Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Imádkozzunk mindenkiért! A „mi” nélkül nem keresztény az imánk.

Közzétéve

Ferenc pápa az általános kihallgatáson - Fotó: Vatican Media

A pápa február 13-án, szerdán az általános kihallgatáson tartott katekézisében Lukács evangéliumának egyik idézetéből (Lk 10,21-22) kiindulva fejtette ki gondolatait. A Miatyánk imáról szóló katekézissorozatában ez alkalommal a „Mindannyiunk Atyja” témáról beszélt.

„Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” (Lk 10,21-22)

Folytatjuk utunkat afelé, hogy minél jobban megtanuljunk imádkozni, ahogy Jézus tanította nekünk – kezdte Ferenc pápa katekézisét a vatikáni VI. Pál aulában.

Az igazi imát a lelkiismeret, a szív rejtekében mondjuk el
Jézus azt mondta: amikor imádkozol, lépj be szobád csendjébe, vonulj vissza a világtól és fordulj Istenhez „Atyának” szólítva Őt. Jézus azt szeretné, hogy tanítványai ne legyenek olyanok, mint a képmutatók, akik kiállnak a térre imádkozni, hogy az emberek csodálják őket (vö. Mt 6,5). Az igazi imát a lelkiismeret, a szív rejtekében mondjuk el, amely kifürkészhetetlen és amelyet csak Isten hall. Távol áll a hamisságtól: Istennel szemben nem lehet alakoskodni. Az ima gyökerében a csendes párbeszéd áll, mint az egymást szerető két személy tekintetének találkozásakor. Itt az ember és Isten találkozik.

Annak ellenére, hogy a tanítvány imája teljesen bizalmas, sosem esik a bensőségesség csapdájába. A lelkiismeret rejtekében a keresztény nem hagyja szobája ajtaján kívül a világot, hanem szívében magával viszi az embereket és a helyzeteket – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A Miatyánk szövegéből hiányzik az “én”
A Miatyánk szövegéből látványosan hiányzik valami. Hiányzik egy szó, amelyet korunkban – de talán mindig is – mindenki nagy becsben tart: az „én” szó. Jézus úgy tanít imádkozni, hogy ajkán mindenekelőtt a „te” szó van, mert a keresztény ima párbeszéd: „szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod”. A „te” után áttér a „mi”-re. A Miatyánk egész második része többes szám második személyben folytatódik: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg a mi vétkeinket, ne hagyj magunkra a kísértésben, szabadíts meg a gonosztól”. A keresztény imában senki sem magának kér kenyeret, hanem a világ összes szegényének – mutatott rá a pápa.

Az Istennel folytatott párbeszédben nincs helye az individualizmusnak. Nem vágunk fel saját problémáink túlhangsúlyozásával, mintha mi lennénk az egyedüliek, akik a világon szenvednek. Nincs Istenhez emelt ima, amely nem a testvérek közösségének imája lenne.

Ha az ember nem veszi észre, hogy körülötte sok ember szenved, a szíve megkövesedett
Az imában a keresztény minden ember nehézségét magával viszi, akik körülötte élnek. Amikor eljön az este, elmondja Istennek fájdalmait, amelyek aznap érték. Isten elé helyezi sok barát és ellenség arcát, nem űzi el azokat. Ha az ember nem veszi észre, hogy körülötte sok ember szenved, ha nem érzékenyül el a szegények könnyei láttán, ha már mindenhez hozzászokott, akkor az azt jelenti, hogy a szíve megkövesült. Ebben az esetben jó, ha azt kérjük az Úrtól, hogy érintsen meg minket Lelkével és lágyítsa meg szívünket. Krisztus nem haladt el érzéketlenül a világ nyomora mellett. Minden alkalommal megérezte a magányt, a test és a lélek fájdalmát, erős együttérzést érzett. Az együttérzés kifejezés az Evangélium egyik kulcsszava – nyomatékosította a pápa. Ez ösztönzi arra az irgalmas szamaritánust, hogy odalépjen a megsebesült emberhez az utcaszélen, ellentétben a többiekkel, akiknek kemény volt a szíve.

A “mi” nélkül nem keresztény az imánk
Feltehetjük magunknak a kérdést: amikor imádkozom, megnyílok a közelemben és a tőlem távol élők kiáltása előtt? Vagy úgy gondolok az imára, mint egyfajta érzéstelenítésre, hogy nyugodt maradhassak? Ebben az esetben egy szörnyű félreértés áldozatává válhatunk. Ugyanis az imánk már nem lenne keresztény ima. A „mi” szó, amelyet Jézus tanított nekünk, megakadályozza, hogy békében legyek egyedül és felelőssé tesz testvéreimért.

Tanuljunk Istentől, aki mindenkivel jóságos
Vannak emberek, akik láthatóan nem keresik Istent, de Jézus azt kéri, hogy imádkozzunk értük is, mert Isten mindenkinél inkább keresi ezeket a személyeket. Jézus nem az egészségesek miatt jött el közénk, hanem a betegek és a bűnösök miatt (vö Lk 5,31) – vagyis mindenkiért, mert aki azt gondolja, hogy egészséges, valójában nem az – fogalmazott a pápa. Ha az igazságért dolgozunk, ne érezzük jobbnak magunkat másoknál. Az Atya jókra és rosszakra egyaránt felkelti napját (vö Mt 5,45). Tanuljunk Istentől, aki mindenkivel jóságos, szemben velünk, akik csak egyesekkel vagyunk jók.

Az élet végén pedig mindannyiunkat a szeretet alapján ítélnek meg
Szentek és bűnösök, mindannyian testvérek vagyunk, akiket ugyanaz az Atya szeret. Az élet végén pedig mindannyiunkat a szeretet alapján ítélnek meg. Nem csak az érzelgős, hanem az együttérző és konkrét szeretet, az evangéliumi szabály alapján: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40) – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai audiencián.

Somogyi Viktória – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű