fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

„Életemet adni a pápáért – ez elkötelezettségem alapelve” – a Svájci Gárdáról

Közzétéve

Fogadalmat tesznek a Svájci Gárda újoncai - Fotó: Artymiak / Garde Suisse Pontificale

Május 4-én már hírt adtunk arról, hogyan fogadta és üdvözölte Ferenc pápa a Svájci Gárda eskütételre készülő leendő ifjú tagjait. Május 6-án pedig lezajlott az ünnepélyes ceremónia is.

Esküszöm, hogy híven, lojálisan és tisztességgel szolgálom Ferenc pápát és törvényesen megválasztott utódait. Minden erőmmel, szükség esetén akár életem föláldozásával is az ő védelmüknek szentelem magam. Ezeket a kötelezettségeket vállalom a bíborosi testület tagjai felé is az Apostoli Szék megüresedésének időtartamára. Ígérem továbbá, hogy a parancsnok és többi felettesem iránt tisztelettel, hűséggel és engedelmességgel viseltetem. Esküszöm, hogy megtartok mindent, amire helyzetemben a tisztesség kötelez. Isten és védőszentjeink engem úgy segéljenek!”

Ezzel az öt évszázad óta változatlan szövegű esküvel esküdött fel ünnepélyesen a 23 új svájci gárdista a Vatikán San Damaso udvarában a katolikus egyházfő védelmére, bal kezüket a Gárda zászlajára téve, jobb kezüket felemelve, és a Szentháromság szimbólumaként három ujjukkal az ég felé mutatva. Svájc négy hivatalos nyelvén hangzottak el a szavak: 12-en németül, öten olaszul, négyen franciául, ketten pedig rétoromán nyelven mondták el esküjüket.

A Vatikán haderejének tekinthető katonai alakulatot, a Svájci Gárdát 1506-ban II. Gyula pápa hozta létre saját személyes védelmére. A 16. században a svájci zsoldosokat mindenütt nagyra becsülték bátorságukért, hűségükért és legyőzhetetlenségükért, érthető tehát, hogy a pápa a svájci kantonokból kívánt toborozni. Az előző évtizedekben 110 fős Gárda létszámát a közelmúltban Ferenc pápa 135 főre emelte. Élükön egy ezredesi rangú parancsnok áll. A gárdistáknak 19-30 év közötti, nőtlen, gyakorló római katolikus, az önvédelmi sportokban jártas svájci állampolgároknak kell lenniük. Felsőfokú diplomával, feddhetetlen előélettel kell rendelkezniük, el kell érniük a legalább 1,74 m magasságot, megfelelő egészségi és pszichikai állapotban kell lenniük, és a hivatalos német vezényleti nyelv mellett tudniuk kell olaszul is. Megnősülniük csak öt év elteltével szabad. A felkészüléshez pedig kötelező a részvétel egy 26 napos kiképzésen.

A Svájci Gárda a pápa személyét, testi épségét és lakóhelyét védi. Testőrként elkísérik őt útjaira, ők fogadják az államfőket, minisztereket, nagyköveteket, és ellátják a díszőrséggel, rendfenntartással kapcsolatos feladatokat is. Színpompás díszegyenruhájuk mellett van egy egyszerűbb, kék színű gyakorló egyenruhájuk is.

Az új tagok eskütételére minden évben május 6-án, a testület múltjának legemlékezetesebb, legfontosabb napján kerül sor. Ez volt ugyanis az a nap, amelyen 1527-én V. Károly seregei megtámadták Rómát, és elfoglalták a Szent Péter bazilikát is. A templomot védő svájci gárdisták csaknem 80%-a elesett, az életben maradottak azonban egy titkos folyosón biztonságos helyre, az Angyalvárba kísérték VII. Kelemen pápát.

Az e heti ünnepségen mintegy 2000 fő vett részt, köztük a svájci püspöki konferencia elnöke, Félix Gmür bázeli püspök és Philippe Rebord, a svájci hadsereg parancsnoka is. Az eskütételt megelőzően az új gárdisták a Szent Péter bazilikában megtartott szentmisén vettek részt, amelyet a pápa távollétében Vittorio Lanzani kúriai püspök celebrált.

Timothée a Svájci Gárda tagja – Fotó: Antoine Mekary/I.MEDIA

„Életemet adni a pápáért – ez elkötelezettségem alapelve”

– mondta a Cath.ch svájci katolikus portálnak adott interjújában a Valais kantonból származó egyik újonc, akinek az édesapja huszonöt évvel ezelőtt, fivére pedig jelenleg is a Gárdában szolgál.

„A pápáért vagyok itt, egy belső tűz késztet arra, hogy teljességgel az Egyháznak szenteljem magam. Nagyon régóta várom, hogy hordhassam ezt az egyenruhát. A rendszeres hitgyakorlás nagyon fontos a számomra. Enélkül nehéz lenne órákon át mozdulatlanul állni. Sokszor imádkozunk az őrség ideje alatt, és a hátunk mögötti bronzajtóba vert öt szöget használjuk a rózsafüzér elmondásához.”

A pápai Svájci Gárda kommunikációs munkatársa, a Fribourg-ból származó Didier Grandjean szóvivő-helyettes 2011 óta él a Vatikánban. Rendszeresen kapcsolatba kerül a Szentatyával, akit nagyon egyszerű, egy kis beszélgetésre mindig kész embernek ír le. Szerinte a terrorista fenyegetések miatt, főleg a párizsi merényletek óta sokkal több éberségre és óvatosságra van szükség, annál is inkább, mert a pápához sokan akarnak odalépni, hogy megöleljék, és ő is előzetes figyelmeztetés nélkül meg-megáll, hogy az emberekkel elbeszélgessen.

„Nagyon nagy a felelősség. Tudnunk kell, mit teszünk, és magabiztosnak kell lennünk”

– nyilatkozta Didier Grandjean a Cath.ch svájci katolikus portálnak..

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Életmód

Mit bánnak meg az emberek leggyakrabban a halálos ágyukon?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Getty Images

Kevés olyan ember van, aki, ha eljön az utolsó órája, azt bánja, hogy nem töltött több időt munkával. Jóval többen vannak, akik azt sajnálják, amit tettek, vagy főleg amit nem tettek meg.

Senki nem mondja azt a halálos ágyán:, hogy «bárcsak több időt töltöttem volna a munkában». Igazából a megbánás a leggyakrabban arra vonatkozik, «amit tettem és amit elmulasztottam». Egy kolumbiai domonkos testvér, Nelson Medina listát állított össze arról, mit bántak meg a leggyakrabban azok a személyek, akik mellett ott lehetett életük utolsó szakaszában.

Biztosan ismerősen csengenek ezek a gondolatok. Akkor hát miért ne végeznénk ezek alapján a szokásostól egy kicsit eltérő lelkiismeret-vizsgálatot? Elég lenne azt követően imádkozni, és kérni azt a kegyelmet, hogy az életünk olyanná váljon, hogy ne kelljen ezt a bűnbánat-listát megismételnünk a halálunk óráján.

  1. Bánom, amikor rossz példát mutattam, és mások követték a rossz példámat.
  2. Bánom, amikor közömbös voltam a felebarátom szenvedése láttán.
  3. Bánom, amikor nem sikerült elég dicsérő, elismerő és bátorító szót mondanom azoknak, akik megérdemelték vagy szükségük volt rá.
  4. Bánom, amikor a sikereimet magamnak tulajdonítottam, de a bukásaimért a körülményeket okoltam.
  5. Bánom, amikor elmulasztottam tisztelni egy ember ártatlanságát vagy szétzúztam egy másik álmait.
  6. Bánom, amikor olyan dolgokra költöttem pénzt, amikre nem volt szükségem, és soha nem is használtam őket.
  7. Bánom, amikor túl sokáig halogattam a megbocsátást, és nem tettem elég erőfeszítést, hogy ténylegesen meg is bocsássak.
  8. Bánom, amikor kihasználtam azokat, akik szerettek, hogy önző módon valamihez jussak
  9. Bánom, amikor nem jól kormányoztam azokat, akiket a legjobb tudásom szerint kellett volna nevelnem, mielőtt még túl késő lett volna.
  10. Bánom, amikor nem látogattam eleget felebarátomat, vagy nem töltöttem elég időt vele, mert nem tartottam elég érdekesnek, okosnak vagy hasznosnak.
  11. Bánom, amikor elfecséreltem annyi időt lényegtelen dolgokra…Ez örökre elvesztegetett idő.
  12. Bánom, amikor a hízelgésben leltem örömömet, még ha tudatában voltam is, hogy az hamis.
  13. Bánom, hogy jóval gyakrabban panaszkodtam, mint köszönetet mondtam volna.
  14. Bánom, amikor gonosz, durva vagy sértő szavak hagyták el a számat.
  15. Bánom, amikor részt vettem Istent, a hitet vagy az Egyházat gúnyoló beszélgetésekben.
  16. Bánom, amikor túl sokszor távolodtam el a kereszttől.
  17. Bánom, amikor nem váltottam be az ígéreteimet.
  18. Bánom azokat az alkalmakat, amikor többet lehetett volna és kellett volna imádkoznom, és főleg jobban szeretnem.
  19. Bánom, amikor nem vettem tudomást Jézusról.
  20. Bánom, amikor fájdalmat okoztam valamilyen módon felebarátomnak.
  21. Bánom, amikor elmulasztottam szeretni. Sokkal jobban kellett volna szeretnem Istent és felebarátaimat.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Útravaló évközi 29. hétre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Denver Catholic

Elterjed a hír, hogy Teréz anya Rómába érkezik, és fogadja őt II. János Pál pápa. Nagyon sokan összegyülnek a szentmisére, de nem látják Teréz anyát a pápa mellett. Aztán kiderül, hogy Teréz anya ott van a szentmisén, de hátul áll a bejáratnál. Mindenki elől keresi, de ő hátul van. Teréz anya úgy válik ismertté, hogy a szívében élő Isten egyre nagyobb uralomra kerül. Ezért magasztalja fel őt Isten!

Jakab és János apostolok kéréssel fordulnak Jézus felé. Isten országában egyikük a jobb, másikuk a bal oldalon szeretne helyet foglalni. A többi apostol ezért neheztel rájuk. Jézus ismét tükröt tart nemcsak a két apostolnak, hanem a többi tíznek is: „nem tudjátok, mit kértek” (Mk 10,38)!

Nagyon visszataszító az, amikor valaki Isten nevét gyakran dicsőíti, sokat hivatkozik Istenre és akár hajlamos másokat ki is oktatni Isten dolgairól, közben pedig nem engedi, hogy szívét a szerető Isten uralja. Az ilyen emberre mondja Jézus Izajás prófétát idézve: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem” (Mk 7,6).

Isten országa nem kívül van, hanem szívben akar növekedni. Aki beengedi szívébe Őt, rátalál azokra, akik szintén beengedik szívükbe és így – egymásra találva együtt építik azt. Nem egymással versengve, hanem vállvetve és a szíveket összekapcsolva építik azt az uralmat, amelyben odaát mindannyian részesülhetünk.

Ha odateszem szívemet és vállamat…, egész lényemet!

Áldott hetet!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Ki volt Walter Joshua Fretz?

Közzétéve

Szerző:

Ez itt Walter Joshua Fretz, az a kisfiú, aki 2013-ban túl korán, életképtelenül született meg, mert édesanyja elvetélt. A fogantatását követő 19 hétig és 6 napig jutott el a fejlődésben az anyaméhben, majd megszületett, de csak néhány percig maradt életben. Rövidke élete, ez a néhány perc azonban nagyon nagy hatással volt sokak életére.

Alexis és Joshua Fretznek már volt két kislánya, amikor 2013-ban jelentkezett a harmadik baba, akiről annyit lehetett tudni, hogy fiúcska. Lexi azonban vérezni kezdett. A szülésznő tanácsára azonnal bement a kórház sürgősségi osztályára. Az első vizsgálatok még megnyugtatóak voltak: lehetett hallani a baba szívhangját. Nem sokkal később azonban megindult a szülés, és megszületett az egy nap híján félidős kis magzat.

„Ekkor már nagyon sírtam, de ő tökéletes volt. Teljesen kialakult, minden a helyén volt, láttam, ahogy a szíve dobog a pici mellkasában. A férjem és én mindketten átöleltük, sírtunk felette, és néztük a mi tökéletes, apró fiunkat”

– írta később Lexi.

Az édesapa gyorsan kiment az autójukhoz, és behozta a felesége fényképezőgépét, hogy lefényképezhesse a fiát. A baba képeit feltették az internetre, ahol rengetegen látták, és óriási hatással volt más gyászoló édesanyákra, sőt, olyan várandós kismamákra, akik még nem döntötték el, szándékoznak-e abortuszt végeztetni. A család nagyon sok pozitív üzenetet kapott olyanoktól, akiket ezek a fényképek döbbentettek rá arra, hogy nem csupán valamiféle szövet vagy sejtcsomó eltávolításáról van szó.

Az egyik válaszoló a következőket írta:

„Most bukkantam Walter képeire… Terhes vagyok, múlt héten volt az első vizsgálatom. De ezen a héten elkezdtem imádkozni azért, hogy elvetéljek, vagy hogy tudjak a terhességmegszakítás mellett dönteni, mivel az apa minden felelősség alól kibújik. Kértem Istent, hogy adjon ma egy jelet, hogy minden rendben lesz, mert ha nem, akkor holnap megyek, és kérem a terhességmegszakítást. Pár órával később megláttam ezt a linket a Facebookon. Könnyekre fakadtam tőle. De ami a legfontosabb, hogy minden kétséget kizáróan ráébredtem, hogy ezt nem tehetem a babámmal.”

Az édesanya ezt írta a fotók alá:

„Ezek a Walterről készült fotók azt mutatják, hogy a meg nem született gyermek emberi lény. Minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy nem egy sejthalmazról van szó, hanem egy emberről. Ez felveti a kérdést: miért engedi meg a törvény, hogy egy meg nem született emberi lény életét megszakítsák? Csak azért, mert a méhen belüli gyermek még nem látható? Ez nem jelenti azt, hogy ő csak egy csomó sejt. Ha Walter néhány héttel idősebb lett volna, talán még esélye is lett volna a túlélésre. (…) A fájdalom ellenére örülök, hogy ebből valami jó is kisülhet. Imádkozom az Úrhoz, hogy továbbra is használja Walter fotóit, hogy elérjen másokat.”

A képek közösségi megosztásával kapcsolatban pedig így írt: „Szándékosan tettem. Talán azért, hogy megosszam a világgal, milyen tökéletes ez a kisbaba, akit számos államban teljesen legálisan meg lehet ölni”.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű