fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

Egy út a családokért: Ferenc pápa Dublinba megy

Közzétéve

Ferenc pápa ír családdal pózol egy márciusi audiencia végén (Fotó: ANSA)

Ez évben, talán nem véletlenül, Írországban szervezik a Családok Világtalálkozóját. Augusztus 25-én és 26-án Ferenc pápa is részt vesz ezen. A szentatya kedden megjelent videóüzenetében köszöntötte az íreket, és többek között elmondta: a családok számára sok az új kihívás. A videóüzenet megtekinthető az oldal alján. Ezért ennek a szövegének részletezése helyett, a kedves olvasót arra hívom meg, hogy beszéljünk ezekről a pápa által említett kihívásokról.

E sorok írója is részt vett több workshopon, amelyeken abba nyerhettem betekintést, hogy konkrétan milyen széleskörű nehézségekkel kell megküzdeniük a családoknak. Legutoljára Portugáliába volt szerencsém ellátogatni, egy EYIFF (European Youth Initiative for Future Families) találkozóra. A magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) és a portugáliai Nagycsaládosok Egyesületének (Associacao Portuguesa de Familias Numerosas) közös szervezésében jöhetett létre ez a program, amely 2018. június 28-tól júliuis 1-ig tartott. A műhelymunkán, illetve a konferencián a Digitalizáció a családban kérdéskörét dolgoztuk fel, azaz arra kaphattunk mélyreható válaszokat, hogy miként hat a családban és a családra a digitalizáció. Mikor tehát Ferenc pápa arról beszél, hogy új kihívások fenyegetik a családot, az új szó meglátásom szerint nagyon fontos.

Mielőtt tovább haladnék, ki kell emelnem, hogy mi magyarok jó úton haladunk afelé, hogy a magyar családok (egész Kárpát-medence szintjén) ügyét szolgáljuk. Az EYIFF (korábban EYW) nem első alkalommal került megszervezésre, azonban ez volt az első alkalom, hogy a NOE segítségével valósult meg. Ezek a fiatal felnőtteknek szervezett workshopok voltaképpen arra hivatottak, hogy a fiatalok számára olyan ismereteket adjanak át, amelyek a sokszor családalapítástól rettegő fiatalságot kívánja megnyugtatni és segíteni. Azért írtam, hogy rettegő, mert jellemző a saját korosztályomra (azaz a rendszerváltás körül született emberöltőre) a felelősség kerülése miatt, hogy a családalapítás gondolata (jó esetben vágya) későn jelenik meg. Míg szüleink 25 éves korukra már jellemzően házasok voltak, addig napjainkban egyre megszokottabb a 30 év körüli házasságkötés. Az is célja az immár NOE égisze alatt szervezett EYIFF workshopoknak, hogy egy Európa országain átnyúló „családot” hozzon létre, amely közös értékek révén születik meg. Mi magyarok tehát büszkék lehetünk a NOE munkájára, nem csak hazai téren, hanem Európai szinten is. Bár nem vagyunk az Unió legnagyobb országa, mégis a kontinens legnagyobb kincsének megóvásáért – azaz a családért – kimagaslóan sokat tehetünk, ha az EYIFF mozgalom kinőheti magát. Ugyanakkor hálát adhatunk az „aratás Urának” hogy küldött munkásokat, akik ezen az ügyön szívből fáradoznak.

A történelem folyamán láthattuk, hogy az anyagiakban mérhető nemzeti vagyont határhúzogatással, háborúkkal és fosztogatással elvehetik tőlünk. A magyar családok voltak azonban azok, amelyek a legértékesebb nemzeti kincsnek bizonyultak. A házakat lerombolhatják, a hidakat felrobbanthatják, a területeket el lehet szakítani, de csak a család tud reményt hozni és újraépíteni ott, ahol már nincs remény. Az egészséges ember a szerető család gyümölcse. Ezért mondhatjuk, hogy a család a társadalom alapja. Minden innen indul ki. Krisztus meghagyta nekünk, hogy nem attól kell félni, aki a testnek tud ártani, hanem attól, aki a léleknek. A család modern világunkban nehezen találja meg a helyét. Avagy mondhatjuk úgy is, hogy a jelen nehezen akarja beismerni a család fontosságát. A család titka a szeretetben van, és ezzel nem tud mit kezdeni a fogyasztói társadalom gazdasági gépezete.

A digitális világ sem az emberek közötti kapcsolatok elmélyülését szolgálják a legtöbbször (lásd Tinder), hanem sokkal inkább az elszigeteltséget, a manipulálhatóságot. Az internet világa kétségtelenül sok jót tett az emberiség asztalára. Azonban ezzel egyetemben olyan sebezhetőséget hoztak létre a gyerekek és fiatal felnőttek számára, amely ellen rendkívül nehéz védekezni (lásd a pornó ipart stb.). Folyik tehát egy háború a család ellen. A filmipar például nem tud sok pénzt előteremteni azzal, ha a történetekben jó házasságokat és békés családokat jelenítenek meg. Az hoz sok pénzt, ahol fájdalom van, ahol válások, megcsalások stb. Ha szeretnénk tehát, hogy Magyarországon 1000 év múlva is ünnepeljék augusztus 20-át, akkor ezért ma kell tennünk. Mi magyar fiatalok rendbe kell szednünk magunkat. Némelyek közülünk évtizedekig keressük az igazit, mások minden második nap az (új) igazival vannak. A harmadik nem tud találni senkit, mert olyan nagy igényei vannak stb. Persze, mindenkinek megvan a maga keresztje (és vannak az emberen kívülálló okok), de magunkba kell néznünk. A szüleinkkel ellentétben rengeteg jó szakirodalom áll rendelkezésre, amelyek megtanítanak a jó kapcsolat titkaira.

Hol állunk tehát?

Nem túlzás mondani: háború folyik a család ellen. Gazdaságilag, lelkileg, testileg stb. Feladatunk van, neked is kedves olvasó. A társadalomban tudatosítani kell: a nemzeti vagyon legfontosabb eleme a család. E nélkül értelmetlen az anyagiak halmozása. Hiszen mit ér egy ház, ha nincs, ki lakjon benne? Mit ér egy opera, ha nincs, ki látogassa? Ferenc pápa útja egyben a családokért megtett út. Abba az országba megy, amely nemrégiben megszavazta, hogy az abortusz legális legyen.  Mondhatjuk úgy is, a szentatya oda megy most, ahol talán a legnagyobb a szükség. Imádkozzunk útjáért, hogy sikerekben bőséges legyen.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

A rendszerváltás után 3 évvel születtem Erdélyben. Katolikus hitem adja életem alapját. Alapszakos bölcsész vagyok, mesteri diplomámat Nemzetközi tanulmányokból fogom megszerezni. Pilinszkytől hallottam Rilke gondolatát először: "Rettenetes, hogy a tényektől sohasem tudhatjuk meg a valóságot." Ez az idézet adja meg cikkeim hangvételének és szemléletének világát. Meggyőződésem, hogy a nemzet jövője az egészséges családokon, mint a társadalom alappillérén múlik a teljes Kárpát-medencében.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

A kisebb költségvetésű esküvők tartósabb házasságokhoz vezethetnek, derül ki egy tanulmányból

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik, hogy az esküvőre fordított összeg nagysága nem feltétlenül arányos a pár boldogságával.

Amikor az emberek a házasságkötésen gondolkodnak, az egyik legfőbb akadályt az anyagiak jelentik, hiszen egy hatalmas, sok vendéget felvonultató esküvő többe kerülhet, mint egy ház. De érdekes módon a nagy összegekből megrendezett házasságkötés nem feltétlenül eredményez boldog párkapcsolatot.

Ezt mutatja egy brit tanulmány, amely a Marriage Foundation (Házasság Alapítvány) megbízásából készült – írja a Daily Mail. Azok a párok, akik egyszerű szertartást választanak, statisztikailag nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.

A megkérdezettek közül azoknak a pároknak a 10%-a, akiknek az esküvője több mint 20.000 fontba (kb. 26.600 amerikai dollár) került, három éven belül elvált. Más szóval: a drága esküvő megrendezésére koncentráltak, megfeledkezve arról, hogy az életük hátralévő részét együtt fogják tölteni. Sara Davison így nyilatkozott a Daily Mailnek:

Egyes esküvőknél a házasságkötés az esküvő megrendezéséről szól, semmi másról. Tehát a házasságkötés napja, a drága ruha, a gyönyörű vidéki kastély, mindez háttérbe szoríthatja a házasságkötés valódi célját. Aztán amikor az esküvő napja véget ér, ott ülsz, nézed az asztal túloldalán azt a személyt, akihez hozzámentél, és arra gondolsz, hogy “Az esküvő jó volt, de ez itt most valami egészen más”.

Harry Benson, a házasságpárti kutatóközpont kutatási igazgatója azt is hozzátette: “A drága esküvők esetében nagyobb az eladósodás kockázata is. Számos adat igazolja az ezzel kapcsolatos korábbi amerikai kutatásokat.”

Ugyanakkor azoknak, akik 10 vagy annál kevesebb vendég részvételével tartottak szertartást, a 34%-a egy évtizeden belül elvált (ami majdnem kétszerese a teljes minta átlagos válási arányának). A tanulmány szerint a több vendég jelenléte “megerősíti a döntést, hogy elkötelezik magukat egy személy mellett, és kizárnak minden más választási lehetőséget”.

Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak egy korábbi, a CNN által ismertetett amerikai tanulmány eredményéhez. “Összességében eredményeink kevéssé támasztják alá az esküvői ipar azon általános üzenetét, miszerint a jó házasság titka a pazar esküvő” – mondta Andrew M. Francis kutató az amerikai hírportálnak.

A több vendég és az alacsonyabb válási arány összefüggését kommentálva elmondta: “Ez a közösség jótékony hatását bizonyítja, vagyis azt, hogy a barátok és a család nagyobb támogatása segíthet a párnak átvészelni a házasság kihívásait. De az is lehet, hogy azok a párok, akiknek sok barátjuk és családtagjuk van, olyan típusba tartoznak, akik kevésbé döntenek a válás mellett.”

A megfelelő indítékok megléte

Nem egy pazar, több százezer dollárba kerülő buli teszi működőképessé a házasságot. Ami miatt egy pár hosszú éveken át együtt marad, az a házastársak közötti szeretet, a család fenntartásának vágya, a kölcsönös tisztelet, az intimitás, a partnerség, a lelki rokonság, a megértés, a társas együttlét, a közös projektek és tervek a közös élet felépítésére, valamint az Isten előtti elkötelezettség. Az anyagi megfontolások (a jó megélhetés alapjain túl) nem tartoznak – vagy legalábbis nem szabadna belekerülniük – ebbe az egyenletbe.

Végső soron nagyon fontos, hogy a megfelelő okokból házasodjunk össze. Sajnos vannak, akiket olyan okok vezetnek a házasságkötéshez, amelyek idegenek a házasság valódi céljától: anyagi érdekből házasodnak, vagy azért, hogy elhagyják a szülői házat, hogy teljesüljön gyermekkoruk álma, hogy olyan esküvőjük legyen, mint egy hercegnek vagy hercegnőnek, vagy egyéb kényelmi vagy illendőségi okokból. A házasság nagy boldogság forrása lehet, de odafigyelést, munkát és állandó karbantartást igényel.

Nem szabad más okból megházasodnunk, mint azért, mert szeretjük azt a személyt, akivel házasságra lépünk, magát a házasságot pedig egy életre szóló szentségi köteléknek tekintjük, amelyben a házastársak támogatják és kiegészítik egymást. És ha jó döntést hoztunk, akkor a szertartás mérete és a vendégek száma lesz a legkevésbé fontos tényező.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

A párkapcsolat aranytartalékai – Dr. Gyuris Petra előadása – VIDEÓ

Közzétéve

Az együtt töltött idő hossza és a párkapcsolat változása címmel tartott előadást Dr. Gyuris Petra pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanára a Pálos Lelki Központban.

„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”

– mondta egykor John Lennon, akinek idézetével a párkapcsolatok, a házasság kérdéskörének mélységére utal, és kijelenti, hogy az esetek többségében nem készülünk fel eléggé a párkapcsolatra, a családi kapcsolatokra, a gyerekvállalásra és gyereknevelésre. Ezért Dr. Gyuris Petra előadásában Bader és Pearson (1988) által meghatározott fejlődési szakaszok mentén mutatja be a házasság szakaszait, segítve ezzel jobban megérteni a férjben és a feleségben így végbemenő folyamatokat. Rávilágít a problémák gyökerére és esetleges megelőzésére is.

A párkapcsolatnak, a házasságnak kell hogy legyenek „aranytartalékai”, melyekből táplálkozva a nehézségek és a krízisek könnyebben vehetők, és amely sokszor megakadályozzák, hogy az életre szóló házastársi kapcsolat válással végződjön. A Pálos Lelki Központban jelenlévő közönség bevonásával Dr. Gyuris Petra feltárja a lehetséges aranytartalékokat, míg annak mozgósításáról is beszél. Szó esik arról, hogy melyik szakaszban jó, ha születik a gyerek, illetve mit lehet tenni, hogy a gyerek nevelése ne távolítsa el a feleket.

A videófelvétel a Katolikus.ma Olvasóinak adománya révén készült. Ha tetszik amit csinálunk, akkor itt támogathatsz bennünket! Köszönjük!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Valóban nélkülözhetetlen a családban végzett imádkozás?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Corinne SIMON I CIRIC

A fárasztó napok után, a fürdést és a vacsorát követően, a legtöbb szülő azért talál fizikai erőt a gyermekeivel való közös imára.  Ez bizonyára fontos pillanat, amelyről gyorsan kiderülhet, hogy nehéz nyugalomban és összeszedetten megvalósítani. Nos, ha feszült az otthoni légkör, lehetséges a családi ima elhagyása?

Ma este Mária kicsit haragszik a gyerekeire, a férjére, önmagára és még Istenre is, aki úgy tűnik, semmit nem tesz, hogy megkönnyítse a családi találkozást az esti imában. „Mindenki épp csak odavonszolja magát, annyira keserves az egész, nem tudom, mire jó” mondja csüggedten a háromgyermekes anyuka. Valóban kell hozzá ragaszkodni? „Kötelező” a családi ima? Igen az, mivel egy család nem hagyhatja el az imát.

Bizonyos családok arra hivatottak, hogy többet imádkozzanak, mint mások. Ugyanakkor minden család hivatott imádkozni. De vigyázat, ne csökkentsük le a családi imát az esti imára. Számos alkalom van, amely vallási értelmet ad a család mindennapi életének: ilyenek az étkezés előtti áldás, iskolába menet az autóban elmondott ima, az ünnepi események rituáléja, az ünnepélyes vasárnapi reggeli, a temetőben a család halottaiért elmondott ima… Az Isten felé irányuló figyelem ilyen sokasága készíti elő, majd lehel életet a családi imába.

A családi ima akadályai

Reggel az óramutatóval való versenyfutás akadályozza legtöbbször a kis csapat gyülekezését közös imára. A hit a családon belül leggyakrabban az esti imában nyilvánul meg, de ez sem könnyű. Szétdarabolt életek, szétszórt napok, állandó rohanás, felgyülemlett fáradtság, sokféle elvárás, váratlan programok, a lélek nehézsége, testi ernyedtség, mind megannyi tényező, ami miatt „az ima” gyakran „gályarabságra” emlékeztet. „Tinédzsereink nyögnek vagy bojkottálnak, a kisebbek húzódoznak, verik a tam-tamot vagy civakodnak. Félek, hogy ez az ima elriasztja őket az imádkozástól!” – mondja Izabel, öt gyermek édesanyja.

Vannak más, belső akadályok : egy apa, aki szerénységből, igénytelenségből vagy individualizmusból vonakodik ettől a közös aktustól, vagy az egyik házastárs, aki nem osztja házastársa hitét, vagy annak nyilvános megvallását, esetleg egy tinédzser, aki azzal fenyeget, hogy balhét csinál…  A 14 éves Jeromos például nyílt ellenségességet mutat az esti ima idején, grimaszol, gúnyolódik, elutasítja a részvételt. Isten az, akit visszautasít? Az imát, vagy éppen a családi imát?  A különbség nem árnyalatnyi.

„Számos kamasz zavarban van, ha hozzátartozóival kell imádkoznia. De ha nem akarunk részt venni a családi imában, az nem annak a jele, hogy elutasítjuk az Urat vagy az imát” – jegyzi meg Élisabeth, négy gyermek édesanyja. „A családi ima a békesség helye kell legyen, nem a viszályé és a „nyomásgyakorlásé – folytatja.  – Nagyobb gyermekem rendszeresen ekkor határozza el, hogy zuhanyozik, férjem feltűnően belemerül az újságjába… De annyi baj legyen!  Talán eljön majd az idő, amikor képesek leszünk együtt imádkozni… addig is, nem fogunk ezen vitatkozni. Az igazán rossz példa lenne.”

 „Ez egy szerény ima … de a miénk!”

Az esti ima nem édes utópia csupán? Nem az, ha két feltétel teljesül: igazán akarni kell és nem kell a lehetetlent akarni. „Egy bizonyos tökéletességre törekvés majdnem megölte az imánkat”- mondta el Bernard. Valódi liturgiáról álmodtunk? Kínkeservesen érkeztünk el egy szegényes kis háromperces imához. Majdnem feladtuk, de aztán azt mondtuk magunknak: „Nem. Ez egy szerény kicsi ima … de a miénk”. Azt gondolom, Isten egyetért ezzel. Ha kevés is, amit megtehetünk, de azt meg kell tennünk. Az Evangéliumban a kenyérszaporító Fiúnak csak öt kenyere és két hala volt, de azokat odaajándékozta…”

Erik, négy gyermek apja, fatalista mosollyal vallja be: „Teréz anya azt mondta, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, nos, nálunk ez fordítva van. Amikor együtt imádkozunk, összeverekszünk! Ezért úgy határoztunk, hogy csak a szombat esti imát őrizzük meg, de azt mini-liturgiává teszünk.  A hétköznap estéken meg barkácsolunk…”

Ha törik, ha szakad, meg kell-e tartanunk a napi imát? A vélemények megoszlanak. Egyesek a rendszerességhez ragaszkodnak, mint olyan erőhöz, hűséghez, ritmushoz, amely megkönnyíti a rítust. Mások, gyakran szükségből hajlanak a hosszabb idejű, de ritkább imaalkalmakra. „ A fontos, hogy megtaláld a ritmusodat, mondta Georgette Blaquière francia katolikus teológus és esszéíró. Néha jobb, ha csak hetente két-háromszor vagy vasárnap imádkozunk a családban. A fontos, hogy ezt igazán „Istenért” éljük meg, úgy éljük meg, mint olyan időt, amelyet valóban Neki szentelünk. Túl gyakran állunk meg az ima „pedagógiai” aspektusánál. Arra törekszünk, hogy gyermekeinket a hitre neveljük, de összetévesztjük „a célt” és a „következményt.”

A személyes imát nem szabad elhanyagolni

Az ideális persze az, ha sikerül hozzászoktatni a családot a keresztény élethez, azért, hogy a gyermek a hitnek ebben a „fürdőjében” nőhessen fel és fejleszthesse az ima iránti elkötelezettségét. De ez az ideális… A sürgős a személyes ima útjának újra megtalálása, amikor azt elvesztettük. Ez a személyes ima a családi ima igaz forrása.  Személyes ima nélkül fennáll a kockázat, hogy a családi ima csupán homlokzat lesz, amely egy napon megreped. A családi ima valójában nem helyettesíti sem a szülők, sem a gyermekek részéről a szív csendjében folytatott személyes párbeszédet Istennel. Ellenkezőleg, a családi imának kell minket oda elvezetnie.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű