Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: A szeretet valódi ellentéte a közömbösség

Közzétéve

A közömbösség veszélyéről beszélt - Fotó: Vatican Media

A Szent Márta-ház kápolnájában tartott kedd reggeli szentmise homíliájában Ferenc pápa a napi olvasmányokat kommentálva Jézus irgalmas szeretetéről beszélt, mely a kenyérszaporítás formájában öltött testet, amikor látta az emberek rászorultságát.

Isten tette az első lépést és előbb szeretett minket

„Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől jön” – idézte a Szentatya János apostol első levelét, melyben a szeretett tanítvány elmagyarázza, miként nyilvánult meg Isten szeretete: „elküldte hozzánk egyszülött Fiát, hogy őáltala éljünk” (J Jn 4,8). Ez a szeretet titka – értelmezte Ferenc pápa. Isten előbb szeretett bennünket. Ő tette az első lépést felénk. Egy lépést az emberiség felé, mely nem tud szeretni, aminek szüksége van Isten kedveskedéseire ahhoz, hogy szeretni tudjon Isten tanúságtétele szerint. Az első lépés, amit az Isten felénk tett, az ő Fia. Őt küldte el, hogy megváltson minket, hogy értelmet adjon az életnek, hogy megújítson minket, hogy újjáteremtsen minket.

Tibériás tavánál Jézus megszánja a tömeget

A jánosi olvasmány után Ferenc pápa a kenyér és a hal szaporításának a történetét magyarázta. De miért is tette ezt az Isten? – kérdezte. Könyörületből – válaszolta a pápa. Könyörületet érzett a nagy tömeg iránt, amikor kiszállt a bárkából, mert egyedül voltak, olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj. Isten szíve, Jézus szíve megindul és lát, látja az embereket és nem maradhat közömbös. A szeretet nyugtalan. A szeretet nem tolerálja a közömbösséget. A szeretet könyörületes. Ám a könyörületesség azt jelenti, hogy a szívemet viszem a játékba. Ez az irgalmasság. A saját szívvel játszani a többiek felé: ez a szeretet. A szeretet a szívét viszi a játékba másokért.

Boldoguljanak maguk…

Aztán a pápa elmesélte a jelenetet, ahogy Jézus „sok minden dologra” tanította a népet és a tanítványokat, míg végül ők elunták magukat, „mert Jézus mindig ugyanazokat a dolgokat mondta”. Miközben pedig Jézus szeretettel és könyörületességgel tanít, talán „elkezdenek maguk közt beszélgetni”. Végül az órájukra pillantanak: „Már későre jár…”, bocsásd el őket, hogy a környékbeli mezőkre és falvakba mehessenek, hogy ott valamit vásárolhassanak maguknak. Gyakorlatilag azt mondják, hogy „boldoguljanak ők maguk, vegyenek maguknak kenyeret”. „De mi biztonságban vagyunk”, mert tudták, hogy nekik van kenyerük és meg akarták őrizni azt.

Ez közömbösség!

A tanítványokat nem érdekelték az emberek – mondta Ferenc pápa. Jézust érdekelték, mert ő szerette őket. Ők nem voltak rosszak. Közömbösek voltak. Nem tudták, mit jelent szeretni. Nem tudták, mit jelent a könyörületesség. Nem tudták mit jelent a közömbösség. Bűnt kellett elkövetniük, el kellett árulniuk a Mestert, el kellett hagyniuk a Mestert, hogy megértsék a könyörületesség és az irgalmasság magvát. Mire Jézus metsző válasza: Ti adjatok nekik enni! Vegyétek magatokra a feladatot. Ez a harc Jézus könyörületessége és a közömbösség között, mely megismétlődik a történelem során mindig, állandóan… Sok ember jó, de nem érti mások szükségét, nem képes a könyörületre. Jó emberek, talán mert Jézus szeretete nem lépett a szívükbe vagy nem engedték, hogy belépjen.

Fénykép a hajléktalanról és a tekintetét elkerülő emberekről

Ferenc pápa beszámolt egy fotóról, melyet az Apostoli Alamizsnahivatal falán látott. Ez egy spontán felvétel, amit egy derék olasz fiatal készített és az Alamizsnahivatalnak ajándékozott. A képen egy hajléktalan a földön étteremből kilépő emberekre néz, akik jól öltözöttek, jót ettek és elégedettek, egymást közt vannak. De a felvételen mindegyik elkerüli a hajléktalan pillantását. Ez a közömbösség kultúrája – állapította meg a pápa. Ezt csinálták az apostolok. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környékbeli tanyákra, a sötétbe, éhesen. Boldoguljanak maguk! Az ő problémájuk! Nekünk van itt öt kenyér és két hal!

A szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte, hanem a közömbösség

Isten szeretete áll az első helyen, a könyörületesség és az irgalmasság szeretete. Igaz, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet, de sok emberben nincs tudatos gyűlölet. Isten szeretetének, a könyörületességnek a legközönségesebb ellentéte a közömbösség. Én elégedett vagyok, nekem nem hiányzik semmi. Megvan mindenem, biztosítottam ezt az életet és az örökkévalót is, mert minden vasárnap megyek misére és én egy jó keresztény vagyok. De amikor kimegyek az étteremből, akkor félrenézek. Gondoljunk csak erre, kérte végül a pápa: Isten, aki az első lépést teszi, aki könyörületes, aki irgalmas velünk oly sokszor, és aztán a mi közömbös magatartásunk. Kérjük az Urat, hogy gyógyítsa meg az emberiséget, velünk kezdve, hogy az én szívem gyógyuljon ki ebből a betegségből, a közömbösség kultúrájából – zárta homíliáját Ferenc pápa.

P. Vértesaljai László SJ / Alessandro Di Bussola – Vatikán

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Ferenc pápa

Ferenc pápa katekézise: Az evangélium újdonsága, hogy a Teremtőt Atyánknak hívhatjuk

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa a szokásos szerdai audiencián - Fotó: Rome Reports

Az evangéliumok megőrizték az eredeti arámi szót, amivel Jézus az Istenhez fordult: Abba! Az apostoli tanúságtétel szerint Jézus kérésére, a Lélek erejében mi is a keresztény imádság radikális újdonságával fordulunk a Teremtő Isten felé, nem is egyszerűen Atyának szólítva őt, hanem Jézussal együtt „apának” becézve. Mindehhez egy kisgyermek szíve és feltételen bizalma is szükséges – hangsúlyozta Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során tartott katekézisében.

Ferenc pápa január 16-án szerdán a VI. Pál aulában tartott kihallgatáson folytatta az Úr imádságáról, a Miatyánkról megkezdett katekézis sorozatát. Mostani ötödik alkalommal csak az „Abba, Atya” kezdő szót elemezte. Az Újszövetségben ez az imádság a lényegre akar tapintani és egyetlen szóra összpontosít: Abba, Atya! – kezdte beszédét a pápa. A kihallgatás elején a Rómaiakhoz írt levélből felolvasott szentpáli tanítást idézte: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15), mely a Galtákhoz írt levéllel együtt épp az Abba szó lényegét emeli ki: „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!” (Gal 4,6).

Az Újszövetség megőrizte Jézus sajátos nyelvezetét
Kétszer is visszatér ugyanaz a megszólítás, mely magába sűríti az Újszövetség teljes újdonságát. A keresztény ember, miután megismerte Jézust és meghallgatta tanítását, Istent többé már nem tekinti olyan kényúrnak, akitől félnie kell, hanem a szívében kivirágzik a bizalom iránta. Istennel ezentúl úgy beszélgethet, hogy Atyának hívja őt. Maga a kifejezés olyannyira fontos volt az első keresztények számára, hogy megőrizték azt eredeti formájában: Abba! Ritka eset az Újszövetségben, amikor az eredeti arámi kifejezést nem fordították le görög nyelvre. Azt kell elképzelnünk, hogy ezzel az arámi szóval mintegy regisztrálták, lejegyezték magának Jézusnak a szavát és ezzel is tiszteletben tartották sajátos nyelvhasználatát. A Miatyánk első szavában rögtön megtaláljuk a keresztény imádság gyökeres újdonságát – emelte ki a pápa.

Úgy imádkozzunk, mint egy gyermek az apja, a papája, az apukája karjában
Nem csak egy jelkép használatáról van szó, mint ebben az esetben az Atya alakjáról, melyet az Isten misztériumához kell kapcsolni, hanem úgymond Jézus egész világáról, mely a szívében rejlik. Ha megtesszük ezt az összekapcsolást, akkor teljes igazsággal imádkozhatjuk a „Miatyánkot”. Abbát mondani sokkal többet jelent, mintha az eredeti arámi kifejezést egyszerűen csak Atyával fordítanánk le. Ferenc pápa utalt egy fordítási javaslatra, mely szerint a legjobb lenne az „apa” szóval visszaadni az eredetit, vagy a Miatyánk helyett azt mondanánk, hogy „Miapánk”. Továbbra is mondjuk csak Miatyánk megszólítást – tette hozzá szabadon a pápa –, de a szívünkkel „apánknak” nevezhetjük. Éppen úgy, ahogy egy kisgyermek nem „atyának” szólítja az apját, hanem „apának”. Ezek a kifejezések egyféle érzést és annak melegét idézik fel, ami visszavisz bennünket a gyermekkorunkba, amikor az apa karja teljesen átkarolta a gyermekét, végtelen gyengédséggel iránta. Éppen ezért kell nekünk egy gyermek szíve. Nem egy öntelt szív, mert azzal nem lehet jól imádkozni. Hanem úgy, mint egy gyermek az apja karjában.

Isten egyedül csak a szeretetet ismeri
De bizonyára az evangéliumok jobban bevezetnek minket a szó értelmébe – folytatta a pápa a katekézisét. A „Miatyánk” érthetőbb és színesebb lesz, ha például elolvassuk a tékozló fiú történetét a Lukács evangélium 15. fejezetében. Elképzelhetjük a tékozló fiú imádságát, miután megtapasztalta atyja ölelő karjainak a szeretetét! Mert az atyja nem emlékezik a fia sértő szavaira, hanem csak azt az egyet érteti meg vele, hogy nagyon hiányzott neki. Ekkor értjük meg a Miatyánk imádság szavait és megkérdezzük: Hogyan lehetséges az, Istenem, hogy te csak a szeretetet ismered? Te nem ismered a gyűlöletet? – kérdezzük, mire ő azt válaszolja: Én csak egyedül a szeretetet ismerem.

Isten nem csak egy atya, hanem egy anya
A példabeszédbeli atya lelkülete nagyon emlékeztet bennünket egy anya lelkületére. Hiszen az anyák azok, akik megbocsátanak a fiaiknak, akik betakarják őket. Empátiájukkal nem szakítják félbe őket, továbbra is szeretettel vannak irántuk. Elegendő felidézni ezt a szót, Abba, Atya , hogy kifejlődjön a keresztény imádság. Szent Pál követi ezt az utat az Abba név említésével, mert ez a Jézus által követett út. Ebben a megszólításban olyan erő van, mely magával ragadja az ima többi részét. Isten keres téged, ha te nem is keresed őt. Szeret akkor is, ha te elfejtetted őt. Isten nem csak egy atya, hanem egy anya is, aki meg nem szűnően szereti teremtényeit. Másfelől pedig folyamatban van egyfajta „várandóság ”, mely mindörökké tart, tovább mint kilenc hónap.

A Miatyánkot imádkozni azt jelenti, hogy egy gyermek bizalmával mondjuk az Apa szót
Katekézise záró részében Ferenc pápa összefoglalta a tanítását: a Miatyánkot imádkozni azt jelenti, hogy egy gyermek bizalmával mondjuk az Apa szót. Ez a szó különösen akkor segít, amikor tékozló fiúként távol járunk az atyai háztól és a bűntudat megterhel bennünket. Ezekben a pillanatokban erőt tudunk meríteni ebből a szóból: Abba, Atyánk!

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa előszót írt „A barátság Bibliája” – című könyvhöz: zsidók és keresztények egymás testvérei

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa látogatása a római zsinagógában (2016.01.17.) - Fotó: Vatican Media

„A barátság Bibliája” – című könyvhöz írt előszavában Ferenc pápa aláhúzza: 19 évszázadnyi keresztény zsidóellenesség után bár kevésnek tűnik a pár évtizedes párbeszéd, mégis az utóbbi időben sok minden változott és változóban van. A párbeszéd legjobb módja az, ha együtt valósítunk meg terveket.

Egy az Isten és közös a lelki örökség
„Mind zsidóként, mind keresztényként kétségtelen, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretet magában foglalja az összes parancsolatot. Zsidók és keresztények érezzék egymás testvéreinek magukat, akiket ugyanaz az Isten és egy gazdag, közös lelki örökség egyesít, amelyen alapulhat és tovább építhető a jövő”. Ferenc pápa így ír előszavában „A barátság Bibliája. Részletek a Tórából/Pentateuchusból zsidó és keresztény kommentárokkal” – című könyvhöz, amely január 18-án jelenik meg a San Paolo kiadónál. Az előszót az Osservatore Romano – című vatikáni napilap közölte szerdai számában. A pápa aláhúzza, hogy a párbeszéd legjobb módja nem az, ha csak beszélünk és vitatkozunk, hanem ha együtt alkotunk és valósítunk meg terveket.

Helyrehozni a meg nem értés okozta károkat
Ferenc pápa tisztában van vele, hogy 19 évszázadnyi keresztény zsidóellenességhez képest az azt követő néhány évtizedes párbeszéd igen kevés. Ugyanakkor nagyon sok minden megváltozott és még most is változóban van. Intenzívebben kell dolgozni azon, hogy bocsánatot kérjünk és helyrehozzuk a meg nem értés okozta károkat. A zsidóságot és kereszténységet meghatározó értékeket, hagyományokat és nagy eszméket az emberiség szolgálatába kell állítani. Emellett soha nem szabad elfeledkeznünk a barátság szentségéről és hitelességéről. A Biblia megérteti velünk, hogy nem szabad megsértenünk ezeket az értékeket, hiszen ez az építő párbeszéd előfeltétele. Ferenc pápa leszögezi: életbevágó a keresztények önismeretéhez az, hogy fölfedezzék és előmozdítsák a zsidó hagyomány ismeretét. A Tóra tanulmányozása is ehhez a fontos elkötelezettséghez tartozik.

Gedő Ágnes/Amedeo Lomonaco – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa levele az emberi élet védelmében: Új humanizmus erejével

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa és Vincenzo Paglia érsek - Fotó: Vatican Media

Január 15-én kedden mutatták be a Szentszék sajtótermében Ferenc pápa levelét, melyet a Pápai Életvédő Akadémiának küldött, alapítása 25. évfordulója alkalmából. A Vincenzo Paglia érseknek, az Akadémia elnökének címzett nyolcoldalas levélben a Szentatya síkraszáll a család alapvető értéke mellet és elutasítja a félreértelmezéseket. Napjainkban megsértik az emberi élet alapvető tiszteletét, gyakran brutális módon. Az abortusz és az eutanázia felszámolása nagyon súlyos bajok, melyek a halál ellenkultúrájában gyökereznek.

„Új egyetemes etika” távlatában kell gondolkodni, mely figyelembe veszi a teremtés és az emberi élet alapvető témáit. A humanizmust nem szabad összekeverni a hatalom akarásának bármiféle ideológiájával, hanem a „humanizmust testvérivé és szolidárissá” kell tenni, hogy elkötelezze magát az emberi élet védelmében. Ferenc pápa megfontolásainak címadó gondolata a „humana communitas”, az emberi közösség, melynek jegyében növekedni kell mindannak a tudatosításában, mely a Teremtésből és az Isteni szeretetéből az emberre háruló kötelezettség. Napjainkban az egyháznak új lendületet kell adnia az élet humanizmusának, mely Istennek az emberi teremtmény iránti szenvedélyes szeretetéből fakad. Meg kell érteni ezt az életet, elő kell mozdítani és védelmezni kell azt, mert Isten feltétel nélküli szeretetéből származik. Az evangélium szépségét és vonzerejét nem szabad leszűkíteni gazdasági és politikai igények kritériumaira, sem pedig olyan tanbeli vagy erkölcsi szempontokra, melyek ideológiai döntésekből fakadnak.

Történelmi gyökerek
Huszonöt évvel ezelőtt született meg a Pápai Életvédő Akadémia Szent II. János Pál pápa döntésére, melyet valójában előkészített és megalapozott Isten Szolgája, Jérôme Lejeune francia tudós lelkesedése és javaslata. Ő előre megérezte, hogy a bioetika területén küszöbön állnak olyan változások, melyeket az egyháznak is alapos figyelemmel kellene kísérnie. A Pápai Akadémia ennek megfelelően az ismeretszerzés és a tanulmányozás terén kötelezte el magát, hogy nyilvánvaló tegye: a tudomány és a technika az emberi személy és alapvető jogainak a szolgálatában hozzájárul az ember átfogó fejlődéséhez és az üdvösség isteni tervének a megvalósításához – emlékeztet Ferenc pápa levele a kezdetekre, idézve a „Vitae mysterium”, az „Élet titka” pápai alapító motu propriot.

A közömbösség ellen-kultúrájával szemben
Az akadémia eredeti alapokmányát 2016-ban dolgozták át, hogy új lendülettel fogjon neki a mind aktuálisabb és a mind égetőbb kérdéseknek a jelenlegi konkrét összefüggések közepette, melyeket főként a tudományos-technikai újítások és a globalizáció jellemez. Ferenc pápa levelében a közömbösség ellen-kultúrájának veszélyeire figyelmeztet. Jelenleg növekszik a távolság a saját jólét megszállott erejű biztosítása és az emberiség közös boldogulása között. Ezzel együtt erősödik a feszültség és az egyén és az emberi közösség között.

A haladás ellentmondásossága
A pápa levele utal arra az ellentmondásosságra, mely az egész világ ellátására képes és rendelkezésre álló gazdasági és technológia erőforrások valamint a felhasználás és alkalmazás módja között fennáll. Az emberi humanizmus soha nem lehet azonos a hatalom akarásának az ideológiájával. A keresztény emberek feladata a népek szenvedéseinek a meghallgatása. A különféle torz ideológiákkal szemben az emberi élet abszolút értékű, melynek megértéséhez Isten emberszeretetéből kell kiindulni.

Testvéri és szolidáris emberiességet
Ferenc pápa levelében az emberek és népek közötti testvéri és szolidáris emberiességet sürgeti. Ennek alapja, hogy az emberi lélek nem áthatolhatatlan a hit és testvéri cselekedetek számára. Az emberi család valójában az Atyaisten életképességének a jele. Az egyház útjai végeredményben az emberhez vezetnek – ahogy azt Szent II. János Pál pápa tanította. Ebből ered az egyház feladata, hogy védelmezze az életet és soha ne mondjon le a betegekről, hanem ápolja és gondozza őket.

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű