fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Egy svájci kanton eutanáziára akarja kötelezni az idősotthonokat

Közzétéve

Fotó: Unsplash

Susanne Kummer, osztrák bioetikai szakember vészjóslónak nevezte ezt a fejleményt. A hírek szerint Hollandiában 2020-ban 7000 esetben végeztek eutanáziát, és ezzel új csúcsot állítottak be.

A svájci Graubünden kanton rendeletileg akarja kötelezni az idős- és szociális otthonokat, hogy külső szervezetek a helyiségeikben eutanáziát végezhessenek. Ez a kötelezettség a kanton kormánya által kezdeményezett törvényjavaslatban szerepel. Az osztrák bioetikai szakember, Susanne Kummer csütörtökön vészjóslónak nevezte ezt a fejleményt a Kathpressinternetes portálnak adott interjújában. „Az eutanáziát végző egyesületek célcsoportját elsősorban az idősek alkotják. Nemrég még a WHO is felhívta a figyelmet arra, hogy az idősek diszkriminációja világszerte erősödik. E fejlemények felett nem hunyhatunk szemet” – figyelmeztetett az IMABE Intézet (ford. megj.: Institut für medizinische Anthropologie und Bioethik, bécsi székhelyű Orvosi Antropológiai és Bioetikai Intézet) vezetője.

Eddig az idős- és szociális otthonok fenntartója és vezetősége közösen dönthetett arról, hogy az otthonok helyiségeiben engedélyezik-e a halálba segítést vagy sem. A törvényjavaslat szerint viszont valamennyi otthon egyformán kötelezve lenne, hogy az eutanáziát végző egyesületek az otthonokba bejuthassanak, amint azt a Südostschweiz.ch svájci hírportál szerdán hírül adta. A Fiatal Szocialisták pártja (JuSo) által az egészségügyi törvény hasonló szellemű módosítására benyújtott  javaslat elfogadása esetén a módosítás 2024-től lehetne hatályos. 2014 óta egy törvény Neuchâtel kantonban arra kötelezi a közpénzből támogatott intézményeket, hogy a külső segítséggel végzett öngyilkosságot engedélyezzék. A fenntartónak ugyan jogában áll, hogy az eutanáziát segítők számára megtagadja a belépést, de ebben az esetben számolnia kell azzal, hogy a támogatást megvonják.

Kummer úgy véli, e fejlemények mögött az öngyilkosságot segítő egyesületek, pl. a Dignitas és az Exit egyesület áll, amelyek több svájci kantonban is azon dolgoznak, hogy az eutanáziát az idős- és szociális otthonokban és a kórházakban is engedélyezzék. Tevékenységüket azzal indokolják, hogy az eutanázia tilalma ellentmond „az önrendelkezésnek és egyenlőtlen bánásmódot generál.” Mindkét egyesület már jelentős vagyonra tett szert az eutanáziával, nem egy esetben az ügyfeleiktől való öröklés révén is, ami Kummer szerint vitatható. Az eljárást ellenzők már nagy biznisznek nevezik az eutanáziát, hiszen csak az Exil egyesület 135 ezer fizető tagot számlál.

Az eutanázia útján Svájcban elhalálozottak száma 2010 óta megháromszorozódott. Amíg a hagyományos értelemben vett öngyilkosságok éves száma néhány év óta 1000 körül állandósult, 2018-ban 1176 orvosilag segített öngyilkosságra került sor,  ami különféle tanulmányok szerint a világszerte tapasztalt trendnek felel meg. A nők aránya sokkal magasabb, mint a férfiaké, aminek Kummer szerint az lehet az oka, hogy a nők gyakrabban élik túl a társukat, így hosszabb ideig élnek egyedül, magányosan, „társadalmi beállítottságuk pedig csak fokozza az aggodalmukat, hogy feleslegesen vannak mások terhére. Különben is a nők körében gyakrabban fordul elő a depresszió és az öregkori szegénység” – véli Kummer. Hollandiában és az amerikai Oregon államban például az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosságok száma a nők esetében négyszer magasabb, mint a „rendes” öngyilkosságok száma.

Hollandia: napi 19 emberölés

Kummer szerint ijesztő a hollandiai öt regionális eutanázia-felülvizsgálati bizottság (ford. megj.: Toetsingscommissies) 2020-as éves jelentése, amely világossá teszi az asszisztált öngyilkosság és a saját kérésre történt emberölés legalizálásának hosszútávú társadalmi hatását. „Mára Hollandiában naponta 19 ember hal meg aktív segítséggel” – idézi a szakember a bizottsági jelentést. Azok száma pedig, akik 2020-ban saját kérésükre orvosi segítséggel haltak meg, 6938-ra emelkedett, ez pedig az addig valaha is előfordult legmagasabb szám, ami 2019-hez képest is 9% emelkedést jelent.

A legutóbbi hollandiai számokból az is kitűnik, hogy az eutanázia szinte kizárólag idős emberek esetében merül fel. Az így elhunytak között a legtöbben a 70-80 évesek közül kerültek ki (33,4%), és utánuk következik a 80-90 éves korcsoport 24,8%-kal. Az esetek 82,4%-ában a háziorvos nyújtott segítséget a halálhoz, míg 254 esetben a klinikai szakorvos. A meghalni szándékozók döntő többségét (5676 eset) az otthonában, míg 475 embert hospice gondozóintézményben, 305-öt pedig szociális otthonban segítettek halálba. Kifejezetten saját kezű öngyilkossághoz 216 esetben nyújtottak segítséget. Az Ärztezeitung c. orvosi szaklap legutóbbi cikke szerint az esetek 7 százalékában nem volt elég hatásos az öngyilkossághoz kapott szer, így az orvos segített rá valamilyen fajta intravénás méreginjekcióval.

Még néhány részlet az eutanázia-felülvizsgálati bizottság jelentéséből: a meghalni szándékozók mintegy 90%-a a rákot jelölte meg annak okaként, amiért meghalni szeretne. 458-an Parkinson kórban, amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS), vagy más hasonló idegi megbetegedésben szenvedtek. A tavalyi évben a még Hollandiában is vitát kiváltó esetek között volt 170, amikor a halált kívánók demenciások voltak. 235 ember pedig az öregkori gyengeségét és általános rossz állapotát tartotta elegendőnek ahhoz, hogy az eutanáziát kérje még akkor is, ha nem volt semmilyen más súlyos betegsége.

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Aktuális

Francia orvosok és értelmiségiek is felemelik hangjukat a gyermekek nemi önmeghatározásának ideológiája ellen

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A francia országos terjesztésű jobboldali Express című hetilapban szeptember 20-án megjelent véleménycikkben félszáz orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, jogász, bíró és filozófus emeli fel hangját az ellen az ideológiai befolyás ellen, amelyet a „transznemű” gyermekek emancipációjának nevében fejtenek ki. (Úgy tűnik, nem csak Magyarországon élnek olyan emberek, akik nem értenek egyet a nemek megváltoztatásával és az erre irányuló érzékenyítéssel – a szerk.)

Hátborzongató számokat látni. Néhány éve egyértelműen emelkedik a nemváltási kérések száma a gyermekek – különösen a serdülők – körében. Jean Chambry, a párizsi Serdülők Ágazatközi Befogadó Központjának (CIAPA) illetékes gyermekpszichiátere kiemeli, hogy tíz évvel ezelőtt évente tíz ilyen kérelem érkezett. Ezzel szemben 2020-ban az Ile-de-France régióban (amely a legnépesebb francia régió) havonta regisztrálnak tíz kérelmet. Skóciában a kormány, reagálva e tendenciára, ez év augusztus 12. óta már általános iskolás kortól kezdve engedélyezi a gyermekeknek, hogy szülői beleegyezés nélkül megváltoztassák nevüket és nemüket az iskolában.

Ferenc pápa nyugtalanságának adott hangot szeptember 12-én, szlovákiai útja alkalmával a gender ideológia banálissá, köznapivá tétele miatt, és úgy vélte, hogy ennek „ördögi vonzereje” van: „Veszélyes ez az ideológia, mert elvont az egyén konkrét életéhez viszonyítva, mintha az egyén elvontan és önkényesen dönthetné el férfivá vagy nővé válásának tényét és időpontját.”

Az Express véleménycikkét aláíró orvosok és értelmiségiek kijelentik, hogy „nem nézhetik tovább szótlanul azt a szerintük súlyos elhajlást, amelyet a transznemű gyermek emancipációjának nevében követnek el, akit úgy határoznak meg, mint olyan gyermeket, aki kinyilvánítja, hogy „nem a megfelelő” testbe született.

Valóságnak beállított érzések

„Én magam választhatom meg, hogy milyen testet akarok.” A nemi önmeghatározásnak ez a jelszava árad a közösségi médiumokból, ahol számos identitását kereső fiatal próbál megoldásokat találni a bajaira. Következésképpen sok fiatal meggyőződéssel hiszi, hogy megváltoztathatja nemét hormonkezelések vagy csonkoló műtétek segítségével.

„Elhitetik a gyerekekkel, hogy egy lány fiúvá lehet és fordítva, pusztán saját döntése alapján, a felnőttek véleményének kikérése nélkül, és mindezt egyre fiatalabb korban tehetik meg”

– fogalmazzák meg a cikk aláírói, hozzátéve: eközben a banalizáló közbeszéd azt sugallja, hogy lehetséges „megszabadulni a biológiai valóságtól, a férfi és a nő közti nemi különbözőségtől a csupán érzések alapján megválasztott jelleg érdekében.”

Napjaink átverése, amely az ideológiai indoktrináció része

Az aláírókat elsősorban az aggasztja, hogy elsőbbséget kapnak a gyermek vagy serdülő „érzései”, ami súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel jár a testükre nézve: orvosi kezelés vagy sebészeti beavatkozás, mint például az emlők leoperálása vagy a here eltávolítása. Az aláírók szerint a transznemű gyermek jelensége valójában korunk olyan átverése, amely az ideológiai indoktrináció része.

A gyermek kialakulóban lévő lény

A kisgyermekkor szakértői egyöntetűen úgy vélik, hogy „a gyermek kialakulóban lévő lény, aki állandóan változik és fejlődik, mígnem eléri az érettség állapotát.” Velünk viszont azt akarják elhitetni, hogy az egyes ember jó közérzete és szabadsága nevében a gyermek, szülei beleegyezését mellőzve, maga választhatná meg saját „gender identitását”. Az aláírók kipellengérezik a gyermeknek ezt a befolyásolását, „amelynek a következményei a mentális elbizonytalanodás és a szakítás a családdal, amennyiben az nem támogatja a gyermeket.”

Az aláírók felemelik hangjukat a gyermekek testének az egész életre szóló árucikké alakítása ellen is: „Azzal, hogy bebeszélik ezeknek a gyermekeknek, hogy születésükkor „kijelöltek” nekik egy nemet és hogy ezt szabadon megváltoztathatják, egész életükre betegeket, pácienseket csinálnak belőlük” – hívják fel a figyelmet, utalva a hormonális készítmények és műtéti beavatkozások ismételt igénybevételének szükségességére.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Aktuális

Ausztrália úton a teljes megfigyelés felé

Közzétéve

Szerző:

Ez a szöveg méltó George Orwell 1984 c. könyvéhez. Dél-Ausztráliában 24 óra leforgása alatt olyan törvényt fogadtak el, amely az egyéni szabadság minden formáját aláássa.

Manapság, a COVID-19 világjárvány idején a rendőrség figyelme már a lakosság legapróbb fizikai és digitális cselekedeteire és mozgásaira is kiterjed. Ez az új törvényszöveg lehetővé teszi a rendfenntartó erők számára, hogy rátegye a kezét az ausztrál állampolgárok összes közösségi hálózati fiókjára, feltörje a termináljaikat, és onnan adatokat gyűjtsön, más adatokat adjon hozzá vagy adatokat semmisítsen meg.

Azok az emberek, akiknek otthoni karanténban kell lenniük, le kell majd tölteniük egy arcfelismerő alkalmazást, a Home Quarantine SA-t. Ezzel tudják majd igazolni, hogy valóban otthon tartózkodnak. Az ellenőrzött polgárokat véletlenszerű módon, váratlanul, SMS-ben értesítik, és 15 perc áll majd rendelkezésükre, hogy megmutassák arcukat az okostelefonjuk kamerájának. Ezután ellenőrzik a dátumot, az időpontot és a helyszínt, hogy bizonyítható legyen, hogy a lefotózott alany élő adásban, ténylegesen otthon van. Végül az arcfelismerő szoftver ellenőrzi, hogy a kép megegyezik-e a rögzített személy profiljával. Ha egy polgár nem tartja be ezeket a szabályokat, a rendőrség kényszerkaranténba irányítja.

Kérdéses, hogy miért van szükség ilyen intézkedésre, hiszen a Johns Hopkins Egyetem adatai szerint az 1,8 millió lakosú Dél-Ausztráliában augusztus 23. óta nem fordult elő új COVID-19-es megbetegedés, és április 12. óta nem volt haláleset. Miközben az egész államban már szigorú karanténtáborokat állítottak fel, a kamionsofőrök nemrégiben sztrájkba léptek, hogy tiltakozzanak a Covid-19-hez kapcsolódó korlátozások ellen.

Az Emberi Jogok Központja bírálta a “megfelelő biztosítékok” hiányát, valamint azt, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta azokat a kulcsfontosságú ajánlásokat, amelyeket “egy kétpárti hírszerzési és biztonsági bizottság fogalmazott meg arról, hogy erős biztosítékokra van szükség az ausztrálok magánéletének védelméhez”. Ez a törvényszöveg lehetővé teszi, hogy az ausztrál hatóságok egyszerre legyenek “bírák, esküdtek és végrehajtók”. Ausztrália gyakorlatilag el van vágva a világtól. Betiltottak minden nemzetközi repülőjáratot, az ország elhagyására úgy adnak engedélyt, hogy minden esetet külön kivizsgálnak. Hazatérésük után a lakosoknak kéthetes szigorú karanténnak kell alávetniük magukat egy szállodában, saját költségükre, ami körülbelül 2500 euróba kerül. A belföldi járatokat ugyanilyen mértékben korlátozták.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: infochretienne.com

Olvasás folytatása

Aktuális

Kínában a katolikusoknak azt mondták, hogy a kommunista pártot ünnepeljék, és mondjanak le a Mária zarándoklatról

Közzétéve

Szerző:

Kínai katolikusok a Hebei-provinciai Szűz Mária kegyképének másolatát tartva - Fotó: AFP via Getty Images / CNA.

Az idén a katolikus egyházmegyék egész Kínában ünnepségeket rendeztek a Kommunista Párt (KKP) megalakulásának 100. évfordulója alkalmából, míg a zarándoklatokat Kína nemzeti Mária kegyhelyére megtiltották.

„Minden közösség, minden egyházmegye kongresszusokat, előadásokat, színházat szervezett, sőt még zarándoklatokat is tartottak olyan helyekre, amelyek a kommunista párt történetében szerepet játszottak”, mondta Bernardo Cervellera  misszionárius atya, aki az AsiaNews főszerkesztőjeként számolt be rendszeresen az elmúlt két évtizedben a kínai egyházról, jelentette a CNA.

Joseph Li Shan pekingi püspök rezidenciáján látta vendégül közös tv-nézésre azokat, akik Xi Jinping elnöknek a párt 100. évfordulóján tartott július 1-i beszédét hallgatták. Jiangxi tartományban egy szimpóziumon negyven pap és egyházi személy vett részt, azt vizsgálva, hogyan alkalmazandó a gyakorlatban Xi beszédének „szellemisége”. A Hubei-i katolikusok pedig zászlólengető szertartással ünnepelték a pártot, jelent meg a Kínai Hazafias Katolikus Szövetség weboldalán.

„Azt azonban megtiltották nekik, hogy elzarándokoljanak a sheshani Miasszonyunk szentélyhez, amely Kínában Mária búcsújáró helye”, mondta a pap.

Cervellera számára a helyzet jól példázza azt a kihívást, milyen lehet a katolikus közösségek élete a párt figyelő szemei előtt.

Három évvel a Vatikán-Kína egyezmény után

A közel három év alatt, mióta 2018 szeptemberében a Szentszék egyezményt kötött a kínai hatóságokkal, a rejtőzködő katolikusok helyzete merőben más volt, mint azoké, akik a kormány által jóváhagyott Hazafias Szövetség irányítása alá tartoznak.

Az illegális katolikus közösség élete „nagyon kemény”, magyarázta Cervellera.

„Megéltük, hogy nővérek zárdáját lerombolták, templomokat zártak be. Láttuk, hogy papokat üldöztek el plébániáikról, és szeminaristáknak tiltották meg, hogy teológiát tanuljanak, és tudunk püspökökről is, akiket letartóztattak, vagy akik napi 24 órás házi őrizetben vannak”, mondta.

Ezzel szemben a kormány által jóváhagyott katolikus templomokban viszonylag nagyobb szabadságot élveznek a hívek, de más kihívásokkal néznek szembe. A kormány nyomására cenzúrázzák a katolikus tanítás egyes részeit, míg a kínai nacionalizmust és a párt szeretetét beleszövik a prédikációba.

Azoknak a katolikus papoknak, akik Kínában legálisan működnek, alá kell írniuk egy papírt, melyben megígérik, hogy támogatják a Kínai Kommunista Pártot. Csak engedélyezett helyeken működhetnek, ahova a 18 évnél fiatalabbak nem léphetnek be.

„És mindenekfelett a Kommunista Párt dicsőségét kell magasztalniuk”, mondta Cervellera.

A Vatikán szerint a fenti egyezmény keretében 2018 óta öt püspököt neveztek ki. Az egyháznak azonban még legalább 40 püspök kinevezésére lenne szüksége Kínában, véli Cervellera. „Ahogy én láttam, a kijelölt vagy felszentelt püspökök mind a Hazafias Szövetség elnökei vagy titkárai. Ez azt jelenti, hogy nagyon közel állnak a kormányhoz.”

A történelem kiradírozása

A KKP 100. évfordulóját megelőzően áprilisban a kormány egy applikációt és egy forróvonalat indított el, felszólítva a polgárokat, hogy jelentsenek mindenkit, aki megkérdőjelezi azt, amit a párt a saját történelméről állít, s amit a kormány „történelmi nihilizmus”-nak nevez.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos pártintézkedéseket – mint például Mao Ce-tungnak a „Nagy ugrás előre” szlogennel jegyzett ötéves földművelési tervét, amely éhínséget és több mint 20 millió ember halálát okozta 1959 és 1962 között – egyszerűen kihagytak a párt történelmi narratívájából.

Ez a fajta cenzúra szinte lehetetlenné teszi, hogy a kínai katolikusok a saját történelmüknek az 1949-es kommunista forradalmat követő évtizedeiről beszélhessenek.

A Kínai Népköztársaság megalakulását követő években sok katolikust letartóztattak, mert nem voltak hajlandók együttműködni a kormánynak abban a programjában, hogy a külföldi befolyást megszüntesse és államosítsa a magániskolákat.

XII. Piusz pápa Evangelii praecones kezdetű enciklikájában erre a szenvedésre hívta fel a figyelmet 1951-ben.

„Megtudtuk, hogy a hívők közül sokakat, sőt apácákat, misszionáriusokat, kínai papokat és püspököket is elüldöztek az otthonukból, megfosztottak a tulajdonuktól, és száműzetésükben szükséget szenvednek. Letartóztatták, börtönbe, koncentrációs táborba zárták, vagy kegyetlenül megölték őket, mert hűségesen ragaszkodtak hitükhöz. Szívünket elönti a fájdalom, ha szeretett gyermekeink nehézségeire, szenvedésére vagy halálára gondolunk”, írta a pápa.

A néhai Joseph Zhu Baoyu püspök 1921-ben született, ugyanabban az évben, amikor Sanghajban megalakult a Kínai Kommunista Párt. 1981-ben tíz év kényszermunkára ítélték „forradalomellenessége” miatt, miután katolikusokat vitt zarándokútra Sanghajból a sheshani Miasszonyunk Mária kegyhelyre és ezért letartóztatták.

A Kínai Hazafias Katolikus Szövetség elnöke, a Shandong-i John Fang Xingyao püspök júliusban azt mondta, hogy Xi elnöknek a KKP 100 éves évfordulóján tartott beszéde meggyőző volt és segítette az embereket abban, hogy jobban megértsék, miért olyan tehetséges a Kommunista Párt. Ő maga találkozott Shen Bin haimeni püspökkel és Ma Yinglin kunmingi püspökkel, hogy megvitassák Xi beszédét.

Hivatások és papnevelés

A Kínai Kommunista Párt korábbi politikájának, beleértve az évtizedek óta tartó egykepolitikát, hosszú távú hatása van a kínai egyház demográfiai mutatóira.

„Ma a családoknak csak egy gyermeke van, és nehéz nekik felajánlani őt Istennek, hiszen arra is gondolniuk kell, ki fog gondoskodni róluk öreg korukra”, mondta Cervellera. „Így több pap is mondta nekem azt, hogy a papi hivatások száma csökken a korábbiakhoz képest.”

Azok esetében pedig, akik a papi hivatást választották, lehetséges, hogy a kormány nem engedi majd a felszentelést.

Júliusban Sanghajban négy papot szenteltek fel, holott ötöt kellett volna. A kormány az ötödik pap felszentelését azért nem engedélyezte, mert a szeminarista részt vett a lengyelországi Krakkóban rendezett Ifjúsági Világtalálkozón 2016-ban, olvasható Cervellera egyik beszámolójában az AsiaNews-ban.

Nem ez volt az első eset, hogy a kínai katolikusok Ifjúsági Világtalálkozón való részvétele feszültségeket okozott. Cervellera atya felidézi „az 1995-ben rendezett manilai Ifjúsági Világtalálkozót, ahol II. János Pál pápa azt mondta: Ázsia a közös missziónk a harmadik évezredben.”

„Kínai fiatalokat is meghívtak, akik részt vettek a szentmiséken és a találkozókon más országok fiataljaival együtt Manilában, de a Hazafias Szövetség tagjai is ott voltak velük. Ők aztán mindent megtettek azért, hogy elválasszák a fiatalokat a többiektől. Ott voltam. Gyakorlatilag megpróbáltak elkerülni bármiféle kapcsolatot a világ más katolikusaival” – mondta.

A papnevelés a másik olyan terület, ahol a kínai hatóságok csökkenteni kívánják az „idegen befolyást”.

„A papnevelés is egyre nehezebb, nem azért, mert nincsenek szemináriumok, hanem azért, mert azokat mindig ellenőrzés alatt tartják” – mondta Cervellera. – „Például az egyház szociális dogmáinak néhány vonatkozását, vagy annak bizonyos részleteit nem tanítják. A Hazafias Szövetség mondja meg, mely könyveket lehet használni, melyeket nem. Azoknak a külföldi professzoroknak a számát, akik taníthatnak a szemináriumokban, fokozatosan csökkentik.”

Rámutatott, hogy az egyik kínai szemináriumban XVI. Benedek pápa idején 23 külföldi professzor volt, ma mindössze 3 nem kínai professzor taníthat. „A Kommunista Párt és a Hazafias Szövetség független egyházra és gondolkodásmódra törekszik”, mondta Cervellera, hozzátéve, hogy ez megfosztja és elvágja a leendő papokat „a katolikus egyház egyetemes tanításának gazdagságától.”

Sheshani Miasszonyunk

Azok számára, akik szeretnék a kínai katolikusokat támogatni, Cervellera atya az imádság fontosságát hangsúlyozta. „Sokat beszélünk az Új Selyemútról. Az igazi Selyemút azonban az imádság és a zarándoklat útja, mert ez teheti jobbá Kínát” – mondta.

A misszionárius atya furcsának találja, hogy olyan kevés egyházmegye tartott helyi ünnepséget május 24-én, amely az „Imádság Világnapja a kínai egyházért”, és amelyet XVI. Benedek pápa vezetett be.

Ez a nap Mária, a keresztények segítőjének ünnepe, amikor kínai katolikusok ezrei szoktak elzarándokolni Sheshanba a Miasszonyunk Bazilikához. A zarándoklatot az idén ismételten betiltották, hetekkel azelőtt, hogy a Kommunista Párt 100. évfordulójára szervezett egyházmegyei összejövetelekre sor került volna.

A helyi önkormányzatok a Covid-19 járvány ürügyén tiltották be a zarándoklatot, de a kínai katolikusok azt mondták, hogy a közeli vidámpark és más turista látványosságok a Sheshan dombon ugyanabban az időben nyitva voltak.

A sanghaji Thaddeus Ma Daqin püspök 2012 óta van házi őrizetben, mivel felszentelése után nyilvánosan kilépett a Kínai Hazafias Katolikus Szövetségből.

Mielőtt 2020-ban a pandémia miatt bezárták a sheshani bazilikát, a kínai hatóságok már 2019-ben lépéseket tettek, hogy megakadályozzák a földalatti katolikus csoportok sheshani zarándokútjainak szervezését, és előírták a Mária kegyhelyre zarándoklóknak, hogy a nemzeti himnuszt énekeljék.

Cervellera szerint a Kommunista Párt attól a belső szabadságtól fél, amelyet a vallás biztosíthat. „Az egyetemi hallgatókat nagyon érdekli a katolicizmus és a kereszténység, a protestáns tanítások is. Azt hiszem, ezért próbálja a kínai kormány leállítani a fiatalok vallásos nevelését, mert attól fél, hogy növekszik az áttérők száma” – mondta.

Cervellera atya júniusban lemondott főszerkesztői megbízatásáról az AsiaNews-nál, és bejelentette, hogy missziós munkáját a Pápai Külképviseleti Intézetnél folytatja Ázsiában.

„Amint az ember felfedezi Istennel való kapcsolatát, az szabaddá teszi: szabadon beszélhet, szabadon alkothat véleményt és kritizálhat, szabaddá teszi őt arra, hogy ne tegye meg mindazt, amit a kommunista párt tesz. És ettől tart a Kommunista Párt, hogy az emberek szabadok lehetnek” – mondta.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű