Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Aki szereti Istent, az szereti felebarátját is

Közzétéve

Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában - Fotó: Vatican Media

Ha nem szereted testvéredet, akkor nem szeretheted Istent. Erre emlékeztetett Ferenc pápa a reggeli szentmisén. A hit adja meg az erőt, hogy mindenkiért imádkozzunk, barátainkért éppúgy, mint ellenségeinkért. A hit segít, hogy ne tápláljunk magunkban féltékenységet és irigységet, hogy ne beszéljünk ki másokat a hátuk mögött. Ha így szeretünk, legyőzzük a világ szellemét, mely hazug és megosztó.

Szeressük embertársainkat
A mai szentlecke Szent János apostol első leveléből arra int, hogy szeressük embertársainkat. „Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket! Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Ezt a parancsot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is. Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az az Isten szülötte; aki pedig a szülőt szereti, szereti a szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük az Istent, és eleget teszünk parancsainak. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1Jn 4,19-5,4)

A világ szelleme hazug és megosztó
Ferenc pápa homíliájában a szentleckéből indult ki, melyben János a világ szelleméről beszél. Amikor azt mondja, hogy aki Istentől született, legyőzi a világot, akkor a mindennapok harcára gondol, amelyet a világ szellemével vívunk. Ez ugyanis hazug, a látszatra épül tartalom nélkül, míg Isten Lelke igaz. A világ szelleme a hiúságé, az erőtlen dolgoké, amelyeknek nincs alapjuk, ezért romba dőlnek. Olyanok, mint a farsangi csörögefánk – amit egy olasz dialektusban (bugie ligur dialektusban – a szerk.) hazugságnak hívnak. Nem tömörek, tele vannak levegővel éppúgy, mint a világias gondolkodás. Felfújt és megtéveszt, mert a hazugság atyjának gyermeke – magyarázta a pápa.

A valóságost szeresd, amit látsz
János apostol megmutatja nekünk Isten Lelkének konkrét útját, ami nem fantázia szüleménye: ott a szó és a tett megegyezik. Ha megvan benned Isten Lelke, akkor jó dolgokat fogsz cselekedni. És itt az apostol egy hétköznapi dolgot mond: aki nem szereti testvérét, akit lát, az nem szeretheti Istent, akit nem lát. Ha te nem vagy képes szeretni egy olyan dolgot, amit látsz, akkor hogyan fogsz szeretni egy olyat, amit nem látsz? Az fantázia – emelte ki a pápa, majd arra buzdított, hogy szeressük azt, amit látunk, meg tudunk érinteni, ami valóságos. Ne pedig a fantáziadolgokat, amiket nem látunk.

A világias gondolkodás megosztja a családokat, a közösségeket és a társadalmat
Ha nem vagy képes szeretni Istent a konkrét dolgokban, akkor nem igaz, hogy szereted Istent. A világias gondolkodás megosztást szül. Amikor beszüremkedik a családba, a közösségbe, a társadalomba, mindig megosztást teremt. A széthúzás nő, megjelenik a gyűlölet és a háború. János tovább megy: Aki azt mondja:„Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Vagyis a világias szellem gyermeke, ami tömény hazugság, puszta látszat. Jót tesz nekünk, ha elgondolkodunk rajta: mi szeretjük-e Istent? Aztán menjünk a „próbakőhöz” és lássuk, hogyan szeretjük a testvérünket, akkor látjuk, hogyan szeretünk valójában.

Aki szeret, az imádkozik felebarátaiért
Ferenc pápa három ismertetőjegyet sorolt föl arra vonatkozóan, ha valaki nem szereti testvérét. Sokféleképpen lehet mosolyogni. A cirkuszi bohócok is mosolyognak, mégis belül sírnak sokszor. Először is imádkozzunk felebarátunkért, azokért is, akiket ellenszenvesnek tartunk és tudjuk, hogy nem szeretnek minket. Azért is, aki gyűlöl minket, aki az ellenségünk – ahogy Jézus mondta. Ha nem imádkozom, az annak a jele, hogy nem szeretek. Az első jel, a kérdés, amit tegyünk föl magunknak: imádkozom az emberekért? Mindegyikért, konkrétan, a rokonszenves és számomra ellenszenves személyekért, a barátaimért és az ellenségeimért. Ez az első.

Ne hagyjuk elhatalmasodni a negatív érzéseket
A második jel: amikor fölfedezem magamban a féltékenység, az irigység érzését és kedvem támad rosszat kívánni a másiknak… az annak a jele, hogy nem szeretek. És itt meg kell állnom. Nem szabad hagyni, hogy növekedjenek ezek az érzések: veszélyesek. Ne hagyjuk elhatalmasodni őket! – figyelmeztetett a pápa.

A pletykálkodás azt jelzi, hogy nem szeretünk
Végül pedig a harmadik jel a mindennapokban arra, hogy nem szeretjük felebarátunkat, tehát nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent: a pletykálkodás. Véssük bele agyunkba és szívünkbe világosan: ha pletykálkodom, nem szeretem Istent, mert a pletykával tönkreteszem a másikat. A pletyka olyan, mint a mézes cukorka, finom, eteti magát, aztán a sok cukorkától gyomorrontást kapunk. Mert finom, „édes” pletykálkodni, jó dolognak tűnik, csak éppen rombol. Ez pedig azt jelzi, hogy nem szeretünk. Ha valaki abbahagyja egyszer s mindenkorra a pletykálkodást, az Ferenc pápa szerint nagyon közel van Istenhez, mert ezzel védi felebarátját, megőrzi felebarátjában Istent.

A hit segít a világias gondolkodást leküzdeni
A világ szellemét a hit lelkületével tudjuk legyőzni. Azzal, ha hiszünk benne, hogy Istent látjuk fivérünkben, nővérünkben. Hitünk legyőzi a világot. Csak nagy hittel lehet ezen az úton járni, nem a józan ész emberi gondolataival, nem, arra nincs szükség. Segít, de nem erre van szükség ebben a küzdelemben. Csak a hit adja meg az erőt ahhoz, hogy ne pletykálkodjunk, hogy imádkozzunk mindenkiért, ellenségeinkért is, és ne hagyjuk elhatalmasodni a féltékenységet és az irigységet. Az Úr Szent János apostol első levelének ezzel a szakaszával azt kéri tőlünk, hogy legyünk konkrétak a szeretetben. Szeresd Istent: de ha nem szereted testvéredet, nem szeretheted Istent. És ha azt mondod, hogy szereted testvéredet, de valójában nem szereted, gyűlölöd őt, akkor hazug vagy.

Gedő Ágnes / Debora Donnini – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Legyen meg az Isten akarata, mindannyiunk üdvössége

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa az audiencián - Fotó: Lucía Ballester/CNA

A Miatyánk imádságról tartott katekézis-sorozata tízedik alkalmával Ferenc pápa az Isten felé forduló kérések közül a harmadikkal foglalkozott: Legyen meg a te akaratod! A Szent Péter téren az általános kihallgatásra összegyűlt hívek a Miatyánk kérésének a megértéséhez egy szentpáli gondolatot hallottak a Timóteushoz írt első levélből: „Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).

A Miatyánk harmadik kérését az első kettővel együtt kell értelmezni, mert egyetlen egységet alkotnak. Az ember evilági elfoglaltságait megelőzően az Isten fáradhatatlanul törődik az emberrel és a világgal. Az egész evangélium erről tanúskodik. Ferenc pápa példaként említette a bűnös Zakeus esetét, aki felmászott egy fára, csak hogy meglássa Jézust. Ő pedig, amikor meglátja, így szólt hozzá: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Ma üdvösség köszöntött erre a házra. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19, 5.10). Íme, ez az Isten akarata, amiért imádkozunk! – folytatta a pápa. Hogy mi is az Isten akarata? Keresni és megmenteni azt, ami elveszett. Az imádságban azt kérjük tőle, hogy az egyetemes üdvözítő akarata valósuljon meg minden emberben és az egész világ számára. Hiszen ő állandóan keres bennünket, méghozzá személyesen. Milyen nagy az Isten! Mekkora szeretet áll mögötte!

Isten nem titokzatoskodik, mindig egyenes
Ferenc pápa következő gondolatában Isten üdvözítő tervének egyenességéről beszélt. Ő nem rejtőzik titokzatosság mögé, valamiféle megfejthetetlen módon. Nem, ő egyenes! Ha nem értjük meg ezt, akkor fennáll a veszélye annak, hogy nem értjük a Miatyánk harmadik kérését. A Biblia ugyanis tele van olyan kifejezésekkel, melyek Isten pozitív akaratát mondják el a világra vonatkozóan, ahogy a Katolikus Egyház katekizmusa egész sor szentírási idézettel szolgál, mint a szentpáli mondat: „Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére”. A pápa határozottan leszögezte, hogy ez kétség kívül az Isten akarata, vagyis minden ember üdvössége. Ezért ő mindannyiunk szíve ajtaján kopogtat, hogy magához vonzzon bennünket az üdvösség útján.

A Miatyánk az Atyjukban bízó gyermekek imája
Amikor imádkozunk, akkor azt ne szolgai módon tegyük, lehorgasztott fejjel. Ő szabadnak akar bennünket. Szeretete akar bennünket szabaddá tenni. A Miatyánk imádság az ő gyermekeinek az imádsága, nem rabszolgáké, hanem olyan gyermekeké, akik ismerik az atyjukat. Jaj nekünk azonban, ha megvonjuk a vállunkat, mert a sorsunkat olyannak tartjuk, amin mi úgysem változtathatunk – intett a pápa. Ellenkezőleg, Isten iránti izzó bizalom imádsága a Miatyánk, aki a javunkat, életünket, üdvösségünket akarja. A Miatyánk egy bátor, harcos imádság, mert a világban egy sereg olyan dolog van, ami nem az ő szándéka szerint való, ezeket mindnyájan jól ismerjük. Izajás próféta szavára utalt a pápa, aki a világban uralkodó háborúkkal szemben mégis ekévé akarta kovácsolni a kardokat és a lándzsákat pedig szőlőmetsző késekké. Isten békét akar.

Isten meg tudja változtatni a bűnös valóságot
A Miatyánk imádság meggyújtja bennünk Jézus szeretete tüzét az Atyja akarata iránt, mely képes arra, hogy átalakítsa ezt a világot. A keresztény ember nem hisz az elkerülhetetlen végzetben. Nincs a keresztény ember hitében véletlenen múló mozzanat – szögezte le a pápa. Ellenben ott áll az üdvösség, melynek minden ember életében meg kell nyilvánulnia. Ha imádkozunk, ez azért van, mert hiszünk abban, hogy az Isten meg tudja változtatni a valóságot úgy, hogy legyőzi benne a rosszat. Nyugodtan ráhagyatkozhatunk ebben, még a legnehezebb próbatétel idején is.

Isten akaratára hagyatkozás a próbatétel idején is
Ferenc pápa ekkor felidézte Jézus valóban legnagyobb próbatételét, melyet a Getszemáni kertben élt át, amikor hangos szóval így imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”. Miközben a világ gonoszsága szorongatja, ő az atyai akarat szeretet-tengerére hagyatkozik. Ugyanezt teszik a vértanúk is, akik nem a halált keresik, hanem a halálon túl a feltámadást, az örök életet. Isten soha nem hagy el bennünket, mindig velünk marad. Ferenc pápa ennek jegyében a katekézis végén arra kérte a jelenlevőket, hogy együtt imádkozzák el a Miatyánk imát.

 

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Legyünk irgalmasak, mint az Úr – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában - Fotó: Vatican Media

A Gravissimum Educationis Alapítvány tagjai is részt vettek a Szentatya reggeli szentmiséjén, amelyen arról elmélkedett, hogyan éljük meg hitelesen a nagyböjti időszakot. Ehhez jó iránytű Urunk irgalmassága, amelyet nekünk is követnünk kell.

Ne mondjatok ítéletet senki fölött, ne ítéljetek el senkit és bocsássatok meg: így utánozzuk az Úr irgalmasságát. Ahhoz, hogy ne tévedjünk az életben, Istent kell utánoznunk: az Úr szeme előtt kell haladnunk – emlékeztetett homíliájában Ferenc pápa. Lukács evangéliumának mai szakasza (Lk 6,36-38) arról tanít, hogy azt tegyük az emberekkel, amit szeretnénk, ha velünk is tennének. Ebből kiindulva a Szentatya Isten irgalmasságáról beszélt, aki még a legcsúnyább dolgokat is képes megbocsátani.

Az arsi plébános válasza az özvegyasszonynak
Isten irgalmassága nagyon-nagyon nagy, ezt ne feledjük! Hányan mondják: „Én nagyon ronda dolgokat csináltam. Megvásároltam a helyemet a pokolban, innen nincs visszaút”. De vajon gondol-e Isten irgalmasságára? Idézzük föl annak a szegény özvegyasszonynak a történetét, aki elment az arsi plébánoshoz (Vianney Szent János – a szerk.), miután a férje öngyilkos lett: levetette magát a hídról. Sírva mondta: „Jaj nekem, szegény bűnösnek! Szegény férjem, a pokolban van! Eldobta magától az életet, és az öngyilkosság halálos bűn. A pokolra került!” Erre az arsi plébános így felelt: „Álljon csak meg, asszonyom, mert a híd és a folyó között ott van Isten irgalmassága”. Egész végig, a végsőkig ott van Isten irgalmassága – nyomatékosította a pápa.

Kerüljük a másik fölötti ítélkezést
Ahhoz, hogy az irgalmasság küszöbére lépjünk, Jézus három praktikus tanáccsal lát el minket. Először is ne mondjunk ítéletet. Óvakodjunk ettől a rossz szokástól, főleg most, Nagyböjt idején. Ez a szokás úgy beszüremkedik az életünkbe, hogy észre sem vesszük. Mindig. Már a beszélgetés is így kezdődik: „Láttad, mit csinált?” És ítéletet mondunk a másik fölött. Gondoljuk végig, hányszor mondunk ítéletet egy nap. Na de kérem szépen, olyanok vagyunk, mint a született bírák, mind! Úgy kezdjük a beszélgetést, hogy valakit kommentálunk: „Nézd csak, plasztikáztatta magát, és rondább, mint volt!”.

Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is
A második tanács: ne ítéljünk el senkit. A harmadik pedig, hogy bocsássunk meg, még ha felettébb nehéznek is bizonyul. Cselekedeteink adják a mércét ahhoz, hogy Isten miként bánjon velünk. Tanuljunk meg nagylelkűek lenni, mondjunk le a pletykálkodásról, amiben folytonosan ítélkezünk, ítéletet mondunk mások felett és nehezen bocsátunk meg. Az Úr így tanít minket: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Adjatok nagyvonalúan, ne csukjátok be a zsebeteket. Adjatok nagylelkűen a szegényeknek, a rászorulóknak, és adjatok bőségesen: tanácsot, mosolyt, mindig mosolyogjatok. És adjatok, mindig adjatok! Adjatok, és akkor ti is kaptok, mert az Úr bőkezű lesz veletek. Mi egyet adunk, és ő százszorosan adja vissza, amit adtunk. Ez a magatartás véd meg a másik fölötti ítélet mondásától, az ítélkezéstől, és segít megbocsátani. Fontos az alamizsna, de nemcsak anyagi értelemben, hanem lelkiekben is. Szánjunk időt arra, aki szükségét érzi, látogassunk meg egy beteget, mosolyogjunk – buzdított hétfő reggeli szentmiséjén a pápa.

Gedő Ágnes/Barbara Castelli – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Csak Jézust követve jutunk el az örök életre – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Közzétéve

Szerző:

Úrangyala Színeváltozás vasárnapján - Fotó: ANSA

Nagyböjt második vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Urunk színeváltozásának evangéliumi szakaszához fűzte gondolatait. Arra buzdította a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy ebben a nagyböjti időszakban minden nap kövessék a tanítványok példáját: menjenek fel a Mesterrel a hegyre és szívből jövő imával forduljanak az Úrhoz.

Urunk színeváltozása megmutatja a szenvedés keresztény távlatait, ami nem egyfajta „szadomazochizmus”, hanem szükséges átmeneti szakasz az örök élet felé vezető úton. Vegyük vállunkra keresztünket, annak a bizonyosságnak a tudatában, hogy a nehézségek megoldása a Húsvétban van.

A tanítványok előre megízlelik a Feltámadás dicsőségét
Nagyböjt második vasárnapján a liturgia Urunk színeváltozásának eseményét szemlélteti, amelyben Jézus megengedi Péter, Jakab és János tanítványoknak, hogy már előre megízleljék a Feltámadás dicsőségét: már a földön bepillanthatnak az égbe. Lukács evangelista (vö. 9,28-36), bemutatja Jézus színeváltozását a hegyen, amely a fény helye, a három tanítványnak fenntartott egyedülálló tapasztalat lenyűgöző jelképe. Ők a Mesterrel együtt felmennek a hegyre, látják, hogy imába merül és egy bizonyos ponton „arcának színe elváltozott”. Hozzá voltak szokva, hogy minden nap emberi mivoltának egyszerűségében látták, így elámulnak az új ragyogás láttán, amely Jézus egész személyét körülvette. Jézus mellett megjelenik Mózes és Illés, akik legközelebbi „exodusáról”, vagyis halála és feltámadása Húsvétjáról beszélnek Vele. Ez Húsvét elővételezése. Péter ekkor felkiált: „Mester, jó nekünk itt!”. Szeretné, ha az kegyelmi pillanat soha többé nem érne véget!

Csak Jézust követve jutunk el az örök életre
Urunk színeváltozása Krisztus küldetésének egy pontosan meghatározott pillanatában következik be, vagyis miután bizalmasan elmondta tanítványainak, hogy „sokat kell szenvednie […] megölik, de harmadnapra föltámad”. Jézus tudja, hogy a tanítványok nem fogadják el ezt a valóságot, a kereszt valóságát, halálának a valóságát – ezért fel akarja őket készíteni, hogy viseljék el kínszenvedése és kereszthalála botrányát. Tudják meg, hogy ez az az út, amelyen keresztül a mennyei Atya eljuttatja Fiát a dicsőségre, feltámasztva őt a halottak közül. És ez lesz a tanítványok útja is: senki sem jut el az örök életre másképpen, csak követve Jézust, viselve saját keresztjét a földi életben. Mindnyájunknak megvan a saját keresztje. Az Úr megmutatja nekünk ennek az útnak a végét, amely a Feltámadás. – hangsúlyozta a pápa.

Urunk színeváltozása a szenvedés keresztény távlatát fedi fel
Tehát Krisztus színeváltozása a szenvedés keresztény távlatát mutatja meg. A szenvedés nem szadomazochizmus: egy szükséges, de átmeneti szakasz. Az érkezési pont, amelyre meghívást kaptunk, ragyogó, mint Krisztus arca a színeváltozáskor: Őbenne van az üdvösség, a boldogság, a fény, Isten korlátlan szeretete. Dicsőségét így megmutatva Jézus biztosít minket, hogy a kereszt, a megpróbáltatások, a nehézségek, amelyekkel küzdenünk kell, Húsvétban nyerik el megoldásukat, Húsvéttal küzdjük le őket. Ezért ebben a nagyböjti időszakban mi is menjünk fel a hegyre Jézussal! De hogyan? – tette fel a kérdést a pápa. Az imával. Menjünk fel a hegyre az imával: a csendes, a szívből jövő imával mindig az Urat keresve. Minden nap maradjunk néhány percig összeszedett imában, szegezzük lelki tekintetünket arcára és hagyjuk, hogy világossága áthasson bennünket és kisugározzon életünkre.

A krisztusi ima belülről átalakít
Lukács evangelista hangsúlyozza azt a tényt, hogy Jézus színeváltozása „imádság közben” történt. Mély lelki társalgásba merült az Atyával, amelyben visszhangoztak a Törvény és a Próféták is, – Mózes és Illés – és miközben egész lényével csatlakozott az Atya üdvösségre szóló akaratához, beleértve a keresztet is, Isten dicsősége elárasztotta úgy, hogy az külsőleg is látható volt. Így van ez, fivérek és nővérek: a Krisztusban és a Szentlélekben mondott ima belülről átalakítja a személyt, aki így meg tudja világítani a többieket és a környező világot. Hányszor találkoztunk olyan személyekkel, akik világítanak, akik fényt árasztanak szemükből, akiknek ragyogó a tekintetük! Imádkoznak és az ima ezt teszi velünk: a Szentlélek világosságával tesz fényessé bennünket!

Mária segítségével maradjunk meg Krisztusban
Örömmel folytassuk nagyböjti utunkat. Adjunk helyet az imának és Isten Szavának, amelyet bőségesen felkínál nekünk a liturgia ezekben a napokban. Szűz Mária tanítson meg bennünket arra, hogy Jézusban maradjunk akkor is, amikor nem értjük őt. Mert csak Őbenne maradva látjuk meg dicsőségét.

Vertse Márta – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Népszerű