fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

Egymásnak teremtve – gondolatok a házasságról

Közzétéve

Házaspár a mezőn
Illusztráció - Fotó: iStock

Testvérlelkek vagyunk … Egymásnak teremtett bennünket az Isten … Házasulandó fiataloktól gyakran hallott szavak. Hát nem, ilyen nincs – erről jelentetett meg egy elmélkedést Paul Habsburg atya, a Krisztus Légiója Kongregációjának tagja.

És milyen jól van ez így! „Ha ugyanis így lenne – mondja Habsburg atya – , vajon valóban szabadok lennénk-e? Isten szereti és nagyon is becsüli a szabadságunkat. Esketéseken gyakran mondom a fiatal párnak: Milyen jó, hogy soha többé nem kell feltegyétek magatoknak a kérdést, jól választottatok-e vagy sem! A választás megtörtént. Mostantól annak a kérdésnek szentelhetitek magatokat, hogy a kapott színekből hogyan festitek meg a lehető legszebb festményt.”

Amikor Isten színe előtt házasságra lépünk, akkor válik a másik ember a testvérlelkünkké, akkor bízza őt ránk az Úr. Ettől a pillanattól fogva a házasság nem az a hely, ahol a boldogságot keressük. Nagy tévedés! A házasság az a hely, ahol megtanulhatunk szeretni, kilépni a saját komfortzónánkból és magunkat a másiknak ajándékozni.

A házasság célja nem az, hogy az élet kellemesebb, könnyebb, problémamentesebb legyen, hanem az, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét. Nem azért van szükség a másikra, hogy ne legyünk egyedül, hanem hogy megtanuljuk magunkat átadni a másiknak, annak, aki különbözik tőlünk, megtanuljuk elfogadni és megérteni őt, és megértsük, mire van szüksége ahhoz, hogy szeretve érezze magát.

„Emlékszem, egy idős írországi pap egyszer azt mondta nekem: Az esküvő előtt jól nyissuk ki a szemünket. Utána viszont inkább csukjuk be néha egy kicsit.” Még ha azt is hisszük az esküvő napján, hogy jól ismerjük a másikat, egyszerűen lehetetlen, hogy tökéletesen ismerjük. Nem tudjuk, hogyan fog viselkedni egy csomó helyzetben, amit még nem éltünk át együtt. Szóval nem hiszem, hogy a házasság előtt létezne a testvérlélek. De azt igenis hiszem, hogy egy házaspár szent lehet, még ha a másik fél nem is igazán az. Azért hiszem ezt, mert Isten jelen van a házaspárban. Nem külső szemlélő, aki valahonnan fentről megáldja az ifjú házasulandókat… Valóban tevékeny. A boldogság forrása Isten, és nem a házastárs.”

Illusztráció – Fotó: iStock

A belgiumi Stéphane Seminckx atya, orvosi és teológiai doktor könyvet jelentetett meg a házasság és a házastársi szeretet értelméről (Azért vagyunk teremtve, hogy odaadhassuk magunkat – Pierre Téqui Kiadó). Érdekes hasonlatot használt a magyarázatához: a házastársi szeretet olyan, mint az orosz Matrjoska babák. Három dimenzióban kell gondolkoznunk. Az első a fizikai vonzódás (görögül: eros), amely érdeken, szükségleten alapul (vonzódom a másikhoz, hogy szerethessem), forrása a gyönyörűségnek, és testi vetülete is van. „Úgy érzékellek téged, mint valamit, amit nekem jó.”

A második dimenzió magában foglalja az elsőt, de túlmutat rajta: a barátságon alapuló szeretet (philia). „Úgy érzékellek téged, mint egy másik embert, a javadat keresem.” Ez már érdek nélküli érzés, spirituális vetülettel, az öröm forrása, és annak a szükségletnek felel meg, hogy kilépjünk önmagunkból. Végül következik a legnagyobb orosz baba, amelyik mindkét előző dimenziót magában foglalja, a házastársi szeretet (agapé). „Neked adom magamat.” Ez a dimenzió a teljes átadást jelenti, válasz egy hivatásra, és a boldogság forrása.

A szeretetre való képességünk a teljességet célozza. Nem szoktuk azt mondani: „Valamennyire szeretlek téged” vagy „Szeretlek, de csak a hétvégeken”. A házastársi szeretetnek nincsen light változata: Istentől származó, végtelen szeretet, és Isten a  csúcs elérésére hív bennünket.

A francia nemzetiségű, csaknem 90 évet megélt pap, Denis Sonet atya nagy szakértője volt a párkapcsolatoknak. Házassági tanácsairól számos könyvet jelentetett meg.  Külön művet szentelt a házasság első éve buktatóinak. Hiszen milyen izgalmas, lázas készülődéssel telő hónapok után érkezik el a Nagy Nap, köszöntenek be utána a mindennapok, és velük néha a hideg zuhany. Figyelem! Nincsen kegyelmi időszak! A dolgok nem mennek maguktól gördülékenyen, és a nem eléggé felkészült fiatalokat néha gyors csalódás éri. Kiderül, hogy az egyik fél kevésbé szereti a rendet, mint a másik. Az egyik nyitott, a másik zárt ablaknál szeret aludni. Máskor fekszenek és máskor kelnének fel. Mennyi feszültség tud hirtelen felhalmozódni! És ha túl sokáig alkalmazkodunk, az robbanáshoz is vezethet. Sonet atya a következő meghatározást kínálja: „Az teszi a házaspárt házaspárrá, hogy megvan bennük az akarat a kitartásra.” A hangsúly tehát az akaraton, nem pedig a házaspár érzelmein van. És ez az akarat a szeretet felé irányul.

Illusztráció – Fotó: ThinkStock

Összeállításunk végére egy olyan cikkből idézünk, amely azoknak az egyedülállóknak ad tanácsokat, akik szeretnék feladni magányukat, de nehezen boldogulnak ezzel. Georges Bernanos, híres francia író a halálos ágyán azt mondta: „Felelős vagyok mindenért, ami nem voltam”. Kemény szavak, amikor az ember szembekerül a saját életéért viselt felelősséggel. Bántók lehetnek sok olyan házasságot nem kötött ember számára, akik pedig hevesen vágytak arra, hogy találkozzanak a szerelemmel.

Bernanos szigorú szavai mégis rámutatnak egy lehetséges kiútra: az egyedüllétért ugyan nem vagyunk teljes mértékben felelősek, de azért igen, hogy megpróbálunk-e barátságokat találni, kapcsolatokat építeni másokkal, szeretetet keresni és adni. Három fontos tanácsot is kapunk ehhez.

Békéljünk meg önmagunkkal! Nehéz a „MI” helyzetet felvállalni, ha az „ÉN” nincs békében önmagával. Kudarcra van ítélve az a szerelmi kapcsolat, amelynek az alapját a magánytól való menekülés jelenti.

Keressük a találkozásokat! Otthon a fotelben nem fogunk senkivel sem találkozni. Nem hagyhatjuk egyedül a Gondviselésre a párunk megtalálásának a gondját. „Én majd imádkozom, az Úr pedig talál nekem egy férjet/feleséget” – ez így nem fog menni. Hiszen még a munkanélküli is aktívan keres magának valamilyen állást. A Gondviselésre hagyatkozás nem ment fel a felelősségünk alól. Járjunk kirándulni, fogadjuk el a meghívásokat, iratkozzunk be egy tenisztanfolyamra vagy végezzünk önkéntes munkát.

Vállaljuk a kockázatokat! Vannak, akik néhány szerelmi csalódás után nehezen kötelezik el magukat újra valaki mellett. A szerelmi kapcsolat elköteleződést jelent, és minden elköteleződéssel kockázatot vállalunk.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Család

4 mondat, amit soha nem mondj Jézusról a gyermekednek

Vannak mondatok, amelyeket néha gondolkodás nélkül kimondunk, pedig előfordulhat, hogy fokozatosan eltávolítják gyermekünket Istentől.

Közzétéve

Szerző:

Ahogy a kis Anna mondja a Mister God, This Is Anna (Isten bácsi, itt Anna beszél) című könyvben, Istent kis skatulyákba rakhatjuk. Például túl gyakran mutatunk a gyerekeknek egy olyan Istent, aki “hasznos”, mert jutalmat oszt, csodákat tesz, mindenre megfelelő magyarázattal szolgál, vagy akivel mondjuk ijesztgetni lehet, mint egy mumussal. Az ilyen mondatok örökre befolyásolhatják gyermekeinket. Hadd mondjunk néhány példát, amit érdemes elkerülni.

Kerüljük, hogy Jézust általában “kicsiként” emlegessük

Tulajdonképpen nem helytelen a “kis Jézusról” beszélni, hiszen Jézus emberré lett, és először természetesen kisgyermek volt ő is. Azonban nem jó ötlet, ha mindig vagy legtöbbször így hivatkozunk rá, mert akkor a gyermek számára Jézus megmarad “Kisjézusnak”, akit a Születés jelenetéből vagy a názáreti házból ismer. Ő lesz a gyermekek “Jézuskája”, aki aztán maradjon meg csak ott a gyermekkori dolgok és emlékek múzeumában. Semmi olyant nem szabad megtanulnunk gyermekkorunkban, amit később el kell felejtenünk.

“Jézus nem szeret téged, ha így viselkedsz”

Ezt a megfogalmazást úgy, ahogy van, be kellene tiltani, mert teljesen hamis. Jézus végtelenül szeret mindannyiunkat, még akkor is, ha a leggonoszabb bűnösök vagyunk. Az a gyermek, aki ezt a mondatot hallja, azzal a félelemmel fog felnőni, hogy elveszíti Isten szeretetét. Meg lesz győződve arról, hogy ezt a szeretetet ki kell érdemelnie, hiszen a bűnösöket nem szereti Isten. Amit a szülők mondanak a gyereknek a korai években, annak olyan hatása van, hogy a gyermekben még felnőttként is megmarad az az elképzelés, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha megfelelően viselkedünk.

Hasonlóképpen ne mondjuk soha azt, hogy “nem szeretem a hazudozó kislányokat (vagy a mindig ordibáló kisfiúkat)”. Ilyenkor feltehetően azt akarjuk mondani, hogy nem szeretjük, ha hazudnak, azaz ezt a cselekedetet nem szeretjük. A gyerekek azonban nem így értik, ők azt gondolják, hogy amikor hazudnak, őket nem szeretjük. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, és bizonyos értelemben az is, de a nevelés ilyen apróságokból áll, és nem szabad elfelejtenünk, hogy az, ahogyan megmutatjuk a gyermekeinknek a szeretetünket, segít nekik abban, hogy érzékeljék és megéljék Isten szeretetét.

“Isten meg fog büntetni téged”

Bár igaz, hogy a szenvedés a bűn következménye, hamis és veszélyes a szenvedést vagy a kudarcot úgy beállítani, hogy az egy adott bűn közvetlen büntetése. Idézzük csak fel, mit is válaszolt Jézus a tanítványainak, amikor egy vak emberről kérdezték őt: „Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9, 2-3).

Ha egy gyermeket engedetlensége miatt bántódás ér, és aztán azt hallja, hogy ez Isten büntetése, azt fogja hinni, hogy a szenvedést mindig “megérdemlik valamiért”, és fordítva, hogy a boldogság (vagy az, amit annak gondolunk – egészség, szerencse, a szenvedések elkerülése, öröm) mindig az Istennek tetsző magatartás eredménye.

“Jézus nem boldog, mert megbántottad Őt”

Ez a mondat kétértelmű, ez az állítás egyszerre igaz és hamis. Klárika egy 10 éves gyerek bátorságával így fogalmazott: “Jézus nem lehet szomorú, mert ő örökké boldog a mennyországban!”. Logikus! De felhívhatjuk Klárika figyelmét arra, hogy az ő bűnei, az ő mai bűnei is keresztre feszítették Jézust. Jézus előre szenvedett minden ember múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneiért. Ha egyedül csak Klárika bűnei léteztek volna, Jézus akkor is az életét adta volna. Tehát nem hamis állítás azt mondani, hogy Jézus szenved a mi bűneink miatt. De nagyon kell vigyáznunk: nem az számít, amit mi mondani akarunk, hanem az, amit a gyermek ebből érzékel és megért. A gyermek azt gondolhatja, hogy Jézus boldogsága őtőle függ: attól, hogy ő jól vagy rosszul viselkedik-e, és ez viszont hamis. A valóságban a bűn nem Jézus boldogságát teszi tönkre, hanem a bűnös boldogságát. Ugyanígy Jézus irántunk érzett szeretetének minősége sem függ a mi válaszainktól. Isten szabadon, teljesen és feltétel nélkül szeret minket. Ezt a szeretetet kell újra és újra átadnunk gyermekeinknek.

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Ezt muszáj elolvasni: magvas gondolatok az idős szülőkről való gondoskodásról

Életfontosságú emlékeztető keresztény kötelességünkre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A koronavírus-járvány sokak számára felért egy hangos ébresztővel – nem szükségképpen a saját életükre vonatkozóan, hanem a sérülékeny idősebb generációkéval kapcsolatban. Sokak számára akár egy év is eltelt úgy, hogy nem láthatták idősödő szüleiket vagy nagyszüleiket, mivel óvni akarták őket, vagy mert a korlátozások nem tették ezt lehetővé. Mások még mindig nem találkozhattak velük, megint másoknak pedig meg kellett élniük, hogy az idősek eltávoztak anélkül, hogy ők mellettük állhattak volna.

Jóllehet ez szívszaggató volt, de talán sok ember számára figyelmeztetésként szolgált arra, hogy milyen fontos dédelgetnünk időseinket, amíg még közöttünk vannak.

Ez az érzés fogalmazódik meg egy, a közösségi médiában is terjedő magvas üzenetben, amelyet a közelmúltban tett közzé Diane Bolton Corbett:

Ha a szülők megöregszenek…

Engedd őket idősödni éppolyan szeretettel, mint ahogyan ők engedtek téged felnőni…

engedd, hogy beszéljenek és századszorra is elmondják ugyanazt a történetet, ugyanakkora figyelemmel és érdeklődéssel hallgatva őket, mint amekkorával ők hallgatták meg a te történeteidet gyerekkorodban…

engedd érvényesülni őket, ahogyan ők is oly sokszor hagytak téged nyerni…

engedd, hogy örömüket leljék barátaikban, unokáikkal folytatott beszélgetéseikben…

engedd, hogy élvezzék életüket a tárgyaik között, amelyek oly sok éve körülveszik őket, mivel fájna nekik azt érezni, hogy életük részeit szakítod el tőlük….

engedd, hogy tévedjenek, mint ahogy te is oly sokszor tévedtél …

ENGEDD, HOGY ÉLJENEK, és próbáld meg boldoggá tenni őket az útjuk hátralévő részén, mint ahogy ők is kézen fogtak téged, amikor elindultál a te utadon!

„Tiszteld anyádat és apádat, hogy hosszú életű légy a Földön.”

A fenti idézet a Kivonulás könyvéből származik: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” (Kiv 20, 12)

A gondolatokból egy szó ötlik azonnal szembe: „engedd” – engedni és lehetővé tenni szüleinknek életük teljes megélését még akkor is, ha ehhez türelem és áldozat szükséges. Keresztényekként erre vagyunk elhivatva. Azzal, hogy szüleinket kiszolgáljuk és nekik boldogságot okozunk, Mennyei Atyánkat szolgáljuk.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

9 (nem spirituális) készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

Közzétéve

Szerző:

Fotó: The Catholic Weekly

Természetesen nem kérdés, hogy a lelki előnyök messze felülmúlják azokat a gyakorlati hasznokat, amelyeket a gyermekek akkor kapnak, amikor elmennek a szentmisére. Az sem kérdés, hogy azért megyünk misére, hogy a mi Urunkkal legyünk és őt imádjuk.

Ma néhány olyan gyakorlati készségre, tanácsra fogok összpontosítani, amit a gyermekek akkor tanulnak meg, amikor részt vesznek a szentmisén. Az óvónők gyakran kiosztanak egy listát azokról a dolgokról, melyeket a gyerekeknek már tudniuk kell, mielőtt iskolába mennek. Az a képesség, hogy valaki figyelni tudjon az utasításokra és tudjon néhány percig mozdulatlanul ülni, gyakran a lista elején található. A szentmise csodálatos környezetet nyújt egyik-másik fontos készség elsajátításához és a gyakorlatba való átültetéséhez.

Jól tudom, nem könnyű gyermekeket, különösen kisgyermekeket elvinni misére, de Isten annyi kegyelmet és annyi áldást ad számunkra a vasárnapi kötelezettségünk teljesítésében, hogy vétek lenne családjainkat megfosztani ettől. Ne feledje, megéri a harcot, hogy a szentmisén ott legyen.

“A boldog család megőrzése mind a szülőktől, mind a gyerekektől nagyon sokat igényel. A család minden tagja különös módon a többiek szolgálója lesz.”

Szent II. János Pál

9 készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

1. A gyerekek megtanulják, hogyan kell néhány percnél akár tovább is nyugodtan ülni.

2. A gyerekek megtanulják,milyen fontos, hogy csöndben legyenek, amikor valaki más beszél, és azt is, hogyan kell aktívan figyelni az utasításokra.

3. A gyerekek megtanulják követni az utasításokat ülve, állva és térdelve is.

4. A gyerekek megtanulják, milyen szép a zene, és a mise folyamán sokféle hangszerrel és hangzással is találkoznak.

5. A gyerekek megtanulják megjegyezni a szavakat, az imákat és az énekeket, amely képesség az olvasásban segíti majd őket.

6. A gyerekek megtanulják, hogyan kell köszönteni valakit, és a békeadás közben megtanulnak kezet fogni egymással.

7. A gyerekek megtanulják, hogyan tartsák tiszteletben a tekintélyt, ahogyan a szülő példát mutat a pap iránti tiszteletével.

8. A gyerekek megtanulják annak a fontosságát, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, amely segíti, támogatja őket és ahol közösek az értékeik.

9. A gyerekek megtanulják mennyire fontos a telefonok, videójátékok és mindenféle technikai kütyük kikapcsolása, félretevése azért, hogy valós tevékenységekre irányuljon figyelmük.

“Nagy dolgokra vágyakozol? Kezdd a kis dolgokkal.”

Szent Ágoston

Írta: Becky Roach
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Catholic-link

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű