Lépj kapcsolatba velünk

Család

Felkészülés a házasságra: a szeretet képességének nyitogatása

Közzétéve

Érték, élet, minta. Egy férfi és egy nő életre szóló kalandja, ajándéka, kihívása, örömeinek forrása, játéka, küzdelme. Egyszóval: élet.

Közreadjuk Szénégető Istvánnal a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Családpasztorációs Központjának vezetőjével készített interjúnkat, melyben főleg házaspárokkal végzett szolgálata gyakorlati szempontjait osztja meg olvasóinkkal.

 

– A katolikus egyházban, az esküvő előtt a jegyesek felkészítőn vesznek részt… Marosvásárhelyen éppen te vagy egyik szervezője a jegyeskurzusnak. Ez fontos része a családpasztorációnak?

– Valóban, egyházunkban a családpasztoráció a házasságra való felkészüléssel, felkészítéssel kezdődik. A házasságot nem elég egy felemelő szertartás keretében megkötni, egyre inkább szükség van házasságra és családi életre való felkészülésre is. Ez azt jelenti, hogy az egyházi közösségekben lelkészek, papok, szakemberek (pl. szociálpedagógusok, pszihológusok, orvosok) és házaspárok alkothatnak egy olyan munkacsoportot, akik a szerelmes, együtt járó, az udvarlás vagy a jegyesség időszakában levő fiatalokat megszólítják és evangéliumi tanítás, de főleg párbeszéd, személyes és csoportos beszélgetések vagy strukturált gyakorlatok, játékok formájában közvetítik és emberi közelségbe hozzák az isteni szeretetet. Egy pénzügyi döntés előtt akár hónapokon át fontolgatjuk a lehetőségeket. Ugyan miért ne szánnánk elegendő időt a legfontosabb emberi kapcsolat megalapozására?

– És –úgyszólván– kötelező az ilyen felkészítőkön való részvétel?

– Nem. Erre nem kötelezhető senki sem. A világegyházban azonban, és immár közel egy évtizede néhány erdélyi városban is (mint pl. Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen) olyan nagyszerű jegyes felkészítő tevékenység folyik, hogy szívesen és örömmel jelentkeznek a fiatalok az ilyen kurzusokra. Tény, hogy a Családpasztorációs Direktórium előírja: „Szükségesnek tartjuk, hogy nagyobb figyelemmel viseltessünk a jegyesek pasztorációja iránt. Ne korlátozzuk csakis arra az időszakra, amely közvetlenül megelőzi a házasságot, hanem legyünk képesek a házasságra készülőkkel együtt a jegyességnek minden percét értékelni… Nagyon fontos –folytatja a dokumentum– hogy felkínáljunk számukra egy teljes és részletes belső vándorlást. Tehát egy igazi és hiteles hitbeli zarándoklást, amely valóságosan segíti a fiatalokat. Főleg abban, hogy jegyességük a valódi gazdagodás, az egymás iránt érzett felelősség időszaka lehessen, amikor megismerhetik és összegyűjthetik magukban a keresztény házasság egész szépségét” (CSP. 44. 48). Hát ha ezt az ajánlást mi, lelkipásztorok, papok és nevelők megszívleljük, akkor érezni fogunk egy sürgetést, hogy ne hagyjuk teljesen magukra a párkereső, az egymásba fülig szerelmes tizenéveseket, készek legyünk támogatni az együtt járó vagy a már házasságra komolyan készülő fiatalokat. Az ő nyelvükön, az ő stílusukban, sms és email nyelvezettel akár megsejtessük velük az Isten róluk és kapcsolatukról megálmodott tervét, és válaszolni tudjunk amúgy elég gyakran felmerülő kérdéseikre. Mint pl. tizenéveseknél: ki lehet az én párom? Honnan tudhatom, hogy társam a nagy Ő, hogy Őt szánta az Isten jövendőbeli házastársamul? Ki illő hozzám? Mi lesz, ha elmúlik a szerelem? Vajon milyen lesz, ha összeházasodunk? Hogyan oldjuk meg konfliktusainkat? Meddig hallgassunk szüleinkre, miben dönthetünk önállóan?

– István, bocsáss meg, de amikor az ember szerelemről, udvarlásról vagy jegyességről beszél, valami olyasmire gondol, ami kizárólag a két főszereplő magánügye… Tényleg van igény manapság a fiatalokban az ilyen feltárulkozásra? Megosztják párkapcsolatuk nehézségeit, felteszik kérdéseiket? 

– Minden barátság, szerelem, párkapcsolat egyedi. Az érzések: a meghittség, a gyöngédség, a kölcsönös vonzalom, a szerelem intenzitása, a romantika színe és skálája egy fiú és egy lány egészen személyes szférája, –ahogy te is mondtad– a két főszereplő magánügye. Mi azonban azt is hisszük, és az egyház is azt vallja, hogy az életnek ez egy megismételhetetlen szakasza, a kegyelem ideje, amikor az Úr a két fiatal életében közreműködik, átalakítva kettejük kölcsönös szerelmét olyan igazi szeretetté, amelyet egymásnak és másoknak ajándékozva rátalálnak az igazi boldogságra és az élet legvégső értelmére. Az együtt járásnak, randevúzásnak nem csupán az a célja, hogy rátaláljunk valakire, akivel barátkozhatunk és akivel mély érzéseket oszthatunk meg –eddig a természet ösztönös rendje szerint, spontánul és jelentősebb támogatás nélkül is eljut a fiatalok többsége–, hanem hogy kifejlődjön bennünk a szeretet képessége. A szülők mellett itt jut nagy szerephez az egyház, a lelkipásztor és a nevelő. A szeretet fogalmának bibliai értelmezése szerint a szeretet nem romantikus érzés, hanem aktív törődés a másik ember jólétével és boldogságával. De a szeretetnek ezt a formáját csak úgy lehet megtanulni, ha ebben elfogadunk támaszt és külső segítséget. A spontán és műkedvelő jellegű, zárt szerelmi kapcsolatokban gyakran van intimitás, azonban hiányzik egymás mélyebb ismerete-elfogadása és az elköteleződés, következésképpen a feszültségekkel teli kapcsolatot szakítással kénytelenek lezárni.

Családpasztorációs lelkészként a tapasztalatom éppen az, hogy a tizenévesek és a házasságra készülők egyaránt szívesen nyílnak meg ilyen kérdésekben is, ha nem erőltetjük a témát, baráti hangulatot tudunk teremteni számukra és megvan a kölcsönös bizalom. És hálásak is, mert a bőrükön érzik mi a különbség a szerelemnek vélt felületes barátság és az igazi keresztény szerelem között.

– Ennek felismerése, és egyáltalán az igazi kölcsönös szeretet megtanulása és gyakorlása a párkapcsolatban időigényes. Mennyi idő szükséges egymás alapos megismeréséhez?

Véleményem szerint legalább egy év, nem számítva a jegyesség időszakát. De nem tartom irreálisnak a két-három évet sem… Tudjuk jól, hogy Isten meghatározta az idejét minden tevékenységnek a nap alatt (Prédikátor 3,1). Ha legalább egy évig tart az udvarlás, nagyjából bepillantást nyerhetünk életének minden szakaszába, beleértve az ünnepeket, a szünidőket, a tanulással vagy munkával töltött hónapokat. Így megláthatjuk, hogyan tudunk kölcsönösen igazodni egymás életrendjéhez, ami rendkívül sokat segíthet annak eldöntésében, hogy mennyire illünk össze valójában és örömmel, szabadsággal éljük-e meg a szeretetet. Igaz, ismerek olyan boldog házaspárokat is, akik a megismerkedést követően hamar összeházasodtak, sikerük véleményem szerint jellembeli érettségüknek tulajdonítható.

(Folytatása következik.)


Szénégető István

1972. december 24-én született Sepsiszentgyörgyön. 1998. június 21-én szenteltek pappá Gyulafehérváron, 12 társával együtt. A Római Lateráni Egyetem, II. János Pál Intézetében tanult tovább családpasztorációra szakosodván. 2002 szeptembere óta Marosvásárhelyen él, a Szent Család templom plébánosa. A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottság család munkacsoportjának  papi vezetője, a Katolikus.ma portál mentora.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...

Keresztény médiaszakember, a Katolikus.ma alapító-főszerkesztője. Meggyőződése, hogy az evangéliumnak helye van a multimediális térben (is), mert a megélt istenkapcsolatot, szeretetet, örömöt terjeszteni kell az emberek között. Lásd még a Mt 5,13-at.

Család

A magyar állam továbbra sem támogatja a valódi meddőségkezelési módszerek kutatását

Közzétéve

Szerző:

Fotó: areademulher.r7.com

A CitizenGo szerkesztőségünknek eljuttatott hírlevelét osztjuk meg az alábbiakban. Ha a kedves olvasó is fontosnak tartja ezt az ügyet, a cikk végén található linken keresztül aláírhatja a petíciót.

 

A lombikprogram állami támogatása 2 milliárd forinttal tovább növekszik, jelent meg múlt csütörtökön, 2018. július 26-án a csalad.hu-n.

2017 szeptemberében indult el az alábbi petíció a meddőség okait feltáró vizsgálatok és a feltárt okok gyógyításának széleskörű magyarországi gyakorlatáért. Az illetékes döntéshozóktól továbbra is kérjük, hogy hazánk családbarát kormánya kezdje el támogatni a külföldön és hazánkban is már jelenlévő, de az állam által még nem támogatott, így a párokra külön anyagi terhet rovó valódi meddőségkezelési módszereket, melyek célja a meddőséget kiváltó okok feltárása és gyógyítása, így segítve a gyermekek mindenki által vágyott természetes úton való megfoganását.

Ma Magyarországon minden ötödik-hatodik szülőképes korú pár meddőségi problémákkal küzd. Közülük sokan egészségügyi és/vagy etikai szempontból úgy érzik, nem tudják vagy nem akarják alávetni magukat a lombikeljárásnak. A meddőségi problémákkal küzdő párok tapasztalata eközben az, hogy a szakorvosok zöme a meddőségi kivizsgálás helyett inkább az „egyszerűbb” utat választja, vagyis rögtön a lombikkezelést javasolja a pácienseinek. Joggal merül fel bennünk az aggodalom, hogy a lombikeljárás állami támogatásának további növelése még inkább erősíteni fogja ezt a tendenciát.

Tavaly szeptemberben a Móger házaspár petíciót indított oldalunkon a meddőség okait feltáró vizsgálatokért és a feltárt okok gyógyításáért. A petíció azoknak a meddőségi problémákkal küzdő pároknak a hangja kíván lenni, akik az alább kifejtett egészségügyi és/vagy etikai indokok alapján nem tudják vagy nem akarják magukat alávetni a lombikeljárásnak.

– Fontos tudatosítani, hogy a meddőség nem betegség, hanem egy (vagy több) kóros állapot tünete. A lombikeljárás azonban nem kezeli a terméketlenség kiváltó okát, hanem annak megkerülésével próbálja elérni a várandósságot.

– A lombikmódszer nem kezeli a terméketlenség kiváltó okát/okait, hanem megkerüli azt/azokat. A meddőséget valójában tehát nem gyógyítja, ezért a gyermektelen házaspárok számára nem jelent tényleges megoldást.

– A lombikeljárás kóros szövődményeket okozhat az anya szervezetében.

– A lombikmódszerrel fogant gyermekeknél kétszer valószínűbb az újszülött halálozások valószínűségenégyszer nagyobb a halvaszületés valószínűsége és kétszer nagyobb a koraszülés kockázata.

– A lombikmódszer a legtöbb esetben számos emberi életet követel, ugyanis a megfogant embriók 60-95%-a már a fejlődés első szakaszában életét veszti.

– Annak valószínűsége, hogy az in vitro módszerrel egy nő egyetlen megtermékenyített petesejttel várandós lesz, kevesebb, mint 5%. Ez az oka annak, hogy az eljárás során számos embriót „produkálnak”. 

– A megtermékenyített petesejteknek csak egy részét – az aktuális magyar törvények szerint legfeljebb 3-at – ültetik vissza az anyaméhbe, így maradhatnak „fölösleges” (surplus) embriók is, akiket lefagyasztanak, a nem megfelelően fejlődő embriókat pedig megsemmisítik.

– A lefagyasztott embriók a legtöbb esetben sosem kapnak esélyt az életre.

– Nem létezik olyan lombikmódszer, amely biztonságos lenne minden egyes, az eljárás során megfogant élet számára. 

http://www.citizengo.org/hu/lf/90918-tamogassa-a-kormany-meddoseg-okainak-alapos-kivizsgalasat-azok-valodi-gyogyitasat

Czeizel Endre genetikusprofesszor egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy „a meddőség okai felderíthetők és nagyrészt eredményesen kezelhetők, így a lombikprogram a legvégső esetben jöhet csak szóba. Hazánkban viszont nem egyszer alapos kivizsgálás nélkül, „futószalagon” küldik a pácienseket lombikkezelésre”. 

Látva a lombikprogram további hatalmas támogatását újra a döntéshozókhoz fordulunk:

Arra kérjük a Kormányt, hogy támogassa valódi meddőségkezelési módszereket, melyek célja a meddőséget kiváltó okok feltárása és gyógyítása. Kérjük, hogy Magyarország Kormánya segítse a meddőségi problémákkal küzdő és gyógyulni vágyó párokat oly módon, hogy az alapos meddőségi kivizsgálások és a meddőségi problémák kezeltetése, vagyis a helyreállító orvoslás elérhető és ajánlott legyen az érintettek számára a magyar állami egészségbiztosítás keretein belül.

A petíció ide kattintva érhető el.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

10 fontos tanács házaspárok számára

Közzétéve

Forrás: Stock

Ha egy picit zavaros a házasságod vagy a lelked és ez rányomja bélyegét a házasságodra javasoljuk olvasd el a következő 10 tanácsot. Segíthet a képzeletbeli iránytű újrakalibrálásában, hogy megtaláld vagy megtaláljátok együtt a régi irányt. De abban is segíteni tud, hogy újra felelevenítsétek a keresztény házasság alapjait.

Tanácsaink:

1. Imádkozzatok együtt

2. Első helyre Istent helyezzétek

3. Bátorítsátok egymást az együtt való növekedésben

4. Légy gyors a hallásra és késedelmes a szólásra

5. Értsd meg, hogy a szeretet egy döntés és nem csupán egy érzés

6. Legyen egy küldetése a családodnak és a házasságodnak

7. Tiszteljétek és becsüljétek meg egymást

8. Ne hagyd, hogy mások közétek vagy a házastársatok közé álljon

9. Olvassátok a Szentírást együtt ahányszor csak tudjátok

10. Védd meg és tartsd tiszteletben a házassági fogadalmadat!

“Szeretni nem azt jelenti, hogy egymást nézzük, hanem, hogy együtt nézünk ugyanabba az irányba.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Család

Családként a plébánián (IV.)

Közzétéve

Családnap a Remeteszegi Plébánián, Marosvásárhely - Fotó: Facebook

– Családbarát templom és liturgia. A család együtt imádkozik. Az ima nemcsak komoly, csendes felnőttek privilégiuma. Lehet az ágyban egy beteg nagyszülő, és lehet a szobában szaladgáló kisgyermek is. Legalább néha, ha összekapcsolódunk közös imában, ez felmelegíti szívünket és titkos szálak ölelése kapcsol egybe minket. Ha a templomhoz és szentmiséhez szoknak a gyermekek, a maguk módján találkozni fognak az élő Istennel. Ezt pedig nem fogják elveszíteni soha! Ahol megoldható, az a járható út, hogy a lelkipásztorral közösen szülők és hitoktatók, beszéljenek arról, miként lehet a szentmiséhez közel hozni, abba belekapcsolni (nem mindig, de legalább néha, mondjuk havonta) a gyermekeket is. Család-e gyermek nélkül a család? Van-e jövője egy plébániának, ha nem látunk benne vidám lurkókat, játszadozó gyermekeket, nem hallunk benne zsivajt és lármát? Néha nehéz megtalálni a középutat és egyensúlyt: szentmisére hívni és bekapcsolni minél több gyermeket és szülőt, ugyanakkor méltósággal igét hirdetni, áldozatot bemutatni… Jó lenne megismerni, bemutatni megvalósult, konkrét példákat, ahol ezt egy-egy közösség már évek óta bevezette és gyakorolja… Tanuljunk egymástól!

– Megtalálni helyem a közösségben. A családban szerepeknek is kell lenniük. Apa, anya, gyermekek. Szülők, nagyszülők, testvérek, stb. A fennmaradáshoz, napi működéshez, jó hangulathoz és közérzethez mindenkinek jut egy-egy konkrét feladat, felelősség. Nem hárulhat minden mondjuk csak az apára… A plébánián ugyanígy. A „csecsemő” lelkületűek (ezek sokszor felnőttek is), azt várják, hogy gondoskodjanak róluk, „anya mindjárt jön és ad tejet”. Ezek az elvárások azonban sokszor nem teljesülnek be, így néha emberek kiábrándulnak saját lelkipásztorukból, plébániájukból… A „kamasz” lelkületűeknek szűk a tér, rugdalóznak, forradalmat, újításokat akarnak. Ötleteik vannak, ezeket általában mondják is. A „felnőtt” keresztények párbeszédben állnak lelki vezetőjükkel és egymással, párbeszédben szűrik le és tűzik ki a közös célokat, közösen munkálkodnak érte, tudván, hogy egységben az erő. Kezdeményeznek, de ha kell, türelmesen engedni tudnak a közös jó érdekében. Megérezték, meggyőződtek: „Jobb egy dolgot kevésbé tökéletesen véghezvinni együtt, mint azt megvalósítani, egyedül”.

– Házaspárok és családok pasztorációja. A család fennmaradásának és jó közérzetének feltétele, hogy gondozzuk és ápoljuk azt. Házasság- és család ápolás. Minél több egészséges, harmonikus családja van egy plébánia közösségnek, annál inkább válik családiassá a nagy közösség is. Ebben nagy segítséget nyújt a családlátogatás, a családok közösségei és csoportjainak támogatása egy plébánián. Sokszor egy-egy ilyen csoport megszervez egy plébániai családnapot, ahol az egész közösség egyetlen családként ünnepel.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Ha tetszett ez a cikk oszd meg te is...
Olvasás folytatása

Népszerű