Erdő Péter bíboros, prímás vezette a nagypénteki szertartást az esztergomi Nagyboldogasszony-és Szent Adalbert-főszékesegyházban. A felújítás alatt álló bazilika zsúfolásig megtelt hívőkkel, hogy az egyházi év legcsendesebb napján együtt emlékezzenek meg Krisztus kereszthaláláról és térdhajlítással hódoljanak a feszület előtt.
A szertartás kezdetén a főpásztor letérdelt az oltár előtt, és néhány perc erejéig csendben imádkozott a hívőközösséggel. Ezt követően az igeliturgiában a papnövendékek elénekelték a passiót, felidézve Jézus utolsó óráit és kereszthalálát.
A bíboros a homíliájában arról elmélkedett, hogy „a mi bűneink okozták tehát Krisztus szenvedését, de ő az egyetlen, akinek végtelen a méltósága, akinek minden csepp vére és minden szenvedése egymagában is elég a világ váltságára. Ezért mondja Aquinói Szent Tamás az Üdvözítő véréről: „melyből elég volna egy csepp hullni rá, világ minden bűnét meggyógyítaná”. De Jézus nem méricskélte a maga áldozatát.
Ő teljes lelkéből szerette az Atyát. Nem a kötelező minimumot ajánlotta fel, hanem a teljességet, ami az ember számára maga az élet.
És ezt a teljességet áldozta fel az Atyának értünk, emberekért. Bennünket is így szeret tehát, istenségének teljes méltóságával és emberségének teljes odaadásával. Krisztus a kereszt magaslatáról is tanít. Isten parancsát, a főparancsot, a legfőbb törvényt tanítja nekünk, hogy mi is teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből szeressük az Egyetlent, az Örökkévalót, egymást pedig mint sajátmagunkat. Mert ez nem veszteség, ez nem lemondás, hanem harmónia Istennel és a világmindenséggel. Ebben van életünk és boldogságunk. Mi egyetlen boldogságunk, szent keresztfa sírva áldunk! Ámen”
A szertartás végén Erdő Péter bíboros az asszisztenciával együtt, a szentsírhoz vonult imádkozni.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
