Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Aki szereti Istent, az szereti felebarátját is

Közzétéve

Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában - Fotó: Vatican Media

Ha nem szereted testvéredet, akkor nem szeretheted Istent. Erre emlékeztetett Ferenc pápa a reggeli szentmisén. A hit adja meg az erőt, hogy mindenkiért imádkozzunk, barátainkért éppúgy, mint ellenségeinkért. A hit segít, hogy ne tápláljunk magunkban féltékenységet és irigységet, hogy ne beszéljünk ki másokat a hátuk mögött. Ha így szeretünk, legyőzzük a világ szellemét, mely hazug és megosztó.

Szeressük embertársainkat
A mai szentlecke Szent János apostol első leveléből arra int, hogy szeressük embertársainkat. „Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket! Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Ezt a parancsot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is. Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az az Isten szülötte; aki pedig a szülőt szereti, szereti a szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük az Istent, és eleget teszünk parancsainak. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1Jn 4,19-5,4)

A világ szelleme hazug és megosztó
Ferenc pápa homíliájában a szentleckéből indult ki, melyben János a világ szelleméről beszél. Amikor azt mondja, hogy aki Istentől született, legyőzi a világot, akkor a mindennapok harcára gondol, amelyet a világ szellemével vívunk. Ez ugyanis hazug, a látszatra épül tartalom nélkül, míg Isten Lelke igaz. A világ szelleme a hiúságé, az erőtlen dolgoké, amelyeknek nincs alapjuk, ezért romba dőlnek. Olyanok, mint a farsangi csörögefánk – amit egy olasz dialektusban (bugie ligur dialektusban – a szerk.) hazugságnak hívnak. Nem tömörek, tele vannak levegővel éppúgy, mint a világias gondolkodás. Felfújt és megtéveszt, mert a hazugság atyjának gyermeke – magyarázta a pápa.

A valóságost szeresd, amit látsz
János apostol megmutatja nekünk Isten Lelkének konkrét útját, ami nem fantázia szüleménye: ott a szó és a tett megegyezik. Ha megvan benned Isten Lelke, akkor jó dolgokat fogsz cselekedni. És itt az apostol egy hétköznapi dolgot mond: aki nem szereti testvérét, akit lát, az nem szeretheti Istent, akit nem lát. Ha te nem vagy képes szeretni egy olyan dolgot, amit látsz, akkor hogyan fogsz szeretni egy olyat, amit nem látsz? Az fantázia – emelte ki a pápa, majd arra buzdított, hogy szeressük azt, amit látunk, meg tudunk érinteni, ami valóságos. Ne pedig a fantáziadolgokat, amiket nem látunk.

A világias gondolkodás megosztja a családokat, a közösségeket és a társadalmat
Ha nem vagy képes szeretni Istent a konkrét dolgokban, akkor nem igaz, hogy szereted Istent. A világias gondolkodás megosztást szül. Amikor beszüremkedik a családba, a közösségbe, a társadalomba, mindig megosztást teremt. A széthúzás nő, megjelenik a gyűlölet és a háború. János tovább megy: Aki azt mondja:„Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Vagyis a világias szellem gyermeke, ami tömény hazugság, puszta látszat. Jót tesz nekünk, ha elgondolkodunk rajta: mi szeretjük-e Istent? Aztán menjünk a „próbakőhöz” és lássuk, hogyan szeretjük a testvérünket, akkor látjuk, hogyan szeretünk valójában.

Aki szeret, az imádkozik felebarátaiért
Ferenc pápa három ismertetőjegyet sorolt föl arra vonatkozóan, ha valaki nem szereti testvérét. Sokféleképpen lehet mosolyogni. A cirkuszi bohócok is mosolyognak, mégis belül sírnak sokszor. Először is imádkozzunk felebarátunkért, azokért is, akiket ellenszenvesnek tartunk és tudjuk, hogy nem szeretnek minket. Azért is, aki gyűlöl minket, aki az ellenségünk – ahogy Jézus mondta. Ha nem imádkozom, az annak a jele, hogy nem szeretek. Az első jel, a kérdés, amit tegyünk föl magunknak: imádkozom az emberekért? Mindegyikért, konkrétan, a rokonszenves és számomra ellenszenves személyekért, a barátaimért és az ellenségeimért. Ez az első.

Ne hagyjuk elhatalmasodni a negatív érzéseket
A második jel: amikor fölfedezem magamban a féltékenység, az irigység érzését és kedvem támad rosszat kívánni a másiknak… az annak a jele, hogy nem szeretek. És itt meg kell állnom. Nem szabad hagyni, hogy növekedjenek ezek az érzések: veszélyesek. Ne hagyjuk elhatalmasodni őket! – figyelmeztetett a pápa.

A pletykálkodás azt jelzi, hogy nem szeretünk
Végül pedig a harmadik jel a mindennapokban arra, hogy nem szeretjük felebarátunkat, tehát nem mondhatjuk, hogy szeretjük Istent: a pletykálkodás. Véssük bele agyunkba és szívünkbe világosan: ha pletykálkodom, nem szeretem Istent, mert a pletykával tönkreteszem a másikat. A pletyka olyan, mint a mézes cukorka, finom, eteti magát, aztán a sok cukorkától gyomorrontást kapunk. Mert finom, „édes” pletykálkodni, jó dolognak tűnik, csak éppen rombol. Ez pedig azt jelzi, hogy nem szeretünk. Ha valaki abbahagyja egyszer s mindenkorra a pletykálkodást, az Ferenc pápa szerint nagyon közel van Istenhez, mert ezzel védi felebarátját, megőrzi felebarátjában Istent.

A hit segít a világias gondolkodást leküzdeni
A világ szellemét a hit lelkületével tudjuk legyőzni. Azzal, ha hiszünk benne, hogy Istent látjuk fivérünkben, nővérünkben. Hitünk legyőzi a világot. Csak nagy hittel lehet ezen az úton járni, nem a józan ész emberi gondolataival, nem, arra nincs szükség. Segít, de nem erre van szükség ebben a küzdelemben. Csak a hit adja meg az erőt ahhoz, hogy ne pletykálkodjunk, hogy imádkozzunk mindenkiért, ellenségeinkért is, és ne hagyjuk elhatalmasodni a féltékenységet és az irigységet. Az Úr Szent János apostol első levelének ezzel a szakaszával azt kéri tőlünk, hogy legyünk konkrétak a szeretetben. Szeresd Istent: de ha nem szereted testvéredet, nem szeretheted Istent. És ha azt mondod, hogy szereted testvéredet, de valójában nem szereted, gyűlölöd őt, akkor hazug vagy.

Gedő Ágnes / Debora Donnini – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Ferenc pápa

Ferenc pápa katekézise: Az evangélium újdonsága, hogy a Teremtőt Atyánknak hívhatjuk

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa a szokásos szerdai audiencián - Fotó: Rome Reports

Az evangéliumok megőrizték az eredeti arámi szót, amivel Jézus az Istenhez fordult: Abba! Az apostoli tanúságtétel szerint Jézus kérésére, a Lélek erejében mi is a keresztény imádság radikális újdonságával fordulunk a Teremtő Isten felé, nem is egyszerűen Atyának szólítva őt, hanem Jézussal együtt „apának” becézve. Mindehhez egy kisgyermek szíve és feltételen bizalma is szükséges – hangsúlyozta Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során tartott katekézisében.

Ferenc pápa január 16-án szerdán a VI. Pál aulában tartott kihallgatáson folytatta az Úr imádságáról, a Miatyánkról megkezdett katekézis sorozatát. Mostani ötödik alkalommal csak az „Abba, Atya” kezdő szót elemezte. Az Újszövetségben ez az imádság a lényegre akar tapintani és egyetlen szóra összpontosít: Abba, Atya! – kezdte beszédét a pápa. A kihallgatás elején a Rómaiakhoz írt levélből felolvasott szentpáli tanítást idézte: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15), mely a Galtákhoz írt levéllel együtt épp az Abba szó lényegét emeli ki: „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya!” (Gal 4,6).

Az Újszövetség megőrizte Jézus sajátos nyelvezetét
Kétszer is visszatér ugyanaz a megszólítás, mely magába sűríti az Újszövetség teljes újdonságát. A keresztény ember, miután megismerte Jézust és meghallgatta tanítását, Istent többé már nem tekinti olyan kényúrnak, akitől félnie kell, hanem a szívében kivirágzik a bizalom iránta. Istennel ezentúl úgy beszélgethet, hogy Atyának hívja őt. Maga a kifejezés olyannyira fontos volt az első keresztények számára, hogy megőrizték azt eredeti formájában: Abba! Ritka eset az Újszövetségben, amikor az eredeti arámi kifejezést nem fordították le görög nyelvre. Azt kell elképzelnünk, hogy ezzel az arámi szóval mintegy regisztrálták, lejegyezték magának Jézusnak a szavát és ezzel is tiszteletben tartották sajátos nyelvhasználatát. A Miatyánk első szavában rögtön megtaláljuk a keresztény imádság gyökeres újdonságát – emelte ki a pápa.

Úgy imádkozzunk, mint egy gyermek az apja, a papája, az apukája karjában
Nem csak egy jelkép használatáról van szó, mint ebben az esetben az Atya alakjáról, melyet az Isten misztériumához kell kapcsolni, hanem úgymond Jézus egész világáról, mely a szívében rejlik. Ha megtesszük ezt az összekapcsolást, akkor teljes igazsággal imádkozhatjuk a „Miatyánkot”. Abbát mondani sokkal többet jelent, mintha az eredeti arámi kifejezést egyszerűen csak Atyával fordítanánk le. Ferenc pápa utalt egy fordítási javaslatra, mely szerint a legjobb lenne az „apa” szóval visszaadni az eredetit, vagy a Miatyánk helyett azt mondanánk, hogy „Miapánk”. Továbbra is mondjuk csak Miatyánk megszólítást – tette hozzá szabadon a pápa –, de a szívünkkel „apánknak” nevezhetjük. Éppen úgy, ahogy egy kisgyermek nem „atyának” szólítja az apját, hanem „apának”. Ezek a kifejezések egyféle érzést és annak melegét idézik fel, ami visszavisz bennünket a gyermekkorunkba, amikor az apa karja teljesen átkarolta a gyermekét, végtelen gyengédséggel iránta. Éppen ezért kell nekünk egy gyermek szíve. Nem egy öntelt szív, mert azzal nem lehet jól imádkozni. Hanem úgy, mint egy gyermek az apja karjában.

Isten egyedül csak a szeretetet ismeri
De bizonyára az evangéliumok jobban bevezetnek minket a szó értelmébe – folytatta a pápa a katekézisét. A „Miatyánk” érthetőbb és színesebb lesz, ha például elolvassuk a tékozló fiú történetét a Lukács evangélium 15. fejezetében. Elképzelhetjük a tékozló fiú imádságát, miután megtapasztalta atyja ölelő karjainak a szeretetét! Mert az atyja nem emlékezik a fia sértő szavaira, hanem csak azt az egyet érteti meg vele, hogy nagyon hiányzott neki. Ekkor értjük meg a Miatyánk imádság szavait és megkérdezzük: Hogyan lehetséges az, Istenem, hogy te csak a szeretetet ismered? Te nem ismered a gyűlöletet? – kérdezzük, mire ő azt válaszolja: Én csak egyedül a szeretetet ismerem.

Isten nem csak egy atya, hanem egy anya
A példabeszédbeli atya lelkülete nagyon emlékeztet bennünket egy anya lelkületére. Hiszen az anyák azok, akik megbocsátanak a fiaiknak, akik betakarják őket. Empátiájukkal nem szakítják félbe őket, továbbra is szeretettel vannak irántuk. Elegendő felidézni ezt a szót, Abba, Atya , hogy kifejlődjön a keresztény imádság. Szent Pál követi ezt az utat az Abba név említésével, mert ez a Jézus által követett út. Ebben a megszólításban olyan erő van, mely magával ragadja az ima többi részét. Isten keres téged, ha te nem is keresed őt. Szeret akkor is, ha te elfejtetted őt. Isten nem csak egy atya, hanem egy anya is, aki meg nem szűnően szereti teremtényeit. Másfelől pedig folyamatban van egyfajta „várandóság ”, mely mindörökké tart, tovább mint kilenc hónap.

A Miatyánkot imádkozni azt jelenti, hogy egy gyermek bizalmával mondjuk az Apa szót
Katekézise záró részében Ferenc pápa összefoglalta a tanítását: a Miatyánkot imádkozni azt jelenti, hogy egy gyermek bizalmával mondjuk az Apa szót. Ez a szó különösen akkor segít, amikor tékozló fiúként távol járunk az atyai háztól és a bűntudat megterhel bennünket. Ezekben a pillanatokban erőt tudunk meríteni ebből a szóból: Abba, Atyánk!

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa előszót írt „A barátság Bibliája” – című könyvhöz: zsidók és keresztények egymás testvérei

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa látogatása a római zsinagógában (2016.01.17.) - Fotó: Vatican Media

„A barátság Bibliája” – című könyvhöz írt előszavában Ferenc pápa aláhúzza: 19 évszázadnyi keresztény zsidóellenesség után bár kevésnek tűnik a pár évtizedes párbeszéd, mégis az utóbbi időben sok minden változott és változóban van. A párbeszéd legjobb módja az, ha együtt valósítunk meg terveket.

Egy az Isten és közös a lelki örökség
„Mind zsidóként, mind keresztényként kétségtelen, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretet magában foglalja az összes parancsolatot. Zsidók és keresztények érezzék egymás testvéreinek magukat, akiket ugyanaz az Isten és egy gazdag, közös lelki örökség egyesít, amelyen alapulhat és tovább építhető a jövő”. Ferenc pápa így ír előszavában „A barátság Bibliája. Részletek a Tórából/Pentateuchusból zsidó és keresztény kommentárokkal” – című könyvhöz, amely január 18-án jelenik meg a San Paolo kiadónál. Az előszót az Osservatore Romano – című vatikáni napilap közölte szerdai számában. A pápa aláhúzza, hogy a párbeszéd legjobb módja nem az, ha csak beszélünk és vitatkozunk, hanem ha együtt alkotunk és valósítunk meg terveket.

Helyrehozni a meg nem értés okozta károkat
Ferenc pápa tisztában van vele, hogy 19 évszázadnyi keresztény zsidóellenességhez képest az azt követő néhány évtizedes párbeszéd igen kevés. Ugyanakkor nagyon sok minden megváltozott és még most is változóban van. Intenzívebben kell dolgozni azon, hogy bocsánatot kérjünk és helyrehozzuk a meg nem értés okozta károkat. A zsidóságot és kereszténységet meghatározó értékeket, hagyományokat és nagy eszméket az emberiség szolgálatába kell állítani. Emellett soha nem szabad elfeledkeznünk a barátság szentségéről és hitelességéről. A Biblia megérteti velünk, hogy nem szabad megsértenünk ezeket az értékeket, hiszen ez az építő párbeszéd előfeltétele. Ferenc pápa leszögezi: életbevágó a keresztények önismeretéhez az, hogy fölfedezzék és előmozdítsák a zsidó hagyomány ismeretét. A Tóra tanulmányozása is ehhez a fontos elkötelezettséghez tartozik.

Gedő Ágnes/Amedeo Lomonaco – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa levele az emberi élet védelmében: Új humanizmus erejével

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa és Vincenzo Paglia érsek - Fotó: Vatican Media

Január 15-én kedden mutatták be a Szentszék sajtótermében Ferenc pápa levelét, melyet a Pápai Életvédő Akadémiának küldött, alapítása 25. évfordulója alkalmából. A Vincenzo Paglia érseknek, az Akadémia elnökének címzett nyolcoldalas levélben a Szentatya síkraszáll a család alapvető értéke mellet és elutasítja a félreértelmezéseket. Napjainkban megsértik az emberi élet alapvető tiszteletét, gyakran brutális módon. Az abortusz és az eutanázia felszámolása nagyon súlyos bajok, melyek a halál ellenkultúrájában gyökereznek.

„Új egyetemes etika” távlatában kell gondolkodni, mely figyelembe veszi a teremtés és az emberi élet alapvető témáit. A humanizmust nem szabad összekeverni a hatalom akarásának bármiféle ideológiájával, hanem a „humanizmust testvérivé és szolidárissá” kell tenni, hogy elkötelezze magát az emberi élet védelmében. Ferenc pápa megfontolásainak címadó gondolata a „humana communitas”, az emberi közösség, melynek jegyében növekedni kell mindannak a tudatosításában, mely a Teremtésből és az Isteni szeretetéből az emberre háruló kötelezettség. Napjainkban az egyháznak új lendületet kell adnia az élet humanizmusának, mely Istennek az emberi teremtmény iránti szenvedélyes szeretetéből fakad. Meg kell érteni ezt az életet, elő kell mozdítani és védelmezni kell azt, mert Isten feltétel nélküli szeretetéből származik. Az evangélium szépségét és vonzerejét nem szabad leszűkíteni gazdasági és politikai igények kritériumaira, sem pedig olyan tanbeli vagy erkölcsi szempontokra, melyek ideológiai döntésekből fakadnak.

Történelmi gyökerek
Huszonöt évvel ezelőtt született meg a Pápai Életvédő Akadémia Szent II. János Pál pápa döntésére, melyet valójában előkészített és megalapozott Isten Szolgája, Jérôme Lejeune francia tudós lelkesedése és javaslata. Ő előre megérezte, hogy a bioetika területén küszöbön állnak olyan változások, melyeket az egyháznak is alapos figyelemmel kellene kísérnie. A Pápai Akadémia ennek megfelelően az ismeretszerzés és a tanulmányozás terén kötelezte el magát, hogy nyilvánvaló tegye: a tudomány és a technika az emberi személy és alapvető jogainak a szolgálatában hozzájárul az ember átfogó fejlődéséhez és az üdvösség isteni tervének a megvalósításához – emlékeztet Ferenc pápa levele a kezdetekre, idézve a „Vitae mysterium”, az „Élet titka” pápai alapító motu propriot.

A közömbösség ellen-kultúrájával szemben
Az akadémia eredeti alapokmányát 2016-ban dolgozták át, hogy új lendülettel fogjon neki a mind aktuálisabb és a mind égetőbb kérdéseknek a jelenlegi konkrét összefüggések közepette, melyeket főként a tudományos-technikai újítások és a globalizáció jellemez. Ferenc pápa levelében a közömbösség ellen-kultúrájának veszélyeire figyelmeztet. Jelenleg növekszik a távolság a saját jólét megszállott erejű biztosítása és az emberiség közös boldogulása között. Ezzel együtt erősödik a feszültség és az egyén és az emberi közösség között.

A haladás ellentmondásossága
A pápa levele utal arra az ellentmondásosságra, mely az egész világ ellátására képes és rendelkezésre álló gazdasági és technológia erőforrások valamint a felhasználás és alkalmazás módja között fennáll. Az emberi humanizmus soha nem lehet azonos a hatalom akarásának az ideológiájával. A keresztény emberek feladata a népek szenvedéseinek a meghallgatása. A különféle torz ideológiákkal szemben az emberi élet abszolút értékű, melynek megértéséhez Isten emberszeretetéből kell kiindulni.

Testvéri és szolidáris emberiességet
Ferenc pápa levelében az emberek és népek közötti testvéri és szolidáris emberiességet sürgeti. Ennek alapja, hogy az emberi lélek nem áthatolhatatlan a hit és testvéri cselekedetek számára. Az emberi család valójában az Atyaisten életképességének a jele. Az egyház útjai végeredményben az emberhez vezetnek – ahogy azt Szent II. János Pál pápa tanította. Ebből ered az egyház feladata, hogy védelmezze az életet és soha ne mondjon le a betegekről, hanem ápolja és gondozza őket.

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű