fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa katekézise: Jézus sosem hagyja abba az imát értünk!

Közzétéve

Fotó: Vatican Media

Június 2-án a Szentatya Jézusról mint minden imádság példaképéről és lelkéről elmélkedett az imádságról szóló katekézissorozatának 36. alkalmával, a szerda délelőtti általános kihallgatás keretében.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az evangéliumok megmutatják, hogy az imádság milyen alapvető szerepet játszott Jézus és tanítványai kapcsolatában. Ez már azok kiválasztásában is megmutatkozik, akik később apostollá válnak. Lukács az imádkozás konkrét összefüggésébe helyezi kiválasztásukat. Ezt mondja: „Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Egész éjszaka Istenhez imádkozott. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket” (Lk 6,12–13). Jézus egy imával töltött éjszaka után választja ki őket. Úgy tűnik, nincs más kritérium ehhez a választáshoz, csak az imádság, Jézusnak az Atyával folytatott párbeszéde. Abból ítélve, ahogy ezek az emberek később viselkedtek,

úgy tűnhet, hogy ez a választás nem volt a legjobb, mert mindannyian elmenekültek, magára hagyták kínszenvedése előtt; de éppen ez, különösen Júdásnak, a későbbi árulónak a jelenléte mutatja, hogy ezek a nevek be voltak írva Isten tervébe.

A barátaiért való imádkozás folyamatosan megjelenik Jézus életében. Az apostolok olykor aggodalomra adnak okot számára, de mivel az Atyától kapta őket, az imádság után, szívében hordozza őket, hibáikkal, bukásaikkal együtt. Mindebben felfedezzük, hogy

Jézus tanító és barát volt, aki mindig készségesen, türelmesen várt tanítványai megtérésére.

Ennek a türelmes várakozásnak a csúcspontja az a „szeretetháló”, amelyet Péter köré szőtt. Az utolsó vacsorán azt mondja neki: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát, de én imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet” (Lk 22,31–32). A kudarc idején lenyűgöző tudni, hogy akkor sem szűnik meg Jézus szeretete. [Kérdezhetné valaki:] „Atyám, ha halálos bűnben vagyok, Jézus akkor is szeretet engem?” „Igen” „Jézus továbbra is imádkozik értem?” „Igen” „De ha iszonyatos dolgokat műveltem és sok bűnt követtem el, Jézus akkor is szeret engem?” „Igen.” Jézus irántunk érzett szeretete és értünk mondott imája nem szűnik meg, sőt mind intenzívebbé válik! Imádságának középpontjában vagyunk! Mindig emlékeznünk kell erre: Jézus imádkozik értem, most az Atya előtt imádkozik, és megmutatja neki a sebeket, amelyeket magával vitt, hogy megmutassa az Atyának megváltásunk árát, irántunk érzett szeretetét.

Feltehetjük a kérdést: „Ebben a pillanatban Jézus imádkozik értem?” „Igen.” Mélységesen bizonyosnak kell lennünk ebben!

Jézus imája útjának egyik döntő pillanatában, a tanítványok hitének megvizsgálásakor visszatér. Hallgassuk meg újra Lukács evangélistát: „Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: »Kinek tartanak engem az emberek?« Ezt válaszolták: »Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki.« Most hozzájuk fordult: »Hát ti?« Péter válaszolt: »Az Isten Fölkentje vagy.« Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek” (Lk 9,18–21). Jézus küldetésének nagy fordulópontjait mindig ima előzte meg, de nem en passant, hanem intenzív, hosszú ima. Ilyen időpontokban mindig imádkozik! Hitüknek ez a megvizsgálása végállomásnak tűnik, ehelyett egy új kiindulópont a tanítványok számára, mert attól kezdve Jézus mintha egy fokozattal feljebb kapcsolna küldetésében, nyíltan beszél nekik szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról.

Ebben a perspektívában, mely ösztönösen visszatetszést kelt mind a tanítványokban, mind bennünk, akik az evangéliumot olvassuk, a világosság és az erő egyetlen forrása az imádság.

Valahányszor az út meredekebbé válik, intenzívebben kell imádkoznunk!

És valóban, miután megjövendölte tanítványoknak, mi vár rá Jeruzsálemben, sor kerül a színeváltozás jelenetére. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie” (Lk 9,28–31). Jézus dicsőségének ez az elővételezett kinyilvánítása imádságban történt: a Fiú mélységes közösséget élt át az Atyával, és teljesen beleegyezett az ő szerető akaratába, üdvözítő tervébe. És ebből az imából világos szó hallatszik ki a három tanítvány számára: „Ez az én Fiam, a kiválasztott, hallgassatok rá” (Lk 9,35). Az imádságból, mindig az imádságból jön a meghívás, hogy hallgassunk Jézusra.

Az evangéliumnak ebből a gyors áttekintéséből láthatjuk, hogy

Jézus nemcsak azt akarja, hogy úgy imádkozzunk, mint ő, hanem arról is biztosít bennünket, hogy ha imakísérleteink teljesen hiábavalóak és eredménytelenek lennének is, mindig számíthatunk az ő imájára.

Tudatában kell lennünk: Jézus imádkozik értem. Egyszer egy kiváló püspök elmesélte nekem, hogy életének egyik rendkívül nehéz periódusában, egy nagy megpróbáltatás idején, mikor beborult fölötte az ég, felnézett a bazilikára, és meglátta ezt a feliratot: „Én imádkozni fogok érted, Péter!” És ez erőt és vigaszt adott neki. Ez történik, valahányszor ráébredünk, hogy Jézus imádkozik értünk. Jézus imádkozik értünk! Most, ebben a pillanatban! Jegyezzétek meg és mindig idézzétek fel ezt! Amikor nehéz helyzetben vagytok, amikor minden összezavarodik bennetek, mondjátok: „Jézus imádkozik értem!” [Kérdezhetnétek:] „De, atyám, igaz ez?” „Igaz, ő maga mondta!” Ne felejtsük el, hogy ami mindannyiunk életét fenntartja, az Jézus értünk mondott imája! Ő név szerint – vezetéknévvel, keresztnévvel – imádkozik értünk az Atyánál, megmutatva neki üdvösségünk áraként szerzett sebeit.

Ha imáink csak dadogások lennének, ha imáinkat ingatag hitünk kompromittálná, akkor sem szabad sose abbahagynunk bízni benne: „Én nem tudom, hogyan kell imádkozni, de ő imádkozik értem!”. Jézus imája által támogatva félénk imáink sasszárnyakba kapaszkodnak és a mennybe szállnak. Ne felejtsétek el: „Jézus imádkozik értem!” „Most?” „Most!” A megpróbáltatás idején, a bűn pillanatában – még akkor is! – Jézus nagy szeretettel imádkozik értem!

Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű