Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: A „később már túl késő” nem maradhat szlogen!

Közzétéve

Ferenc pápa köszönti a Szent Péter téren összegyűlt híveket - Fotó: Vatican Media

Október 27-én délben mintegy harmincötezren vettek részt a Szent Péter téren a Szentatya által vezetett déli imádságon, az Angeluson. Ferenc pápa a délelőtt befejezett, Amazónia térségével foglalkozó szinódusról beszélt az egybegyűlteknek, és arra biztatta őket, hogy személyesen köteleződjenek el az evangélium szolgálata mellett.

Ferenc pápa magyarra fordított beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A Szent Péter-bazilikában ma délelőtt bemutatott mise lezárta a püspöki szinódus amazóniai térséggel foglalkozó különleges közgyűlését. A Sirák fia könyvéből vett olvasmány emlékeztetett bennünket ennek az útnak a kiindulópontjára: a szegény fohásza, mely „áthatol a felhőkön”, mert Isten „meghallgatja az elnyomott imáját” (vö. Sir 35,21.16). A szegények kiáltása, a földével együtt, elérkezett hozzánk Amazóniából. Ez után a három hét után nem tehetünk úgy, mintha nem hallottuk volna. A szegények hangja, együtt sok más ember hangjával a szinódusi közgyűlésen belül és kívül – pásztorok, fiatalok, tudósok –, arra késztet, hogy ne maradjunk közömbösek. Gyakran hallottuk a „később már túl késő” kifejezést: ez a mondat nem maradhat szlogen!

Mi volt a szinódus? Együtt járás, ahogy maga a szó mondja, megerősítve az Úrtól kapott bátorsággal és vigasszal. Együtt haladtunk, egymás szemébe nézve és meghallgatva egymást, őszintén, anélkül, hogy elrejtettük volna a nehézségeket. Megtapasztaltuk annak a szépségét, hogy egységben haladunk, hogy szolgáljunk. Erre ösztönöz bennünket Pál apostol a mai szentleckében: egy számára drámai pillanatban, amikor tudja, hogy élete „nemsokára italáldozatul kiontatik”, vagyis kivégzik, és hogy „elérkezett elköltözésének ideje” (vö. 2Tim 4,6), ezt írja: „Az Úr viszont mellém állt, és megerősített, hogy általam végbemenjen az evangélium hirdetése, és a pogányok valamennyien meghallják” (2Tim 4,17). Ez Pál utolsó kívánsága: nem magának vagy övéinek szeretne valamit, hanem az evangéliumnak. Arra vágyik, hogy az evangélium minden népnek hirdettessék. Ez mindennél előbbre való és minden másnál többet számít. Mindnyájan sokszor feltesszük magunknak a kérdést, mi jót tegyünk saját életünknek; ma elérkezett a perc, hogy megkérdezzük: „Én milyen jót tehetek az evangéliumért?”

A szinóduson feltettük magunknak ezt a kérdést, arra vágyva, hogy új utakat nyissunk az evangélium hirdetése előtt. Csak azt hirdethetjük, amit meg is élünk. Jézus megéléséhez, az evangélium megéléséhez pedig ki kell lépnünk önmagunkból. Úgy éreztük, arra kapunk indíttatást, hogy evezzünk a mélyre, hagyjuk el biztos kikötőink kényelmes partjait, és merészkedjünk mély vizekre: nem az ideológiák elposványosodott vizébe, hanem a nyílt tengerre, ahová a Lélek hálóink kivetésére küld bennünket.

Az előttünk álló útért fohászkodjunk az Amazónia királynőjeként tisztelt és szeretett Szűz Máriához! Ő nem hódítással vált királynővé, hanem „eggyé válva a kultúrával”: az anya alázatos bátorságával kicsinyei oltalmazójává, az elnyomottak védelmévé vált. Mindig beépülve a népek kultúrájába. Nem létezik egyetlen szabványkultúra, nincs egyetlen tiszta kultúra, amely megtisztítja a többit; az evangélium van, a tiszta evangélium, amely beágyazódik a kultúrákba. Máriára, aki szegény názáreti otthonában gondját viselte Jézusnak, őrá bízzuk a legszegényebb gyermekeket és közös otthonunkat.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérem!

Egy külön gondolattal fordulok a kedves libanoni néphez, különösen a fiatalokhoz, akik az elmúlt napokban hallatták kiáltásukat az ország előtt álló kihívásokkal, az ország szociális, erkölcsi és gazdasági problémáival kapcsolatban. Buzdítok mindenkit, hogy a párbeszéd útján keresse az igazságos megoldásokat, és imádkozom Szűz Máriához, Libanon Királynőjéhez, hogy a nemzetközi közösség támogatásával az az ország továbbra is a békés együttélésnek, minden személy méltósága és szabadsága tiszteletben tartásának a helye legyen, az egész, sokat szenvedő közel-keleti térség javára.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, olasz és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a brazíliai São Paulóból és a Lengyelországból érkezett zarándokokat, hasonlóképpen a spanyolországi „Céntro Académico Romano Fundación” [Római Akadémiai Központ Alapítvány] csoportját.

Üdvözlöm a Szent Szív Apostolai nővéreket, akik alapításuk századik évfordulójára emlékeznek; a patti egyházmegye szír-malabár közösségét; és a Reggio Emilia–Guastalla-i egyházmegye papnövendékeit, akik ma délelőtt a misében szolgáltak a bazilikában. Azt is látom, hogy itt vannak a galzignanói bérmálkozók: köszöntelek benneteket!

A mai nap az utolsó vasárnapja októbernek, a missziós hónapnak, melynek idén rendkívüli jellege volt, és október a rózsafüzér hónapja is. Újból hívlak benneteket, hogy imádkozzátok el ma a rózsafüzért az Egyház küldetéséért, különösen a misszionáriusokért, valamint a misszionáriusnőkért, akiknek nagyobb nehézségekkel kell szembenézniük. És továbbra is imádkozzuk a rózsafüzért a békéért! Az evangélium és a béke együtt haladnak.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű