Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Az Egyház nem ülhet a babérjain, a világ útjait kell járnia Jézus örömhírével!

Közzétéve

Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveknek integet - Fotó: Vatican Media

Június 30-án a Szentatya a vasárnap szokásos Angelus elimádkozásakor a Jézus-követés feltételeiről, minden keresztény evangelizáló kötelességéről elmélkedett. Örömét fejezte ki Donald Trump és Kim Dzsong Un találkozása miatt, jó példának nevezte a találkozás kultúrájára. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban (vö. Lk 9,51–62) Szent Lukács Jézusnak az utolsó jeruzsálemi útjáról szóló beszámolóját kezdi el. Elbeszélése majd a 19. fejezettel zárul. Jézusnak ez a hosszú menetelése nemcsak földrajzi és térbeli, hanem lelki és teológiai: a messiási küldetés beteljesítése felé. Jézus döntése radikális és teljes, és követőinek hozzá kell mérniük magukat. Az evangélista három olyan személyiséget – mondhatni hivatásesetet – mutat be, melyek egyértelműen rávilágítanak, mi vár arra, aki mindvégig, teljesen követni akarja Jézust.

Az első személy ígéretet tesz neki: „Követlek, bárhová mégy” (Lk 9,57). Nagylelkű! De Jézus azt válaszolja neki, hogy – szemben a rókákkal, melyeknek van odúja, és szemben a madarakkal, melyeknek van fészke – az Emberfiának „nincs hová lehajtania fejét” (Lk 9,58). Jézus abszolút szegénysége. Jézus ugyanis elhagyta a szülői házat, és lemondott minden biztonságról, hogy hirdesse Isten országát népe elveszett juhainak. Jézus így jelezte nekünk, tanítványainak, hogy küldetésünket a világban nem teljesíthetjük statikus módon, hanem csak úton járva, vándorolva. A keresztény ember vándor. Az Egyház – lényegéből fakadóan – mozgásban van, nem ül a babérjain, nyugton a maga kuckójában. Az Egyház nyitott a szélesebb távlatokra, küldetést kapott – az Egyháznak küldetése van! –, hogy kivigye az evangéliumot az utakra és elérje az emberi és egzisztenciális perifériákat. Ez tehát az első személyiség.

A Jézussal találkozó második személyt maga Jézus hívja meg, de ő így válaszol: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat” (Lk 9,59). Jogos kérés, mely a szülők iránti tisztelet parancsán alapul (vö. Kiv 20,12). Jézus azonban azt válaszolja: „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat” (Lk 9,60). Ezekkel a szándékosan provokatív szavakkal azt akarja kifejezni, hogy Jézus követésének és Isten országa hirdetésének elsőbbsége van a legfontosabb valóságokkal, még a családdal szemben is. Sürgősen kell hirdetni az evangéliumot, mely széttöri a halál láncát és elhozza az örök életet, s ez a feladat nem enged késlekedést, hanem készséget és azonnali készenlétet kíván. Tehát az Egyház vándor, és ebben az Egyház eltökélt, sietve cselekszik, azonnal, halogatás nélkül.

A harmadik személyiség: ő is követni akarja Jézust, de egy feltétellel: először szeretne elbúcsúzni rokonaitól. Ő azt hallja a Mestertől: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas Isten országára” (Lk 9,62). Jézus követése kizárja a siránkozást és a hátratekintést, de megkívánja a döntés erényét.

Az Egyház, hogy Jézust kövesse, vándorol, rögtön cselekszik, sietve és eltökélten. Ezeknek a Jézus által támasztott feltételeknek – úton levésnek, készenlétnek és döntésnek – az értékét nem az adja, hogy egy sor „nemet” mondunk az élet jó és fontos dolgaira. Ezzel ellentétben a hangsúly a fő célkitűzésen van: Krisztus tanítványává válni! Ez egy szabad, tudatos, szeretetből fakadó döntés, hogy viszonozzuk Isten felmérhetetlen kegyelmét, és nem azért, hogy önmagunkat előléptessük. Szomorú ez! Jaj azoknak, akik azért akarják követni Jézust, hogy előléptetést kapjanak, vagyis hogy karriert csináljanak, hogy fontosnak érezzék magukat vagy jelentős pozíciót szerezzenek. Jézus azt akarja, hogy szenvedélyesen szeressük őt és evangéliumát. Ez a szív szenvedélyessége, mely olyan konkrét tettekben mutatkozik meg, amelyekkel felkaroljuk és segítjük befogadásra és törődésre leginkább rászoruló testvéreinket. Épp úgy, ahogy ő maga is megélte.

Szűz Mária, az úton lévő Egyház képe, segítsen bennünket, hogy örömmel kövessük az Úr Jézust, és megújult szeretettel hirdessük az üdvösség jó hírét testvéreinknek!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Az utóbbi órákban tanúi lehettünk egy jó példának a találkozás kultúrájára Koreában. Üdvözlöm e találkozás főszereplőit, és imádkozom, hogy ez a jelentős tett újabb lépés legyen a béke felé vezető úton, nemcsak azon a félszigeten, hanem az egész világ érdekében.

Június utolsó napján kívánom minden dolgozónak, hogy a nyár folyamán tudjon szabadságot kivenni, ami saját magának és családjának javát szolgálja.

Imádkozom azokért, akik ezekben a napokban a legtöbbet szenvedtek a forróság következményeitől: a betegek, az idősek, azok, akiknek a szabad ég alatt, munkatelepeken… kell dolgozniuk. Kívánom, hogy senkit se hanyagoljanak el, senkit se használjanak ki.

És most szeretettel köszöntelek mindannyitokat, rómaiak és zarándokok: családok, egyházközségi csoportok, társulatok.

Külön is üdvözlöm Szent Erzsébet nővéreinek csoportját és a Sartirana Lomellinából kerékpáron érkezett zarándokokat. Látom, hogy sok lengyel van itt… Üdvözlöm a lengyeleket! Derék emberek!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű