társadalomhoz illik, mint egy túlélésért küszködőhöz. A gyümölcsfaligetek kezdetben nagy befektetést igényelnek, és elültetésük után csak 3-4 évvel fordulnak termőre. Mivel a fák hosszú ideig élnek, ezért nagy gazdasági és társadalmi jelentőséggel bírnak a földtulajdon és a jövő nemzedék öröksége szempontjából.”

Egy olyan honlap szerint, amely a Bibliában előforduló növényekkel foglalkozik, a Szentírásban megközelítőleg húsz utalás van az olajfákra és több mint 160 az olajra. (Az utóbbinál mindig olívaolajról van szó.)

Néhány bibliai idézet az olajfával és az olívaolajjal kapcsolatban:

“500 sékel kassziát – a szentély súlymértéke szerint –, hozzá egy hin olívaolajat” (Kiv 30, 24)

“Földeden mindenfelé lesznek olajfáid, de nem kened meg magad olajjal, mert az olajbogyók lehullanak.” (MTörv 28, 40)

“Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon”    (Oz 14, 7)

“Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat.” (Zsolt 128, 3)

“Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.” (Jak 5, 14)

“Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.”  (Zsolt 23, 5)

Írta: Eric Coursodon
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: infochretienne.com

Olvasás folytatása

Bakancslista

Az ír-hegységi kis templom szívszorító és egyben hátborzongató története

Közzétéve

Szerző:

Szent Coloman-templom - Fotó: Wheeling-Charleston-i Egyházmegye

A nyugat-virginiai Ír-hegység (Irish Mountain) tetején, a sűrű erdőben eltökélten állt egy kis, fehérre meszelt fatemplom közel másfél évszázadon át egészen június 27-e reggelig.

Az Ír-hegység találó nevét az élénkzöld lombozatról kapta, ami akár a Smaragd szigeten is megállná a helyét. A látszattal ellentétben a névnek mélyebb értelme is van. A St. Colman-kápolna, amelyet június 27-én reggelre porig leégve találtak, a környéken egykor virágzó ír bevándorló közösség emlékének utolsó maradványa volt, és a szomszédos temetője sok ír katolikusnak nyújt végső nyughelyet.

A kápolna gyanús körülmények között égett le június 26-ról 27-re virradó éjszaka, és a helyi önkéntes tűzoltóság szerint gyújtogatás gyanúja miatt folyik vizsgálat.

A Wheeling-Charleston-i Egyházmegye a CNA-nak azt mondta, hogy “szomorúan értesült a történelmi St. Colman katolikus templomban pusztító tűzről, Shady Spring, Nyugat-Virginia közelében. Szerencsére senki sem tartózkodott az épületben, amikor a tűz kitört és a teljes szerkezet megsemmisült. A templomot, amely szerepelt a Történelmi Helyek Országos Nyilvántartásában, mivel 1877-ben épült, nem használták rendszeresen. Az Egyházmegye nagyon hálás, amiért több környékbeli tűzoltóság is reagált, de a kis templom gyorsan leégett és semmit sem lehet megmenteni. A templom mögötti temetőt továbbra is karbantartják.”

A Nemzeti Történelmi Helyek Nyilvántartásába való felvételre vonatkozó jelölési lap szerint a St. Colman templomot 1877 körül alapították, hogy az egyre növekvő bevándorló ír populációt kiszolgálja. „A kis katolikus templom az Ír-hegyen” becenevet kapta.

Az írek voltak a legkorábbi európai telepesek Nyugat-Virginiában, a 19. század közepén érkeztek. Az Ír-hegyen a lakosság több mint féltucatnyi családra nőtt, miután a térségben letelepedett az első ír, Maurice Sullivan, aki 1855-ben nagy földterületet vásárolt.

A területet lenyűgöző természeti szépség jellemzi; az Ír-hegység egy kőhajításnyira van a New River Gorge-tól, az Egyesült Államok legújabb nemzeti parkjától.

De ahogyan az előre sejthető volt, a 19. század vége felé a zöldellő vadon akadályt jelentett.

„Rendkívül elszigetelt a terület elhelyezkedése, az ír gazdálkodókból álló közösség gyakorlatilag önellátóvá vált, és jellegzetes etnikai csoportot alkotott” – állt a jelölésben.

Életük egyetlen területe, amelyben nem érezték magukat elégedettnek, az a lelki vigasz volt: hiányzott a hely, ahol vigasztaláshoz, megnyugváshoz juthattak. A legközelebbi római katolikus templom az 1872-ben alapított hintoni St. Patrick katolikus templom volt, amely csaknem tizenöt mérföldre állt, gyötrelmes hegyeken és zord földeken túl.”

Így aztán 1876-ban Sullivan – a földbirtokos – egy hektárnyi földterületet adott át saját földjéből a Wheelingi Egyházmegyének (ma Wheeling-Charleston egyházmegye) egy missziós templom és temető alapítására. A következő évben megkezdődött az építkezés.

A dobozszerű, egyszerű épület eredetileg faragott rönkökből épült, majd sok évvel később, 1928-ban a rönkszerkezetet fehérre festett deszkával burkolták. A templomot Szent Colman (ír misszionárius mártír) tiszteletére nevezték el.

A kápolna elején egy nagy, díszítetlen fakereszt emelkedett a tetőszint fölé. Belül a fehér oltárt és néhány padot a gyülekezet számára 1904-ben J. J. Swint atya építette, aki asztalos és pap is volt egy személyben, később pedig Wheeling püspöke lett.

Kívül, a kápolna temetőjében több tucat környékbeli ír lakos sírja található, gránit és márvány függőleges sírkövekkel megjelölve. A temető hátsó részében található az úgynevezett „Elveszett sarok”, amely egy kis, nem megszentelt földterület, ahol a megkereszteletleneket temették el. Az egyik sírkövön ez a sírfelirat látható: „Emlékezzetek, kedves barátok, amikor itt elhaladtok. Amilyenek most vagytok, olyan voltam egykor én is. Amilyen most vagyok, olyanná kell lennetek. Készüljetek fel a halálra, és kövessetek engem.”

Annak ellenére, hogy az emberek egy része elhagyta a területet, hogy a vasúton dolgozhasson, az Irish Mountain közössége a 20. században is tovább virágzott, átlagosan 15-20 család élt a területen – írja a nevezési ajánlás. De a missziós templom soha nem kapott saját papot, mindig a hintoni plébániára, a Szent Patrikra támaszkodott.

A Történelmi helyek névjegyzékébe történő ajánlás megírása idején – 1984-ben – a szerző „alkalmi hívőkként” jellemezte az ottani híveket.

Kelli Thompson Harrison (50) a nyugat-virginiai Crab Orchardból a CNA-nak elmondta, hogy ősei ír katolikus bevándorlók voltak, akik a St. Colman katolikus templomba jártak.

„Ez igazán szívszorító, mert olyan sok történelem van ott” – mondta. A bevándorlók közössége számára jelentése és célja volt a templomnak – mondta Harrison, akit elszomorít a templom pusztulása.

A kápolna az elmúlt években katolikus történelmén kívül más okok miatt is felkeltette a figyelmet – szellemvadászok keresték fel, akik azt állítják, hogy „hideg foltokat” és szellemek jelenlétét tapasztalták a helyszínen. Úgy tűnik, különösen az „Elveszett sarok” ragadta meg a paranormális dolgokban hívők képzeletét.

Szellemek vagy sem, a szellemvadászok által a kápolnára irányított figyelem kézzelfogható károkat okozott. A Beckley Register-Herald jelentése szerint 2012-ben vandálok törték be és tönkretették az ablakokat, padokat és az oltárt. A támadók állítólag festékszóróval egy üzenetet is felfestettek a kápolna belsejére: “Ez a sz*r nem kísértetjárta.”

Tisztázatlan, hogy a feltételezett gyújtogatás, amely ezen a héten elpusztította a templomot, összefügg-e a templom „szellemjárta” hírnevével, vagy inkább a katolikusok elleni gyújtogatásokkal, amelyek az elmúlt hónapokban a nemzet egészét sújtották.

Különösen a katolikus templomok, a terhességi krízisközpontok és más életpárti csoportok állnak fokozott készenlétben, mivel az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának június 24-i abortuszra vonatkozó, mérföldkőnek számító határozata miatt az abortuszpárti aktivisták megtorlással fenyegetőznek.

Fordította: Petrus Gabriella
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Bakancslista

Világítania kell a világban egyre inkább eluralkodó káoszban – megjelent Sebestyén Péter Műkönny című esszékötete

Közzétéve

Szerző:

Sebestyén Péter Marosvásárhelyen szolgáló plébános a könyvbemutatón, Székelyudvarhelyen - Fotó: Farkas Antal YouTube

“Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel”

OZEÁS 2.21

Ez a mottó áll Sebestyén Péter atya, marosvásárhelyi plébános nemrégiben megjelent új könyvének nyitó oldalán. Péter atya papi szolgálatának 30. évfordulóját, a marosvásárhelyi Szent Imre plébániatemplom 50. évfordulóját méltón ünnepli a gyönyörű kiállítású, de még annál is értékesebb tartalmú kötet, a szerző 23. megjelent kötete.

Impozáns munkásság, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy olyan hivatását gyakorló katolikus papról van szó, akik napilapokban, hetilapokban is rendszeresen publikál, köztük olvasóink és szerkesztőségünk nagy örömére a Katolikus.má-ban is.

Dolga-e politizálás, a társadalmi élet, a közélet alakulásának figyelemmel követése egy katolikus papnak? Bizonyára vannak, akik élből azt mondják: egy pap ne politizáljon. Valóban, direktben ne tegye, ne álljon ki kampányolni, választási beszédet mondani a szentszékről, de igenis joga, sőt kötelessége közvetítenie a világnézetét, álláspontját, állásfoglalásait a világ dolgában. Világítania kell a világban egyre inkább eluralkodó káoszban, segítenie az embereknek a tájékozódásban. Nemcsak a prédikálószéken, hanem minden egyéb lehetőséget és talentumát is felhasználva. Sebestyén Péternek megadatott egy ilyen talentum: az írás. Nemcsak papként ismerik Marosvásárhelyen, hanem közíróként is szerte Erdélyben és egyre inkább Magyarországon is.

Sebestyén Péter mindent meglát, mindenre felfigyel, mindenhez fűz megjegyzést. Mindig az aktuális jelenségekből indul ki, tájékozott, reagál egyházi és nem egyházi témákra, a zöldekre, a globalizációra, a világjárványra, a család válságára és a szingli-kérdésre, a gender-ideológiára, a korunkra jellemző mérhetetlen önzőségre, az általános kiúttalanság érzésére. Törekszik az események mögötti mozgatórugókra rávilágítani, szokatlan képeket és megközelítéseket használ. Gondolatmenete tiszta, az általa közvetített teológiai üzenet közérthető, gondolatai hitelesek.

Sebestyén páter 2014-től alkotói honlapot működtet, amelyet a peterpater.com címen olvashatnak.

Innen emeltük ki önvallomását írói tevékenységéről:

„A három évtizednyi rádiós nép- és 30 évnyi egyházszolgálatom ezért erősítette meg bennem az elhatározást, hogy kiálljak korunk írott és virtuális “areopagusaira”, mint templomon kívüli fórumokra, és hirdessem az igét „akár alkalmas akár alkalmatlan”. Ez kényszerű kötelességem és meseszép feladatom egyszerre, melyet minden porcikámmal mégis szívesen vállalok. Pennámmal és hangommal, értelmemmel és egész szívemmel Isten szolgálatában akarok állni. Ez vezérel akkor is, amikor gondolataimat papírra vetem.

Az írás számomra most már létszükséglet. Állandó, nyugtalanító késztetés, hogy gondolataimat, meggyőződésemet, értékrendemet, életbeli alapállásomat másokkal is közöljem, örömhírként megosszam.”

A Műkönny c. kötet megrendeléséhez kérjük, írjon e-mailt a sebipater(kukac)gmail.com címre.

A székelyudvarhelyi könyvbemutatóról részletet láthat az alábbi videón:

Írta: Solymosi Judit

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű