Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa a főrevizori hivatalt korrupcióellenes hatósággá tette

Közzétéve

A Szentatya szombaton kiadta a vatikáni főrevizor hivatalának új statútumát. Ennek értelmében korrupcióellenes hatósággá léptette elő a hivatalt.

Az új statútum első cikkelyének 3. paragrafusa jelenti a változást az első statútumhoz képest, amely 2015-ben lépett életbe a vatikáni Gazdasági Tanács létrehozása után. 2014-ben a Fidelis dispensator et prudens k. Motu Proprionak köszönhetően jött létre a Főrevizori hivatal. Ez a hivatal a korrupcióellenes hatóság szerepét tölti be, olvasható a cikkelyben. Ez megfelel a Meridai Egyezménynek (az ENSZ korrupció elleni egyezménye, amelyet 2003-ban fogadott el a közgyűlés), amely 2016. október 19. óta van érvényben a Szentszéknél. Így kommentálta a dokumentumot Andrea Tornielli, a Vatikáni Kommunikációs Dikasztérium főszerkesztője a Vatikáni Rádiónak.

Több hatalom a revizornak
Egy másik újdonsága a február 16-án hatályba lépő pápai dokumentumnak az, hogy nagyobb hatalommal ruházza fel a revizori funkciókat, amelyeket ma ideiglenesen Alessandro Cassinis Righini tölt be. A 2015-ben hatályba lépett statútum 4. cikkelyében megfogalmazásra került például, hogy „a revizor az intézményektől és a vezetőségektől kérhet bármilyen jelentős pénzügyi vagy adminisztratív információt és dokumentációt”. Az új statútum a főkönyvvizsgáló tevékenységét újrafogalmazza: „A főrevizor kéri és megkapja az intézményektől és a vezetőségektől a felülvizsgálat tárgyát”. Tehát hatalma van hozzáférni akadályoztatás nélkül „a gazdasági vagy adminisztratív jellegű információkhoz és dokumentumokhoz, amelyek szükségesek a felülvizsgálat elvégzéséhez”. Ezentúl hatásköre van „bármilyen felülvizsgálati eljárás lefolytatásához, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek tart”.

Az ellenőrzést követően a revizor feladata, hogy tájékoztassa a vatikáni Gazdasági Tanácsot, a vatikáni Pénzügyi Információs Hatóságot és Vatikán Városállam Igazságügyi Hatóságát minden visszaélésről, amelyet tevékenysége során felfedezett.

Somogyi Viktória / Andrea Tornielli – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Imádkozzunk mindenkiért! A „mi” nélkül nem keresztény az imánk.

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa az általános kihallgatáson - Fotó: Vatican Media

A pápa február 13-án, szerdán az általános kihallgatáson tartott katekézisében Lukács evangéliumának egyik idézetéből (Lk 10,21-22) kiindulva fejtette ki gondolatait. A Miatyánk imáról szóló katekézissorozatában ez alkalommal a „Mindannyiunk Atyja” témáról beszélt.

„Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” (Lk 10,21-22)

Folytatjuk utunkat afelé, hogy minél jobban megtanuljunk imádkozni, ahogy Jézus tanította nekünk – kezdte Ferenc pápa katekézisét a vatikáni VI. Pál aulában.

Az igazi imát a lelkiismeret, a szív rejtekében mondjuk el
Jézus azt mondta: amikor imádkozol, lépj be szobád csendjébe, vonulj vissza a világtól és fordulj Istenhez „Atyának” szólítva Őt. Jézus azt szeretné, hogy tanítványai ne legyenek olyanok, mint a képmutatók, akik kiállnak a térre imádkozni, hogy az emberek csodálják őket (vö. Mt 6,5). Az igazi imát a lelkiismeret, a szív rejtekében mondjuk el, amely kifürkészhetetlen és amelyet csak Isten hall. Távol áll a hamisságtól: Istennel szemben nem lehet alakoskodni. Az ima gyökerében a csendes párbeszéd áll, mint az egymást szerető két személy tekintetének találkozásakor. Itt az ember és Isten találkozik.

Annak ellenére, hogy a tanítvány imája teljesen bizalmas, sosem esik a bensőségesség csapdájába. A lelkiismeret rejtekében a keresztény nem hagyja szobája ajtaján kívül a világot, hanem szívében magával viszi az embereket és a helyzeteket – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A Miatyánk szövegéből hiányzik az “én”
A Miatyánk szövegéből látványosan hiányzik valami. Hiányzik egy szó, amelyet korunkban – de talán mindig is – mindenki nagy becsben tart: az „én” szó. Jézus úgy tanít imádkozni, hogy ajkán mindenekelőtt a „te” szó van, mert a keresztény ima párbeszéd: „szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod”. A „te” után áttér a „mi”-re. A Miatyánk egész második része többes szám második személyben folytatódik: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg a mi vétkeinket, ne hagyj magunkra a kísértésben, szabadíts meg a gonosztól”. A keresztény imában senki sem magának kér kenyeret, hanem a világ összes szegényének – mutatott rá a pápa.

Az Istennel folytatott párbeszédben nincs helye az individualizmusnak. Nem vágunk fel saját problémáink túlhangsúlyozásával, mintha mi lennénk az egyedüliek, akik a világon szenvednek. Nincs Istenhez emelt ima, amely nem a testvérek közösségének imája lenne.

Ha az ember nem veszi észre, hogy körülötte sok ember szenved, a szíve megkövesedett
Az imában a keresztény minden ember nehézségét magával viszi, akik körülötte élnek. Amikor eljön az este, elmondja Istennek fájdalmait, amelyek aznap érték. Isten elé helyezi sok barát és ellenség arcát, nem űzi el azokat. Ha az ember nem veszi észre, hogy körülötte sok ember szenved, ha nem érzékenyül el a szegények könnyei láttán, ha már mindenhez hozzászokott, akkor az azt jelenti, hogy a szíve megkövesült. Ebben az esetben jó, ha azt kérjük az Úrtól, hogy érintsen meg minket Lelkével és lágyítsa meg szívünket. Krisztus nem haladt el érzéketlenül a világ nyomora mellett. Minden alkalommal megérezte a magányt, a test és a lélek fájdalmát, erős együttérzést érzett. Az együttérzés kifejezés az Evangélium egyik kulcsszava – nyomatékosította a pápa. Ez ösztönzi arra az irgalmas szamaritánust, hogy odalépjen a megsebesült emberhez az utcaszélen, ellentétben a többiekkel, akiknek kemény volt a szíve.

A “mi” nélkül nem keresztény az imánk
Feltehetjük magunknak a kérdést: amikor imádkozom, megnyílok a közelemben és a tőlem távol élők kiáltása előtt? Vagy úgy gondolok az imára, mint egyfajta érzéstelenítésre, hogy nyugodt maradhassak? Ebben az esetben egy szörnyű félreértés áldozatává válhatunk. Ugyanis az imánk már nem lenne keresztény ima. A „mi” szó, amelyet Jézus tanított nekünk, megakadályozza, hogy békében legyek egyedül és felelőssé tesz testvéreimért.

Tanuljunk Istentől, aki mindenkivel jóságos
Vannak emberek, akik láthatóan nem keresik Istent, de Jézus azt kéri, hogy imádkozzunk értük is, mert Isten mindenkinél inkább keresi ezeket a személyeket. Jézus nem az egészségesek miatt jött el közénk, hanem a betegek és a bűnösök miatt (vö Lk 5,31) – vagyis mindenkiért, mert aki azt gondolja, hogy egészséges, valójában nem az – fogalmazott a pápa. Ha az igazságért dolgozunk, ne érezzük jobbnak magunkat másoknál. Az Atya jókra és rosszakra egyaránt felkelti napját (vö Mt 5,45). Tanuljunk Istentől, aki mindenkivel jóságos, szemben velünk, akik csak egyesekkel vagyunk jók.

Az élet végén pedig mindannyiunkat a szeretet alapján ítélnek meg
Szentek és bűnösök, mindannyian testvérek vagyunk, akiket ugyanaz az Atya szeret. Az élet végén pedig mindannyiunkat a szeretet alapján ítélnek meg. Nem csak az érzelgős, hanem az együttérző és konkrét szeretet, az evangéliumi szabály alapján: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40) – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai audiencián.

Somogyi Viktória – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa üzenete a 27. betegek világnapjára: Mozdítsátok elő az önátadás és az önzetlenség civilizációját

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa a betegek világnapján - Fotó: OSSERVATORE ROMANO

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8)

Kedves testvérek,
„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). E szavakkal küldi el Jézus az apostolokat az evangélium hirdetésére, hogy Országa az adakozó szeretet tettei által terjedjen.

A 27. Betegek világnapja alkalmából, amely ünnepélyes keretek között 2019. február 11-én Kalkuttában veszi kezdetét, az Egyház, mint édesanya arra emlékezteti gyermekeit, különösen is a betegeket, hogy az ajándékozás ingyenes gesztusai – mint az irgalmas szamaritánus cselekedete – jelentik az evangelizáció leghitelesebb módját. A betegápolás szaktudást és gyengédséget igényel, ugyanakkor spontán és egyszerű gesztusokra is szüksége van, amelyek teljesen ingyenesek, mint például egy simogatás, amelyek segítségével tudtára adhatjuk a másik embernek, hogy ő értékes számunkra.

Az élet Isten ajándéka, ahogy Szent Pál apostol is int bennünket: „mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). Mivel ajándék, életünket sem tekinthetjük egyszerűen tulajdonunknak vagy egy birtoktárgynak, különösen nem az orvostudomány és a biotechnológia eredményeit látva, amelyek az embert könnyen arra csábíthatják, hogy engedjen a kísértésnek és manipulálja az „élet fáját” (Ter 3,24).
A selejtezés és az érzéketlenség kultúrájával szembesülve haladéktalanul rá szeretnék mutatni arra, hogy az odaadás modelljének kihívást kell jelentenie az individualizmus és a mai, össztársadalmi pazarlás számára azért, hogy a népek és kultúrák között az együttműködés legszélesebb spektrumát előmozdíthassa. A dialógus mint az odaadás szükséges előfeltétele megnyitja az emberi fejlődés és növekedés előtt a szükséges kapcsolatokat, amelyek így áttörhetik a társadalomban már begyakorlottnak, hagyományosnak számító hatalomgyakorlási formák kereteit. Az odaadás nem azonos az ajándékozás gesztusával, csak akkor nevezhetjük annak, ha valaki saját magát is odaadja benne: épp ezért nem korlátozódhat a tulajdon vagy bármely más tárgy egyszerű átadására. Az odaadás épp abban különbözik az egyszerű ajándékozástól, hogy az ember saját magát tárja fel benne és kifejezi azt, hogy a másik emberrel kapcsolatba kíván lépni. Az odaadás mindenekelőtt egymás kölcsönös elismerése, ami a társadalmi kötődés nélkülözhetetlen ismertetőjele. Az odaadásban visszatükrözzük Isten Szeretetét, amely abban érte el csúcspontját, hogy Jézus, az Isten Fia emberré lett és kiáradt ránk a Szentlélek.
Minden ember szegény, rászoruló és szükséget szenvedő. Amikor megszületünk, az élethez szükségünk van szüleink gondoskodására, és életünk egyetlen szakaszában sem lehetséges, hogy teljesen függetlenedjünk másoktól és lemondjunk a segítségükről, senki sem tudja teljesen levetni magáról a kiszolgáltatottság kötelékeit. Mindez annak az állapotnak a sajátossága, amelyet „teremtettségnek” nevezünk. Ennek az igazságnak az őszinte felismerése segít minket, hogy alázatosak maradjunk és bátran gyakoroljuk a szolidaritást mint az élethez szükséges nélkülözhetetlen erényt.

Ez a felismerés felelős és felelősségtudatot ébresztő cselekvésre indít minket, egy olyan értéket szem előtt tartva, amely elválaszthatatlanul egyszerre egyéni és társadalmi is. Akkor, amikor az ember saját magát nem mint önálló és önmagába záródó világot szemléli, hanem mint egy olyan lényt, amely természeténél fogva szorosan kapcsolódik másokhoz, akiket kezdettől fogva testvérének tart, akkor válik lehetségessé a szolidáris és a közjóra irányuló cselekvés. Ne féljünk beismerni azt, hogy szükséget szenvedők vagyunk és képtelenek arra, hogy mindent biztosítsunk magunknak, amire szükségünk van, mert egyedül és kizárólag a saját erőnkre támaszkodva a korlátainkat nem tudjuk legyőzni. Ne féljünk ettől a felismeréstől: Isten saját magát megalázta Jézusban (vö. Fil 2,8) és lehajolt hozzánk, lehajol szegénységünkhöz, hogy segítsen minket – megajándékozva mindazzal, amit magunktól soha sem érhetünk el.

Indiában ezen ünnepélyes világnap kezdetén örömmel és csodálattal tekintek Kalkuttai Teréz anyára, úgy, mint az irgalmasság példaképére, aki a szegények és a betegek számára megtapasztalhatóvá tette Isten szeretetét. Ahogyan a szentté avatásán mondtam:

Teréz anya egész létezésével az isteni irgalmasság nagylelkű szétosztója volt „aki mindenkinek a szolgálatára állt az emberi élet befogadása és megvédelmezése által, legyen szó a meg nem született vagy a magára hagyott és elhagyatott életről. (…) Odahajolt a kimerült, az út szélén meghalni hagyott emberek fölé, elismerve méltóságukat, amelyet Isten adott nekik; felemelte hangját a világ hatalmasai előtt, hogy ismerjék be vétkességüket (…) az általuk teremtett szegénység bűnében. Számára az irgalmasság volt az a »só«, amely megízesítette minden tettét és az a »fény«, amely beragyogta mindazok sötétségét, akiknek már könnyük sem maradt, hogy megsirassák szegénységüket és szenvedésüket. A külvárosokban és az emberi létezés perifériáin folytatott missziója úgy áll ma is előttünk, mint Isten legszegényebbekhez való közelségének beszédes tanúságtétele a szegények körében” (Homília, 2016. szeptember 4.).
Szent Teréz anya segít minket abban, hogy megértsük: a cselekvés egyetlen kritériuma az önként adott szeretet kell, hogy legyen, tekintet nélkül nyelvre, kultúrára, bőrszínre vagy vallásra. Az ő példája arra indít minket, hogy az öröm és a remény új horizontjait nyissuk meg a rászoruló emberiségnek, különösen is a szenvedőknek, akiknek megértésre és gyengédségre van szükségük.

Az emberi cselekvés ingyenessége a kovász az önkéntesek számára, akik szolgálata nagy fontossággal bír a szociális és betegápolási szektorban, és ékes módon utánozza az irgalmas szamaritánus lelkiségét. Megköszönöm és bátorítom azon önkéntes szervezetek munkáját, akik a betegek szállításával, elsősegéllyel, vér-, szövet- és szervadományozás koordinálásával foglalkoznak és bátorítom őket. Ennek a munkának különleges terepe – amelyen jelenlétetek az Egyház figyelmét különösen is tükrözi – a betegek jogainak védelme, mindenekelőtt azoké, akik patológikus betegségekben szenvednek és így különleges ápolást igényelnek. Ez az önkéntes szolgálat, amelyet a kórházakban és a házi beteggondozás területén végeztek és ami a testi ápolástól egészen a lelki-spirituális támogatásig terjed, alapvető jelentőségű. Sok beteg, egyedülálló és öreg embernek, akik pszichés és mozgásszervi problémákkal küzdenek, ez nagy hasznára szolgál. Arra hívlak titeket, hogy továbbra is legyetek jelei az egyháznak e szekularizált világban. Az önkéntes segítő egy önzetlen barát, akivel a beteg megoszthatja gondolatait és érzéseit, aki odafigyelésével segíti őt, hogy az ápolás passzív alanyából egy kölcsönös viszony aktív résztvevőjévé és szereplőjévé váljon, új reményt nyerjen és képessé váljon a terápia elfogadására. Az önkéntes a szolgálatával értékeket, magatartásmintákat és egy olyan életformát ad tovább, amelynek középpontjában az adás kovásza áll. Így kap az ápolás emberi arcot.

Az önzetlenség dimenziójának mindenekelőtt a katolikus szeretetszolgálat intézményeit szükséges áthatnia, mivel azok tevékenysége az evangéliumi magatartás alapján áll a világnak mind a fejlett, mind pedig az elmaradott vidékein. A katolikus intézményeknek a szolidaritást és az önzetlenséget kell megvalósítaniuk, válasznak kell lenniük a profit mindenáron való hajszolása, az adok, hogy adj, a kizsákmányolás logikájára, ami nem veszi figyelembe a személyt.

Arra hívlak mindnyájatokat, hogy mozdítsátok elő az önátadás és az önzetlenség civilizációját, amihez elengedhetetlen, hogy legyőzzük a profitorientált gondolkodásmódot és a selejtezés kultúráját. A katolikus szeretetintézmények nem válhatnak a közgazdasági logika áldozatává, hanem fontosabbnak kell tartaniuk az emberekről való gondoskodást, mint a profitot. Mind jól tudjuk, hogy az ember egészsége kapcsolatokra épül, emberi kapcsolatoktól függ és bizalomra, barátságra, szolidaritásra van szüksége. Ez egy olyan érték, amelynek teljes ízét akkor tapasztalja meg az ember, ha megoszt másokkal. Az öröm, ami az önzetlen adást kíséri, jele a keresztény ember egészségének.

Mindnyájatokat Máriára, a betegek gyógyítójára, a Salus infirmorumra bízom. Ő segítsen minket, hogy azokat az adományokat, amelyeket a dialógus és a kölcsönös elfogadás szellemében elnyerünk, megosszuk egymással, segítsen, hogy mint testvérek éljünk, hogy mindegyikünk a másik szükségleteit is szem előtt tartsa, nagylelkűen, szívből adjon és az önzetlen adományozás örömét megtapasztalja. Nagy szeretettel biztosítlak mindnyájatokat arról, hogy imádságban közel vagyok hozzátok és szívből adom apostoli áldásomat.

Vatikán, 2018. november 25.
Krisztusnak, a Mindenség Királyának főünnepén

Ferenc

Forrás: Magyar Katolikus Egyház – katolikus.hu

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Jézussal evezzünk ki az emberiség nyílt tengerére

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa Úrangyala imádsága előtt üzen - Fotó: AP Photo/Andrew Medichini

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Szent Lukács evangéliumi szakaszáról elmélkedve arra buzdította a híveket, hogy nagylelkűen álljanak Jézus szolgálatába, bátran evezzenek ki meglepetésekkel teli új tengerekre.

Jézus arra ösztönöz bennünket, hogy ne váljunk a csalódás és az elbátortalanodás áldozataivá a kudarcok láttán. Evezzünk ki korunk emberiségének nyílt tengerére, tegyünk tanúságot a jóságról és az irgalmasságról. A vasárnapi evangéliumi szakaszból kiindulva, amely Péter meghívását beszéli el, a Szentatya rámutatott: az Úr minden tanítványától a hit válaszát kéri, készséges magatartást, főleg azoktól, akiknek felelős beosztása van az egyházban.

Jézus szavai megnyitják Simon szívét és megújult bizalommal töltik el
A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Lk 5,1-11) Szent Péter meghívását beszéli el Szent Lukács szerint. Tudjuk, hogy Simonnak hívták és halász volt. Jézus, a galileai Genezáret-tó partján látja, hogy Simon, más halászokkal együtt hálóikat rendezgetik. Fáradtnak és csalódottnak látja, mert azon az éjszakán semmit sem fogtak. És Jézus váratlan gesztussal lepi meg: felszáll bárkájába és arra kéri, hogy lökje el kissé a parttól, mert onnan akar az emberekhez szólni – nagy tömeg volt jelen. Így Jézus leül Simon bárkájába és tanítja a parton összegyűlt sokaságot. De szavai Simon szívében is megújult bizalmat keltenek. Jézus akkor egy másik meglepő „gesztussal” így szól hozzá: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót”.

A hit válasza az Úr meghívására a bizalommal teli engedelmesség
Simon egy ellenvetéssel válaszol: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk…”. És mint szakavatott halász, hozzátehette volna: „Ha semmit sem fogtunk éjszaka, annál kevesebbet fogunk majd nappal”. Azonban Jézus jelenlététől megihletve és Szava által megvilágosodva, ezt válaszolta: „A te szavadra azonban kivetem a hálót”. Ez a hit válasza, amelyet nekünk is adnunk kell; ez az a készséges hozzáállás, amelyet az Úr kér minden tanítványától, főleg azoktól, akiknek felelős beosztásuk van az egyházban. És Péter bizalommal teli engedelmessége csodás eredményt terem: „Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett”.

Jézus megszabadít bűneinktől és új értelmet ad létünknek
Csodálatos halfogásról van szó, ami Jézus szava hatalmának a jele: amikor nagylelkűen szolgálatába állunk, Ő nagy dolgokat visz bennünk végbe. Mindnyájunkkal így tesz: arra kér bennünket, hogy fogadjuk be életünk bárkájába, hogy Ővele induljunk el ismét és hajózzunk új tengerekre, amelyek tele vannak meglepetésekkel. Felhívása, hogy evezzünk ki korunk emberiségének nyílt tengerére, hogy legyünk a jóság és az irgalmasság tanúi, új értelmet ad létünknek, amely gyakran azt kockáztatja, hogy önmagába zárkózva ellaposodik. Olykor meglepve és elbizonytalanodva állunk az isteni Mester meghívása előtt, és fennáll a kísértés, hogy visszautasítjuk azt, elégtelenségünkre hivatkozva.

Péter is, azután a hihetetlen halfogás után, ezt mondja Jézusnak: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”. Szép ez az alázatos ima – tette hozzá Ferenc pápa: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”. De térdre borulva mondja az előtt, akit immár „Urának” ismer el. És Jézus bátorítja őt: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel”. Mert Isten, ha bízunk Őbenne, megszabadít bennünket bűnünktől és új látóhatárt nyit meg előttünk: együttműködhetünk küldetésével.

A tanítványok azonnal Jézus nyomába szegődtek
Jézus legnagyobb csodája, amelyet Simonért és a többi csalódott és fáradt halászért tett, nem annyira a halakkal teli háló, mint az, hogy segítette őket, a kudarcok láttán ne váljanak a csalódás és az elbátortalanodás áldozataivá. Megnyitotta őket, hogy legyenek Szava és Isten országa hirdetői és tanúi. És a tanítványok válasza azonnali és teljes volt: „Szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek”.

Mária közbenjárására készségesen működjünk együtt az Úrral
Szűz Mária, az Isten akaratához való készséges csatlakozás példaképe segítsen bennünket, hogy érezzük az Úr hívásának vonzerejét és tegyen készségessé minket, hogy együttműködjünk az Úrral, hogy mindenütt terjesszük üdvözítő szavát.

Vertse Márta – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű