Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa katekézise: Adja meg nekünk az Úr a csodálkozás kegyelmét!

Közzétéve

Ferenc pápa a karácsony előtti audiencián - Fotó: Vatican Media

December 23-án a Szentatya a karácsonyról osztotta meg gondolatait a délelőtti katekézisben, hogy segítséget nyújtson a karácsonyra való közvetlen felkészüléshez.

Ferenc pápa katekézisének magyar nyelvű fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ebben a katekézisben a karácsony közeledtével szeretnék felkínálni néhány gondolatot, melyek segíthetik készületünket a karácsony megünneplésére. Az éjjeli szertartáson felhangzik majd az angyal híradása, melyet a pásztorokhoz intézett: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus. Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban” (Lk 2,10–12).

A pásztorokat utánozva lélekben mi is elindulunk Betlehembe, ahol Mária megszülte a gyermeket egy istállóban, „mivel a szálláson – mondja Szent Lukács – nem volt számukra hely” (Lk 2,7). A karácsony egyetemes ünnep lett, és még azok is, akik nem hisznek, átérzik ennek az évente visszatérő ünnepnek a varázsát. A keresztények viszont tudják, hogy

Jézus születése, a karácsony döntő fontosságú esemény, örök tűz, amelyet Isten gyújtott meg a világon,

és nem keverhető össze mulandó dolgokkal. Fontos, hogy ne szűküljön pusztán érzelmi vagy csak a fogyasztásra összpontosító ünnepre. Múlt vasárnap felhívtam a figyelmet erre a problémára, hangsúlyoztam, hogy a fogyasztás elrabolta tőlünk a karácsonyt. Nem! A karácsonynak nem szabad pusztán érzelmi vagy csak a fogyasztásra összpontosító ünnepre szűkülnie, mely gazdag ajándékokban és köszöntésekben, de szegény keresztény hitben és emberségben. Ezért gátat kell vetni annak a világias mentalitásnak, amely képtelen megragadni hitünk izzó magját, mely ez: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott; mi pedig láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14). Valóban ez a karácsony lényege, sőt ez a karácsony igazsága; nincs más!

A karácsony arra hív, hogy gondolkodjunk el egyrészt a történelem drámaiságán, melynek folytán a bűn által megsebzett ember szakadatlanul keresi az igazságot, keresi az irgalmasságot, keresi a megváltást. másrészt Isten jóságán, aki elénk jött, hogy közölje velünk az üdvözítő Igazságot, s részesévé tegyen barátságának és életének. És ez kegyelmi ajándék: ez tiszta, érdemeink nélküli kegyelem. Az egyik egyházatya azt mondja: „Nézzetek csak jobbra-balra, nézzetek csak ide-oda, keressétek az érdemeket, de nem találtok mást, csak kegyelmet!” Minden kegyelem, minden kegyelmi ajándék. És ezt a kegyelmi ajándékot a karácsony egyszerűségén és emberségességén keresztül kapjuk meg, és eltávolíthatja szívünkből és elménkből a pesszimizmust, mely manapság a világjárvány miatt még elterjedtebb. Felülemelkedhetünk az elveszettség nyugtalanító érzésén: ne engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a vereség és a kudarc érzése, hanem újfent tudatosítsuk magunkban, hogy az az alázatos és szegény, rejtett és magatehetetlen Gyermek maga az értünk emberré lett Isten! A II. vatikáni zsinat a mai világban élő Egyházról szóló konstitúció egyik híres mondatában kijelenti, hogy ez az esemény mindannyiunkat érint. „A megtestesüléssel ugyanis Isten Fia valamiképpen minden emberrel egyesült. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk” (Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 22.). De hát Jézus kétezer évvel ezelőtt született, és ez érint engem? – Igen, érint téged és engem, mindannyiunkat! Jézus egy közülünk: Isten, Jézusban, egy közülünk!

Ez a valóság olyan nagy örömet ad nekünk és oly sok bátorságot önt belénk! Isten nem felülről, messziről nézett le ránk, nem mellettünk ment el, nem undorodott nyomorúságunktól, nem látszólagos testet öltött fel, hanem teljes mértékben felvállalta emberi természetünket és állapotunkat. Semmit sem hagyott ki, csak a bűnt: ez az egyetlen dolog, ami nincs meg benne. Az egész emberség benne van. Mindent felvett, amik vagyunk, úgy, amilyenek vagyunk. Ez elengedhetetlen a keresztény hit megértéséhez. Szent Ágoston, visszatekintve megtérésének útjára, Vallomásaiban ezt írja: „Még nem voltam annyira alázatos, hogy az én Uram, az alázatos Jézus az enyém is legyen, és még nem tudtam akkor, mire tanít bennünket az ő gyengesége” (Vallomások, VII,18,24). És mi Jézus gyengesége? Jézus „gyengesége” egy „tanítás”! Mert kinyilatkoztatja nekünk Isten szeretetét. A karácsony a megtestesült szeretetnek, a Jézus Krisztusban értünk született szeretet ünnepe. Jézus Krisztus az emberek világossága, mely felragyog a sötétségben, és értelmet ad az emberi létnek és az egész történelemnek.

Kedves testvérek, ezek az egyszerű gondolatok segítsenek bennünket abban, hogy nagyobb tudatossággal ünnepeljük a karácsonyt. De van egy másik módja is a készületnek, melyre szeretnélek emlékeztetni benneteket és magamat, és amely mindenki számára elérhető: csendben elmélkedni a betlehem előtt. A betlehem katekézist ad arról a valóságról, tanítás ad arról, ami abban az évben, azon a napon történt, amiről az evangéliumban hallottunk. Ezért tavaly írtam egy levelet, melyet érdemes újra elővennünk. A címe: Admirabile signum, vagyis Csodálatos jel. Assisi Szent Ferenc iskolájában kisgyermekké válhatunk, és szemlélhetjük a születés jelenetét:

engedjük, hogy újjáéledjen bennünk a csodálkozás azon, hogy milyen „csodálatos” módon akart Isten a világba jönni. Kérjük az álmélkodás kegyelmét: adja meg nekünk az Úr a csodálkozás kegyelmét ezen a misztériumon, ezen az oly gyengéd, oly szép, a szívünkhöz oly közel álló valóságon, hogy találkozzunk az Úrral,

hogy közel kerüljünk hozzá, hogy mindnyájan közel kerüljünk egymáshoz! Ettől újjászületik bennünk a gyengédség. A minap néhány tudóssal beszélgettem a mesterséges intelligenciáról és a robotokról… vannak robotok, amelyeket bármire be lehet programozni, és ez egyre csak fejlődik. Megkérdeztem tőlük: „Mi az, amire a robotok sosem lesznek képesek?” Gondolkodtak, elmondták meglátásaikat, végül azonban egy dologban állapodtak meg, és ez a gyengédség. A robotok erre nem lesznek képesek. És ez az, amit Isten ma elhoz nekünk: a csodálatos módja annak, ahogyan Isten a világba akart jönni, és ez újra felkelti bennünk a gyengédséget, az emberi gyengédséget, mely közel áll Isten gyengédségéhez. És ma nagy szükségünk van a gyengédségre, nagy szükség van az emberi simogatásokra a tömérdek nyomorúság között! Ha a járvány arra kényszerített bennünket, hogy távolabb maradjunk egymástól, a jászolban fekvő Jézus a gyengédség útját mutatja meg nekünk, hogy közel tudjunk lenni, hogy emberségesek tudjunk lenni egymáshoz. Ezt az utat kövessük! Boldog karácsonyt!

Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű