Csak kapkodjuk a fejünket, amikor a napi híreket olvassuk. Már nem csak az Amerikai Egyesült Államokból, hanem Európa különböző szögleteiből is zúdulnak ránk a hírek. Persze, sajnos eddig is voltak olyan eltérő kultúrájú, vallású, hagyományú afrikai vagy muzulmán országok, ahol a keresztényeket üldözték. Mostanra az üldözés megjelent a hagyományosan keresztény kultúrájú államokban is. Más etnikumú lakosaik vagy egyszerűen a vallástól elfordult polgáraik uszítanak a vallás ellen. Mi vagyunk a bűnösök, a fehér és keresztény emberek, aki évszázadok óta nemcsak lenézzük, megalázzuk vagy kizsákmányoljuk nem-fehér és nem-keresztény embertársainkat (még az ilyen, gyarmatokkal és erősen kevert népességgel nem rendelkező országokban is, mint hazánk), hanem ugyebár kifejezetten gyűlöljük is őket. Ha belegondolok, bizony megrettenek, és félelmem alapját az jelenti, hogy a gyűlölet ellen tiltakozók leggyakoribb cselekedeteit éppen a felénk irányuló gyűlölet motiválja.
A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány példát az elmúlt napokból. Tucatszámra lehetne más eseteket is felsorolni. Nem a legközismertebb vagy legerőszakosabb esetekre, George Floyd halálára, a Kentuckyban történt lövöldözésre vagy a Michael Jackson lánya által egy filmben megjelenítendő női homoszexuális Jézusra gondolok. Az egészből rajzolódik ki egy hatalmas cunami képe, ami egy csöppet sem megnyugtató.
Arról, hogy a Jézust ábrázoló szobrok ledöntésére hangzanak el felszólítások, a napokban már írtunk. Olvasóink bizonyára olvasták a történelmi szereplők, politikusok szobrainak ledöntéséről szóló híreket is. Indián törzsek képviselői most Washington, Jefferson, Roosevelt és Lincoln egykori amerikai elnökök sziklába vésett arcmásainak eltávolítását követelik a népirtásban, az indián földek elrablásában és az őslakosok elüldözésében elkövetett bűneik miatt. A Rushmore-hegy az indiánok szent helye, akik a területet szeretnék teljes mértékben visszakapni.
A Wisconsin állambeli Madison püspöke, Donald Hying atya június 23-i üzenetében így fogalmazott: „Nem maradhatok csöndben. Egyes szobrokat múzeumba vagy raktárba kéne vitetni? Lehet. Engedjük, hogy ezeket a döntéseket helyettünk egy csoport vandál hozza meg? Ne. Hogyan tanuljunk a történelemből, ha a düh egy adott pillanatában egy véletlenszerű csoport lerombolja, vandál módon tönkreteszi nemzeti történelmünk emlékeit? Jézus ábrázolása szent a keresztények számára, a rombolás pedig nem hoz megbékélést és gyógyulást, hanem csak az előítéleteket és a gyűlöletet erősíti. A sebesült szívet csak Krisztus szeretete tudja meggyógyítani, nem pedig egy vandál módon összetört fémdarab. Az igazságtalanságra adott katolikus válaszban a katolikus tanítás alapelvei vannak benne: az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szolidaritás értéke, a szegények segítése. Ha nem ebben gyökerezik, akkor csak a hatalomért folytatott harc lesz a végén.”
Missouri állam St Louis városa Franciaország szent királyának, IX. Lajosnak a nevét viseli. A város védőszentje szobrának ledöntését június 27-én mintegy 200 tüntető követelte. A tüntetés szervezője szerint „Ez a fickó itt [mármint a szent] a gyűlöletet képviseli, mi pedig megpróbáljuk itt a szeretet városát építeni”. Egy másik szervező, a regionális muzulmán aktivistahálózat tagja pedig így szónokolt: „Ez most forradalom. Eljött a változások ideje. Jelenleg az első számú feladatunk ennek a szobornak a ledöntése, és hogy együtt cselekedjünk mindazokkal, akik pozitív változásokat akarnak látni és országunkat gyógyítani kívánják.” Mindezen idő alatt egy fiatal pap, Stephen Schumacher a szobor védelmében megpróbálta elmagyarázni az egybegyűlteknek (sikertelenül, mert kiabálásokkal belefojtották a szót), hogy ki is volt, és mennyi jót cselekedett Szent Lajos király. Körülötte katolikusok a rózsafüzért imádkozták, és katolikus dalokat énekeltek. A két csoportot rendőrök tartották egymástól távol.
És mi újság van Franciaországban? A dél-franciaországi Gard megyében, Sumène városában június 23-án egy lefejezett Szűz Mária szobrot találtak az egyik megyei út mentén. Mellette a földön hevert néhány kőtörmelék, köztük a szobor feje, és egy nagyobb kődarab, amely a támadás eszközéül szolgált. Tágabb kitekintésben, 2019-ben Franciaországban 1052 keresztényellenes rongálásra és támadásra került sor a belügyminisztérium idei januári bejelentése szerint.
Ugorjunk át Ausztriába. Bécsben 1350 óta működik a híres Szerecsen Gyógyszertár, amely az elismerő elnevezését évszázadokkal ezelőtt azért kapta, mert Afrikából és a keleti országokból származtak a leghatékonyabbnak tartott gyógyszerek és hatóanyagok. A Black Lives Matter mozgalom a napokban aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy a Mohren Apotheke nevét változtassák meg, mert az faji megkülönböztetésre utal. A gyógyszertár tulajdonosa pedig elfogadta a kérést. Az jutott eszembe, hogy legközelebb Jókai Mór szobra, utcanévtáblái vagy balatonfüredi villája következik…
A toleranciájáról híres Hollandiában, Breda városában nagy fekete betűkkel BLM graffiti feliratot mázoltak egy Fekete Madonna képre. A kép eredetije Lengyelország legkedveltebb kegyhelyén, a częstochowai Jasna Góra monostorban található. A holland városban azért állították fel még 1954-ben, mert ezt a várost 1944 októberében egy lengyel hadosztály szabadította fel a náci uralom alól. A hadosztályt vezénylő Stanisław Maczek tábornokot annyira tisztelték a bredaiak, hogy tiszteletbeli holland állampolgárságot kérvényeztek a számára, és 1994-es halálát követően, a háborúban itt elesett bajtársai mellé temették el, a helyi temetőbe. „Nem értem! – mondta a Maczek Tábornok Múzeumot korábbi vezetője, Frans Ruczynski. – A Black Lives Matter mozgalom hogyan kerül ide? A Fekete Madonnának semmi köze sincs az elnyomáshoz.” A graffitit nem volt egyszerű eltávolítani a mozaikról, de június 23-ára sikerült a megtisztítást befejezni.
Az Egyesült Királyságban John Welby canterburyi érsek bejelentette, hogy a Black Lives Matter mozgalom és a Fehér Jézus körül kialakult viták kontextusában újra kell gondolni, hogyan ábrázolja a nyugati egyház Jézust, és egyes szobrok történelmi környezetét tanulmányozni kell. A BBC Today-nek adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a canterburyi székesegyház szobrait „nagy figyelemmel” át fogják vizsgálni. „A világban járva-kelve, a templomokban nem mindenütt fehér Jézust látunk. Látunk fekete Jézust, kínai Jézust, közel-keleti Jézust – ami persze a legpontosabb ábrázolás – vagy fidzsi vonásokkal rendelkező Jézust” – mondta az érsek. Ami pedig a rabszolgaságot illeti, tanulmányozni kell a történelmi helyzeteket és bizonyos szobrokat el kell távolítani a katedrálisból.
Nyelvhasználatunk is változni fog. Ez a folyamat a politikailag korrekt beszéd térnyerésével már egy ideje látható, de most sokkal tágabb területet ölel majd fel, például megszokott használati tárgyaink elnevezését. Nevet és arculatot vált az ismert rizstermékeket és szószokat kínáló Uncle Ben’s márka. A L’Oréal és az Unilever többé nem használja a „fehérítés” (whitening) szót a termékeiben, a Johnson & Johnson pedig beszünteti a bőrfehérítő krémek értékesítését Ázsiában és a Közel-Keleten. A hírportálok képei színesebbé válnak. Az Aleteián június végén például az a cikk, amely csupán ahhoz akar tanácsokat adni, hogy hogyan szerettessük meg a gyerekeinkkel az olvasást, illusztrációként már egy fekete apa képét használta fel két fekete kislánnyal (és ebben természetesen semmi helyteleníteni való sincsen).
És akkor még csak a bőrszínről és a vallásról szóltunk, a „férfi dominanciáról” még nem is ejtettünk szót. Erre viszont egy tavalyi hír szolgáltatta számomra a leghajmeresztőbb példát. A londoni Royal Albert Hall Hangversenyterem művészeti igazgatója, Lucy Noble szerint a fiatalok azért nem szeretik a komolyzenét, mert abban a „fehér férfi titánok” dominálnak. Nem csak ilyen zenét kellene hallgatni, hanem női zeneszerzők és a kisebbségekhez tartozó zeneszerzők által komponált muzsikát is. A megoldás tehát a több női és kisebbségi kortárs zeneszerző, és kevesebb Mozart, Bach vagy Beethoven. De errefelé már nem is kalandozom el, mert annyi szerteágazó bonyodalommal találnám magam szemközt.
