fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Bakancslista

Ez maga a csoda

Közzétéve

Magyarázkodnom kell mindjárt az elején – nem vallási, teológiai értelemben használtam a címben a csoda kifejezést, hanem a leghétköznapibb módon, ahogyan a mindennapi beszédben szoktunk elámulni valamin. Elnézést kérek a szigorúbb olvasóktól –, de úgy tele van a lelkem, hogy meg szeretném osztani Önökkel azt, amit olvastam. Remélem, Önök között is lesz olyan olvasó, aki hasonló megindultsággal fogja olvasni és hallgatni azt, amiről itt alább szó lesz. És remélem, nem fogom untatni azokat sem, akik kevésbé szeretik a komolyzenét.

Magda Oliveróról lesz szó. Hogy ki volt ő? Olasz szoprán operaénekesnő, aki 1910-ben született, és 2014-ben (igen, jól olvasták, 104 éves korában) hunyt el. Pályafutása 22 éves korában kezdődött, és öt évtizeden keresztül tartott. A verizmus (művészeti naturalizmus) stílusirányban tűnt ki a legjobban, sokan a 20. század egyik legnagyobb operaénekesének tartották. Nevét mégis kevesebben ismerik, mint Maria Callasét vagy Montserrat Caballéét.

Olivero soha nem volt az úgynevezett sztárvilág része, viszonylag ritkán vállalt külföldi fellépést, a leggyakrabban Olaszország operaszínpadain lépett fel. Stúdiófelvétele is kevés van, leginkább élő előadások felvételeiről ismerjük a művészetét. Ezek a felvételek azonban arról tanúskodnak, hogy a közönség tombolt, amikor hallgathatta őt, az ováció néha félórán keresztül is tartott.

Hallgassuk meg először a közismert Vissi d’arte áriát a Toscából. Nem mindennap találkozhatunk ilyen felvétellel. Pláne, ha hozzátesszük, hogy akkor készült, amikor 1975-ben életében először szerepelt a New York-i Metropolitan-ben. 65 éves volt! Még kétszer lépett fel a Metben, mindegyik előadást legendásnak írták le a kritikusok. 71 éves koráig énekelt operaszínpadokon, de utána is sokszor szerepelt különféle dalesteken és rendezvényeken, ahol gyakran adott elő darabokat a szakrális zene tárházából.

Ez után a Metropolitan-beli szereplés után írta róla énekestársa, Marilyn Horne a következőket: „Lényegében olyan, mintha színészi és énekesi órát adna, midőn a színpadon énekel: az ember többet tanulhat abból, ha megnéz egy Olivero-előadást, mintha egy sereg könyvet elolvasna ebben a témában”.

Ugorjunk néhány évet. Magda Olivero most már 81 éves, és a remek akusztikájú milánói kapucinus templomban próbál, nem is tudom, énekel-e vagy inkább imádkozik. Egy egyházzenei koncertre készül, és nem transzponálja az eredeti G-dúrból lejjebb Gounod Ave Mariá-ját, hanem kiénekli a kétvonalas h-t:

Most érkeztem el ahhoz a felvételhez, amely minden ámulatomat kiváltotta. 2006-ban vagyunk, Magda Olivero 96 éves.

Leoncavallo Ave Mariá-ja és César Franck híres Panis Angelicusa hangzik el a dél-tiroli Solda (Sulden) templomában. Magda Olivero láthatóan-hallhatóan soha nem hagyta abba művészetének gyakorlását, és Isten megengedte, hogy kifogástalan technikája mellett megőrizze hangja fényességét és érzelmi mélységeit. Könnyedén énekel, hangja hajlékony és kristálytiszta, világosan artikulál, el-elmosolyodik. Ugye, ez tényleg maga a csoda?

https://www.youtube.com/watch?v=W6FNAVs7npM

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bakancslista

„Fatima”: végre egy nagyon jó film a Mária jelenésekről

Közzétéve

Szerző:

Részlet a Fatima című filmből - Fotó: ©2020 PICTUREHOUSE

Egy évszázaddal a fatimai elismert jelenések után Szűz Mária üzenete még mindig aktuális. Legutóbbi filmjében Marco Pontecorvo rendező nagy lendülettel meséli el a Mária jelenések történetét, de elsősorban a fiatal pásztorgyerekek erejét és hitét, ami csodálatot ébreszt.

Fatima, 1917. Az első világháború javában dúl Európában. Portugália egy eldugott sarkában, messze az ország központjától, Szűz Mária megjelenik három gyermeknek, hogy titkokat bízzon rájuk és arra hívja őket, hogy imádkozzanak a békéért. A három gyermek neve Lúcia, Jacinta és Francisco. Az utóbbi kettőt Ferenc pápa 2017. május 13-án szentté avatta, Lúcia szentté avatási eljárása, aki apáca lett és 2005. február 13-án hunyt el, jelenleg folyamatban van.

A fatimai jelenések során Szűz Mária három titkot közöl Lúciával. Ezek között szerepel a II. János Pál pápa elleni merényletkísérlet 1981. május 13-án. Ennek a filmnek, amely egy héttel az 1917. október 13-án történt Napcsoda évfordulója előtt jelent meg, az az érdeme, hogy visszahelyezi a jelenések történetét történelmi környezetébe, hűségesen festi meg a pásztorok valós és nehéz életét, akiket annak idején bolondoknak tekintettek.

A kinyilatkoztatások, amiket a pásztorok kaptak, sok hívőt megérintettek, de ugyanakkor felkeltették az Egyház és a kormány haragját. Mint minden megmagyarázhatatlan jelenséget, a jelenéseket is gyerekmeséknek tekintették. Mindennek ellenére Lúcia bátorsága, aki hármuk közül a legidősebb volt, lehetővé tette, hogy Szűz Mária szava eljusson az emberekhez. Ezt a gyermeki erőt, amit a kegyelem és a hit segít, kísérli meg az olasz rendező a képernyőn megmutatni.

A film megrendelhető magyar nyelven az EWTN Katolikus Televízió közönségszolgálatán:  +36 1 780 80 85

Az első képektől kezdve a film rátér az első rendkívüli pillanatokra. A Béke Angyala megjelenik Lúciának, aki először megriad, majd elbűvöli őt ez a ragyogó jelenség. Kicsit később, amikor mennydörgés támad, a gyermekek Szűz Mária első megjelenésének lesznek tanúi. Ebben a jelenetben a fény játékai elképesztőek, és egybevágnak az üzenet tartalmával. Mert Mária, bár ragyogó és szelíd, szomorúnak látszik: „A háborúnak abba kell maradnia”, mondja mélységes komolysággal. Hamarosan elterjed a hír az országban, és zarándokok özönlenek a helyszínre, remélve, hogy láthatják a Szűzanyát. A látnokok alázatossága, valamint nagylelkűségük a zarándokokkal szemben meghatja őket és biztosan hozzájárul megtérésükhöz.

Erős politikai tartalom

A jelenésekkel egyidejűleg a harcban elesett katonák neveit naponta felsorolják a főtéren. Ez alkalom Lúcia anyjának, hogy imádkozzon, és fiát a Szent Szűz oltalmába ajánlja. Bár igen vallásos asszony, úgy jelenik meg, mint aki nagyon keményen bánik a lányával, és nem akar hinni a jelenésekben. Lehet, hogy neheztel rá, hogy több a hite, mint neki? Hogy az Ég őt választotta ki? Lúciának az apjával való viszonya is bonyolult. Az apa a földből él, abból a földből, amin jelenések történnek, és amit hamarosan százával taposnak a zarándokok, ő pedig kénytelen nyájának egy részét eladni, hogy megélhessenek.

Ez a nehéz családi helyzet érthetővé teszi számunkra Lúcia eltökéltségét és mélységes ragaszkodását a spirituális dolgokhoz. Végsőkig kész átadni a Szent Szűz üzenetét, és arra is kész, hogy szembe szálljon saját családjával.

A politikai kontextus is nagyon kedvezőtlen a kis pásztorokhoz. Portugáliában a jelenések kezdik zavarni a hatóságokat és a jelenség, ami elsősorban spirituális volt, lassan vallási és politikai színezetet kap. A gyermekeket a polgármester elé viszik, de az őket körülvevő ellenségességgel szemben sikerül megőrizniük hidegvérüket. Ez az ellenséges indulat érthető. Elég újra olvasni a Szent Szűz üzeneteit: „megtérés”, „bűnbánat”… bizony magas szintű követelmények, amelyek ütköznek a hatóságok és Lúcia szüleinek a keménységével.

1917. október 13-án történik az utolsó jelenés. Ezen a napon 70.000 ember veszi körül a látnokokat. A hatóságok fenyegetései ellenére a hit tömeges megnyilvánulása mindent felülmúl. Ezen a napon, a háborúban álló világ közepén, a szent Szűz a remény jelével válaszol: egy csodával, a Nap csodájával. A film nagy pontossággal számol be ezekről a rendkívüli jelenségekről, de főként az az érdeme, hogy megmutatja a három gyermek egyedülálló harcát a romlott és békétlen világgal szemben. Befejezése egy kifejezetten ehhez a filmhez komponált csodálatos ének: a „Gratia Plena”, amit Andrea Bocelli gyönyörű hangja tolmácsol.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Bakancslista

Pápák, macskák és kutyák: A Jó Pásztornak csak juhai lehetnek?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Ritka kivételektől eltekintve, legkedvesebb állati társaink nem léphetnek be a Vatikánba. A tilalom mögött történelmi okok húzódnak meg.

A szabályok egyértelműek: macskának vagy kutyának szigorúan tilos belépni a Vatikánba. Csak nincs valami baja az ember két legjobb barátjával a világ egyetlen olyan államának, ahol hivatalosan nincsenek kutyák és macskák?

Nincs, de a szabály az szabály, és ennek egyszerű praktikus oka van. A Vatikán azok számára, akik naponta jönnek ide, a munka és a hit helye, és ez nem nagyon fér össze az ugatással, a nyávogással és az állati ürülékkel.

2014-ben egy olasz állatvédő szervezet nagyon kérlelte Ferenc pápát, hogy nyissa meg a kapukat négylábú társaink előtt, de sikertelenül. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy ez a tilalom sokat elmond arról, milyen törékeny a viszonya a katolikus egyháznak a Jóisten “állataival”.

Cave canem! Óvakodj a kutyától!

A Jelenések könyvében János megjövendöli, hogy a kutyák a bűbájosokkal, paráznákkal, gyilkosokkal és bálványimádókkal együtt majd “kívül maradnak” a mennyei Jeruzsálemen. “Óvakodjatok a kutyától” – figyelmeztet Szent Pál a filippiekhez írt levelében. Az Ószövetségben sem jobb a helyzet: A kutya a tisztátalanság megtestesítője, hiszen “visszatér ahhoz, amit kihányt”.

Mi a helyzet a macskákkal? Az ő sorsuk sem jobb, hiszen őket par excellence pogány állatoknak tekintik, és egész egyszerűen hiányoznak a Szentírásból. A macska meg is fizet ezért a helyzetért, hiszen IX. Gergely pápa a varangyosbéka mellett a macskát mutatta be az ördög két megtestesülésének egyikeként. A pápa, eredeti nevén Ugolino d’Anagni, a híres Vox in Rama című bullájában (1233) kijelentette, hogy a boszorkányszombatot betetőző fekete lakomán az ördög megtestesüléseként egy “kutya nagyságú” fekete macska jelenik meg. A kollektív emlékezetben aztán rögzült az állatról kialakult gonosz kép, amely csak megerősödött 1484-ben VIII. Ince Summis desiderantes affectibus-ával. Ebben a bullában, amely a német vidékeken fennmaradt pogány eretnekségek ellen irányult, a fekete macska a boszorkányok és az ördög szövetségeseként szerepel.

A macskák iránti keresztény gyűlölet azonban nem igazán történelem, hanem inkább csak egy sötét legenda, és bár IX. Gergely és VIII. Ince utódai továbbra is óvtak az állatokkal szembeni bálványimádó magatartástól és a zoofíliától, tanítóhivataluk már nem foglalkozott külön a macskák és kutyák sorsával. 1520-ra már a “szőlőt pusztító álnok, csalárd róka” az, akit X. Leó pápa támad Exsurge Domine című bullájában, amelyben elítéli Luther Márton eretnek téziseit.

Egy pápa, aki a macskák nyelvén beszél?

A pápák történetében valószínűleg XVI. Benedek pápa volt az egyik legjobb barátja az állatoknak, a macskáknak és a kutyáknak egyaránt. Személyi titkára, Fr. Alfred Xuereb arról számolt be, hogy bíborosként Joseph Ratzinger “meg-megállt az utcán, hogy beszélgessen a macskákkal”.

Volt államtitkára, Tarcisio Bertone még tovább ment, amikor azt mondta, hogy a pápa olyan nyelven beszélt hozzájuk, amely sem német, sem olasz nem volt … Nem állunk messze Assisi Szent Ferenctől, aki a madarakkal beszélgetett!

A bíboros legjobb barátja

Ami a kutyákat illeti, azt láthatjuk, hogy XVI. Benedek nem alkalmazta valami nagy szigorral a vatikáni szabályokat. Ezt használta ki Domenico Calcagno bíboros, a Szentszék Öröksége Kormányzóságának korábbi vezetője, a vatikáni bank volt elnöke. Pozíciója fontosságának dacára, ez a szerény ember a társaitól a “parasztbíboros” becenevet kapta.

Miután XVI. Benedektől átvette fontos megbízatását, a magas rangú olasz főpapnak majdnem megszakadt a szíve, amikor megtudta, hogy meg kell válnia 11 éves kutyájától, Dianától. Ez túl sok volt neki, és a törvény ellenére sikerült elérnie, hogy a svájci gárda biztonsági szolgálatánál a kutyát úgy regisztrálják, mintha alkalmazott lenne.

Tekintettel arra, hogy bíborosi kutyának minősült, Diana néhány éven át élvezhette a Vatikán kertjeit – mondta 2017-ben Calcagno bíboros a Paris Matchnak. Amikor a kutya elpusztult, a bíboros két pápa érzelmi támogatására is számíthatott, mivel Ferenc és XVI. Benedek emeritus pápa állítólag mindketten találtak arra szavakat, hogy enyhítsék a gyászát.

Egy pápai macska

Az Egyház pásztoraiként a pápáknak túl nagy nyájat kell vezetniük ahhoz, hogy még egy állatot, macskát vagy kutyát vállaljanak. Van azonban néhány kivétel. A hagyomány szerint például I. Nagy Gergelynek nem volt semmiféle tulajdona, de volt egy macskája, mint társa.

A pápai macskák közül vitán felül a leghíresebb Micetto, XII. Leó macskája, egy rendkívüli sorsú macska. A Vatikánban született, kezdetben csak egy egyszerű, színes bundájú utcai macska volt. Egy napon azonban sikerült felkeltenie XII. Leó katolikus egyházfő, a 252. pápa figyelmét.

XII. Leónak sok szenvedést okozott a francia forradalom, és ebből eredően igen szilárd ember, kérlelhetetlen és gyakran kemény irányító volt, aki az erkölcsi rendhez való visszatérés mellett szállt síkra. Ezekben az években Micetto azon kevesek közé tartozott, akik azért felfedeztek bizonyos gyengédséget a Szentatyában.

A macska mindenhová elkísérte őt, audienciák alkalmával odakuporodott hozzá. Az egyik ilyen alkalommal François-René de Chateaubriand francia nagykövet is találkozhatott a pápai macskával. A Síron túli emlékiratokban az író még arról is beszámol, hogy a pápa macskája rendkívüli tiszteletnek örvendett a jámbor lelkek körében. XII. Leó úgy döntött, hogy kedvenc állatkáját a franciára hagyja, aki aztán haláláig gondoskodott róla.

Kutyákra vonatkozó eltérés

Ma már a tilalom ellenére néhány macskának sikerült megtelepednie a vatikáni kertekben. Kutyatársaik azonban nem ilyen szerencsések, ők kívül maradnak a kapukon. Van azonban egy kivétel.

A Vatikán minden területe ugyanis nyitva áll a vakokat kísérő kutyák előtt. Néhány ilyen elit kutyát, akik valóban hűséges szolgák, a gazdájukkal együtt még a mostani pápa is fogadott már, és nem habozott megáldani őket. Őséhez, a gubbiói farkashoz hasonlóan, akit Assisi Szent Ferenc szelídített meg, az ember legjobb barátja így egy másik Ferenc mellett is helyet kapott.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Bakancslista

„Az élet fája Krisztus keresztje, a virága az Oltáriszentség….”

Közzétéve

Szerző:

Szeptember 10-én délután különös sorsú kötet bemutatójára került sor a Szent István bazilika előtti téren. Halász Piusz ciszterci szerzetes most megjelent „Eucharisztia” című könyvéről beszélgetett Kindelmann Győző, a Szent István Társulat főszerkesztője Kozma Imre atyával, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetőjével. Ez a szép kiállítású, közel háromszáz oldalas kötet az Eucharisztikus Kongresszussal egy időben megrendezett Szent István Könyvhét egyik nagy meglepetése.

„Amikor Imre atya hírét vette, hogy a Szent István Társulat kiadja ezt a művet, rögtön jelentkezett nálunk, hogy ez olyan nagyszerű mű, amelyet ő önerőből szeretne támogatni és több ezer példányban elajándékozni a híveknek. A támogatás részeként a Szent István Társulatnál maradó kötetekhez is rendkívül kedvezményesen juthatnak hozzá a kedves olvasók” – mondta bevezetésként Kindelmann Győző. Kozma Imre atyától megtudhattuk, hatezer példány került ajándékként a hívek kezébe, ami igazi unikum a hazai – nemcsak egyházi – könyvkiadás történetében. Elöljáróban szenteljünk néhány szót a szerzőnek.

Az 1909-ben született Halász Ferenc 1928-ban lépett be a ciszterci rendbe, s a Piusz nevet vette föl. Teológiai tanulmányait 1929-1936 között Budapesten és Rómában végezte, 1934-ben szentelték pappá. Az Örök Városból való hazatérése után Zircen a ciszterci novíciusok tanára, prefektusa, a ciszterci rend könyvtárosa. 1946-ban a zirci apátság engedélyével néhány társával együtt Borsodpusztán alapít önálló monostort, amelynek ő a perjele. Amikor a szerzetesrendek működési engedélyét – néhány tanítórend kivételével – 1950-ben az állam megvonta, a borsodpusztai monostor is bezárta kapuit. 1961-ig Csatkán plébános; ebben az évben letartóztatják és elítélik. 1963-ban szabadul, de két év múlva izgatás és egyesülési joggal történt visszaélés bűntettének gyanújával ismét őrizetbe veszik, majd elítélik. (Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában közel másfél száz dossziéban találjuk meg Halász Piusz nevét; az egyik, a vizsgálati anyagait tartalmazó, több mint 450 oldalas dosszié lelőhelye: ÁBTL 3.1.9 V-151328). 1968-ban szabadult, ezután Pannonhalmán, Nagykovácsiban majd Szentendrén élt; 1990-ben visszatért a zirci kongregációba, Zircen halt meg 1994 nyarán, itt is temették el.

A Piusz atyánál tartott házkutatások során kéziratait elkobozták, mégis – ahogy Kozma Imre atya fogalmazott – csodával határos módon sok-sok kézirata megmaradt. Születésének századik évfordulóján a Vigília szép dolgozattal emlékezett Piusz atyára, ebből az írásból tudjuk, hogy közel negyven könyv kéziratát hagyta hátra. Nemrég jelent meg a Szent István Társulat gondozásában „Életünk értelme” című műve, s most, az Eucharisztikus Kongresszusra időzítve, az „Eucharisztia” című kötet.

Kindelmann Győző a könyvbemutatón idézte Piusz atya egyik, a hatvanas évek elején kelt naplóbejegyzését: „Megkezdődött nálam a házkutatás. A rendőrök rögtön lecsaptak a dossziékba gyűjtött húszkötetnyi kéziratomra. Kicsit kesernyésen gondoltam arra, ha értéküknél fogva a jövőben is szükség lenne rájuk, akkor a Gondviselés bizonyára megőrizte volna őket; most megengedi, hogy megsemmisüljenek.” Kozma Imre atya – aki személyesen is ismerte Piusz atyát – ezzel kapcsolatban többek között ezt mondta:

„Amikor 1961-ben megjelent a házkutatásra kirendelt több tucat ember, akkor az első gondolata az volt – s itt Szent Ágostonra hivatkozott -, hogy bizonyára azért engedi meg a Jóisten, hogy ez a rengeteg kézirat elvesszen, mert mindez szemét, pelyva. Ilyen alázatosan gondolt arra a sok-sok csodálatos, lelkünket fölemelő üzenetre, melyeket ezek a ’papír-szemetecskék’, összegyűjtött írások tartalmaztak. Egyébként hogy mennyire ördögi volt ez a történet: Piusz atya néhány nappal a házkutatás előtt hozatta az otthonába ezeket a kézzel írott, nagyon fontos iratokat, amelyeket korábban különböző családoknál rejtett el, hogy fennmaradjanak. Másnap megjelentek a házkutatók, tehát minden lélegzetvételéről, minden lépéséről tudtak, mert épp akkor jelentek meg, amikor már minden kézirat ott volt az atya lakásán.”

Kérdés, akkor hogyan maradhattak fenn az elkobzott kéziratok, hogyan jelenhetett meg most ez a válogatás Piusz atya Eucharisztiával kapcsolatos írásaiból? Kozma atya erre is választ adott:

„Így szeretném ezt Önöknek érzékeltetni: ez a könyv – csoda. Egyszerűen a létrejöttében csoda, hiszen Piusz atyánál kétszer volt házkutatás, és ő maga is mindent megtett azért, hogy a kéziratai szanaszét legyenek, hogy minél több megmaradjon. A csoda az, hogy mindazok után, amikről szóltam, valahol, mégis, különböző embereknél lapultak ezek a jegyzetlapok. Mindaz, ami ebben a könyvben olvasható – s ebben a meggyőződésemben teológusok is megerősítettek – a huszadik századi magyar teológia gyöngyszeme. Annak pedig külön örülök, hogy az Eucharisztikus Kongresszusra sikerült megjelentetni ezt a könyvet, amelyet minél több ember kezébe szeretnénk adni, mert az Eucharisztia misztériumát oly kézzel foghatóvá teszi, s az Eucharisztia közösségi hatását oly módon fejti ki, amilyennel én még nem találkoztam. Amikor néhány nagy teológus kezébe adtam ezeket az írásokat, ők is rácsodálkoztak Piusz atyának ezekre a gondolataira.”

A kiadó főszerkesztője föltette a kérdést: kiknek ajánlható a könyv? Kozma atya válasza:

„Csodálatos a Bibliával kapcsolatban az a gondolat, hogy a Biblia olyan folyam, amelyet egy kisgyerek is meg tud lábalni, át tud menni rajta, de az elefánt is beleveszhet, mert olyan hatalmas ez a folyam. Tehát, azt hiszem, ez a könyv mindenkinek való, annak is, aki Istent kereső, annak is, aki az egyházi közösségekben a helyét keresi, de főképpen azoknak, akik a keresztény közösségnek a tagjai. Abban a helyzetben, amiben ma van Magyarország, az egész Kárpát-medence, de egész Európa is, ennek a könyvnek az üzenete elsősorban az, hogy a bűntelenségünkkel kell foglalkozni, mert a legtöbb ember ma Európában bűntelennek gondolja magát. Valójában a legnagyobb bűnünk az, s most csak a keresztények oldalára tekintek, hogy megkeresztelkedtünk, de ami ebből következik, az mintha elillant volna az életünkből. Ezért olyan nagyon fontos ennek a kötetnek a mottója: ’Az új élet fája Krisztus keresztje, a virága az Oltáriszentség, gyümölcse a szeretet.’ Halász Piusz atya a keresztény közösség tagjainak figyelmébe a megváltó keresztnek az erejét állította. Az Eucharisztia az élet eledele, ezt az eledelt azért kell enni, hogy a kereszt titkával tudjunk azonosulni, a kereszt titka pedig az áldozat. Annyi ereje van a kereszténységünknek, amennyi áldozatot tudunk hozni Istenre, erkölcsre, keresztény örökségre hivatkozva, amennyi áldozatra készek vagyunk egymásért. Ezt fejezi ki az a teológiai igazság, hogy a hit szeretet nélkül halott, tehát semmit sem ér az igazság, ha nem válik életté.”

Kindelmann Győző VI. Pál pápa egyik híres mondását idézte, miszerint korunkban nem tanítókra, hanem inkább tanúkra van szükségünk. Piusz atya, tette hozzá a kiadó főszerkesztője, egyszerre volt tanító és tanú. Kozma atya ehhez a következőt fűzte hozzá:

„Már korábban mondanom kellett volna: Piusz atya tanú. A tanúskodás azt jelenti, hogy Krisztusnak akarta megnyerni azt, akivel találkozott. Mert aki Krisztust megismeri, az ebben az ismeretben, ebben a Hozzá kötődő kapcsolatban megismeri Krisztusnak azt az igazságát, amely így hangzik: úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Az életünk forrása az Eucharisztia, aminek éppen ez az üzenete: szeressétek egymást jobban, mint önmagatokat. Jézus erre a példa, hiszen senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki élete áldozatával igazolja ezt az igazságot. Az Eucharisztia az életünk forrása. A Piusz atyával való találkozás ezt a csodálatos forrást jelenítette meg, s ezért tartom fontosnak, hogy ez a könyv minél több emberhez jusson el. Hatezer embernek sikerült ajándékozni ebből a kötetből.”

A beszélgetés után Kozma Imre atya a hallgatóság között szétosztotta a könyv sok-sok példányát, majd az egyik közeli pavilonban dedikálta a kötetet.

*

Halász Piusz frissen megjelent könyvéből három rövid részletet idézünk, ezzel ajánljuk a kötetet az olvasók figyelmébe.

Elsőként a „Maradjatok szeretetemben” című lelkigyakorlatos elmélkedéseiből idézünk egy részletet:

„Krisztus fölfeszítésében megnyilatkozott az ember radikális lázadása, de ugyanakkor radikális hódolata is. Az Istengyűlölet a teremtmény végső lehetőségéig hatolt, de ugyanakkor Jézus is átadta magát Istennek, hogy benne az Atya kiterjeszthesse uralmát a teremtett lét végső lehetőségéig, egészen az élet feláldozásáig. ’Engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig.”

E pillanatban született meg újra Isten országa a földön.

Nézzünk föl a keresztre! Mikor a gonoszság minden hatalmát összeszedi, mikor minden erejét beleveti a harcba, mikor már a végső magaslatot ostromolja, mi állhat még ellent neki? Mi törheti meg hatalmát? Hol ér véget a sátán országa? Ott, ahol az áldozat kezdődik. Nézzünk föl a keresztre és suttogjuk el Szent Pál szavait: ’A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed….mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

Ó, értjük már! A kereszt ez a ’minden’. A totális gonoszsággal szemben a totális szeretet. Hogy valóban mindent eltűrhessen, meg kellett engednie minden gonoszságot; hogy mindent elhihessen, a teljes sötétségnek kellett lelkére borulnia; hogy mindent remélhessen, a végső elhagyatottságba kellett zuhannia; és hogy mindent elviselhessen, az áldozat kelyhének utolsó cseppjét is ki kellett ürítenie.

’Íme a kereszt fája, melyen a világ üdvössége függött.’ És most álljunk a szentmise oltára elé, és folytassuk Szent Pál szavait: ’a prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik, a szeretet azonban soha meg nem szűnik, mert a legnagyobb a szeretet.’ Igen, a szenvedések véget érnek, a sebek kínjai megszűntek, a halálhörgés utolsó sóhaja is elenyészett, de a szeretet Jézus legszentebb Szívében soha meg nem szűnik. A szegek helyén ma a szeretet bíbor rózsái illatoznak az Atya előtt, s a megnyitott szív bíbor ajakká lett, mely egyre értünk könyörög: Atyám, ne a bűnt tekintsd, hanem az én szívem hódolatát! Az ember milliószor vétkezik, de én milliószor hajlandó vagyok Érted és érte odaadni önmagam! Atyám, igen, a bűn borzalmas, de van a bűnnél is nagyobb! Mert a legnagyobb a szeretet. A szenvedés elmúlt, de az Áldozat megmaradt! És ez a szentmise.”

[Halász Piusz: Eucharisztia. Bp., 2021, 59-60. o.]

A „Hitünk szent titka” című Halász-műből vettük az alábbi részletet:

„Arra a feledhetetlen jelenetre kell gondolni, amely az emmauszi úton ment végbe. Két tanítvány találkozott Jézussal, de nem ismerte föl. Jézus akkor visszaadta összeomlott reményüket, eloszlatta csalódásukat. Amikor a keresztútnál el akart válni tőlük, kérlelték: ’Maradj velünk, mert esteledik.’ (Lk 24,29) Aki komolyan akarja élni keresztény hitét, annak számára folyton esteledik. Bárhová nézünk ma is, az ostobaság, a lelkiismeretlenség, a hazugság és a bűn műveit látjuk. Értelmetlen és vak erők tombolnak és veszélyeztetik életünket. Torkig vagyunk az emberrel és bölcsességével! Mindenütt a kapzsiság, a hatalomvágy, a bosszúvágy, a kegyetlenkedés és jogtiprás tombol. De van egy hely a világon, ahol nem az ember, nem a sors és nem a viszonyok, hanem Jézus van velünk. Ez az oltár s rajta Krisztus: ’Én vagyok, ne féljetek!’ (Jn 6,20) – hangzik a szava. Úrfölmutatáskor az Atya felé fordul: ’Atyám, bocsáss meg nekik! …Add, hogy ott legyenek ők is, ahol én vagyok.’ Aztán a szentmise második részében az Atyától visszafordul, hogy a szentáldozásban beleáradjon a lelkünkbe. Föl az Atyához, vissza a lelkekhez, mint a szövőszék kis orsója egybeszövi az eget a földdel, a szíveket a szívekkel. ’Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig.’ (Mt 28,20) Minden percben a világ valamelyik oltárán kiosztja önmagát. Bármilyenek is legyenek az emberek, egy valaki mindig itt van velünk, akinek szívéből árad a mindent legyőző szeretet. La Tour d’Auvergne francia gránátos kapitány hősiességével kiérdemelte a címet: a ’köztársaság első gránátosa’. Amikor elesett, szívét bebalzsamozták, foglalatba zárták és a zászlós a nyakában viselte. Ünnepélyes pillanatokban kiáltották: ’Son coeur entre nous’. Ezt mondhatjuk el Krisztusról is. A szentáldozáskor nekünk is föl kellene kiáltanunk: ’Szíve itt van velünk!’. Nem bebalzsamozva, hanem szeretettől lüktetve.”

[I.m. 191. o.]

Végezetül Piusz atya 1991-1994 között született, „Napzárta előtt” című jegyzeteiből adunk át az olvasóknak egy részletet:

„Időnkint elfog az aggódás, hogyan is veszi Isten azt, ahogy az Oltáriszentségben bánok vele. Teljesen ki van szolgáltatva nekem. Igyekszem megadni a kellő tiszteletet, mégis azt tehetek vele, ami nekem tetszik, saját gondolkodási módom, elképzelésem és tulajdon érdekem szerint. Az autó, a televízió és számítógép bevonult mindennapi életünkbe, jól funkcionálnak, de ettől még nem lesz szebb az életem. Az időt sem vádolom, hiszen én vagyok az idő: én formálom szellemi arcát, amikor megbecsülöm az értékeket – és csodálkozásomból öröm fakad. És mégsem szép az életünk, mert túlságosan sokat foglalkozunk önmagunkkal, mert nem növekszünk eléggé a kegyelemben, és nem szabadulunk mindennapi apró bilincseinktől. Ó, szentségi Jézus, itt függsz szobám falán hallgatón és passzívan, mint valami ikon. Én helyeztelek ide, én tartalak itt, mint valami tárgyat – de nem tudom, tetszik-e ez neked, otthon érzed-e magad nálam? Egyáltalán tudok-e otthont teremteni mások számára? Meg van-e bennem a képesség mindig új erővel minden újra kezdeni?”

[I. m. 286. o.]

*

Halász Piusz egyik mestere boldog emlékű Prohászka Ottokár püspök volt, akiről – születésének száz éves évfordulóján – (máig kiadatlan) könyvet írt „Prohászka püspök üzenete” címmel. Halász Piuszt nem véletlenül nevezik „második Prohászkának”. Aki elolvassa a most megjelent Eucharisztia című könyvet, megérti: ez a minősítés nem túlzás.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű