Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Isten felkínálja és nem ránk erőlteti magát!

Közzétéve

Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala imádságon - Fotó: Vatican News

Szeptember 15-én a déli Angelus elmondásához kapcsolódóan a Szentatya a napi evangéliumról, a Lukács evangéliumának 15. fejezetében található három jézusi példabeszédről elmélkedett. A pápa teljes lefordított beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (Lk 15,1–32) azzal kezdődik, hogy vannak néhányan, akik bírálják Jézust, amikor vámszedők és bűnösök társaságában látják, és így méltatlankodnak: „Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik” (Lk 15,2). Ez a mondat valójában csodálatos bejelentésnek bizonyul: Jézus magához fogadja a bűnösöket, és együtt étkezik velük. Ez történik velünk minden misén, minden templomban: Jézus örömmel fogad minket asztalánál, ahol odaadja értünk önmagát. Ezt a mondatot írhatnánk templomaink kapujára: „Itt Jézus magához fogadja a bűnösöket, és meghívja őket asztalához.” És az Úr, válaszul az őt bírálóknak, elmond három példabeszédet, három bámulatos példabeszédet, amelyek megmutatják, hogy ő megkülönböztetett szeretettel fordul azok felé, akik távol érzik magukat tőle. Jó lenne, ha mindnyájan fellapoznátok az evangéliumot, Lukács evangéliumának 15. fejezetét, és elolvasnátok a három példabeszédet! Csodálatosak!

Az első példázatban azt mondja: „Ki az közületek, aki, ha van száz juha, és elveszít közülük egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” (Lk 15,4) Ki az közületek? Egy józan ember nem: számítást végez, és feláldozza az egyet, hogy megtartsa a kilencvenkilencet. Isten viszont nem törődik bele, ő épp téged hordoz a szívén, aki még nem ismered az ő szeretetének szépségét, téged, aki még nem fogadtad be Jézust életed középpontjaként, téged, aki nem tudod legyőzni bűnödet, téged, aki talán az életedben történt rossz dolgok miatt nem hiszel a szeretetben.

A második példázatban te vagy az a kis pénzérme, amelynek elvesztésébe az Úr nem nyugszik bele, és akit megállás nélkül keres: azt akarja mondani neked, hogy értékes vagy a szemében, egyedülálló vagy! Helyettesíthetetlen vagy Isten szívében! Van helyed ott, rólad van szó, és senki sem helyettesíthet téged; és ez rám is igaz, senki sem helyettesíthet engem Isten szívében.

A harmadik példázatban Isten egy apa, aki várja tékozló fia hazatérését: Isten mindig vár ránk, nem fárad el, nem veszíti kedvét. Mert mi vagyunk, mi, mindannyian az az újra átölelt fiú, az a megtalált pénzérme, az a megsimogatott és vállra vett juh. Ő mindennap várja, hogy észrevegyük szeretetét. És te azt mondod: „De én annyi rosszat tettem, én túl sok rosszat tettem!” Ne félj: Isten szeret téged, olyannak szeret, amilyen vagy, és tudja, hogy csak az ő szeretete képes megváltoztatni az életedet.

De Istennek ezt a végtelen szeretetét a bűnösök iránt, mely az evangélium lényege, el lehet utasítani. Ezt teszi a példázatban szereplő báty. Ő nem érti a szeretetet abban a pillanatban, és fejében inkább egy úr, mint egy apa képe van. Ez a veszély bennünket is fenyeget: az, hogy inkább egy szigorú, mint egy irgalmas Istenben hiszünk, egy olyan Istenben, aki a rosszat inkább erővel, mint szeretettel győzi le. Nem így van! Isten szeretettel és nem erővel ment meg bennünket; felkínálja és nem ránk erőlteti magát.

A báty, aki nem fogadja el az apa irgalmasságát, magába zárkózik, és még súlyosabb hibát követ el: igaznak képzeli magát, elárultnak hiszi magát, és mindent saját igazságfelfogása alapján ítél meg. Ezért megharagszik öccsére, és megfeddi az apját: „Most, hogy megjött ez a te fiad, levágattad a hizlalt borjút” (vö. Lk 15,30). Ez a te fiad: nem nevezi testvéremnek, hanem fiadnak. Egyetlen fiúnak gondolja magát. Mi is tévedünk, amikor magunkat igaznak véljük, amikor azt gondoljuk, hogy a többiek a rosszak. Ne gondoljuk magunkat jónak, mert egyedül, a jó Isten segítsége nélkül nem tudjuk legyőzni a rosszat. Ne felejtsétek el ma elővenni az evangéliumot, és olvassátok el a három példabeszédet Lukács evangéliumának 15. fejezetében! Jót tesz nektek, üdvös lesz számotokra!

Hogyan lehet legyőzni a rosszat? Elfogadva Isten bocsánatát és a testvérek bocsánatát. Ez történik, valahányszor gyónni megyünk: befogadjuk az Atya szeretetét, aki legyőzi bűnünket: nincs többé bűnünk, Isten elfelejti azt! Amikor megbocsát, Isten elveszíti emlékezőtehetségét, elfelejti bűneinket! Elfelejti őket! Isten rendkívül jó hozzánk! Nem úgy, mint mi, akik azt mondjuk, hogy „nem történt semmi”, de az első alkalommal felemlegetjük az elszenvedett sérelmet. Nem, Isten eltörli a rosszat, belülről újjáteremt bennünket, és így visszaadja nekünk az örömöt, nem a szomorúságot, nem a szív sötétségét, nem a gyanút, hanem az örömöt.

Testvéreim, fel a fejjel, ha Isten velünk, akkor nincs olyan bűn, amelyé az utolsó szó lehetne! A Szűzanya, aki szétoldja az élet csomóit, szabadítson meg bennünket attól, hogy igaznak higgyük magunkat, és segítsen, hogy érezzük annak szükségét, hogy az Úrhoz menjünk, aki mindig vár ránk, hogy átöleljen bennünket és megbocsásson nekünk!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvéreim!

A múlt héten sor került a régóta várt fogolycserére Oroszország és Ukrajna között. Örülök a szabadon bocsátott embereknek, akik újra átölelhették szeretteiket, és továbbra is imádkozom, hogy mielőbb véget érjen a konfliktus és tartós béke legyen Kelet-Ukrajnában.

Tegnap Forlìban boldoggá avatták Benedetta Bianchi Porrót, aki mindössze 28 évesen 1964-ben halt meg. Egész életét megpecsételte a betegség, és az Úr megadta neki a kegyelemet, hogy elviselje, sőt átalakítsa azt a hit és a szeretet ragyogó tanúságtételévé. Ma a németországi Limburgban pedig boldoggá avatták Richard Henkes pallottinus atyát, akit hit iránti gyűlöletből 1945-ben, Dachauban öltek meg. Krisztus e két bátor tanítványának példája nyújtson támaszt nekünk is az életszentség útján! Tapsoljuk meg az új boldogokat!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és más országokból jött zarándokok: családok, egyházközségi csoportok, társulatok.

Köszöntöm a hondurasi és bolíviai híveket, a fiatal afrikai vállalkozókat, akik elkötelezték magukat, hogy összefogva dolgoznak – harambe – Afrika jövőjéért; és a Lengyelországból elektromos autókkal érkezett zarándoklat tagjait.

Köszöntöm az Isten szolgája Gianfranco Chiti atya emlékére egybegyűlt katonákat; a Legszentebb Megváltó Oblátus Nővéreit; a Montecchio Emilia-i híveket venezuelai barátaikkal; és a crotonei bérmákozókat. Köszöntöm az UNITALSI csoportját, és megáldom a következő napokban zajló nagy országos lourdes-i zarándoklatot.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű