November 17-én a Szentatya arról elmélkedett az Angelus elimádkozásakor mondott déli beszédében, hogy a keresztényeknek az erőszakkal és ellenségeskedéssel teli világban a reményről, a történelmet irányító Istenről kell kézzel fogható tanúságot tenniük.
Ferenc pápa magyarra fordított beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A liturgikus év ezen utolsó előtti vasárnapjának evangéliuma (vö. Lk 21,5–19) Jézusnak az idők végéről szóló beszédét közli. Jézus a jeruzsálemi templom előtt mondja ezt el, melynek épületét hatalmas mérete és pompája miatt csodálták az emberek. Ő azonban megjövendöli, hogy ebből a gyönyörű és monumentális templomból „kő kövön nem marad; mindent lerombolnak” (Lk 21,6). A templom Jézus által bejelentett megsemmisülése nem annyira a történelem végének, hanem inkább a történelem végcéljának az előképe. Hallgatóságának ugyanis, akik tudni akarják, hogyan és mikor fognak bekövetkezni ezek a jelek, Jézus a Biblia jellegzetes apokaliptikus nyelvével válaszol.
Két, látszólag ellentmondó képet használ: az első ijesztő események sorozata: katasztrófák, háborúk, éhínségek, zavargások és üldöztetések (Lk 21,9–12); a másik kép megnyugtató: „Egyetlen hajszál sem vész el fejetekről” (Lk 21,18). Először egy valósághű pillantást vet a történelemre: ez erőszakot szenved, csapások sújtják, traumák érik, melyek megsebesítik teremtett világunkat, közös otthonunkat, az emberiség benne élő családját és magát a keresztény közösséget. Gondoljunk csak arra, mennyi háború dúl ma is, mennyi természeti csapás történik ma is! A második kép – melyet Jézus megnyugtató szavai rejtenek – azt közli velünk, hogy a kereszténynek milyen magatartásformát kell felvennie ebben az erőszakkal és ellenségeskedéssel teli történelemben.
És mi a keresztény magatartása? Az Istenben való remény magatartása, mely lehetővé teszi, hogy ne sújtsanak le bennünket a tragikus események. Sőt, azok „tanúságtételre adnak alkalmat” (Lk 21,13). Krisztus tanítványai nem maradhatnak félelmek és aggodalmak foglyai; hanem az a feladatuk, hogy belakják a történelmet, gátat vessenek a rossz pusztító erejének, azzal a bizonyossággal, hogy a jó cselekvést mindig az Úr gondoskodó és megnyugtató gyengédsége kíséri. Ez az ékesszóló jele annak, hogy jön hozzánk Isten országa, azaz közeledik az Isten által akart világ megvalósulása. Ő, az Úr az, aki irányítja létünket, és ismeri a dolgok és események végcélját.
Az Úr arra hív bennünket, hogy működjünk együtt a történelem építésén, és vele együtt legyünk békeszerzők, egy üdvösséget és feltámadást hozó jövőbe vetett remény tanúi. A hit arra indít, hogy Jézussal járjunk e világ sokszor kanyargós útjain, abban a bizonyosságban, hogy Lelkének ereje megadásra kényszeríti a rossz erőit, alávetve őket Isten szeretete hatalmának. A szeretet nagyobb, a szeretet hatalmasabb, mert Istentől származik: Isten szeretet. A keresztény vértanúk példát mutatnak – a mi vértanúink, korunk vértanúi is, akik többen vannak, mint a kezdeti kor vértanúi –, az üldöztetés ellenére ők a béke emberei. Egy megőrzendő és utánzandó örökséget hagynak ránk: a szeretet és irgalmasság evangéliumát. Ez a legértékesebb kincs, melyet kaptunk, és a leghatékonyabb tanúságtétel, melyet kortársainknak adhatunk: a gyűlöletre szeretettel, a sértésre megbocsátással válaszolunk. Hétköznapi életünkben is: amikor bántanak bennünket, és fájdalmat érzünk, szívből meg kell bocsátanunk! Amikor úgy érezzük, valaki utál bennünket, imádkozzunk szeretettel azért, aki utál!
Szűz Mária támogassa anyai közbenjárásával a történelmet irányító Úr követésében élt mindennapi hívő utunkat!
A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Tegnap Riobambában, Ecuadorban boldoggá avatták Emilio Moscoso atyát, Jézus Társaságának vértanú papját, akit 1897-ben a katolikus egyház elleni üldözés során meggyilkoltak. Alázatos szerzetes volt, az imádság apostola és az ifjúság nevelője. Életpéldája támogassa keresztény hívő, tanúságtevő életünket! Tapsoljuk meg az új boldogot!
Ma tartjuk a szegények világnapját, melynek témáját a zsoltár szavai adják: „A szegények nem csalatkoznak reményükben” (Zsolt 9,19). Most azokra gondolok, akik az egyházmegyékben és az egyházközségekben szerte a világon szolidaritási kezdeményezéseket mozdítottak elő, hogy konkrét reményt nyújtsanak a leghátrányosabb helyzetű embereknek. Köszönetet mondok az orvosoknak és az ápolóknak, akik ezekben a napokban az Orvosi Ellátó Központban [Presidio Medico] szolgáltak itt, a Szent Péter téren. Köszönetet mondok a szenvedő, rászoruló embereket szolgáló sok kezdeményezésért, melyeknek arról az odafigyelésről kell tanúságot tenniük, amelyet testvéreinknek sosem szabad nélkülözniük. Nemrég, néhány perccel ezelőtt, láttam szegénységről készített statisztikákat. Fájdalmas látni őket! A társadalom közömbössége a szegényekkel szemben… Imádkozzunk! [Csendes ima.]
Üdvözöllek mindnyájatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is üdvözlöm a Rómában élő ecuadori közösséget, mely a quinchei Szűzanyát ünnepli; a New Jersey-i és toledói hívőket; Segítő Mária Lányait, akik sok országból érkeztek, és a Mária-Kegyhelyek Olasz Szövetségét. Üdvözlöm a Porto d’Ascoli-i és az angri csoportot; valamint a torinói és vercelli laszalliánus iskolák zarándoklatának résztvevőit, akik De La Salle Szent János halálának harmadik centenáriumát zárják le.
Kedden elindulok meglátogatni Thaiföldöt és Japánt: kérem, imádkozzatok ezért az apostoli útért!
Szép vasárnap kívánok mindenkinek! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Forrás: Tőzsér Endre SP via Magyar Kurír
