Lépj kapcsolatba velünk

Család

Élet a családi asztal körül (1.) – Ki vagy mi uralja a te asztalodat?

Közzétéve

A családi asztalnál megült együttlétek összekovácsolhatják a családot. - Fotó: Shutterstock

Fogyasztói társadalmunkban a családi étkezések többnyire véletlenszerűekké váltak. Egyre gyorsabban élünk, egyre felületesebbek leszünk, ha valami tetszik, gyorsan nyomunk egy „lájkot” és megyünk tovább. Ha beletörődünk ebbe, és nem próbáljuk visszafordítani a folyamatot, a családi kapcsolataink építésére fordítható értékes időt veszítjük el.

Egy asztal attól lesz családi, hogy közösséget teremt. A családi asztalon ott kell lennie a testi erőt, életet adó egészséges, tápláló ételnek, de a közös étkezés befejezése után is lehet összetartó szerepe a különleges berendezési tárgynak: jól meghatározott helye lehet a játékoknak, a jó beszélgetéseknek. A bútorkészítés ősi foglalkozásának a magyar megjelölése az „asztalos” kifejezés, amely arra utal, hogy igen fontos bútordarabról van szó.

A családi asztal körül kialakuló kötődések a valahová tartozás érzését mélyítik el a családtagokban, gyermekekben, segítenek a szociális készségek fejlesztésében és önbizalom fejlesztésében. Ezért a családi étkezések nem válhatnak csupán a napi kötelező táplálékbevitel díszleteivé, a „faljál valamit és rohanj tovább” otthoni változataivá.

A tapasztalat azt mutatja, hogy ahonnan kiszorulnak a családi asztalok, ott a képernyők kerülnek a figyelem középpontjába, némely háztartásban a nappali mellett a hálószobákban, sőt még az ebédlőben, a konyhában is szorítanak helyet a tévének, hogy lehetőleg egy perc nyugta se legyen a családnak az információáradattól.

A készülékeink – ha hagyjuk – képesek uralni a családi kapcsolatainkat. A közös étkezésekre amúgy is nehéz „begyűjteni” a családtagokat, de néha még a tányér fölött is a képernyőre bámul az asztaltársaság. Ezért, ha élvezni akarjuk a nemcsak asztali örömöket ígérő családi együttlétek áldásait, kapcsoljuk ki a „varázsdobozt”!

Jézus Krisztus életének kiemelkedő pillanatai voltak azok, amikor „asztalhoz ült” a barátaival, bár abban a korban inkább leheveredtek az asztal körül a vendégek. Az első csodáját egy lakodalmi asztaltársaság szeme láttára tette, az Atya által ígért örök boldogságot ünnepi vacsorához hasonlította, a kenyeret és bort választotta, hogy nekünk adja magát az Oltáriszentségben.

Fontos, hogy a családi étkezéseink az imádság helyei is legyenek! A családi ima egyik leggyakoribb formája épp az étkezés előtti vagy utáni ima és hálaadás. Pedig majdnem biztos, hogy sem a mi, sem a gyermekeink generációja nem tapasztalt valódi éhséget, szinte magától értetődőnek tartjuk, hogy naponta többször is a bőségesen megterített asztal mellé ülhetünk.

„Aligha kérhetjük őszintén: »mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma«, amikor az éléskamrában egyhavi élelmet halmozunk föl.”

– figyelmeztet az imádságról szóló könyvében Philip Yancey amerikai keresztény író.

Ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mennyire kiváltságosak vagyunk, és tudjuk ezért dicsőíteni és áldani Teremtőnket, minden jónak a forrását.

A 2001. szeptember 11-i new yorki terrortámadás után a ledőlt ikertornyok romjai alatt egy súlyosan sérült édesapa a családjára gondolt. Utolsó emléke róluk az aznapi közös étkezés, az indulás előtti reggeli volt. Békességet adott annak a tudata, hogy ha nem is éli túl a katasztrófát, de a felesége, a gyermekei a családi étkezés emlékével együtt gondolnak majd rá. Az édesapát később sikerült kimenteni a romok alól. Néhány év múlva az egyik fia egy újságcikkben arra emlékezett, hogy épp a családi asztalhoz kötődő együttlétek kovácsolták egységbe a családjukat, annyira hogy a bajban hittel, egy szívvel, egy akarattal tudtak Istenhez kiáltani az édesapjukért.

A mi gyermekeinknek milyen emlékeik vannak a családi asztal kapcsán?

(folytatjuk)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...

Kertész Tibor vagyok, Kézdivásárhelyen élek feleségemmel és három gyermekünkkel. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központjának munkatársaként dolgozom az erdélyi, székelyföldi családok szolgálatában.

Család

12 beszélgetésindító kérdés házaspároknak

Közzétéve

Szerző:

„Eltelt jó pár év a házasságkötésünk óta és csak azt vettük észre, hogy megálltunk, visszaléptünk. Persze, kiismertük mi már egymást: mielőtt megszólalt volna, már tudtuk a másikról, hogy mit fog mondani. Beszélgettünk is – a napi hírekről, a teendőkről, a gyermekeinkről, a munkánkról, vagyis inkább a kollégáinkról és a főnökről. Annyira kényelmes volt ez, hogy kihagytuk a „vájkálós”, mélyebbre menő kérdéseket. Igen, azokat a kérdéseket, amiket akkor tettünk fel egymásnak, amikor még csak ismerkedtünk.”

Hány mai párkapcsolatra, házasságra illene rá a fenti helyzetleírás? Senki sem tudhatja… De ha valaki ráismert a házasságára, itt ne álljon meg az olvasásban.

Talán már azt sem tudjuk, hogy hol és hogyan kezdjük el a beszélgetést. Néhány másoknál is bevált gyakorlat talán segíthet.

Miközben válaszoltok a kérdésekre időt ajándékoztok egymásnak és gyakoroljátok az egymás felé fordulást. Ennek egyik előnye, hogy nagyon könnyű megvalósítani. Mindössze egy-két apró gesztusra van szükség, ami a következőhöz vezet, az meg a rákövetkezőhöz és így tovább. Az „egymás felé fordulás” a pozitív visszajelzés törvénye alapján működik, a domboldalon lefelé guruló hógolyóhoz hasonlóan aprócskaként kezdi, mégis óriásivá nőhet.

A beszélgetéseink akkor lesznek igazán jók, ha közben valóban odafigyelünk a másikra és ez több apróbb dologból áll össze.

Jó, ha beszélgetés közben a párom felé fordulok, ránézek, érdeklődő a tekintetem. Miközben hozzám beszél, nem számítógépezek, nem meredek az újságomba, nem tévézek, főzök vagy takarítok. Ha elmond valamit, akkor jelzem felé, hogy értem: a tekintetemmel, bólogatással, vagy akár szavakkal is. Az érdeklődésemet azzal is kifejezem, ha időnként visszakérdezek, kapcsolódva az elmondottakhoz, és nem váltok témát. Ez nehéz lehet akkor, ha közben azon gondolkodom, hogy amint elhallgat, rögtön mit fogok neki mondani.

Nem csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi történt vele, hanem arra is, hogy ezt hogyan élte meg, hogyan érezte magát az adott helyzetben. Nem adok tanácsot, csak ha kéri. Nem értékelem negatívan sem őt, sem pedig azt, amiről beszél, nem hiszem azt, hogy már előre tudom, mit fog mondani. Bármi, amit mond, fontos nekem, mert tudom, hogy ami neki fontos, az nekem is fontos.

 

Igen, és akkor vegyük elő azokat a kérdéseket, amelyeket még a „szerelmeskorban” szegeztünk egymásnak, és higgyük el, hogy az ezek nyomán kialakult beszélgetések megújíthatják házasságainkat, kiszellőztethetik párkapcsolataink áporodott levegőjét. A következő nyitott kérdések megválaszolása újjáteremtheti közöttünk a mélyebb barátságot és a nagyobb intimitást.

  1. Ha kapnál erre lehetőséget, mit mondanál 10 évvel ezelőtti önmagadnak?
  2. Ha a világ bármelyik pontjára elutazhatnál, hová mennél? Miért épp oda?
  3. Mik azok a dolgok, helyzetek, melyek azok a helyek, amikor ki tudsz kapcsolódni, amikor a hétköznapok felpörögnek körülötted?
  4. Közös életünk mely területén nem tudok teljesen nyitott és őszinte lenni veled?
  5. Mit szeretnél most megtudni rólam – akár a szakmai, akár a személyes életemből?
  6. Az intim együttléteink során mi az, amire szeretnéd, hogy még többet figyeljek?
  7. Ki az a két ember, akiket a legjobban tisztelsz?
  8. Milyen számodra az ideális munka?
  9. Melyek az erősségeink – külön-külön és együtt?
  10. Melyik volt életed legizgalmasabb, legkalandosabb pillanata?
  11. Mire vagy leginkább büszke a párkapcsolatunk esetében?
  12. Mi a legkedvesebb emléked az esküvőnk napjáról?

 

John M. Gottman amerikai párkapcsolati kutató és terapeuta szerint az esetek 94 százalékában azok a párok, akik a házasságuk történetében és a társuk jellemében pozitív elemeket is megemlítenek, nagy valószínűséggel boldog jövő előtt állnak. Ám, ha a boldog emlékek eltorzultak, az annak a jele, hogy a kapcsolatnak segítségre van szüksége.

Ez csak a kezdet… Beszélgessetek, idézzetek fel szép emlékeket, gyűjtsetek erőt, nevessetek együtt sokat – és kérjétek a házasságotok legfőbb „védnökét”, a teremtő Istent, hogy a segítségével ki is tartsatok mindebben!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

Élet a családi asztal körül (2.) – A megosztások örömei

Közzétéve

Szerző:

Illusztráció - Fotó: njherald.com

Az asztal fontos része családi életünknek, otthonunknak. Egy hely, ahol együtt, jó társaságban lehetünk. A boldog asztaltársaságban ugyanakkor mindig jelen van a megosztás is. Mi lett volna az evangéliumi történetben az ötezernél is több emberrel, ha az öt kenyér és két hal tulajdonosa magának akarja megtartani az ebédjét?

A családi étkezések hangulata legalább olyan fontos, mint az, ami az asztalra kerül. A teríték legyen egészen egyszerű, hogy még a kisgyerekek is fel tudják rakni, ám időnként, „csak úgy” lehet ünnepélyesebb – akár a hétköznapokon is.

Ha készen áll már a terített asztal, mire lehet még szükségünk az étkezéshez? Mi teheti még kellemesebbé?

A családi étkezéseink légköre függ a hozzáállásunktól. Ha tudatosan zárjuk ki, vagy helyezzük elérhetetlen távolságba a telefonjainkat, ha lekapcsoljuk a képernyőket, akkor már sokat tettünk a békés együttlét érdekében.

A beszélgetéseink témája is meghatározó: ha ez idő alatt ki akarunk kapcsolódni, akkor a kellemetlenebb témákat halasszuk máskorra.

Függetlenül attól, hogy milyen korúak a gyermekek a családban, megoszthatnak valamennyit a napi élményeikből. A mi családunkban erre az esti ima előtt kerül sor, amikor „ma mi volt a legjobb és legkellemetlenebb élményetek?” kérdésre próbálnak válaszolni a gyermekeink, de időnként az ebéd vagy vacsora közben is ömlik belőlük a szó. Egy bölcs pedagógus egyszer azt tanácsolta a szülőknek, hogy kérdezzék meg gyermekeiket: „Mi volt a legfontosabb dolog, amit ma az iskolában tanultál?” Ilyenkor aztán kiderül, hogy a fontos dolgok néha nem az osztálytermekben, hanem a játszótéren, a barátokkal való együttlétek során történnek.

Hasznos lehet az étkezések után, még az asztal körül ülve a kézügybe helyezett kis „kérdeződoboz”, amelyben kartonlapokon már előre megfogalmazott kérdések sorakoznak, a hátoldalon megjegyzésekkel, javaslatokkal, gondolatébresztő szavakkal – nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is. Ha a csemetéink látják, hogy a szüleik hogyan erősítik meg szeretetkapcsolatukat szavakkal, egy-egy gesztussal, hogyan próbálják nyomon követni, megragadni és kifejezni az érzéseiket, jó mintát kaphatnak a párkapcsolatról, kommunikációnkról, egymás iránt érzett szeretetünkről.

Kinek van ma erre ideje? – kérdezheti az olvasó. Meggyőződésem, hogy ha nem sikerül erre időt szánni, értékes percekről, gyermekeink életének legemlékezetesebb mozzanatairól maradunk le!

Még az amúgy egyhangú hétköznapokba is lehet változatosságot, több derűt és szórakozást vinni. Nem kell várni a különleges családi ünnepekre, hogy előszedjük az ünnepi terítéket. Egy díszes „Csak úgy…” feliratot helyezve az asztalra, időnként megteríthetünk az ünnepi porcelánnal, mert mindig van miért hálát adni. Ha összeadjuk a családtagok éveit, már megünnepelhetjük a családunk 50., 75. vagy 100. éves születésnapját is.

Jó ötlet lehet a pizsama-felsőre nyakkendőt kötni, vagy elegáns sállal együtt viselni az éjszakai uniformist. Az étkezés helyszínének megváltoztatásával, illetve a fogások sorrendjének megforgatásával is biztosíthatjuk a változatosságot. A gyermekeink értékelni fogják a teraszon elfogyasztott vacsorát, vagy az asztal alatti tízóraizást, és a desszerttel induló és gyümölcslevessel végződő menüsornak is örülni fognak. Az időnként feje tetejére állított családi étkezés csak javítani fog a hangulatunkon.

Az egyházi vagy családi ünnepek nagyszerű alkalmak a különféle ötletek, színes megoldások számára, ha mindeközben vigyázunk, hogy a gazdag tartalom is megmaradjon a külsőségek mögött, az ünnep üzenete is célba érjen és gazdagítsa az életünket.

Kérjük a Szentlelket, családi életünk „animátorát”, hogy tegyen találékonyabbá bennünket, hogy családi asztaltársaságunk kívánatos legyen gyermekeink számára, hogy onnan ne elmeneküljenek, hanem vágyódjanak a közösségünkre, hogy családi étkezéseink alkalmával kicsik és nagyok egyaránt megízlelhessék annak az örömnek a töredékét, amely Isten Országának asztalánál ülve fog majd eltölteni bennünket!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

Legyen még több játékosság a házasságunkban! – TESZT

Közzétéve

Szerző:

Játékos házaspár - Fotó: klublu /Fotolia

A játékosság nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is nélkülözhetetlen. Ha jelen van a házasságunkban, olyan fontos „vitaminokkal” látja el a párkapcsolatunkat, mint a kíváncsiság, a humor, a türelem és az alkalmazkodóképesség.

„Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.”

– talán ez a világ egyik legismertebb első mondata, amellyel egy regényt elindítottak. Joseph Heller, a „22-es csapdája” című nagy sikerű szatirikus történelmi regény írója talán nem is sejtette, hogy híres mondata lesz az egyik leggyakrabban idézett meghatározás a hirtelen lecsapó, mindent elsöprő szerelemre. Arról azonban már jóval kevesebbet beszélnek, írnak és értekeznek, hogy hogyan lehetne ezt a csodás pillanatot a lehető leghosszabb ideig fenntartani, esetleg újra meg újra átélni – a házasságban is.

A kíváncsiság a köztünk vibráló szerelem ébren tartásának, az új dolgokra való nyitottságunknak egyik fontos kelléke. Ha a házasfelek már nem érdeklődnek egymás iránt, és azt hiszik, hogy már mindent tudnak a másikról, lassan elveszítik egymást. Kapcsolatuk megszokottá és unalmassá válik és egy idő után már egy másikkal, máshol kezdik keresni a frissességet, a felpörgető élményeket.

A humorérzék a mindennapi összezörrenések, csüggedések és csalódások leküzdésében segít a pároknak, máskülönben ezek a lassan ható „mérgek” kiszívják a kapcsolat erejét. Ha tudunk nevetni a saját hibáinkon, könnyebben túltesszük magunkat társunk hibáin, tökéletlenségein is, sokkal megbocsátóbbak, irgalmasabbak leszünk. Egy kis humor a házasságunk nagy összezördüléseit, a kötelékeinket megerősítő élményekké alakíthatja.

Párkapcsolataink játékos, vidám pillanatai emlékezetünkben a pozitív élmények „tartályába” kerülnek, és könnyen előidézhetőkké válnak a nehéz, megterhelő időszakok idején. Ma is szívesen olvassunk bele azokba a szerelmeslevelekbe, amelyek közös életünk kezdetén születtek, és ugyancsak bizsergető érzésekkel jár házasságunk első, „fészekrakó” hónapjainak felidézése. Ezek a „mi” életérzést erősítő visszatérések az „első szeretethez”… Ma is azok a legszebb pillanataink, amikor tudunk felszabadultan nevetni a hétköznapjaink egy-egy fonákságán, vagy amikor egymás torkának ugorhatnánk, de nem tesszük, hanem inkább kifigurázzuk a helyzetet.

Illusztráció – Fotó: mercatornet.com

A nyitott szemmel való álmodozás, a pajkos képzelődés lehet a játékosságnak az a formája, amelynek leginkább a gyermekek a mesterei. Sajnos ez a színfolt is már alig-alig azonosítható a „nagyon komoly” és „földhözragadt” házasságokban. Mi lenne, ha időnként azon is törnénk a fejünket, hogy milyen új és főként romantikus randevú-ötletekkel tudnánk felfrissíteni házasságunk levegőjét?

A játékosság a szerelmi életünkre is hatással lehet, és ez esetben nem a szexuális játékokra gondoltam. A jól megszervezett, vagy időnként véletlenszerűen alakuló közös szórakozás, együtt lazítás úgy fűz össze bennünket, hogy fogékonyabbá vállunk a szeretetre, és ennek a hangulata átterjed a hálószobánkra is.

Ha ideje volt az elgondolkodásnak, akkor itt az ideje a felmérésnek, de főként a döntéseknek: akarunk-e még több játékosságot engedni a házasságunkba?  

 

Mennyire játékos a párkapcsolatotok?

 

Válaszlehetőségek:

1 napja (5 pont), 2-5 napja (4 pont), 6-12 napja (3 pont), több mint két hete (2 pont), több hónapja (1), már nem is emlékszem rá (0)

  1. Mikor nevettetek együtt utoljára?
  2. Mikor volt az utolsó randevútok, közös sétátok, amikor csak egymásra figyeltetek?
  3. Mennyi idő telt el azóta, hogy valami újjal próbálkoztatok a szerelmi életetekben?
  4. Mikor lepted meg utoljára a párodat valami szokatlan ajándékkal, figyelmességgel?
  5. Mikor voltál igazán kíváncsi arra, hogy a társad mit gondol egy téma kapcsán?
  6. Mikor sikerült legutoljára olyan – páros életetekkel, házasságotokkal kapcsolatos – kellemes emléket, szép pillanatot elraktározni, amelyre később is szeretnél visszaemlékezni?
  7. Mikor volt utoljára, amikor felszabadultan hancúroztatok és szeretgettétek egymást?
  8. Mennyi ideje annak, hogy napközben a társadról álmodoztál, és alig vártad már, hogy találkozhassatok?
  9. Mikor daloltatok vagy táncoltatok együtt utoljára?
  10. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor egy szabadidős tevékenységben együtt voltatok?

 

Minden 15 pont alatti eredmény, jelentős „játékosság-deficitet” jelent. Ideje tenni azért, hogy még több vidámságnak, játékosságnak, hancúrozásnak adjatok helyet a párkapcsolatotokban, házasságotokban! 

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Népszerű