Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: A Krisztusba vetett bizalom ad teljes értelmet jótékonyságunknak

Közzétéve

Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa augusztus 23-án, az Úrangyala imádság előtt és után mondott szavait adjuk közre teljes terjedelmükben, magyar fordításban.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnapi evangélium (vö. Mt 16,13–20) azt a pillanatot mutatja be, amikor Péter megvallja hitét Jézusban mint Messiásban és Isten Fiában. Az apostol hitvallását maga Jézus provokálta ki, aki arra akarja rávezetni tanítványait, hogy tegyék meg a döntő lépést a Vele való kapcsolatukban. Ugyanis Jézus útja követőivel, különösen apostolaival hitük nevelésének útja. Először is azt kérdezi: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13). Az apostolok szerettek az emberekről beszélni, ahogy mi is, mindannyian. Szeretünk pletykálkodni. Ezért nem is esik nehezünkre, szívesen kivesézzük mások dolgait. Ebben az esetben már a hit perspektíváját kéri tőlük, nem a szóbeszédet, vagyis azt kérdezi: „Mit mondanak az emberek, ki vagyok?”. Erre a tanítványok szinte egymással versengve idézik a különböző véleményeket, melyekben javarészt talán maguk is osztoznak. Lényegében véve, a názáreti Jézust prófétának tartották (16,14).

Második kérdésével Jézus az elevenükre tapint: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (16,15). Ezen a ponton szinte már mi is halljuk a pár másodpercnyi csendet, mert minden jelenlévőnek nyilatkoznia kell, miért követi Jézust; érthető tehát a habozásuk. Ha most én is megkérdeznélek benneteket: „Ki neked Jézus?”, lenne némi bizonytalankodás. Simon oldja fel a zavarodottságukat, aki nagy lendülettel azt válaszolja: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (16,16). E teljes és ragyogó válasza nem saját késztetéséből eredt, nagylelkűségből – Péter nagylelkű volt –, hanem a mennyei Atya rendkívüli kegyelmének eredménye. Jézus is azt mondja neki: „Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked” – vagyis a kultúra, s amit megtanultál – nem, nem ezek, „hanem az én mennyei Atyám” (16,17). Jézus megvallása az Atya kegyelme. Azt mondani, hogy Jézus az élő Isten Fia, a Megváltó, egy olyan kegyelem, amit kérnünk kell: „Atyám, add kegyelmed, hogy megvallhassam Jézust!”. Ugyanakkor az Úr meglátta Simonban, hogy azonnal kész volt befogadni a kegyelem sugalmazását, és ünnepélyes hangnemben hozzáteszi: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (16,18). Jézus ezzel a kijelentéssel érteti meg Simonnal a tőle kapott új neve, a Péter jelentését: a hit, melyről az előbb bizonyságot tett a rendíthetetlen „kőszikla”, melyre az Isten Fia fel akarja építeni egyházát, vagyis hívei közösségét. S az Egyház mindig Péter hite nyomán halad előre, melyet Jézus felismer benne [Péterben], s az Egyház fejévé teszi őt.

Ma érezzük, hogy Jézus kérdése hozzánk is szól: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?”. Mindannyiunkat kérdez. És mindannyiunknak választ kell adnunk, ami nem pusztán elvi, hanem a hitünket jelenti, vagyis az életet, mert a hit az élet! „Számomra te vagy…”, így valljuk meg Jézust. A válaszhoz, ahogy az első tanítványoknak, úgy nekünk is meg kell hallanunk magunkban az Atya hangját, és összhangban kell lennünk azzal, amit a Péter köré gyűlt Egyház hirdet. Arról van szó, hogy megértsük, ki számunkra Krisztus: hogy vajon Ő életünk középpontja, s Ő a célja minden munkánknak az Egyházban és a társadalomban? Ki Jézus Krisztus nekem? Ki Jézus Krisztus neked, neked és neked…? Minden egyes nap válaszolnunk kellene erre a kérdésre.

De vigyázzatok: elengedhetetlen és dicséretre méltó, hogy közösségeink pasztorációja nyitva álljon a mindenütt jelen lévő szegénység és szükség számára. Mindig az önzetlen szeretet a hitélet és a hit tökéletesedésének fő útvonala. Ám fontos, hogy a szolidaritás és az önzetlen szeretet cselekedetei ne vonjanak el az Úr Jézussal való kapcsolatunktól. A keresztény jótékonyság nem egyszerű filantrópia, hanem hogy egyrészt Jézus szemével nézünk a másikra, másrészt Jézust látjuk a szegények arcában. Ez a keresztény jótékonyság igaz útja, mindig Jézussal a középpontban. A szentséges Szűz Mária, aki áldott, mert hitt, vezessen minket és legyen példánk a Krisztusban való hit útján, és segítsen tudatosítanunk, hogy a Krisztusba vetett bizalom ad teljes értelmet jótékonyságunknak és egész létünknek.


[Úrangyala után]

Kedves testvéreim!

Tegnap volt azon embertársaink világnapja, akik vallásuk és hitük miatt váltak erőszakos cselekmények áldozataivá. Imádkozzunk ezekért a testvéreinkért, és segítsük imával és szolidaritással mindazokat – sokan vannak –, akiket ma is üldöznek hitük miatt. Rengetegen vannak!

Holnap, augusztus 24-én lesz a tizedik évfordulója annak, hogy lemészároltak hetvenkét bevándorlót a Tamaulipas állambeli San Fernandóban, Mexikóban. Különböző országokból érkezett emberek voltak, akik jobb életet kerestek. Együttérzésemet fejezem ki az áldozatok családjai felé, akik ezügyben még ma is igazságot kérnek. Az Úr számon fog kérni minket minden migránsért, akik a reményt keresve estek el útjukon. Ők a selejtezés kultúrájának áldozatai.

Holnap lesz a Közép-Olaszországot sújtó földrengés negyedik évfordulója. Továbbra is imádkozom azokért a családokért és közösségekért, akik nagy károkat szenvedtek, hogy szolidaritással és reménnyel tudjanak tovább élni; és remélem, felgyorsul az újjáépítés, hogy az emberek újból boldogan élhessenek az Appenninek e gyönyörű tájain. Ezenkívül szeretném közelségemről biztosítani a nemzetközi terrorizmus miatt szenvedő észak-mozambiki Cabo Delgado lakosságát. Élénken él bennem e kedves országban körülbelül egy éve tett látogatásom emléke.

Szeretettel üdvözöllek mindannyiótokat, rómaiakat és zarándokokat! Külön köszöntöm Cernusco sul Naviglio plébániájának fiataljait – sárgába öltözve, ott –, akik kerékpárral indultak el Sienából Rómába a Via Francigenán. Ügyesek vagytok! És köszöntöm a családok csoportját a bergamói Carobbio degli Angeli községből, akik a koronavírus áldozatainak emlékére zarándokoltak el idáig. És ne feledkezzünk meg, ne feledkezzünk meg a koronavírus áldozatairól! Ma reggel hallottam egy család történetét, akik ugyanazon a napon vesztették el a nagyszülőket, anélkül, hogy elbúcsúzhattak volna tőlük. Rengeteg szenvedés, rengeteg ember, aki életét vesztette a betegség áldozataként; és rengeteg önkéntes, orvos, ápoló, nővér, pap, aki szintén életét veszítette. Emlékezzünk azokra a családokra, akik emiatt szenvednek.

Mindannyiótoknak áldott vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, viszontlátásra!

Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű