Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: A szeretet valódi ellentéte a közömbösség

Közzétéve

A közömbösség veszélyéről beszélt - Fotó: Vatican Media

A Szent Márta-ház kápolnájában tartott kedd reggeli szentmise homíliájában Ferenc pápa a napi olvasmányokat kommentálva Jézus irgalmas szeretetéről beszélt, mely a kenyérszaporítás formájában öltött testet, amikor látta az emberek rászorultságát.

Isten tette az első lépést és előbb szeretett minket

„Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől jön” – idézte a Szentatya János apostol első levelét, melyben a szeretett tanítvány elmagyarázza, miként nyilvánult meg Isten szeretete: „elküldte hozzánk egyszülött Fiát, hogy őáltala éljünk” (J Jn 4,8). Ez a szeretet titka – értelmezte Ferenc pápa. Isten előbb szeretett bennünket. Ő tette az első lépést felénk. Egy lépést az emberiség felé, mely nem tud szeretni, aminek szüksége van Isten kedveskedéseire ahhoz, hogy szeretni tudjon Isten tanúságtétele szerint. Az első lépés, amit az Isten felénk tett, az ő Fia. Őt küldte el, hogy megváltson minket, hogy értelmet adjon az életnek, hogy megújítson minket, hogy újjáteremtsen minket.

Tibériás tavánál Jézus megszánja a tömeget

A jánosi olvasmány után Ferenc pápa a kenyér és a hal szaporításának a történetét magyarázta. De miért is tette ezt az Isten? – kérdezte. Könyörületből – válaszolta a pápa. Könyörületet érzett a nagy tömeg iránt, amikor kiszállt a bárkából, mert egyedül voltak, olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj. Isten szíve, Jézus szíve megindul és lát, látja az embereket és nem maradhat közömbös. A szeretet nyugtalan. A szeretet nem tolerálja a közömbösséget. A szeretet könyörületes. Ám a könyörületesség azt jelenti, hogy a szívemet viszem a játékba. Ez az irgalmasság. A saját szívvel játszani a többiek felé: ez a szeretet. A szeretet a szívét viszi a játékba másokért.

Boldoguljanak maguk…

Aztán a pápa elmesélte a jelenetet, ahogy Jézus „sok minden dologra” tanította a népet és a tanítványokat, míg végül ők elunták magukat, „mert Jézus mindig ugyanazokat a dolgokat mondta”. Miközben pedig Jézus szeretettel és könyörületességgel tanít, talán „elkezdenek maguk közt beszélgetni”. Végül az órájukra pillantanak: „Már későre jár…”, bocsásd el őket, hogy a környékbeli mezőkre és falvakba mehessenek, hogy ott valamit vásárolhassanak maguknak. Gyakorlatilag azt mondják, hogy „boldoguljanak ők maguk, vegyenek maguknak kenyeret”. „De mi biztonságban vagyunk”, mert tudták, hogy nekik van kenyerük és meg akarták őrizni azt.

Ez közömbösség!

A tanítványokat nem érdekelték az emberek – mondta Ferenc pápa. Jézust érdekelték, mert ő szerette őket. Ők nem voltak rosszak. Közömbösek voltak. Nem tudták, mit jelent szeretni. Nem tudták, mit jelent a könyörületesség. Nem tudták mit jelent a közömbösség. Bűnt kellett elkövetniük, el kellett árulniuk a Mestert, el kellett hagyniuk a Mestert, hogy megértsék a könyörületesség és az irgalmasság magvát. Mire Jézus metsző válasza: Ti adjatok nekik enni! Vegyétek magatokra a feladatot. Ez a harc Jézus könyörületessége és a közömbösség között, mely megismétlődik a történelem során mindig, állandóan… Sok ember jó, de nem érti mások szükségét, nem képes a könyörületre. Jó emberek, talán mert Jézus szeretete nem lépett a szívükbe vagy nem engedték, hogy belépjen.

Fénykép a hajléktalanról és a tekintetét elkerülő emberekről

Ferenc pápa beszámolt egy fotóról, melyet az Apostoli Alamizsnahivatal falán látott. Ez egy spontán felvétel, amit egy derék olasz fiatal készített és az Alamizsnahivatalnak ajándékozott. A képen egy hajléktalan a földön étteremből kilépő emberekre néz, akik jól öltözöttek, jót ettek és elégedettek, egymást közt vannak. De a felvételen mindegyik elkerüli a hajléktalan pillantását. Ez a közömbösség kultúrája – állapította meg a pápa. Ezt csinálták az apostolok. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környékbeli tanyákra, a sötétbe, éhesen. Boldoguljanak maguk! Az ő problémájuk! Nekünk van itt öt kenyér és két hal!

A szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte, hanem a közömbösség

Isten szeretete áll az első helyen, a könyörületesség és az irgalmasság szeretete. Igaz, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet, de sok emberben nincs tudatos gyűlölet. Isten szeretetének, a könyörületességnek a legközönségesebb ellentéte a közömbösség. Én elégedett vagyok, nekem nem hiányzik semmi. Megvan mindenem, biztosítottam ezt az életet és az örökkévalót is, mert minden vasárnap megyek misére és én egy jó keresztény vagyok. De amikor kimegyek az étteremből, akkor félrenézek. Gondoljunk csak erre, kérte végül a pápa: Isten, aki az első lépést teszi, aki könyörületes, aki irgalmas velünk oly sokszor, és aztán a mi közömbös magatartásunk. Kérjük az Urat, hogy gyógyítsa meg az emberiséget, velünk kezdve, hogy az én szívem gyógyuljon ki ebből a betegségből, a közömbösség kultúrájából – zárta homíliáját Ferenc pápa.

P. Vértesaljai László SJ / Alessandro Di Bussola – Vatikán

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Legyen meg az Isten akarata, mindannyiunk üdvössége

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa az audiencián - Fotó: Lucía Ballester/CNA

A Miatyánk imádságról tartott katekézis-sorozata tízedik alkalmával Ferenc pápa az Isten felé forduló kérések közül a harmadikkal foglalkozott: Legyen meg a te akaratod! A Szent Péter téren az általános kihallgatásra összegyűlt hívek a Miatyánk kérésének a megértéséhez egy szentpáli gondolatot hallottak a Timóteushoz írt első levélből: „Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

A Miatyánk harmadik kérését az első kettővel együtt kell értelmezni, mert egyetlen egységet alkotnak. Az ember evilági elfoglaltságait megelőzően az Isten fáradhatatlanul törődik az emberrel és a világgal. Az egész evangélium erről tanúskodik. Ferenc pápa példaként említette a bűnös Zakeus esetét, aki felmászott egy fára, csak hogy meglássa Jézust. Ő pedig, amikor meglátja, így szólt hozzá: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Ma üdvösség köszöntött erre a házra. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19, 5.10). Íme, ez az Isten akarata, amiért imádkozunk! – folytatta a pápa. Hogy mi is az Isten akarata? Keresni és megmenteni azt, ami elveszett. Az imádságban azt kérjük tőle, hogy az egyetemes üdvözítő akarata valósuljon meg minden emberben és az egész világ számára. Hiszen ő állandóan keres bennünket, méghozzá személyesen. Milyen nagy az Isten! Mekkora szeretet áll mögötte!

Isten nem titokzatoskodik, mindig egyenes
Ferenc pápa következő gondolatában Isten üdvözítő tervének egyenességéről beszélt. Ő nem rejtőzik titokzatosság mögé, valamiféle megfejthetetlen módon. Nem, ő egyenes! Ha nem értjük meg ezt, akkor fennáll a veszélye annak, hogy nem értjük a Miatyánk harmadik kérését. A Biblia ugyanis tele van olyan kifejezésekkel, melyek Isten pozitív akaratát mondják el a világra vonatkozóan, ahogy a Katolikus Egyház katekizmusa egész sor szentírási idézettel szolgál, mint a szentpáli mondat: „Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére”. A pápa határozottan leszögezte, hogy ez kétség kívül az Isten akarata, vagyis minden ember üdvössége. Ezért ő mindannyiunk szíve ajtaján kopogtat, hogy magához vonzzon bennünket az üdvösség útján.

A Miatyánk az Atyjukban bízó gyermekek imája
Amikor imádkozunk, akkor azt ne szolgai módon tegyük, lehorgasztott fejjel. Ő szabadnak akar bennünket. Szeretete akar bennünket szabaddá tenni. A Miatyánk imádság az ő gyermekeinek az imádsága, nem rabszolgáké, hanem olyan gyermekeké, akik ismerik az atyjukat. Jaj nekünk azonban, ha megvonjuk a vállunkat, mert a sorsunkat olyannak tartjuk, amin mi úgysem változtathatunk – intett a pápa. Ellenkezőleg, Isten iránti izzó bizalom imádsága a Miatyánk, aki a javunkat, életünket, üdvösségünket akarja. A Miatyánk egy bátor, harcos imádság, mert a világban egy sereg olyan dolog van, ami nem az ő szándéka szerint való, ezeket mindnyájan jól ismerjük. Izajás próféta szavára utalt a pápa, aki a világban uralkodó háborúkkal szemben mégis ekévé akarta kovácsolni a kardokat és a lándzsákat pedig szőlőmetsző késekké. Isten békét akar.

Isten meg tudja változtatni a bűnös valóságot
A Miatyánk imádság meggyújtja bennünk Jézus szeretete tüzét az Atyja akarata iránt, mely képes arra, hogy átalakítsa ezt a világot. A keresztény ember nem hisz az elkerülhetetlen végzetben. Nincs a keresztény ember hitében véletlenen múló mozzanat – szögezte le a pápa. Ellenben ott áll az üdvösség, melynek minden ember életében meg kell nyilvánulnia. Ha imádkozunk, ez azért van, mert hiszünk abban, hogy az Isten meg tudja változtatni a valóságot úgy, hogy legyőzi benne a rosszat. Nyugodtan ráhagyatkozhatunk ebben, még a legnehezebb próbatétel idején is.

Isten akaratára hagyatkozás a próbatétel idején is
Ferenc pápa ekkor felidézte Jézus valóban legnagyobb próbatételét, melyet a Getszemáni kertben élt át, amikor hangos szóval így imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”. Miközben a világ gonoszsága szorongatja, ő az atyai akarat szeretet-tengerére hagyatkozik. Ugyanezt teszik a vértanúk is, akik nem a halált keresik, hanem a halálon túl a feltámadást, az örök életet. Isten soha nem hagy el bennünket, mindig velünk marad. Ferenc pápa ennek jegyében a katekézis végén arra kérte a jelenlevőket, hogy együtt imádkozzák el a Miatyánk imát.

 

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Legyünk irgalmasak, mint az Úr – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában - Fotó: Vatican Media

A Gravissimum Educationis Alapítvány tagjai is részt vettek a Szentatya reggeli szentmiséjén, amelyen arról elmélkedett, hogyan éljük meg hitelesen a nagyböjti időszakot. Ehhez jó iránytű Urunk irgalmassága, amelyet nekünk is követnünk kell.

Ne mondjatok ítéletet senki fölött, ne ítéljetek el senkit és bocsássatok meg: így utánozzuk az Úr irgalmasságát. Ahhoz, hogy ne tévedjünk az életben, Istent kell utánoznunk: az Úr szeme előtt kell haladnunk – emlékeztetett homíliájában Ferenc pápa. Lukács evangéliumának mai szakasza (Lk 6,36-38) arról tanít, hogy azt tegyük az emberekkel, amit szeretnénk, ha velünk is tennének. Ebből kiindulva a Szentatya Isten irgalmasságáról beszélt, aki még a legcsúnyább dolgokat is képes megbocsátani.

Az arsi plébános válasza az özvegyasszonynak
Isten irgalmassága nagyon-nagyon nagy, ezt ne feledjük! Hányan mondják: „Én nagyon ronda dolgokat csináltam. Megvásároltam a helyemet a pokolban, innen nincs visszaút”. De vajon gondol-e Isten irgalmasságára? Idézzük föl annak a szegény özvegyasszonynak a történetét, aki elment az arsi plébánoshoz (Vianney Szent János – a szerk.), miután a férje öngyilkos lett: levetette magát a hídról. Sírva mondta: „Jaj nekem, szegény bűnösnek! Szegény férjem, a pokolban van! Eldobta magától az életet, és az öngyilkosság halálos bűn. A pokolra került!” Erre az arsi plébános így felelt: „Álljon csak meg, asszonyom, mert a híd és a folyó között ott van Isten irgalmassága”. Egész végig, a végsőkig ott van Isten irgalmassága – nyomatékosította a pápa.

Kerüljük a másik fölötti ítélkezést
Ahhoz, hogy az irgalmasság küszöbére lépjünk, Jézus három praktikus tanáccsal lát el minket. Először is ne mondjunk ítéletet. Óvakodjunk ettől a rossz szokástól, főleg most, Nagyböjt idején. Ez a szokás úgy beszüremkedik az életünkbe, hogy észre sem vesszük. Mindig. Már a beszélgetés is így kezdődik: „Láttad, mit csinált?” És ítéletet mondunk a másik fölött. Gondoljuk végig, hányszor mondunk ítéletet egy nap. Na de kérem szépen, olyanok vagyunk, mint a született bírák, mind! Úgy kezdjük a beszélgetést, hogy valakit kommentálunk: „Nézd csak, plasztikáztatta magát, és rondább, mint volt!”.

Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is
A második tanács: ne ítéljünk el senkit. A harmadik pedig, hogy bocsássunk meg, még ha felettébb nehéznek is bizonyul. Cselekedeteink adják a mércét ahhoz, hogy Isten miként bánjon velünk. Tanuljunk meg nagylelkűek lenni, mondjunk le a pletykálkodásról, amiben folytonosan ítélkezünk, ítéletet mondunk mások felett és nehezen bocsátunk meg. Az Úr így tanít minket: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Adjatok nagyvonalúan, ne csukjátok be a zsebeteket. Adjatok nagylelkűen a szegényeknek, a rászorulóknak, és adjatok bőségesen: tanácsot, mosolyt, mindig mosolyogjatok. És adjatok, mindig adjatok! Adjatok, és akkor ti is kaptok, mert az Úr bőkezű lesz veletek. Mi egyet adunk, és ő százszorosan adja vissza, amit adtunk. Ez a magatartás véd meg a másik fölötti ítélet mondásától, az ítélkezéstől, és segít megbocsátani. Fontos az alamizsna, de nemcsak anyagi értelemben, hanem lelkiekben is. Szánjunk időt arra, aki szükségét érzi, látogassunk meg egy beteget, mosolyogjunk – buzdított hétfő reggeli szentmiséjén a pápa.

Gedő Ágnes/Barbara Castelli – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Csak Jézust követve jutunk el az örök életre – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Közzétéve

Szerző:

Úrangyala Színeváltozás vasárnapján - Fotó: ANSA

Nagyböjt második vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Urunk színeváltozásának evangéliumi szakaszához fűzte gondolatait. Arra buzdította a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy ebben a nagyböjti időszakban minden nap kövessék a tanítványok példáját: menjenek fel a Mesterrel a hegyre és szívből jövő imával forduljanak az Úrhoz.

Urunk színeváltozása megmutatja a szenvedés keresztény távlatait, ami nem egyfajta „szadomazochizmus”, hanem szükséges átmeneti szakasz az örök élet felé vezető úton. Vegyük vállunkra keresztünket, annak a bizonyosságnak a tudatában, hogy a nehézségek megoldása a Húsvétban van.

A tanítványok előre megízlelik a Feltámadás dicsőségét
Nagyböjt második vasárnapján a liturgia Urunk színeváltozásának eseményét szemlélteti, amelyben Jézus megengedi Péter, Jakab és János tanítványoknak, hogy már előre megízleljék a Feltámadás dicsőségét: már a földön bepillanthatnak az égbe. Lukács evangelista (vö. 9,28-36), bemutatja Jézus színeváltozását a hegyen, amely a fény helye, a három tanítványnak fenntartott egyedülálló tapasztalat lenyűgöző jelképe. Ők a Mesterrel együtt felmennek a hegyre, látják, hogy imába merül és egy bizonyos ponton „arcának színe elváltozott”. Hozzá voltak szokva, hogy minden nap emberi mivoltának egyszerűségében látták, így elámulnak az új ragyogás láttán, amely Jézus egész személyét körülvette. Jézus mellett megjelenik Mózes és Illés, akik legközelebbi „exodusáról”, vagyis halála és feltámadása Húsvétjáról beszélnek Vele. Ez Húsvét elővételezése. Péter ekkor felkiált: „Mester, jó nekünk itt!”. Szeretné, ha az kegyelmi pillanat soha többé nem érne véget!

Csak Jézust követve jutunk el az örök életre
Urunk színeváltozása Krisztus küldetésének egy pontosan meghatározott pillanatában következik be, vagyis miután bizalmasan elmondta tanítványainak, hogy „sokat kell szenvednie […] megölik, de harmadnapra föltámad”. Jézus tudja, hogy a tanítványok nem fogadják el ezt a valóságot, a kereszt valóságát, halálának a valóságát – ezért fel akarja őket készíteni, hogy viseljék el kínszenvedése és kereszthalála botrányát. Tudják meg, hogy ez az az út, amelyen keresztül a mennyei Atya eljuttatja Fiát a dicsőségre, feltámasztva őt a halottak közül. És ez lesz a tanítványok útja is: senki sem jut el az örök életre másképpen, csak követve Jézust, viselve saját keresztjét a földi életben. Mindnyájunknak megvan a saját keresztje. Az Úr megmutatja nekünk ennek az útnak a végét, amely a Feltámadás. – hangsúlyozta a pápa.

Urunk színeváltozása a szenvedés keresztény távlatát fedi fel
Tehát Krisztus színeváltozása a szenvedés keresztény távlatát mutatja meg. A szenvedés nem szadomazochizmus: egy szükséges, de átmeneti szakasz. Az érkezési pont, amelyre meghívást kaptunk, ragyogó, mint Krisztus arca a színeváltozáskor: Őbenne van az üdvösség, a boldogság, a fény, Isten korlátlan szeretete. Dicsőségét így megmutatva Jézus biztosít minket, hogy a kereszt, a megpróbáltatások, a nehézségek, amelyekkel küzdenünk kell, Húsvétban nyerik el megoldásukat, Húsvéttal küzdjük le őket. Ezért ebben a nagyböjti időszakban mi is menjünk fel a hegyre Jézussal! De hogyan? – tette fel a kérdést a pápa. Az imával. Menjünk fel a hegyre az imával: a csendes, a szívből jövő imával mindig az Urat keresve. Minden nap maradjunk néhány percig összeszedett imában, szegezzük lelki tekintetünket arcára és hagyjuk, hogy világossága áthasson bennünket és kisugározzon életünkre.

A krisztusi ima belülről átalakít
Lukács evangelista hangsúlyozza azt a tényt, hogy Jézus színeváltozása „imádság közben” történt. Mély lelki társalgásba merült az Atyával, amelyben visszhangoztak a Törvény és a Próféták is, – Mózes és Illés – és miközben egész lényével csatlakozott az Atya üdvösségre szóló akaratához, beleértve a keresztet is, Isten dicsősége elárasztotta úgy, hogy az külsőleg is látható volt. Így van ez, fivérek és nővérek: a Krisztusban és a Szentlélekben mondott ima belülről átalakítja a személyt, aki így meg tudja világítani a többieket és a környező világot. Hányszor találkoztunk olyan személyekkel, akik világítanak, akik fényt árasztanak szemükből, akiknek ragyogó a tekintetük! Imádkoznak és az ima ezt teszi velünk: a Szentlélek világosságával tesz fényessé bennünket!

Mária segítségével maradjunk meg Krisztusban
Örömmel folytassuk nagyböjti utunkat. Adjunk helyet az imának és Isten Szavának, amelyet bőségesen felkínál nekünk a liturgia ezekben a napokban. Szűz Mária tanítson meg bennünket arra, hogy Jézusban maradjunk akkor is, amikor nem értjük őt. Mert csak Őbenne maradva látjuk meg dicsőségét.

Vertse Márta – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Népszerű