fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Erdő Péter: Magyarság és kereszténység ezer éve együtt az úton

Közzétéve

Az Eucharisztikus Kongresszus záróeseményének előestéjén szentmisét mutatott be a budapesti Kossuth téren Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Előtte I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka mondott beszédet.

Erdő Péter bíboros szombati szentbeszédében a gondviselő Isten különös ajándékának nevezte, hogy az Eucharisztikus Kongresszus lezárása előtt a hívek együtt ünnepelhetnek – ahogy fogalmazott – a Nemzet főterén. Kiemelte, hogy a Parlament épületében egyszerre van jelen a Szent Korona és

„legbecsesebb ereklyénk, a Szent Jobb”.

Köszönetet mondott Bartholmaiosz konstantinápolyi pátriárkának a mise előtt elmondott szavaiért és azért „az értékes és szimbolikus jelentésben gazdag tettért, hogy eljött közénk és szólt hozzánk”.

Erdő Péter felidézte, hogy 2000-ben, ugyancsak Budapesten az ortodox egyház számára is szentté avatta I. Szent István királyunkat, arra emlékeztetve, hogy annak halálakor, 1038-ban „még egységben volt a keleti és a nyugati kereszténység”. Amely egység – folytatta a bíboros –magának Krisztusnak az akarata, „hiszen Ő azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, és így elhiggye a világ, hogy az Atya küldte Őt”. (Vö. Jn 17,21).

Budapest, 2021. szeptember 11. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiemelt eseményeként megtartott szentmise résztvevõi az Országház elõtti Kossuth téren 2021. szeptember 11-én. MTI/Máthé Zoltán

Az evangéliumot idézve azt mondta: az Üdvözítő a kereszt fájáról bízta édesanyja gondjaira János apostolt, a szeretett tanítványt, az ő személyében pedig az egész Egyházat. „Ezért tiszteljük Szűz Máriát, mint az Egyház édesanyját” – mondta, kiemelve, hogy ugyanakkor nemcsak az Egyház egész közösségének, de az egyes népeknek is szükségük van a Szűzanya pártfogására. Erdő Péter így folytatta: halála előtt Szent István király, örökös nélkül maradt „megrendült könyörgéssel, oltalmát és védelmét kérve” ajánlotta Szűz Máriának ajánlotta koronáját. Előre láthatta, hogy az „európai népek közösségébe még alig beilleszkedett magyarságot végveszély fenyegeti ezen a széljárta vidéken, amelyet sokan a népek országútjának tekintettek”.

Erdő Péter kijelentette: a Szűzanya elfogadta a felajánlást és azóta, „immár ezer éve magyarság és kereszténység együtt járja a történelem útját minden kísértésen és nehézségen át, mindig megújulva és újjászületve, még olyan helyzetekben is, amikor emberileg már nem látszott semmi remény”.

Budapest, 2021. szeptember 6. Erdõ Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek (k) az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiemelt eseményeként megtartott szentmisén az Országház elõtti Kossuth téren 2021. szeptember 11-én. MTI/Máthé Zoltán

A bíboros beszélt a remény jeléről, amelyet Krisztus keresztje, megváltó szeretete és feltámadása jelent a számunkra. A téren álló missziós keresztről – amely a budapesti Városmisszió és az Eucharisztikus Kongresszus jelképe – elmondta, hogy abba belefoglalták a magyar- és magyar kötődésű szentek és boldogok ereklyéit a Kárpát-medencéből és a közeli régiókból: Szent István és Szent Gellért korától napjainkig. A szentek mutatják meg nekünk, hogy hogyan tudjuk mai életünkben Krisztus jelenlétét hordozni ezerféle helyzetben, találékony és áldozatot vállaló szeretettel – magyarázta a Missziós kereszt jelentőségét Erdő Péter.

A bíboros beszélt a NEK hírnökeiről is: ismert tudósokról, művészekről, nagy és híres egyéniségekről, akik személyesen is elmentek a katolikus közösségekhez, hogy tanúságot tegyenek hitükről, életükről „és meghívjanak mindenkit a budapesti nagy találkozóra”. Tisztelet és hála illeti őket személyes helytállásukért és azért, hogy vállalták Krisztushoz tartozásukat a világ előtt – emelte ki.

Mi pedig – folytatta gondolatmenetét – meríthetünk ihletet a szentek és tanúságtevők életéből, de vannak konkrét lehetőségeink is a cselekvésre. Felidézte a közös étkezést sok száz rászorulóval a Kongresszus nyitómiséje előtti napon és említette önkéntesek ezreit is, akik kiveszik a részüket a Kongresszus munkájából. De – folytatta a sort – erről a szeretetről tesznek tanúságot a ministránsok is, akiknek országos találkozóját ezen a szentmisén tartották.

A bíboros beszédében visszaemlékezett egy sok évtizeddel ezelőtti esetre, amikor egy szombat esti szentmise után három fiatal ment be hozzá a sekrestyébe: rácsodálkoztak arra, amit ott láttak.

Budapest, 2021. szeptember 6. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiemelt eseményeként megtartott szentmise résztvevõi az Országház elõtti Kossuth téren 2021. szeptember 11-én. MTI/Máthé Zoltán

Hárman háromfélét kérdeztek: „Mi ez?”, „Minek ez az egész?”, „Miért van ez?” „Az első kérdésre nem lehetett igazán felelni. Minden meghatározás gyengének és halványnak tűnik, vagy olyan elméleti, hogy a kívülálló nem tud vele mit kezdeni. A második kérdés valójában nem is kérdés, hanem válasz: Nincs szükség az egészre. Meg kell szüntetni. El kell törölni! Csak a harmadik kérdésre lehetett válaszolni.”

Azért történt, amit ma este átéltünk – vont párhuzamot a jelennel a bíboros –, „mert atyáink és őseink a hitben ott, Jeruzsálemben együtt voltak a Názáreti Jézussal. Uruknak és Mesterüknek mondták Őt. Ő pedig az utolsó estén, mielőtt elfogták, elítélték és keresztre feszítették, együtt evett tanítványaival. Kenyeret vett a kezébe és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem. Ugyanígy kezébe vette vacsora után a borral telt kelyhet és azt mondta: Igyatok ebből mindnyájan! Ez az én vérem kelyhe, az új szövetségé, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Budapest, 2021. szeptember 11. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiemelt eseményeként megtartott szentmise résztvevõi az Országház elõtti Kossuth téren 2021. szeptember 11-én. MTI/Máthé Zoltán

Így folytatta: Ezért égnek a gyertyák, ezért hangzanak el újra és újra a szavak családi otthonokban, fényes templomokban, börtönökben és munkatáborokban, titokban és nyilvánosan. „Mi, papok pedig ezért vagyunk. Ezért indulunk ma a szentmise után az Oltáriszentséggel gyertyás körmenetre, hogy elmondjuk a városnak és a világnak Krisztus jelenlétének csodáját és kérjük az Ő áldását mindannyiunkra” – zárta beszédét a Kossuth téri szentmisén Erdő Péter bíboros, esztergom- budapesti érsek.

A szentmise keretén belül, az áldozás utáni könyörgést követően eucharisztikus gyertyás körmenet indult – élén az Oltáriszentséggel – a Hősök terére, ahol a megérkezést követően Erdő Péter adta a záróáldást, amelyet kivetítőkön is követhettek a jelenlévők.

Az oltáriszentség előtt mentek az Apostoli Szentszék által elismert lovagrendek, a szerzetesek és a papság, a püspöki konferencia tagjai, majd a történelmi zászlók hordozói. Őket követte az oltáriszentséget hordozó kocsi, a közjogi méltóságok és állami tisztségviselők, a diplomáciai testület tagjai, népviseletbe öltözött csoportok, a katonaság, a cserkészek, majd a hívek.

Budapest, 2021. szeptember 6. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiemelt eseményeként tartott gyertyás körmenet résztvevõi az Andrássy úton 2021. szeptember 11-én. MTI/Máthé Zoltán

A több tízezres menet az Akadémia utca-Széchenyi István tér-József Attila utca-Andrássy út útvonalon haladt. Amikor a menet eleje a Hősök terére ért, az utolsó hívek akkor hagyták el az Erzsébet teret.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Aktuális

Tetoválás a templomban! – olvasható a limburgi egyházmegye büszke sajtójelentésében

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Pixabay

A légy zümmögését sem hallani a templomban, amikor Becks beszúrja a tűt. Mintha senki sem merné megzavarni ezt a különleges pillanatot, éppen úgy, mint amikor a mise kezdetét jelentő csengőt várjuk.

Petra Lorleberg írása

„A Liebfrauenkirche oldalhajójában az oltár előtt egy asztal áll, telerakva konyhai papírtörlővel, fóliatekerccsel, rengeteg fertőtlenítőszerrel és egyszer használatos gumikesztyűvel. Hatalmas reflektor világítja meg a teret, ahol Vanessa Sas, a frankfurti Katolikus Felnőttképzési Egyesület által rendezett sorsolás győztesének alkarját hamarosan egy tetoválás fogja díszíteni. Ez a tetoválás a sorsolás díja volt, amely a lány választása szerint egy Emily Brontë-idézet lesz, és amelyet a lány a barátjának szentel, akiben megtalálta a lelki társát: „Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy.” A sorsoláson való részvétel feltételeként az Instagramra kellett egy tetoválás képét feltölteni, amely vallásos vagy spirituális tartalommal bír. A sorsolás rendezői és Vanessa Sas első találkozását követően a Liebfrauenkirchében egy mise keretében megáldották a tetoválás kellékeit.” – A limburgi egyházmegye sajtóközleménye minden fenntartás nélkül, ilyen pozitívan számol be a tetoválási akcióról, amelyet éppen a felszentelt, de eddig még meg nem szentségtelenített frankfurti Liebfrauenkirchében rendeztek. A bosszankodó olvasók azon tűnődnek, hogy vajon a plébánián nem lett volna más, erre alkalmas helyiség?!

A sajtóközlemény szerint Markus Breuer, a frankfurti Katolikus Felnőttképzési Egyesület (KEB) vezetője elmondta, a tetoválós kampány célja, hogy „a városban lakó embereket a kor divatjának megfelelően és ne mintegy felülről szólítsa meg”, majd kifejtette, hogy a keresztény tartalmú tetoválásokat is csak hitvallásnak kell tekinteni, amelyek a bőr alá kerülnek. A stuttgarti Silas Becks, a Katolikus Tetoválók Oktatási Egyesületének társalapítója, aki a templomi tetoválást készíti, kijelentette: „a nyakláncon lógó keresztet az ember bármikor leveheti, de a keresztény tetkó marad” Aztán nem restelli az egyházmegyei sajtóközleményben egy kicsit megkritizálni az egyházat: a katolikus egyház „olyan, mint egy nyakig begombolt ing. Néha jót tesz, ha egy kicsit kigombolják.”

A Felnőttképzési Egyesület vezetője szerint „a rendezvény nagy visszhangot keltett, a 30 nyertes mellett 200 pályázót kellett elutasítani”, ezért még egyszer megrendezik. Az egyházmegye püspöke, Georg Bätzing, aki egyben a német Püspöki Konferencia vezetője is, eufórikus hangulatban írja a sajtóközleményben, hogy „hamarosan ismét felhangzik majd a tűk zizegése a Liebfrauenkirchében, amikor a hitvallást a bőrbe tetoválják.”

A püspökség a sajtóbeszámolóban mindenesetre adós marad annak magyarázatával, hogy mitől tekinthető akárcsak távolról is katolikus hitvallásnak az Emily Brontë-tól kölcsönzött mondat.

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net

Olvasás folytatása

Aktuális

Sarah bíboros lelki megújulásra hívja a katolikus papokat új könyvében

Közzétéve

Szerző:

Fotó: NY Daily News

Robert Sarah bíboros új könyvében lelki megújulásra hívja a papokat. Úgy véli, ez nem strukturális változtatásokon keresztül fog megvalósulni, hanem a pap küldetésének és identitásának – mint Krisztus evilági jelenlétének – az újrafelfedezése által.

“Krisztus soha nem teremtett struktúrákat. Persze, nem mondom, hogy nincs rájuk szükség. A szerveződés hasznos a társadalomban, de nem ez az első” – mondta Sarah egy november 16-i interjúban, melyet a Famille Chrétienne című francia katolikus hetilapnak adott.

“Ami az első helyen áll, az Krisztus legelső szava Márk evangéliumában: “Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”.

(Mk 1, 15)

A Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának korábbi prefektusa november 17-én jelentette meg Európában a “Pour l’éternité: Méditations sur la figure du prêtre” (“Az örökkévalóságért: elmélkedések a pap alakjáról”) című, egyelőre csak franciául olvasható könyvét.

“Szembe kell néznünk az igazsággal: a papi hivatás meginogni látszik. Egyes papok olyanok, mint azok a tengerészek, akiknek a hajóját egy heves hurrikán rázza. Forognak és tántorognak. Hogy is ne gondolkodnánk el, amikor bizonyos gyermekbántalmazásokról szóló beszámolókat olvasunk? Hogyan ne lennének kétségeink? A papság, annak státusza, küldetése, tekintélye a legrosszabb szolgálatába állt. A papi hivatást eszközként arra használták, hogy elrejtsék, elfedjék, sőt igazolják a gyermekek ártatlanságának meggyalázását. A püspöki tekintélyt néha arra használták, hogy eltorzítsák, sőt megtörjék azok nagylelkűségét, akik Istennek akarták szentelni magukat. A világi dicsőség, a hatalom, a kitüntetések, a földi örömök és a pénz hajszolása beszivárgott a papok, püspökök és bíborosok szívébe. Hogyan is tudjuk elviselni ezeket a tényeket remegés, sírás, önmagunk megkérdőjelezése nélkül?

Nem tehetünk úgy, mintha mindez semmiség lenne. Mintha csak a véletlen műve lenne. Szembe kell néznünk a gonosszal. Miért van ennyi korrupció, ennyi kisiklás és perverzió? Jogos a számonkérés.

Jogos, hogy a világ ezt mondja nekünk: “Olyanok vagytok, mint a farizeusok, mondjátok, de nem teszitek” (“mert bár tanítják, de tetté nem váltják” – vö. Mt 23, 3). Isten népe gyanakvással tekint papjaira. A hitetlenek megvetik őket és nem bíznak bennük.”

 Szent Ágoston, Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Gergely, Clairvaux-i Szent Bernát, Sienai Szent Katalin, John Henry Newman, XII. Piusz, Georges Bernanos, Jean-Marie Lustiger, Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa szövegein elmélkedve Sarah bíboros konkrét válaszokat keres a katolikus egyház jelenlegi példátlan válságára.

“Ha a papok, ha a társadalom Istenre tekint, akkor úgy gondolom, a dolgok meg fognak változni” – nyilatkozta a bíboros a Famille Chrétienne-nek. „Ha az evangélium nem változtatja meg a szíveket, akkor nem fog megváltozni a politika és a gazdaság, nem fognak megváltozni az emberi kapcsolatok. Krisztus, a mi békességünk teremt majd testvéribb emberi kapcsolatokat, nagyobb együttműködést és összefogást.”

A struktúrák “gyakran veszélyt is jelentenek, mert mögéjük rejtőzünk” – mondta. “Isten nem egy püspöki konferencián, egy zsinaton kér számon valamit … Hanem rajtunk, püspökökön fogja számon kérni, hogyan irányítottuk egyházmegyéinket, hogyan szerettük papjainkat, hogyan kísértük, támogattuk őket lelkileg.”

Sarah februárban fejezte be több mint hatéves szolgálatát az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció élén.

A 76 éves guineai származású pap 2020-ban a papságról, a cölibátusról és a katolikus egyház válságáról írt könyvet “Szívünk mélyéről” címmel. A könyv sok vitát váltott ki, melyek középpontjában az állt, hogy vajon társszerzője volt-e XVI. Benedek emeritus pápa a könyvnek.

Sarah elmondta, hogy új könyvében szeretetét és bátorítását akarta kifejezésre juttatni az önmagukkal viaskodó és a magukat hivatásukban erősnek érző papok felé egyaránt.

“Bátorítani akarom őket, hogy ne veszítsék el Istent, hogy legyen bátorságuk követni Krisztust, ahogyan azt a legelején, felszentelésük napján elfogadták” – magyarázta. “Mert a válság, amelyen ma az Egyház keresztülmegy, alapvetően a papi válságtól függ”.

A bíboros nyilatkozatában kitért a papi visszaélések botrányára is, mondván, hogy az egyháznak “nem szabad félnie az igazságtól”.

“Mély fájdalmat kell éreznünk, szenvednünk kell tőle, mint ahogyan Krisztus szenvedett, amikor Júdás elárulta, Péter pedig megtagadta őt” – mondta, majd hozzátette, hogy az Egyháznak és papjainak példaképeknek kellene lenniük, és már egyetlen visszaélési eset is túl sok.

“Amikor ilyen sok elkövetett bűnre derül fény, jobban megértjük helyi egyházaink látható meddőségét. Hogyan is tudnánk gyümölcsöt teremni, amikor ilyen rákos daganat emészti belülről a testünket? Újra fel kell fedeznünk a vezeklés és a bűnbánat jelentését” – mondta, és arra buzdított, hogy imádjuk Jézust a Szentségben, hogy “jóvá lehessen tenni a gyermekek lelkében az ő képmása ellen elkövetett gyalázatos cselekedeteket”.

Sarah hozzátette, hogy a katolikusoknak nem szabad engedniük, hogy a csüggedés eluralkodjon rajtuk, mert a papok túlnyomó többsége hűséges, ami hálaadásra ad okot.

“Mindennapi, rejtett hűségük nem csap zajt, hanem csendben hordozza a megújulás mély magvait” – mondta.

“Rajtunk múlik, hogyan lehet a bűnös papokat megbüntetni, és ha lehet, gondozni és gyógyítani őket, mellettük állni, hogy ilyen tettek ne történhessenek meg újra” – folytatta a bíboros. “Mindenekelőtt rajtunk áll, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a borzalmak elfordítsák a lelkeket Krisztustól és annyi ártatlan áldozatot bezárjanak a szenvedés falai közé.”

Sarah a szeminaristáknak ajánlotta könyvét, és azt mondta, hogy őket is bátorítani akarja, mert nehéz időkben készülnek a papi hivatásra.

Szavai szerint azt akarta elmondani nekik, hogy ha Krisztus meghívta őket a katolikus papságra, akkor meg is adja nekik az eszközöket ahhoz, hogy valóban kövessék őt.

“Próbáljátok meg ezt a hívást komolyan venni. Az Úr, aki elhív benneteket, nem hagy magatokra. Kegyelmével támogatni fog benneteket, de nektek magatoknak teljesen megvalósult embernek kell lennetek, olyan igaz, becsületes, egyenes embernek, aki minden emberi tulajdonsággal rendelkezik ” – mondta.

A papok támogatásában fontos szerepet játszanak a családok – jegyezte meg, és arra ösztönözte az embereket, hogy hívják meg otthonukba a papokat imádkozni és beszélgetni.

Az erős imaélet létfontosságú minden pap számára – mondta, hivatkozva olyan szentek példájára, mint Vianney Szent János, az ars-i plébános.

Amikor a riporter rámutatott, hogy “az ars-i plébános Franciaországa nem azonos a 21. század Franciaországával”, Sarah így válaszolt: “Ez igaz, de az ember ugyanaz. Az ember nem változik. Ugyanazok a törekvései, a hibái, a vétkei Ádámtól kezdve egészen napjainkig.”

“Csak a magunk által teremtett körülmények zavarhatnak meg minket, de az ember maga nem változik” – erősködött, hozzátéve, hogy “az ars-i plébános i idejében élt francia ember a mai idők francia embere, azzal a különbséggel, hogy a mai franciának mobiltelefonja van… De az ambíciói, a vétkei, a hibái ugyanazok. Még mindig szükségünk van szent papokra, akiket Krisztussal azonosítanak.”

A bíboros arra is kitért, hogy Franciaország és más nyugati országok elzárták magukat Isten elől.

“Ha a papok szolgálatának köszönhetően Franciaország és a Nyugat újra felfedezi, hogy Isten közénk jött, szeret minket, az üdvözülésünket akarja; hogy azt akarja, hogy felfedezzük az igazságot, és ez az igazság segít nekünk, hogy felszabaduljunk, akkor a misszió lehetséges lesz” – mondta.

“De nincs ok kétségbeesésre” – folytatta. “Ezért a papoknak újra fel kell fedezniük a küldetésüket, újra fel kell fedezniük az identitásukat. Krisztus általuk van jelen ebben a világban. Ha megfelelően viselkednek, ha ők Krisztus jelenléte, akkor Franciaország és a Nyugat apránként újra felfedezheti Őt.”

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Catholic News Agency, fayard.fr

Olvasás folytatása

Aktuális

Hogyan terjed a nemek közötti egyenlőség elmélete az iskolákban

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A VigiGender (Genderfigyelő) nevű, genderideológia-ellenes közösség koordinátora, Esther Pivet már évek óta követi a “genderelmélet” iskolákban való alattomos és rendszeres elterjedését. Mi legyen a reakciónk a tanárokkal szemben? Hogyan segíthetünk a gyermekeknek abban, hogy az elbizonytalanítás nyomásával szemben kialakítsák önmagukat?

Most úgy tűnik, hogy az iskolai nyomtatványokon tervezik elhagyni a “szülő 1 – szülő 2” kifejezést, hogy helyette valamiféle, nagyobb elfogadottságnak örvendő megfogalmazás kerüljön oda. Lélegezzünk fel, amiért visszavonták ezt az abszurd intézkedést, amely megfosztja az apákat és az anyákat a méltóságuktól? Térjünk már észre! Nyissuk ki a szemünket! Az egész nemzeti oktatást és kultúrát átitatja az intézkedés mögött lappangó genderelmélet, amely szerint a férfiak és nők közötti minden különbség csupán társadalmi konstrukció. A gyerekeket és a tinédzsereket erre a feltevésre épülő, cseppenként adagolt üzenetekkel traktálják. A cél az, hogy elhitessék velük, semmi probléma nincs abban, ha nemet váltanak, és hogy a heteroszexualitás és a homoszexualitás egyenértékű, mivel ivarosan fejlődött testünknek semmi köze nincs ahhoz, amik valójában vagyunk, csupán csak örömforrást jelent.

Nemet váltani

A televíziós sorozatokban megjelentek azok a fiatalok, akik a nemváltoztatás mellett döntenek. Az internet tele van a témával kapcsolatos információkkal. Ne csodálkozzunk, hogy egyre több identitászavarral küzdő gyermek kéri, hogy “változtassák meg a nemüket” (Le Point, 2018. szeptember 15.), holott a legtöbb ilyen rendellenesség a serdülőkor végeztével eltűnik. Az “ébredés” tíz év múlva fájdalmas lesz, és sokak számára egy napon talán az öngyilkosság lesz az egyetlen kiút[1]. Az orvosok riadót fújnak[2] , de szavuk még mindig falra hányt borsó, mert a piac ígéretes. Az Egyesült Királyságban minden nap egy 10-15 év közötti tinédzser változtatja meg anatómiai nemét (The Telegraph, 2017. július 8.).

A genderelmélet, mint egy fekete lyuk, a fiatalok egész nemzedékét szippantja be. A gyerekeket a szülők tudta nélkül alakítgatják az iskolában, és hat rájuk mindaz, amihez oly könnyen hozáférve az interneten látnak. Sok kétségbeesett fiatalnak sérült az identitása és szexualitása a különböző szexuális tapasztalatok során, amelyekre a test minden jelentését tagadó narratívák és a szabadon hozzáférhető pornográf képek ösztönözték őket, azt sürgetve, hogy elégítsék ki az ösztöneiket és fogyasszanak szexet.

A sztereotípiák alibije

A szülőknek és a tanároknak ebben az összefüggésben meg kell érteniük ezt az ideológiai elméletet, éspedig azért, hogy felismerjék és ellenálljanak neki. Az elmélet az egész társadalomban terjed, különösen az iskolákban, egyrészt az egyenlőség álcája alatt, miszerint a férfiak és a nők között nem szabad különbséget tenni, másrészt a homoszexualitás és a transzszexualitás népszerűsítése révén, a homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelem jelszava alatt.

E terjesztés legerősebb módszere a szexuális sztereotípiák elleni küzdelem. A francia oktatási rendszer az iskolákban a tanároknak ehhez mindenféle forrásokat biztosít: tanterveket, tankönyveket, gyermekműsorokat, szexuális nevelést. Ez utóbbi a biztonságos élvezetre való nevelést jelenti, amely a partnerek kölcsönös megegyezésén alapul, a Nők és Férfiak Közötti Egyenlőségi Főtanács ajánlásai szerint, a cél pedig az, hogy “a jövő nemzedékek számára minden lehetőséget megnyissanak a viselkedés és a vágyak tekintetében[3]“.

A kép sötét, nagyon sötét. A nem állami oktatás sem jelent kivételt. Szerencsére sok tanár ellenáll ennek a halálos ideológiának, mások viszont terjesztik, vagy azért, mert nem értik – ezért fontos a tanárok tájékoztatása -, vagy harcias meggyőződésből, amivel aztán sok kárt okozhatnak.

Ne féljünk

Hogyan álljunk ellen ennek a gender-hullámnak az iskolákban? A szülőknek meg kell tudakolniuk, mit tartalmaznak a szexuális felvilágosító foglalkozások, az iskolai kirándulások és a külső meghívottak előadásai. Ezt az iskolának általában kötelessége közölni. Nézzék meg a gazdasági, társadalomtudományi, élet- és földtudományi tankönyveket, valamint az erkölcsi és állampolgári nevelés tankönyveit. Beszélgessenek gyermekeikkel a tárgyalt kényes témákról, hogy felkészültek legyenek, ha a tanár vagy egy külső előadó a gender-téma olykor alattomos módon megbúvó eszméit terjeszti. Ne féljenek attól, hogy először a tanárnak, majd szükség esetén az igazgatónak elmondják – persze a kellő jóakarattal -, hogy nem értenek egyet egy bizonyos elképzelés, könyv, műsor vagy előadás tartalmával vagy tanításával az iskolában. Mindenesetre jobb, ha többen cselekszenek együtt, hogy ne kockáztassák meg, hogy lekezelően bánjanak velük, a vita lezárására haladásellenesnek és homofóbnak bélyegezzék, sőt akár meg is rágalmazzák őket. Vannak szülők, akik ilyent tapasztaltak.

Segítség az önelfogadáshoz

Az ellenállás szükséges, de nem elegendő. A gender-hullám hatalmas pusztítást végez. Újra kell építkeznünk. Szülőként vagy pedagógusként megadhatjuk a gyermekeknek és a fiataloknak mindazokat az eszközöket, amelyekkel örömüket lelhetik a másik elfogadásában és önmaguk átadásában, abban, hogy a testvériséget a valóságban megéljék. Ehhez mindenekelőtt segítenünk kell nekik önmaguk elfogadásában, mert csak azt tudjuk adni, amit mi is elfogadtunk. Ha koloncnak látjuk magunkat, akkor nem fogunk törődni a másikkal. Mit is adhatnánk neki? Ezért segítsük a gyerekeket abban, hogy elfogadják férfi vagy női testüket, és megértsék annak jelentését. Tanítsuk meg őket, hogy szeressék és gyümölcsöztessék férfiasságukat vagy nőiességüket, hogy vigyázzanak magukra és a másikra, hogy megértsék a különbséget barátság és szerelem, romantikus érzések és szerelem között, hogy megértsék, hogy a szerelem döntés, önmagunk odaajándékozása abból a célból, hogy az a másik ember teljes személyének javára váljék, és hogy mindig az élethez kapcsolódik.

Jó hír a testről

Az elmúlt három évben a felnőttképzésben sok olyan emberrel találkoztam, akiket egészen átalakított az az öröm, hogy a szerelem új megvilágításba került, és ez elkezdte gyógyítani szorongásaikat és sebeiket. Néhányan szomorúságuknak adnak hangot, amiért nem hallották erről korábban, sőt, jogos és egészséges módon dühüket is kiöntik, mert rájönnek, hogy a társadalom hazugságainak az áldozatai. Sokan pedig kiállnak és hirdetik a “jó hírt a testről”. Nem tudnak tovább hallgatni.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia


[1] Ld. Ces enfants qui décident de changer de sexe (Gyermekek, akik úgy döntenek, hogy megváltoztatják a nemüket) magicmaman.com

[2] Amerikai Gyermekorvos Társaság, «Gender Ideology Harms Children» (A gender ideológia árt a gyermekeknek), 2017. szeptember, acpeds.org

[3] A Nők és Férfiak Közötti Egyenlőségi Főtanács 2016-06-13-SAN-021 sz. Jelentése a szexualitásra való nevelésről (2016. június 13.).

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű