fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Az őslakosok esetében népirtás történt

Közzétéve

Fotó: Vatican Media

A Kanadából visszafelé tartó repülőúton helyi idő szerint pénteken este, magyar idő szerint szombat hajnalban Ferenc pápa az apostoli látogatásáról, továbbá a régi és az új gyarmatosításról beszélt. Hangsúlyozta, hogy még nem gondolt a visszavonulásra. Szólt ezentúl a németországi szinodális útról, a doktrína fejlődéséről és a nők fontosságáról a hit átadásában. A sajtótájékoztató első részét tesszük közzé.

Az őslakosok esetében népirtás történt. Egy kanadai újságíró kérdésére válaszolva jelentette ezt ki Ferenc pápa. Az Iqaluitból Rómába tartó repülőúton a most véget ért útjának témáiról beszélt, a régi és új gyarmatosításról. Kitért továbbá a pápaságról való lemondás kérdésére is, amelyet az újságírók többször érintettek. Kifejtette, hogy egyelőre nem gondol a lemondásra, bár lehetségesnek tartja. A sajtótájékoztató elején Ferenc pápa köszönetet mondott a vele repülő riportereknek: „Jó estét és köszönöm, hogy elkísértek, az itt végzett munkájukat, tudom, hogy keményen dolgoztak, és köszönöm a társaságukat, köszönöm”.

Az első kérdést Jessica Ka’Nhehsíio Deer (CBC RÁDIÓ), a kanadai őslakosok rádiójának újságírója intézte a pápához: Egy bentlakásos iskola túlélőjének leszármazottja vagyok. A túlélők konkrét lépéseket akartak látni a bocsánatkérésében, beleértve a felfedezés doktrínájának eltörléséről szóló nyilatkozatot. Az Egyesült Államokban és Kanadában az alkotmányban az őslakosokat továbbra is megfosztják földjüktől és a földjük felett sem rendelkeznek hatalommal, a pápai bullák és a felfedezés doktrínája miatt. Nem gondolja, hogy elszalasztotta a lehetőséget, hogy erről nyilatkozzon kanadai útja során?

Ferenc pápa: Nem értettem a kérdés második részét. Meg tudná magyarázni, mit ért a felfedezés doktrínája alatt?

Jessica Ka’Nhehsíio Deer: Amikor a bennszülöttekkel beszélek, azt mondják, hogy amikor a telepesek megérkeztek, hogy elfoglalják a földjüket, erre a doktrínára hivatkoztak, amely szerint ők alacsonyabb rendűek a katolikusoknál. Így vált országgá az USA és Kanada…

Ferenc pápa: Köszönöm a kérdést. Szerintem ez minden gyarmatosítás problémája. Mindegyiké, még ma is. A mai ideológiai gyarmatosítások is ugyanezt a mintát követik: aki nem az ő útjukon jár, az alsóbbrendűnek számít. De szeretnék továbbmenni ezzel kapcsolatban. Az őslakosokat nemcsak alsóbbrendűnek tartották. Néhány kissé őrült teológus azon töprengett, van-e lelkük. Amikor II. János Pál Afrikában ellátogatott abba a kikötőbe, ahol a rabszolgákat hajóra tették, egy jelzést adott nekünk, hogy megértsük a drámát, e bűntény drámáját. Azokat az embereket katasztrofális körülmények között tették fel a hajóra. Ráadásul rabszolgákká lettek Amerikában. Igaz, hogy voltak olyan hangok, amelyek világosan beszéltek, mint Bartolomé de Las Casas (spanyol földbirtokos, szerzetes, később Chiapas püspöke) és Claver Szent Péter (spanyol jezsuita pap, misszionárius), de ők voltak kisebbségben.

Az emberek egyenlőségének tudatosítása lassan érkezett el. Tudatról beszélek, mert a tudattalanban van még valami… Mindig van egy olyan gyarmati hozzáállásunk, hogy az ő kultúrájukat lealacsonyítjuk a miénkhez képest. A kialakult életvitelünkből fakad, hogy néha elveszítjük azokat az értékeket, amelyekkel rendelkeznek. Például az őslakos népek rendelkeznek egy nagy értékkel, ami a teremtett világgal való harmónia. Ismerek néhányat közülük, akik a „jól élni” szóval fejezik ezt ki, ami nem azt jelenti, hogy jól érezzük magunkat vagy dolce vita (édes élet), mint ahogy mi nyugatiak értjük. Nem. A jól élni a harmónia megőrzését jelenti. És ez számomra az őslakos népek nagy értéke: a harmónia. Megszoktuk, hogy mindent az elmére redukálunk. Ehelyett – általánosságban véve – az őslakos népek jellemzője az, hogy három nyelven tudják kifejezni magukat: az elmével, a szívvel és a kézzel. Mindhárommal együtt. És tudják ezt a nyelvet a teremtett világgal is használni. Aztán ott van a fejlődésnek ez a felgyorsult, eltúlzott, neurotikus előre haladása… Nem a fejlődés ellen beszélek, ami jó dolog. Nem jó viszont a szorongásunk, hogy fejlődni, fejlődni, fejlődni kell… Nézze, egyike azoknak a dolgoknak, amit társadalmunk elveszített a költőiség. Az őslakosok rendelkeznek ezzel a költői képességgel. Nem idealizálnak.

Szóval, ez a gyarmatosítási doktrína, igaz, rossz, igazságtalan és ma is alkalmazzák. Ugyanazt használják, csak talán selyemkesztyűvel. De ma is használják. Például néhány ország püspöke azt mondta nekem: amikor hazánk hitelt kér valamilyen nemzetközi szervezettől, ehhez olyan gyarmatosító törvényi feltételeket is szabnak, amelyek miatt ez kicsit megváltoztatja az életmódunkat. Most, visszatérve a mi gyarmatosításunkhoz Amerikában, a britek, a franciák, a spanyolok és a portugálok részéről, mindig is fennállt az a veszély, sőt az a mentalitás: mi felsőbbrendűek vagyunk, és ezek az őslakosok nem számítanak. És ez súlyos. Ezért kell foglalkoznunk azzal, amit mondott. Hátra kell lépni és meg kell gyógyítani – mondjuk így – azt, ami rossz lépés volt. De annak tudatában, hogy maga a gyarmatosítás ma is létezik. Gondoljunk például egy esetre – ami merem állítani, hogy egyetemes – gondoljunk a myanmari rohingyák esetére, ők alacsonyabb ragúnak számítanak, nincs állampolgári joguk. Ma sem – fejezte be válaszát a pápa.

Brittany Hobson, a The Canadian Press újságírója tette fel a következő kérdést: Gyakran beszél arról, hogy világosan, őszintén és parrhesiával kell beszélni. Tudja, hogy a Kanadai Igazság és Kiengesztelődés Bizottság a bentlakásos iskolarendszert „kulturális népirtásnak” minősítette, majd népirtásra módosították. Azok, akik az elmúlt napokban meghallgatták bocsánatkérését, csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy nem használta a népirtás szót. Ön használná ezeket a szavakat, hogy az egyház tagjai részt vettek egy népirtásban?

Ferenc pápa: Igaz, nem használtam a szót, mert nem jutott eszembe, de jellemeztem a népirtást és bocsánatot kértem ezért a népirtó „tevékenységért”. Én például a következőt is elítéltem: a gyermekek elszakítását a családjuktól, a kultúra, a gondolkodásmód, a hagyományok megváltoztatását, a faj, – úgymond – az egész kultúra megváltoztatását. Igen, ez egy szakszó népirtás, nem használtam, mert nem jutott eszembe, de leírtam… igaz, igen, igen, ez népirtás. Ne aggódjon, tudósíthatja, hogy azt mondtam, népirtás volt – mondta Ferenc pápa.

Valentina Alazraki, a TELEVISA újságírója a következő kérdéssel fordult a pápához: Ferenc pápa, tegyük fel, hogy ez a kanadai út egyben egy tesztet, egy próbát is jelentett az egészsége szempontjából, az Ön által ma délelőtt „fizikai korlátoknak” nevezett dolgok miatt. Ezért szeretnénk megtudni, hogy e hét után mit mondana a jövőbeli útjairól. Folytatni szeretné-e így az utazást, lesz-e olyan út, amelyet ezen korlátok miatt nem tehet meg, vagy úgy gondolja, hogy a térdműtéttel jobban meg lehetne oldani a helyzetet és visszatérhetne az utazáshoz, mint korábban?

Ferenc pápa: Nem tudom, nem hiszem, hogy a korábbi útjaim ritmusával tudnék továbbra is utazni. Úgy gondolom, hogy az én koromban és ezzel a korláttal egy kicsit vissza kell fognom abból a ritmusból, hogy szolgálhassam az egyházat. Aztán ezzel ellenkezőleg, arra is gondolhatok, hogy félre állok, ez, őszintén szólva, nem katasztrófa, lehet pápát váltani, ez nem probléma. De azt hiszem, kicsit korlátoznom kell ezeket az erőfeszítéseket. A térdműtét az én esetemben nem megoldás. A szakértők azt mondják, hogy igen, de ott van az egész altatási probléma. Tíz hónapja több mint hat óra altatáson estem át, és még mindig vannak nyomai. Nem lehet játszani az altatással. Ezért merült fel, hogy ez nem teljesen megfelelő megoldás. Igyekszem továbbra is utazni és közel lenni az emberekhez, mert úgy gondolom, hogy ez a szolgálat egyik módja: a közelség. De ennél többet nem akarok mondani, reménykedjünk… Mexikó még nincs ám tervbe véve!

Valentina Alazraki: Igen, ezt tudom, de Kazahsztán igen, és ha megy Kazahsztánba, akkor nem kellene Ukrajnába is elmennie?

Ferenc pápa: Mondtam, hogy szeretnék Ukrajnába menni. Lássuk, mi vár, amikor hazatérek. Egyelőre Kazahsztánba szeretnék menni, ez egy nyugodt út, nagy helyváltoztatások nélkül, a különböző vallások kongresszusára. Egyelőre minden marad a tervek szerint. Dél-Szudánba is el kell mennem Kongó előtt, mert az egy közös út a canterburyi érsekkel és a skót egyház püspökével, mert két éve mindhárman együtt szerveztünk egy lelkigyakorlatot… Aztán Kongó, de az jövőre lesz, mert esős évszak van, meglátjuk… minden jóakarat megvan, de lássuk, mit mond a lábam – válaszolta a pápa.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ferenc pápa

Ne féljetek, de álljatok készen! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Haladjunk előre félelem nélkül, annak bizonyosságában, hogy az Úr mindig elkísér bennünket. Legyünk tudatában annak, hogy életünk szilárdan az Úr kezében van és várjuk ébren eljövetelét – biztatott rá Ferenc pápa, elemezve az évközi 19. vasárnap evangéliumi szakaszát.

A pápa tanításában emlékeztetett rá, hogy életünk végén számot kell majd adnunk a kapott javakról, tehát az éberség egyben felelősséget is jelent. Ezért gondosan őriznünk kell a kapott ajándékokat, mint az élet, a hit, a család, a teremtett világ, személyes kapcsolataink.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus beszédet intéz tanítványaihoz, hogy elolszlassa minden félelmüket és ébrenlétre biztassa őket. Két alapvető buzdítással fordul hozzájuk: az első, hogy „Ne félj te kisded nyáj!” (Lk 12,32); a második pedig, hogy „álljatok készen” – kezdte beszédét a pápa, hangsúlyozva a két kulcsfontosságú kifejezést: „Ne félj” és „álljatok készen”. Ezek a szavak arra bátorítanak, hogy legyőzzük a félelmeket, amelyek olykor megbénítanak bennünket, valamint, hogy leküzdjük a kísértést, hogy passzívan, mintegy alvásba merülten éljünk – mondta a pápa, majd a két kifejezéshez fűzte gondolatait.

Ne félj. Jézus mindenekelőtt bátorítja a tanítványokat – magyarázta Ferenc pápa, emlékeztetve rá, hogy Jézus kevéssel azelőtt fejezte be hozzájuk intézett beszédét az Atya szerető és gondviselő gondoskodásáról, amely törődik a mezők liliomaival és az ég madaraival, következésképpen még inkább gyermekeivel. Ezért nem kell aggódnunk és idegeskednünk: történetünk szilárdan Isten kezében van – szögezte le Ferenc pápa. Lelkesít bennünket Jézusnak ez a felhívása, hogy ne féljünk. Olykor ugyanis úgy érezzük, hogy be vagyunk börtönözve a bizalmatlanság és az aggodalom érzésébe: félünk a kudarctól, attól, hogy nem ismernek el és nem szeretnek bennünket, hogy nem sikerül megvalósítani terveinket, hogy soha nem leszünk boldogok…És ilyenkor küzdünk, keressük a megoldást, hogy megtaláljuk helyünket, ahol kitűnhetünk, hogy javakat és gazdagságot halmozzunk fel, hogy biztonságra találjunk; és végül mire jutunk? Végül csak szorongásban és állandó aggodalomban élünk. Jézus ezzel szemben biztosít bennünket: ne féljetek! Bízzatok az Atyában, aki mindent megad nektek, amire szükségetek van. Már nektek adta Fiát, Országát és mindig elkísér benneteket gondviselésével, minden nap gondoskodik rólatok. Ne félj: íme a bizonyosság, amelyhez szívünket láncolhatjuk! – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy annak a tudata, hogy az Úr szeretettel őrködik felettünk, nem jogosít fel arra, hogy aludjunk, hogy átadjuk magunkat a lustaságnak! Éppen ellenkezőleg, elevennek, ébernek kell lennünk. Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy figyelemmel kell kísérnünk a másikat, észre kell vennünk, mire van szüksége, készségesen meg kell hallgatnunk és be kell fogadnunk őt, készen kell állnunk.

„Álljatok készen!” – ez a mai második felszólítás – folytatta a vasárnapi evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa. Ez a keresztény bölcsesség. Jézus többször elismétli ezt a felszólítást és ezt most három rövid példabeszéden keresztül teszi. Mindhárom a házigazdára összpontosít, aki az első példabeszédben váratlanul hazatér a menyegzőről, a másodikban nem akarja, hogy meglepjék a tolvajok, a harmadikban hosszú utazásról tér haza. Mind a három példabeszédnek ugyanaz az üzenete: ébren kell maradni, nem szabad elaludni, vagyis nem lehetünk szórakozottak, nem engedhetünk a belső lustaságnak, mert az Úr eljön azokban a helyzetekben is, amikor nem várjuk őt. Figyelemmel kell lennünk az Úrra, nem aludhatunk el, ébren kell maradnunk – mondta nyomatékkal a pápa.

Az Úr életünk végén számot fog kérni tőlünk a ránk bízott javakról; ezért az éberség felelősséget is jelent, vagyis hűségesen kell őriznünk és kezelnünk a javakat – buzdított rá a pápa, felsorolva ezeket a javakat, mint az élet, a hit, a család, a kapcsolataink, a munka, de az a hely is, ahol élünk, városunk, a teremtett világ. Olyan sok mindent kaptunk – ismételte meg a pápa, majd azt kérte, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: gondját viseljük-e ennek az örökségnek, amit az Úr ránk hagyott? Őrizzük-e szépségét, vagy csak saját magunk javára használjuk, pillanatnyi kényelmünk szerint? El kell egy kicsit gondolkoznunk ezen: őrzői vagyunk-e annak, amit kaptunk?

Összefoglalva a vasárnapi evangéliumi szakasz tanítását, Ferenc pápa arra szólított fel, hogy haladjunk előre utunkon félelem nélkül, annak a bizonyosságában, hogy az Úr mindig elkísér bennünket. És maradjunk éberek, hogy ne forduljon elő velünk, hogy elalszunk, miközben az Úr eljön – utalt Szent Ágoston szavaira: „Félek, hogy az Úr elhalad mellettem”, és nem ismerem fel”, hogy elalszom és nem veszem észre, hogy az Úr elhalad mellettem”. Legyetek éberek! – biztatott ismét Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét:

Segítsen bennünket Szűz Mária, aki befogadta az Úr látogatását és készségesen és nagylelkűen mondta: „itt vagyok”.

Ferenc pápa köszöntései az Úrangyala elimádkozása után

A Mária imát követően Ferenc pápa reményét fejezte ki, hogy a gabonát szállító hajók elindulása az ukrajnai kikötőkből a tartós békéhez vezető párbeszéd első állomása. A Szűzanya közbenjárásáért fohászkodott az elhunyt és megsebesült lengyel zarándokokért, majd áldását adta a Santiago de Compostelába elzarándokolt európai fiatalokra.

Ferenc pápa megelégedéssel vette tudomásul a hírt, hogy Ukrajna kikötőiből elindultak a gabonaféléket szállító első hajók. Ez a lépés azt mutatja, hogy lehetséges párbeszédet folytatni és konkrét eredményeket elérni, amelyek mindenki számára kedvezőek. Ezért ez az esemény a remény jeleként mutatkozik – állapította meg a pápa, annak a reményének adva hangot, hogy ezen az úton tovább haladva véget vethetnek a harcoknak és eljuthatnak egy igazságos és tartós békéhez.

A pápa fájdalommal szólt a Horvátországban szombaton reggel bekövetkezett országúti szerencsétlenségről, amelynek során Međugorjéba tartó lengyel zarándokok életüket veszítették, sokan megsebesültek. Szűz Mária járjon közben értük és hozzátartozóikért – hangzott Ferenc pápa fohásza.

A pápa emlékeztetett rá, hogy ezen a vasárnapon volt az Európai Ifjúsági Zarándoklat csúcspontja Santiago de Compostelában, amelyet a tavalyi jubileumi szentévről idénre halasztottak el. A pápa örömmel adta áldását a résztvevő fiatalokra és mindazokra, akik az eseményt megszervezték és elkísérték. „Életetek legyen mindig úton járás: haladjatok az úton Jézus Krisztussal, haladjatok az úton Isten és a testvérek felé, haladjatok a szolgálat és az öröm útján!” – kívánta a fiatal európai zarándokoknak Ferenc pápa, majd a rómaiakat és a különböző országokból, közöttük Máltáról érkezett zarándokokat üdvözölve búcsúzott a Szent Péter téren összegyűlt hívektől.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa: a kirekesztő Egyház inkább szekta

Közzétéve

Szerző:

James Martin SJ és Ferenc pápa - Fotó: CNA

Ferenc pápa válaszolt az LMBT személyek lelkigondozásával foglalkozó jezsuita atya levelére. Arra buzdítja az amerikai papot, hogy folytassa a találkozás kultúrájának kialakítását, amely ráébreszt bennünket, hogy több dolog köt össze minket, mint ami elválaszt.

„Arra buzdítalak, hogy továbbra is dolgozz a találkozás kultúráján, amely lerövidíti a távolságokat és gazdagít bennünket a különbözőségeinkkel, éppen úgy, ahogy Jézus tette, aki mindenkihez közel került.” Így fogalmaz rövid válaszában Ferenc pápa az LMBT személyek között apostolkodó James Martin jezsuita atya levelére, amelyet az idén megtartott „Outreach 2022” rendezvény alkalmából küldött. Az amerikai jezsuita egy tweetben tette közzé a pápa üzenetét.

Az LMBT betűszó, vagyis Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek elnevezés ezen szexuális és nemi rétegek összefoglaló megjelölésére használatos. A katolikus LMBT személyeket szolgáló jezsuita pap által küldött levélben tájékoztatta a pápát az éves „Outreach”, vagyis az LMBT katolikusok lelkipásztori ellátásával foglalkozó konferencia eredményéről, amelyet június 24-én és 25-én személyes jelenléti formában tartottak a New York-i Fordham Egyetemen, a járvány miatti két év szünet után.

A pápa megjegyzi, hogy a legértékesebb dolog az, ami a személyes találkozások során történik: „Valójában a járvány arra késztetett bennünket, hogy alternatívákat keressünk a távolság áthidalására. Arra is megtanított bennünket, hogy vannak pótolhatatlan dolgok, beleértve a „szemtől-szembe” nézés képességét, még azokkal is, akik másként gondolkodnak, vagy akikkel úgy tűnik, hogy a különbségek elválasztanak vagy akár szembeállítanak bennünket. Amikor leküzdjük ezeket a korlátokat, rájövünk, hogy több dolog köt össze bennünket, mint ami elválaszt.” Aztán így folytatja: „Biztosítalak imáimról. Ne hagyd abba az imádkozást értem. Jézus áldjon meg téged és a Szent Szűz vigyázzon rád. Testvéretek, Ferenc.”

„A szelektív, tiszta vérű egyház nem az Anyaszentegyház, hanem inkább egy szekta”

Korábban már írt a pápa James Martin atyának, akit a Kommunikációs Dikasztérium tanácsadójává nevezett ki 2017-ben, és felkérte, hogy közvetítse Isten „stílusát” az LMBT személyeknek: a „közelség, irgalom és gyengédség” jegyében. „Isten Atya, és egyik gyermekét sem tagadja meg” – hangsúlyozta egy előző levelében Ferenc pápa, aki azt szeretné, hogy egy katolikus LMBT személy, aki megtapasztalta az egyház részéről az elutasítást, ne az „egyháztól jövő elutasításként” értelmezze azt, hanem az „egyházon belüli emberektől” származó elutasításként, mert az egyház anya, és minden gyermekét egybegyűjti, megkülönböztetés nélkül. „A szelektív, tiszta vérű egyház nem az Anyaszentegyház, hanem inkább egy szekta” – erősítette meg Ferenc pápa.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa Kazahsztánba látogat

Közzétéve

Szerző:

Fotó: AP

A pápa az ázsiai köztársaság fővárosában, Nur-Szultan-ban részt vesz a világ- és hagyományos vallások vezetőinek 7. világkongresszusán. A találkozó célja a béke előmozdítása és hogy a vallást ne használják fel konfliktusok támogatására.

Múlt szombaton a Kanadából visszafelé tartó repülőúton tartott sajtótájékoztatóján Ferenc pápa megemlítette Kazahsztánt, amikor egészségi állapotáról beszélt, amely jelenleg korlátozza apostoli látogatásait, de megismételte, hogy mindenesetre szeretne Kazahsztánba utazni – ez egy „nyugodt utazás” számára, mert nem tartalmaz nagy helyváltoztatásokat. Hétfőn délelőtt pedig megérkezett az új külföldi útjának időpontja, amelyre a jövő hónapban kerül sor.

A pápa részt vesz a vallási vezetők világkongresszusán

A Szentszék Sajtóterme hétfőn bejelentette, hogy a pápa szeptember 13-án, kedden a az ázsiai köztársaság fővárosába, Nur-Szultanban utazik, ahol szeptember 15-ig tartózkodik majd. Útjának célja, hogy részt vegyen a Világ- és Hagyományos Vallások Vezetőinek 7. Kongresszusán. A Kongresszus hivatalos honlapján a rendezvényről hangsúlyozzák, hogy prioritásai között szerepel „a béke, a harmónia és a tolerancia megerősítése, amelyek az emberi lét megingathatatlan alapelvei”. Továbbá foglalkozik azzal a témával, hogy „az emberek vallásos érzelmeit felhasználják a konfliktusok és ellenségeskedések kiélezése érdekében”.

II. János Pál Kazahsztánban

2001 szeptemberében II. János Pál kazahsztáni látogatása alkalmával a zsúfolásig megtelt Függetlenség terén kijelentette, hogy az országnak az a „küldetése”, hogy „híd legyen a vallások, nemzetek és kontinensek között”.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű