fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: „Isten áldja és őrizze meg a világ minden családját”

Közzétéve

Fotó: Vatican Media

A Családok X. Világtalálkozójának záró szentmiséjét szombaton este Kevin Joseph Farrell bíboros, a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériumának Prefektusa mutatta be a Szent Péter téren Ferenc pápa jelenlétében mintegy huszonötezer hívő számára. Homíliájában a pápa leszögezte, hogy „a család az első hely, ahol megtanulunk szeretni”.

Ferenc pápa többek között megállapította, hogy meg kell védenünk a család szépségét. Arra buzdította a házaspárokat, hogy a nehéz pillanatokban ismét próbálják felfedezni házastársukban a szeretetnek azt a szikráját, amely most is ott él szívükben, mint a kezdetekben. Az egyház a családokkal és a családokban él, hiszen a maga is családból, a názáreti családból született – hirdette homíliájában Ferenc pápa.

A Családok X. Világtalálkozójának keretében ez a hálaadás pillanata. Ma hálával hozzuk Isten elé, mint egy nagy felajánlásban mindazt, amit a Szentlélek elvetett bennetek, kedves családok – kezdte szentbeszédét a pápa. Utalt rá, hogy egyesek a Vatikánban vettek részt a közös elmélkedéseken, mások saját egyházmegyéikben egyfajta óriási csillagképet alkotva. A tapasztalatok, javaslatok, álmok gazdagsága mellet nem hiányoznak az aggodalmak és a bizonytalanságok sem. Most mindezeket mutassuk be az Úrnak és kérjük Őt, hogy erejével és szeretetével támogassa a családokat, az apukákat, anyukákat, gyermekeket, nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat. A felnőttek, gyermekek, fiatalok, idősek különböző családi tapasztalatokkal rendelkeznek, de mindnyájan ugyanazzal a reménnyel imádkoznak: Isten áldja meg és őrizze meg családjukat, a világ összes családját – fohászkodott Ferenc pápa.

Szent Pál, a második olvasmányban a szabadságról szólt nekünk – utalt a pápa a Galatáknak írt levélre. A szabadság a modern és kortás ember egyik legértékesebb és legkeresettebb java. Mindenki szabad akar lenni, behatárolások, korlátozások nélkül és az emberek arra törekszenek, hogy megszabaduljanak mindenféle „börtöntől”: legyen az kulturális, társadalmi vagy gazdasági fogság. És mégis nagyon sok embernek hiányzik a legnagyobb szabadság, a belső szabadság! – jegyezte meg Ferenc pápa. Pál apostol arra emlékeztet bennünket, keresztényeket, hogy ez mindenekelőtt egy ajándék, amikor így kiált fel: „A szabadság által szabadított meg minket Krisztus” (Gal 5,1) – idézte az Apostol szavait a pápa. A szabadság megadatott nekünk. Mindnyájan sok belső és külső feltétellel születünk és főleg az önzésre való hajlammal, ami azt jelenti, hogy saját magunkat és érdekeinket helyezzük a középpontba. De Krisztus megszabadított bennünket ettől a rabszolgaságtól. Félreértések elkerülése végett Szent Pál figyelmeztet bennünket, hogy az Isten által nekünk adott szabadság nem a világ hamis és üres szabadsága, ami valójában „ürügy” a „test számára” (Gal 5,13). Nem, a szabadság, amelyet Krisztus vére árán szerzett meg nekünk, teljes egészében a szeretet felé irányul, hogy amint az Apostol mondta és mondja ma nekünk: „szolgáljátok egymást szeretetben!” (Gal 5.13).

A házastársak, amikor családot alapítottak, Krisztus kegyelmével meghozták ezt a bátor döntést, hogy szabadságukat nem önmagukért használják, hanem azért, hogy szeressék azokat a személyeket, akiket Isten melléjük helyezett. Ahelyett, hogy „szigetként” élnének, „egymás szolgálatát” választották. Így kell megélni a szabadságot a családban! Nincsenek „bolygók”, vagy „műholdak”, amelyek saját pályájukon utaznának. A család a találkozás, az osztozás, az önmagunkból való kilépés helye, hogy befogadjuk a másikat és mellette álljunk. A család az az első hely, ahol megtanulunk szeretni – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Miközben nagy meggyőződéssel ezt ismételjük, jól tudjuk, hogy a gyakorlatban ez nem mindig így van, számos ok és különböző helyzetek miatt. Ezért tehát, amikor leszögezzük a család szépségét, jobban érezzük, mint bármikor, hogy meg kell azt védenünk. Ne hagyjuk, hogy beszennyezze az önzés, az individualizmus, a közömbösség kultúrája, a leselejtezés mérge és így elveszítse „DNS” -ét, ami a befogadás és a szolgálat lelkülete.

A pápa ezután a Királyok első könyvéből vett első olvasmányhoz fűzte a gondolatait, amely Illés és Elizeus próféták kapcsolatát mutatja be. Megállapította, hogy az olvasmány a nemzedékek közötti kapcsolatot juttatja eszünkbe, a „stafétabot átadását” szülők és gyermekeik között. Ez a kapcsolat nem egyszerű a mai világban és gyakran aggodalomra ad okot. A szülők attól tartanak, hogy gyermekeik nem lesznek képesek eligazodni társadalmaink bonyolultságában és zűrzavarában, ahol minden kaotikusnak és bizonytalannak tűnik, és a fiatalok végül eltévelyednek. Ez a félelem egyes szülőket aggódóvá, másokat túlzottan védelmezővé, hiperprotektívvá tesz és végül még azt a vágyat is elfojtja, hogy új életeket hozzanak a világra.

Ferenc pápa ezután Illés és Elizeus próféták kapcsolatáról elmélkedett. Illés a válság és a jövőtől való félelem egy pillanatában parancsot kap Istentől, hogy kenje fel prófétává Elizeust, mint utódát. Isten megérteti Illéssel, hogy a világ nem ér véget vele és megparancsolja neki, hogy adja át küldetését egy másik személynek. Ez az értelme a szövegben leírt gesztusnak: Illés Elizeus vállára veti saját köntösét és attól a perctől kezdve a tanítvány átveszi a mester helyét, hogy folytassa prófétai szolgálatát Izraelben. Isten így megmutatja, hogy bízik a fiatal Elizeusban. Az öreg Illés átadja a prófétai feladatot, hivatást Elizeusnak. Megbízik egy fiatalemberben, bízik a jövőben. Ez a gesztus tele van reménnyel, Illés reménykedve adja tovább a stafétabotot.

Milyen fontos, hogy a szülők elgondolkodjanak Isten cselekvési módján! – hangsúlyozta Ferenc pápa. Isten szereti a fiatalokat, de ez nem jelenti azt, hogy megóvja őket minden kockázattól, kihívástól, szenvedésről. Nem aggodalmaskodó és nem túlságosan védelmező; éppen ellenkezőleg, bízik bennük és mindnyájukat az élet és a küldetés magasszintű feladatára hívja meg. A pápa utalt a gyermek Sámuelre, a serdülő Dávidra, a fiatal Jeremiásra; majd arra buzdított, hogy gondoljunk mindenekelőtt arra a tizenhat-tizenhét éves lányra, aki megfoganta Jézust, gondoljunk Szűz Máriára, majd a következő szavakkal fordult a szülőkhöz: „Kedves szülők, Isten Szava mutatja meg nekünk az utat: ne óvjátok gyermekeiteket miden minimális kényelmetlenségtől és szenvedésektől, hanem arra törekedjetek, hogy átadjátok nekik az élet iránti szenvedélyt, hogy lángra lobbantsátok bennük a vágyat, hogy megtalálják hivatásukat és elfogadják a nagy küldetést, amit Isten szánt nekik. És éppen ez a felfedezés az, ami Elizeust bátorrá, elhatározottá és felnőtté teszi. A szülőktől való elszakadása és az ökrök feláldozása a jele annak, hogy Elizeus megértette: most „rajta a sor”, elérkezett az ideje, hogy befogadja Isten hívását és folytassa, amit mesterénél látott. És ezt bátran teszi majd élete végéig. Kedves szülők, ha segítetek gyermekeiteknek felfedezni és befogadni hivatásukat, meglátjátok, hogy „megragadja” őket ez a küldetés és lesz erejük ahhoz, hogy szembenézzenek az élet nehézségeivel és leküzdjék azokat.

A pápa hozzátette, hogy egy pedagógus számára a legjobb mód, hogy másokat hivatásuk követésében segítsen, ha hűséges szeretettel felkarolja a sajátját. Ez az, amit a tanítványok láttak Jézusnál és az evangéliumi szakasz egy emblematikus pillanatot ábrázol, amikor Jézus „elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe” (Lk 9,51), jól tudva, hogy ott elítélik és megölik. És a Jeruzsálem felé vezető úton Jézus elszenvedi a szamaritánusok elutasítását, amely Jakab és János méltatlankodását vívja ki, de amit Jézus elfogad, mert része hivatásának: kezdetben elutasították Názáretben, most Szamáriában és végül majd elutasítják Jeruzsálemben. Jézus mindezt elfogadja, mert azért jött el, hogy magára vegye bűneinket. Ugyanígy, nincs semmi biztatóbb a gyermekek számára, mint az, ha látják, hogy szüleik a házasságot és a családot küldetésként élik meg, hűséggel és türelemmel, a nehézségek, a szomorú pillanatok és a megpróbáltatások ellenére. Ami Jézussal történt Szamáriában, az minden keresztény hivatásban megtörténik, a családi hivatásban is. Jönnek olyan pillanatok, amikor el kell fogadnunk az ellenállásokat, a bezártságokat, az értetlenségeket, amelyek az emberi szívből fakadnak és Krisztus kegyelmével a másik befogadásává, ingyenes szeretetté kell őket átalakítani – szögezte le Ferenc pápa.

Közvetlenül ez után az epizód után, amely bizonyos értelemben „Jézus hivatását” írja le, az evangéliumi szakasz három más meghívást, hivatást mutat be három személy részéről, akik Jézus tanítványaivá szerettek volna válni. Az elsőt arra szólítja fel, hogy ne keressen állandó lakhelyet, biztos elhelyezkedést, ha követni akarja a Mestert. Neki ugyanis „nincs hová lehajtania a fejét” (Lk 9,58). Jézust követni azt jelenti, hogy mozgásba lendülünk és mindig mozgásban maradunk, „utazunk” Ővele az élet eseményein keresztül. Mennyire igaz ez a házasok számára! – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: „Ti is, befogadva a házasságra és a családra szóló meghívást, elhagytátok „fészketeket” és elkezdtetek egy utazást, amelynek előzetesen nem ismerhettétek minden állomását és ami állandó mozgásban tart benneteket, mindig új helyzetekkel, váratlan eseményekkel, meglepetésekkel, amelyek olykor fájdalmasok. Ilyen az Úrral való haladás. Dinamikus, előre nem látható és mindig egy csodálatos felfedezés”. A pápa még emlékeztetett rá, hogy Jézus minden tanítványának éppen az jelenti a pihenést, hogy minden nap Isten akaratát teljesíti, bármi is legyen az.

A második tanítványt arra szólítja fel, hogy ne „térjen vissza, hogy eltemesse halottait”. Nem a negyedik parancsolat megszegéséről van szó, amely mindig érvényes marad; inkább felhívás arra, hogy mindenekelőtt az első parancsolatnak engedelmeskedjünk: szeresd Istent mindenek felett. Ez történik a harmadik tanítvánnyal is, akit arra hív, hogy határozotton és egész szívével kövesse Krisztust, anékül, hogy „hátra tekintene”, még azért sem, hogy búcsút vegyen családtagjaitól.

A pápa arra buzdította a családokat, hogy számukra se legyen semmilyen más prioritás, mint hogy „ne forduljanak hátra”, vagyis ne sirassák előző életüket, szabadságukat, számos félrevezető illúziójával: az élet megkövesedik, ha nem fogadjuk be Isten hívásának újdonságát, ha visszasírjuk a múltat. Ha ezen az úton járunk, hogy visszasírjuk a múltat, mi is megkövesedünk, keményekké válunk, nem tesz emberivé minket. Amikor Jézus hív, a házasságra és a családra is, azt kéri, hogy nézzünk előre és mindig megelőz bennünket az úton, mindig megelőz a szeretetben és a szolgálatban. Nem éri csalódás, aki Őt követi!

A pápa gondviselésszerűnek nevezte, hogy a liturgiában elhangzott olvasmányok a hivatásról szóltak, amely éppen a Családok X. Világtalálkozójának témája: „A családi szeretet: hivatás és az életszentség útja”. Az életigének ezzel az erejével arra buzdította a családokat, hogy határozottan folytassák a családi szeretet útját, megosztva a család minden tagjával ennek a meghívásnak az örömét. Nem könnyű út, lesznek sötét pillanatok, nehéz pillanatok, amikor azt hisszük, hogy mindennek vége. A családi szeretet legyen mindig nyitott, kifelé irányuló, amely képes „megérinteni” a gyengébbeket és a sebesülteket, akikkel útközben találkoznak, akik törékenyek testben és lélekben. A szeretet, és a családi szeretet is, megtisztul és megerősödik, amikor továbbadják.

A családi szeretetre tett fogadás bátor: bátorság kell a házasságkötéshez. Sok fiatalnak nincs hozzá bátorsága – mondta a pápa, felidézve, hogy gyakran hallani mamákat, akik így szólnak hozzá: „Beszéljen a fiammal, aki nem nősül, harminchét éves!”. „De asszonyom, ne vasalja ki az ingét, kezdje el elküldeni egy kicsit otthonról, hogy kilépjen a fészekből”. Mert a családi szeretet szárnyalásra készteti a gyermekeket, megtanítja őket repülni, repülésre ösztönzi őket. Nem birtokló, hanem mindig szabadságot adó szeretet. És azután a nehéz pillanatokban, amelyben minden családnak van része, a válságokban, ne válasszátok a könnyebb utat: „visszamegyek a mamához”. Nem. Folytassátok az utat, ezzel a bátor fogadással. Lesznek nehéz, kemény pillanatok, de mindig menjetek előre. A férjed, a feleséged még mindig rendelkezik azzal a szeretet szikrával, amelyet kezdetben éreztetek: fedezzétek fel ismét a szeretetet. Ez sokat segít majd a válság pillanataiban – tanácsolta a házaspároknak Ferenc pápa.

Ferenc pápa a következő szavakkal zárta homíliáját, amelyet a Családok X. Világtalálkozójának résztvevőihez intézett: „Az egyház veletek van, sőt bennetek van! Az egyház ugyanis egy Családból született, a názáreti családból és főleg családokból áll. Az Úr segítsen benneteket minden nap, hogy megmaradjatok az egységben, a békében, az örömben és a kitartásban is a nehéz pillanatokban, abban a hűséges kitartásban, amely életünket jobbá teszi és amely mindenkinek megmutatja, hogy Isten szeretet és életközösség”.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ferenc pápa

Ne féljetek, de álljatok készen! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Haladjunk előre félelem nélkül, annak bizonyosságában, hogy az Úr mindig elkísér bennünket. Legyünk tudatában annak, hogy életünk szilárdan az Úr kezében van és várjuk ébren eljövetelét – biztatott rá Ferenc pápa, elemezve az évközi 19. vasárnap evangéliumi szakaszát.

A pápa tanításában emlékeztetett rá, hogy életünk végén számot kell majd adnunk a kapott javakról, tehát az éberség egyben felelősséget is jelent. Ezért gondosan őriznünk kell a kapott ajándékokat, mint az élet, a hit, a család, a teremtett világ, személyes kapcsolataink.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus beszédet intéz tanítványaihoz, hogy elolszlassa minden félelmüket és ébrenlétre biztassa őket. Két alapvető buzdítással fordul hozzájuk: az első, hogy „Ne félj te kisded nyáj!” (Lk 12,32); a második pedig, hogy „álljatok készen” – kezdte beszédét a pápa, hangsúlyozva a két kulcsfontosságú kifejezést: „Ne félj” és „álljatok készen”. Ezek a szavak arra bátorítanak, hogy legyőzzük a félelmeket, amelyek olykor megbénítanak bennünket, valamint, hogy leküzdjük a kísértést, hogy passzívan, mintegy alvásba merülten éljünk – mondta a pápa, majd a két kifejezéshez fűzte gondolatait.

Ne félj. Jézus mindenekelőtt bátorítja a tanítványokat – magyarázta Ferenc pápa, emlékeztetve rá, hogy Jézus kevéssel azelőtt fejezte be hozzájuk intézett beszédét az Atya szerető és gondviselő gondoskodásáról, amely törődik a mezők liliomaival és az ég madaraival, következésképpen még inkább gyermekeivel. Ezért nem kell aggódnunk és idegeskednünk: történetünk szilárdan Isten kezében van – szögezte le Ferenc pápa. Lelkesít bennünket Jézusnak ez a felhívása, hogy ne féljünk. Olykor ugyanis úgy érezzük, hogy be vagyunk börtönözve a bizalmatlanság és az aggodalom érzésébe: félünk a kudarctól, attól, hogy nem ismernek el és nem szeretnek bennünket, hogy nem sikerül megvalósítani terveinket, hogy soha nem leszünk boldogok…És ilyenkor küzdünk, keressük a megoldást, hogy megtaláljuk helyünket, ahol kitűnhetünk, hogy javakat és gazdagságot halmozzunk fel, hogy biztonságra találjunk; és végül mire jutunk? Végül csak szorongásban és állandó aggodalomban élünk. Jézus ezzel szemben biztosít bennünket: ne féljetek! Bízzatok az Atyában, aki mindent megad nektek, amire szükségetek van. Már nektek adta Fiát, Országát és mindig elkísér benneteket gondviselésével, minden nap gondoskodik rólatok. Ne félj: íme a bizonyosság, amelyhez szívünket láncolhatjuk! – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy annak a tudata, hogy az Úr szeretettel őrködik felettünk, nem jogosít fel arra, hogy aludjunk, hogy átadjuk magunkat a lustaságnak! Éppen ellenkezőleg, elevennek, ébernek kell lennünk. Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy figyelemmel kell kísérnünk a másikat, észre kell vennünk, mire van szüksége, készségesen meg kell hallgatnunk és be kell fogadnunk őt, készen kell állnunk.

„Álljatok készen!” – ez a mai második felszólítás – folytatta a vasárnapi evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa. Ez a keresztény bölcsesség. Jézus többször elismétli ezt a felszólítást és ezt most három rövid példabeszéden keresztül teszi. Mindhárom a házigazdára összpontosít, aki az első példabeszédben váratlanul hazatér a menyegzőről, a másodikban nem akarja, hogy meglepjék a tolvajok, a harmadikban hosszú utazásról tér haza. Mind a három példabeszédnek ugyanaz az üzenete: ébren kell maradni, nem szabad elaludni, vagyis nem lehetünk szórakozottak, nem engedhetünk a belső lustaságnak, mert az Úr eljön azokban a helyzetekben is, amikor nem várjuk őt. Figyelemmel kell lennünk az Úrra, nem aludhatunk el, ébren kell maradnunk – mondta nyomatékkal a pápa.

Az Úr életünk végén számot fog kérni tőlünk a ránk bízott javakról; ezért az éberség felelősséget is jelent, vagyis hűségesen kell őriznünk és kezelnünk a javakat – buzdított rá a pápa, felsorolva ezeket a javakat, mint az élet, a hit, a család, a kapcsolataink, a munka, de az a hely is, ahol élünk, városunk, a teremtett világ. Olyan sok mindent kaptunk – ismételte meg a pápa, majd azt kérte, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: gondját viseljük-e ennek az örökségnek, amit az Úr ránk hagyott? Őrizzük-e szépségét, vagy csak saját magunk javára használjuk, pillanatnyi kényelmünk szerint? El kell egy kicsit gondolkoznunk ezen: őrzői vagyunk-e annak, amit kaptunk?

Összefoglalva a vasárnapi evangéliumi szakasz tanítását, Ferenc pápa arra szólított fel, hogy haladjunk előre utunkon félelem nélkül, annak a bizonyosságában, hogy az Úr mindig elkísér bennünket. És maradjunk éberek, hogy ne forduljon elő velünk, hogy elalszunk, miközben az Úr eljön – utalt Szent Ágoston szavaira: „Félek, hogy az Úr elhalad mellettem”, és nem ismerem fel”, hogy elalszom és nem veszem észre, hogy az Úr elhalad mellettem”. Legyetek éberek! – biztatott ismét Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét:

Segítsen bennünket Szűz Mária, aki befogadta az Úr látogatását és készségesen és nagylelkűen mondta: „itt vagyok”.

Ferenc pápa köszöntései az Úrangyala elimádkozása után

A Mária imát követően Ferenc pápa reményét fejezte ki, hogy a gabonát szállító hajók elindulása az ukrajnai kikötőkből a tartós békéhez vezető párbeszéd első állomása. A Szűzanya közbenjárásáért fohászkodott az elhunyt és megsebesült lengyel zarándokokért, majd áldását adta a Santiago de Compostelába elzarándokolt európai fiatalokra.

Ferenc pápa megelégedéssel vette tudomásul a hírt, hogy Ukrajna kikötőiből elindultak a gabonaféléket szállító első hajók. Ez a lépés azt mutatja, hogy lehetséges párbeszédet folytatni és konkrét eredményeket elérni, amelyek mindenki számára kedvezőek. Ezért ez az esemény a remény jeleként mutatkozik – állapította meg a pápa, annak a reményének adva hangot, hogy ezen az úton tovább haladva véget vethetnek a harcoknak és eljuthatnak egy igazságos és tartós békéhez.

A pápa fájdalommal szólt a Horvátországban szombaton reggel bekövetkezett országúti szerencsétlenségről, amelynek során Međugorjéba tartó lengyel zarándokok életüket veszítették, sokan megsebesültek. Szűz Mária járjon közben értük és hozzátartozóikért – hangzott Ferenc pápa fohásza.

A pápa emlékeztetett rá, hogy ezen a vasárnapon volt az Európai Ifjúsági Zarándoklat csúcspontja Santiago de Compostelában, amelyet a tavalyi jubileumi szentévről idénre halasztottak el. A pápa örömmel adta áldását a résztvevő fiatalokra és mindazokra, akik az eseményt megszervezték és elkísérték. „Életetek legyen mindig úton járás: haladjatok az úton Jézus Krisztussal, haladjatok az úton Isten és a testvérek felé, haladjatok a szolgálat és az öröm útján!” – kívánta a fiatal európai zarándokoknak Ferenc pápa, majd a rómaiakat és a különböző országokból, közöttük Máltáról érkezett zarándokokat üdvözölve búcsúzott a Szent Péter téren összegyűlt hívektől.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa: a kirekesztő Egyház inkább szekta

Közzétéve

Szerző:

James Martin SJ és Ferenc pápa - Fotó: CNA

Ferenc pápa válaszolt az LMBT személyek lelkigondozásával foglalkozó jezsuita atya levelére. Arra buzdítja az amerikai papot, hogy folytassa a találkozás kultúrájának kialakítását, amely ráébreszt bennünket, hogy több dolog köt össze minket, mint ami elválaszt.

„Arra buzdítalak, hogy továbbra is dolgozz a találkozás kultúráján, amely lerövidíti a távolságokat és gazdagít bennünket a különbözőségeinkkel, éppen úgy, ahogy Jézus tette, aki mindenkihez közel került.” Így fogalmaz rövid válaszában Ferenc pápa az LMBT személyek között apostolkodó James Martin jezsuita atya levelére, amelyet az idén megtartott „Outreach 2022” rendezvény alkalmából küldött. Az amerikai jezsuita egy tweetben tette közzé a pápa üzenetét.

Az LMBT betűszó, vagyis Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek elnevezés ezen szexuális és nemi rétegek összefoglaló megjelölésére használatos. A katolikus LMBT személyeket szolgáló jezsuita pap által küldött levélben tájékoztatta a pápát az éves „Outreach”, vagyis az LMBT katolikusok lelkipásztori ellátásával foglalkozó konferencia eredményéről, amelyet június 24-én és 25-én személyes jelenléti formában tartottak a New York-i Fordham Egyetemen, a járvány miatti két év szünet után.

A pápa megjegyzi, hogy a legértékesebb dolog az, ami a személyes találkozások során történik: „Valójában a járvány arra késztetett bennünket, hogy alternatívákat keressünk a távolság áthidalására. Arra is megtanított bennünket, hogy vannak pótolhatatlan dolgok, beleértve a „szemtől-szembe” nézés képességét, még azokkal is, akik másként gondolkodnak, vagy akikkel úgy tűnik, hogy a különbségek elválasztanak vagy akár szembeállítanak bennünket. Amikor leküzdjük ezeket a korlátokat, rájövünk, hogy több dolog köt össze bennünket, mint ami elválaszt.” Aztán így folytatja: „Biztosítalak imáimról. Ne hagyd abba az imádkozást értem. Jézus áldjon meg téged és a Szent Szűz vigyázzon rád. Testvéretek, Ferenc.”

„A szelektív, tiszta vérű egyház nem az Anyaszentegyház, hanem inkább egy szekta”

Korábban már írt a pápa James Martin atyának, akit a Kommunikációs Dikasztérium tanácsadójává nevezett ki 2017-ben, és felkérte, hogy közvetítse Isten „stílusát” az LMBT személyeknek: a „közelség, irgalom és gyengédség” jegyében. „Isten Atya, és egyik gyermekét sem tagadja meg” – hangsúlyozta egy előző levelében Ferenc pápa, aki azt szeretné, hogy egy katolikus LMBT személy, aki megtapasztalta az egyház részéről az elutasítást, ne az „egyháztól jövő elutasításként” értelmezze azt, hanem az „egyházon belüli emberektől” származó elutasításként, mert az egyház anya, és minden gyermekét egybegyűjti, megkülönböztetés nélkül. „A szelektív, tiszta vérű egyház nem az Anyaszentegyház, hanem inkább egy szekta” – erősítette meg Ferenc pápa.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Ferenc pápa Kazahsztánba látogat

Közzétéve

Szerző:

Fotó: AP

A pápa az ázsiai köztársaság fővárosában, Nur-Szultan-ban részt vesz a világ- és hagyományos vallások vezetőinek 7. világkongresszusán. A találkozó célja a béke előmozdítása és hogy a vallást ne használják fel konfliktusok támogatására.

Múlt szombaton a Kanadából visszafelé tartó repülőúton tartott sajtótájékoztatóján Ferenc pápa megemlítette Kazahsztánt, amikor egészségi állapotáról beszélt, amely jelenleg korlátozza apostoli látogatásait, de megismételte, hogy mindenesetre szeretne Kazahsztánba utazni – ez egy „nyugodt utazás” számára, mert nem tartalmaz nagy helyváltoztatásokat. Hétfőn délelőtt pedig megérkezett az új külföldi útjának időpontja, amelyre a jövő hónapban kerül sor.

A pápa részt vesz a vallási vezetők világkongresszusán

A Szentszék Sajtóterme hétfőn bejelentette, hogy a pápa szeptember 13-án, kedden a az ázsiai köztársaság fővárosába, Nur-Szultanban utazik, ahol szeptember 15-ig tartózkodik majd. Útjának célja, hogy részt vegyen a Világ- és Hagyományos Vallások Vezetőinek 7. Kongresszusán. A Kongresszus hivatalos honlapján a rendezvényről hangsúlyozzák, hogy prioritásai között szerepel „a béke, a harmónia és a tolerancia megerősítése, amelyek az emberi lét megingathatatlan alapelvei”. Továbbá foglalkozik azzal a témával, hogy „az emberek vallásos érzelmeit felhasználják a konfliktusok és ellenségeskedések kiélezése érdekében”.

II. János Pál Kazahsztánban

2001 szeptemberében II. János Pál kazahsztáni látogatása alkalmával a zsúfolásig megtelt Függetlenség terén kijelentette, hogy az országnak az a „küldetése”, hogy „híd legyen a vallások, nemzetek és kontinensek között”.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű