Csak akkor érthetjük meg Krisztus szeretetét, ha megértjük Isten gyengédségét, amely az értünk eljött Jézusban mutatkozik meg. A Szentlélek vezessen rá minket, hogy megértsük, készítse föl a szívünket, hogy elfogadjuk szeretetét! – hangzott el a pápa homíliájában október 31-én, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.
Szent Pálnak a rómaiakhoz írt levelében (Róm 8,31b–39) ma arról olvasunk, hogy semmi sem választhat el bennünket Isten szeretetétől – mondta szentbeszédében Ferenc pápa. – A népek apostola egyenesen gőgösnek, túl magabiztosnak tűnhet, amikor kijelenti: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.”
Az Úr szeretetével többek vagyunk, mint győztesek – szögezte le a Szentatya. – Attól kezdve ugyanis, hogy az Úr megszólította Pált a damaszkuszi úton, elkezdte megérteni Krisztus misztériumát. Beleszeretett Krisztusba. Erős, nagy szeretet kerítette hatalmába, nem szappanopera-jellegű. Komoly szeretet. Olyannyira, hogy érzi: az Úr kíséri mindig, a jó és a rossz dolgokban egyaránt. Ezt a szeretet révén érezte meg. Vajon én így szeretem az Urat? – tette fel a kérdést a pápa. – Amikor nehéz pillanatokat élünk, hányszor támad kedvünk ezt mondani: „Az Úr elhagyott engem, már nem szeret”, és szeretnénk elhagyni az Urat. De
Pál biztosan tudta, hogy Krisztus nem fogja elhagyni őt. Megértette szeretetét.
Ezt az utat mutatja meg nekünk Pál: a szeretet útját. Mindig, a jó és a rossz dolgokban egyaránt, mindig előre. Ebben áll Pál nagysága.
Krisztus szeretete oly nagy, hogy nem lehet leírni. Őt küldte el nekünk az Atya, hogy üdvözítsen minket, és ezt szeretettel vitte véghez. Életét adta értünk. Nincs annál nagyobb szeretet, mint életünket adni a másokért. Gondoljunk az édesanyákra, az anyai szeretetre: az édesanya életét adja a gyermekéért, mindig mellette van az életben, a nehéz pillanatokban, de ez még mindig kevés… Jézus szeretete közel van hozzánk, nem elvont szeretet, hanem „én és te, te és én” szeretet, névre szóló. A mai evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 13,31–35) rávilágít Jézus konkrét szeretetére – folytatta gondolatmenetét a Szentatya. – Jeruzsálemről szólva Jézus visszaemlékezik, hányszor próbálta egybegyűjteni fiait, miként a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de Jeruzsálem nem akarta. Ezért sírt. A szeretet könnyekre fakasztja Krisztust, sír mindannyiunkért. Micsoda gyöngédség! Ez az isteni szeretet gyöngédsége Krisztusban.
Ha nem tudjuk megérezni, megérteni a nekünk szóló isteni szeretet Krisztusban rejlő gyöngédségét, akkor soha nem fogjuk tudni megérteni, miben áll Krisztus szeretete. Olyan szeretet, amelyik mindig várakozik, türelmesen; olyan szeretet, amelyik Júdással játssza ki utolsó kártyáját: barátnak hívja őt, kiutat kínál neki a végsőkig. Minket, nagy bűnösöket is ezzel a gyengédséggel szeret, mindvégig. Nem tudom, gondolunk-e a gyöngéd Jézusra, a síró Jézusra, ahogyan Lázár sírja előtt könnyezett, ahogy itt sírt, Jeruzsálemet nézve? – hangzott a Szentatya kérdése.
Jézus sír értünk? Ő, aki annyi mindent adott, miközben mi hajlamosak vagyunk más utat választani.
Isten szeretete könnycseppé válik, sírássá, a gyöngédség könnyeivé Jézusban.
Ezért szeretett bele Szent Pál Krisztusba, és semmi nem tudta őt elválasztani tőle – emelte ki homíliájában Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió via Magyar Kurír
