fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Ferenc pápa levele a szexuális visszaélések áldozatainak

Közzétéve

Fotó: Andreas Solaro/AFP/Getty Images

Az alábbiakban közöljük Ferenc pápa levelének magyar nyelvű fordítását, amit a szexuális visszaélések áldozatainak írt.

Ferenc pápa levele Isten népéhez 

„Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi” (1Kor 12,26). Szent Pál szavai nagy erővel visszhangzanak a szívemben, még egyszer látva sok kiskorú fájdalmát, amit a szexuális, hatalmi és lelkiismereti visszaélések következtében éltek át, számos klerikus és megszentelt életet élő személy által. Egy bűntett, ami mély sebeket, fájdalmat okoz elsősorban az áldozatoknak, de a családtagjaiknak és az egész közösségnek is, legyenek hívők vagy nem hívők. A múltba tekintve, sosem tudunk eleget tenni annak, hogy bocsánatot kérjünk, és megpróbáljuk az okozott kárt kijavítani. A jövőbe tekintve, sosem lesz elég az az erőfeszítés, hogy egy olyan kultúrát teremtsünk, amely képes megelőzni ezeket a szituációkat, semmit sem seperve a szőnyeg alá. Az áldozatok és a családjaik fájdalma a mi fájdalmunk is, ezért sürgős még egyszer megerősítenem elköteleződésünket, amely a kiskorúak és a sérült felnőttek védelmét garantálja.

1. Ha egy tag szenved

Az elmúlt napokban nyilvánosságra hozott jelentés szerint az utóbbi hetven év alatt legalább ezer személy esett papok általi szexuális, hatalmi és lelkiismereti visszaélések áldozatául. Habár el lehet mondani, hogy az ügyek nagy része a múltban történt, mégis az idő múltával több áldozat fájdalmát megismerhettük és tudomásul vesszük, hogy a sebek sosem tűnnek el, és arra köteleznek, hogy erővel ítéljük el ezeket az atrocitásokat, arra összpontosítva erőfeszítéseinket, hogy kigyomláljuk a halál eme kultúráját; a sebek ugyanis „sosem évülnek el”. Az áldozatok fájdalma siraloménekként az egekbe száll, a lelket átjárja; amelyet oly sokáig elvetettek, elrejtettek vagy elhallgattattak. De a kiáltás hangosabb volt minden kísérletnél, ami el akarta némítani vagy el akarta tussolni olyan megoldásokkal, amelyek nem fogták fel a helyzet súlyát, a cinkosságot választva ezáltal. Egy kiáltás, ami az Úrnál meghallgatásra talált, megmutatva nekünk mégy egyszer, hogy melyik oldalon áll. Mária hálaéneke nem téved, és fundamentumként végigkíséri a történelmet, mert az Úr megemlékezik ígéretéről, amit atyáinknak esküdött: „szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el” (Lk 1,51-53), és szégyenkezünk, amikor ráeszmélünk, hogy életstílusunk rácáfolt és rácáfol mindarra, amit fennhangon recitálunk.

Szégyennel és megbánással, egyházi közösségként elismerjük, hogy nem tudtunk ott lenni, ahol lennünk kellett volna, és nem cselekedtünk időben, felismerve a megannyi életben okozott kár mértékét. Elhanyagoltuk, és magukra hagytuk a kicsinyeket. Magamévá teszem az akkor még Ratzinger bíboros szavait, amit 2005. nagypéntekének keresztútjára írt, sok áldozat fájdalmával egyesülve, erővel mondva: „Ez a szenny ott van az Egyházban, és azok között, a papok közt, is jelen van, akik teljesen Hozzá kellene, hogy tartozzanak! Micsoda gőg, micsoda önelégtelenség! (…) A tanítványok árulása, a Testének és Vérének méltatlan vétele kétségtelenül a Megváltó legnagyobb fájdalma, ami átdöfi a szívét. Nem marad más, mintsem, hogy hozzá forduljunk, a lelkünk legmélyéből kiáltva: Kyrie eleison! – Uram irgalmazz! (vö. Mt 8,25)” (Kilencedik állomás).

2. Vele együtt szenved valamennyi

Az események nagysága arra kötelez, hogy globálisan és közösségként cselekedjünk. Jóllehet fontos és szükséges minden megtérésben, hogy tudatosítsuk a történteket, önmagában ez nem elég. Ma Isten népeként arra vagyunk meghívva, hogy testben és lélekben sérült testvéreink fájdalmát hordozzuk. Ha a múltban a szemet hunyás egy válaszmóddá válhatott, ma azt akarjuk, hogy a szolidaritás, a szó legmélyebb és leginkább követelő értelmében, váljék a jelen és a jövő eljárásmódjává, egy olyan környezetben, ahol a konfliktusok, a feszültségek és különösképpen a visszaélések áldozatai kitárt karokra lelhetnek, amelyek megvédik és megváltják őket fájdalmaiktól. (lásd. „Evangelii gaudium” kezdetű apostoli buzdítás, 228). Ez a fajta szolidaritás azt kéri tőlünk, hogy jelentsük mindazt, ami bárkinek az épségét veszélyeztetné. Szolidaritás, ami felveszi a harcot mindenféle korrupcióval szemben, különösképpen a lelkivel, „mert egy olyan kényelmes és önelégült vakságról van szó, ahol a végén minden meg van engedve: a csalás, a rágalom, az önzés és az önreferencialitás több formája, hiszen „maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14)” (lásd. Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, 165). Szent Pál felhívása, hogy együtt szenvedjünk a szenvedőkkel, a legjobb ellenszere minden olyan akaratnak, amelyek Káin szavait reprodukálják: „tán őrzője vagyok én testvéremnek?” (Ter 4,9).

Tudok mindarról az erőfeszítésekről és munkáról, amely a világ különböző részein folynak azért, hogy garantálják és megvalósítsák a szükséges intézkedéseket, amelyek biztosítják és megvédik a gyerekek és sérült felnőttek épségét; miként a zéró tolerancia és a tudomásulvétel azok részéről, akik ezeket a bűncselekményeket véghez vitték vagy eltussolták. Késésben vagyunk már azzal, hogy ezeket a lépéseket és oly szükséges szankciókat megtegyük, de hiszek benne, hogy segíteni fognak egy jobb védelmi kultúrát biztosítani, a jelenben és a jövőben egyaránt.

Ezekhez az erőfeszítésekhez csatlakozva szükséges, hogy minden megkeresztelt érintettnek érezze magát az egyházi és a társadalmi átalakulásban, amire annyira szükségünk van. Ez a fajta átalakulás egy személyes és közösségi megtérést követel, és tekintetünket arra fordítja, ahova az Úr tekint. Ezért Szent II. János Pál pápa szívesen hangoztatta: „Ha valóban Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor főként azoknak az arcán fedezzük fel képmását, akikkel ő maga is azonosult” („Novo millennio ineunte” kezdetű apostoli levél, 49). Megtanulni azt látni, amit az Úr lát, ott lenni, ahol az Úr akarja, hogy legyünk, megtéríteni a szívet az Ő jelenlétében maradva. Ezért oly fontos az ima és a bűnbánat. Penitenciára, imára és böjtre hívom az Istenhez hű szent Népet, az Úr parancsa szerint, amely felébreszti lelkiismeretünket, szolidaritásunkat és elköteleződésünket a védelem kultúrája iránt, ami soha többé nem engedhet meg semmiféle visszaélést.

Elképzelhetetlen az Egyház megtérését oly módon elképzelni, ha Isten népének minden tagja nem vesz részt benne. Sőt mi több: minden alkalommal, amikor Isten népét elfojtottuk, elhallgattattuk, elutasítottuk vagy egy elit csoportra redukáltuk, olyan közösséget, programokat, teológiai döntéseket, lelkiséget építettünk, amelyeknek nincs gyökere, emlékezete, arca, teste, és legfőképpen élete. Ez az egyházi tekintély olyan beteges értelmezésében is megmutatkozik – nagyon gyakori az olyan közösségekben, ahol szexuális, hatalmi és lelkiismereti abúzus történt -, mint a klerikalizmus és az olyan hozzáállás, ami „nemcsak megsemmisíti a keresztények személyiségét, de arra törekszik, hogy csökkentse és leértékelje a keresztség által kapott kegyelmet, amit a Szentlélek az emberek szívébe ültetett”. A klerikalizmus, támogassák a papok vagy a világi krisztushívők, egy szakadást eredményez az Egyház testében, amely támogatja és segíti a gonosz megmaradását, amit ma feljelentünk. A visszaélésekre mondott nem a klerikalizmus bármely formájára mondott nemet is jelenti.
Mindig jó feleleveníteni, hogy az Úr „az üdvösségtörténetben megváltott egy népet. Nincs teljes identitás anélkül, hogy valamely néphez tartoznánk. Ezért senki sem üdvözül egyedül, elszigetelt egyénként, hanem Isten az, aki vonz bennünket, figyelembe véve az emberi kapcsolatok összetett valóságát, amelyek egy emberi közösségben alakulnak ki: Isten egy népi dinamikába akart belépni, egy nép dinamikájába” („Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás”, 6). Ezért az egyetlen módja, hogy erre a rosszra válaszoljunk, ami annyi életet elvett, az, hogy feladatként megéljük, hogy Isten népéhez tartozunk. Ez a tudatosság, amely által egy nép és egy közös történelem részeseinek érezzük magunkat, segíteni fog felismerni múltbeli bűneinket és hibáinkat, egy olyan bűnbánó nyitottsággal, ami engedi, hogy belülről megújuljunk. Mindaz, amit azért teszünk, hogy közösségeinkből kigyomláljuk a visszaélés kultúráját, anélkül, hogy az Egyház minden tagja aktívan részt venne benne, nem tudja megteremteni a szükséges dinamikákat, amelyek egy egészséges és hatékony átalakuláshoz szükségesek. A böjt és az ima bűnbánati dimenziója segíteni fog, hogy Isten népeként úgy álljunk az Úr és sérült testvéreink színe elé, mint bűnösök, akik bocsánatért esedeznek, és kérik a szégyen és a megtérés kegyelmét, amely segít olyan cselekedeteket végrehajtani, olyan dinamikákat létrehozva ezáltal, amelyek az evangéliummal összhangban vannak. „Bármikor, amikor vissza próbálunk találni a forráshoz, és vissza akarjuk szerezni az evangélium eredeti frissességét, új utakat, kreatív módszereket, más kifejezésmódokat, kifejezőbb jeleket és a mai világ számára új jelentéssel bíró szavakat hozunk létre” („Evangelii gaudium” kezdetű apostoli buzdítás, 11).

Lényeges, hogy Egyházként elismerhetjük és fájdalommal és szégyennel telve elítélhetjük a megszentelt életet élő személyek, a klérus és mindazok által elkövetett atrocitásokat, akiknek küldetése volt megvédeni és őrködni a legsebezhetőbbek felett. Bocsánatot kérünk saját és mások bűneiért is. A bűntudat segít elismerni a múltban elkövetett hibákat, bűntetteket és sebeket, és segít a jelenben jobban elköteleződni a megújult megtérés útján.

Ugyanakkor a bűnbánat és az ima segít érzékennyé tenni szemünket és szívünket mások szenvedésével szemben, legyőzve a hatalom- és birvágyat, amelyek oly gyakran ennek a rossznak a gyökerei. A böjt és az ima nyissák meg a füleinket megannyi gyermek, fiatal és fogyatékkal élő csendes szenvedésére. Böjt, amely igazság utáni szomjat és éhséget vált ki, és arra hív, hogy az igazságban járjunk, megtéve mindazokat a jogi lépéseket, amelyek szükségesek. Böjt, ami felráz, az igazságban és a szeretetben való elköteleződéshez vezet minden jóakaratú emberrel és a társadalommal egyetemben, hogy bármilyen szexuális, hatalmi és lelkiismereti visszaélés ellen küzdjünk.

Ily módon megvallhatjuk hivatásunkat, hogy „jele és eszköze (legyünk) az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” (II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium kezdetű dekrétum, 1).

„Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi”, mondta Szent Pál. Az imádkozó és bűnbánó hozzáállás által személyes és közösségi összhangba léphetünk ezzel a buzdítással, hogy növekedhessenek közöttünk az együttérzés, az igazságosság, a megelőzés és a javítás ajándékai. Mária Fia keresztjének lábánál tudott maradni. Nem akármilyen módon tette ezt: szilárdan állva és közel maradva hozzá. Ezzel a pozícióval fejezi ki az életben való jelenlétének stílusát. Amikor vigasztalanságot tapasztalunk, amit ezek az egyházi foltok okoznak, akkor jót tesz, ha Máriával együtt állhatatosak maradunk az imában (Loyolai Szent Ignác, Lelkigyakorlatos könyve, 319), a szeretetben és az Egyházhoz való hűségben növekedve. Ő, az első tanítvány, minket, tanítványokat arra tanít, hogyan viseltessünk az ártatlan szenvedésével szemben, hárítás és gyávaság nélkül. Máriára nézni annyit jelent, mint megtanulni és felfedezni, hogy hol és hogyan legyek Krisztus tanítványa.

Adja meg nekünk a Szentlélek a megtérés és a belső felkenés kegyelmét, hogy mindezen visszaélési bűncselekményekkel szemben kifejezhessük megbánásunkat és döntésünket, hogy bátran harcolni tudjunk.

Vatikán, 2018. augusztus 20.

Ferenc

(Fordította: S. András Csaba SJ)

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Az ördögűzők elszigeteltnek érzik magukat – egy tanfolyam ezen kíván változtatni

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Kutatók most az első alkalommal gyűjtenek adatokat az ördögűzés szolgálatáról. Az első interjúkból az derül ki, hogy sok ördögűző elszigeteltnek érzi magát. Egy hosszú ideje megszervezett római tanfolyam ezen próbál változtatni.

Luis Ramirez atya, az ebben az évben május 16-20. között megrendezésre kerülő kurzus egyik szervezője a CNA katolikus hírügynökségnek elmondta: “Mondjuk 30 évvel ezelőttig az ördögűző rendszerint lényegében egyedül, azaz két-három emberrel dolgozott.”

Ma már – mondta a pap – “sokkal inkább tudjuk, hogy az ördögűzőnek csapata kell legyen, segítőkre is szüksége van. Kell, hogy legyen egy csapata, aki támogatni tudja.”

Ramirez az egyik szervezője annak az évente megrendezésre kerülő egyhetes kurzusnak, amelyet ördögűzőknek és az őket segítőknek tartanak az ördögűzés szolgálatáról és a felszabadító imákról a Sacerdos Intézet és a Krisztus Légiója által működtetett katolikus egyetem, a Pápai Athenaeum Regina Apostolorum rendezésében.

Az immár 16. alkalommal megtartott ördögűző tanfolyam ezen a héten zajlik Rómában, mintegy 120 ember részvételével, akiknek többsége Olaszországon kívüli országokból érkezik, többek között az Egyesült Államokból, Kolumbiából, Mexikóból, Brazíliából, Spanyolországból és Nigériából. A résztvevők száma enyhén elmarad a 2019-es évitől, amikor utoljára tartottak személyes részvétellel tanfolyamot a koronavírus-válság kitörése előtt.

Bár az ördögűzés szertartását csak pap végezheti, a szertartáson gyakran asszisztálnak laikusok is imáikkal. Ha úgy hiszik, hogy valaki démoni elnyomással vagy megszállottsággal küzd, pszichológusokat vagy más egészségügyi szakembereket is felkérhetnek, hogy elvégezzék azokat a vizsgálatokat, amelyek kizárhatják a zavarok természetes okait.

A GRIS nevű olasz vallásszociológiai kutatócsoport tagjai tanulmányozták az ördögűzők szolgálatát az Egyházban. Ezen belül „feltérképezték” jelenlétüket – vagy annak hiányát – az egyházmegyékben.

Május 16-án a kutatók ismertették néhány korai kutatási eredményüket, hangsúlyozva, hogy “az ördögűzés érzékeny téma, amely nehézségeket okoz” a kutatás számára.

A kutatók szerint az ördögűző papokkal készített interjúk első eredményei “az elszigeteltség állapotára” utalnak.

“Panaszkodtak arra, hogy a támogatás vagy a kommunikáció bizonyos fokú hiányát érzékelik az egyházmegyék és/vagy más papok részéről. Az ördögűző elszigeteltsége kihat a szenvedők támogatására, befolyásolja annak módját” – hangzott el az előadásban.

Hiányolták, hogy nem áll rendelkezésre stabil egyházmegyei személyzet támogatásukra, és a COVID-19 világjárvány további problémákat jelentett.

“A legnagyobb nehézségeket nem maga a szolgálat jelentette, hanem ellátásának anyagi feltételei” – mondták a kutatók. E nehézségek közé tartozott az, hogy nincs elegendő idejük minden hozzájuk forduló ember meghallgatására, főleg olyankor, ha egy ördögűzőnek más papi feladatai is vannak egy plébánián.

A megkérdezett papok azt is hiányolták, hogy nem létezik az útmutatást és tanácsadást nyújtó ördögűzők belső hálózata – ezen is próbál segíteni a római ördögűző tanfolyam.

Az ördögűzői szolgálathoz kapcsolódó témákról (teológia, szentelmények) szóló  szakmai képzés mellett a tanfolyam programjába mostantól kétórás ebédszünet is bekerült.

“Az együtt étkezés során lehetőség nyílik a tapasztalatok megosztására és arra, hogy megismerkedjenek egy másik pappal, akinek talán több tapasztalata van, kapcsolatokat építsenek” – mondta Ramirez atya.

Megjegyezte, hogy a 16 évvel ezelőtt tartott első esemény óta a tanfolyamok évről évre terebélyesedtek.

“Itt tehát rájöttünk, hogy valóban nagy az érdeklődés” – mondta.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Aktuális

Nancy Pelosi ráerősít az abortusz támogatására

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Getty Images

Korábbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy Salvatore Cordileone San Franciscó-i érsek eltiltotta az amerikai képviselőház elnökét a szentáldozástól. Pelosi asszony most először reagált nyilvánosan, és továbbra is dacosan támogatja az abortuszt.

Május 24-én az MSNBC Morning Joe című műsorában adott interjúban az elnök asszony nem adta jelét annak, hogy netán változtatni szándékozna az abortusszal kapcsolatos álláspontján vagy azon, hogy katolikusként hogyan beszél róla. Sőt, furcsa párhuzamot vont a halálbüntetéssel. Azt fejtegette, hogy vannak emberek, akik elfogadják a halálbüntetést, és bezzeg az Egyház ezekkel vagy nézeteikkel szemben nem lép fel. Összevetéséből valahogyan kimaradt, hogy vajon az ilyen emberek is harsányan hangoztatják vagy erőltetik-e a halálbüntetés elfogadtatását, katolikusnak vallják-e magukat, és szentáldozáshoz kívánnak-e járulni. “Elgondolkodom és csodálkozom a halálbüntetésen, amelyet ellenzek. Ahogyan az Egyház is. De nem lépnek fel azokkal szemben, akik esetleg nem osztják a nézeteiket” – mondta a házelnök. A műsorban Pelosi csupán egyszer említette meg közvetlenül Cordileone érseket, akit azért bírált, mert “hevesen ellenzi az LMBTQ-jogokat”.

Pelosi asszony azt sem közölte, hogy szándékában áll-e továbbra is áldozni. Cordileone érsek utasítása csak a San Franciscó-i érsekség területén érvényes, noha intézkedésére válaszul Robert Vasa, a kaliforniai Santa Rosa Egyházmegye püspöke – ahol Pelosi nyaralója található – közölte, hogy ő is el fogja tiltani Pelosit a szentáldozástól. A washingtoni érsekség élén álló Wilton Gregory bíboros nem nyilatkozott nyilvánosan Cordileone intézkedéséről, és nem utasította főegyházmegyéje papjait, hogy bárkitől is tagadják meg az áldozást.

Joe Scarborough, az MSNBC műsorvezetője a Biblia sajátos értelmezésével erősítette Pelosi álláspontját. Megdicsérte a házelnököt, amiért Máté evangéliumát azzal éli meg, hogy a “valóban hátrányos helyzetűeket” szolgálja.

Az evangéliumokban Jézus nem említi az abortuszt – mondta Scarborough. Viszont Máté evangéliumának 25. fejezetében Jézus azt mondja tanítványainak, hogy “akkor fogadnak be minket a mennyek országába, ha vizet adunk a szomjazóknak, megetetjük az éhezőket, felöltöztetjük a szegényeket és reményt adunk a reményteleneknek”. Pelosi rácsatlakozott, mondván, hogy az életpártiak széles körben elutasítják ezt az evangéliumi üzenetet. Az abortusz ügye szerinte csak fedezékül szolgál sok olyan más dologhoz, amit a szélsőjobboldal el akar érni.

Cordileone érsek lépése más formában is vihart kavart. A San Francisco Examiner c. újság szerkesztősége azt követelte a pápától, hogy hívja vissza hivatalából az érseket, mivel nyíltan szembeszegül Ferenc pápával, aki 2021. június 6-i homíliájában arról prédikált, hogy “az Eucharisztia nem a szentek jutalma, hanem a bűnösök kenyere.”

A pápa akkor így fogalmazott: „Az egyháznak egy nagy, befogadó térnek kell lennie, nem egy kis exkluzív klubnak, hanem egy közösségnek, amely szélesre tárja karjait, mindenkit befogad, és hajlandó Krisztushoz vezetni a sebesülteket, az eltévelyedetteket és azokat, akik rosszat tettek. … Nem törheted meg a vasárnapi kenyeret, ha a szíved zárva van mások előtt, nem eheted ezt a kenyeret, ha nem adod oda az éhezőknek, nem oszthatod meg ezt a kenyeret, ha nem osztozol a rászorulók szenvedésében”.

A San Franciscó-i újság szerkesztőségének meg nem nevezett tagjai “Cordileone ismétlődő, viszálykeltésre irányuló erőfeszítései fényében” felhívták Ferenc pápát, hogy távolítsa el őt, vessen véget politikai mesterkedéseinek, és olyan vezetővel váltsa fel, aki képes egyesíteni, nem pedig megosztani”. A számtalan díjjal elismert híres színésznő, Whoopi Goldberg pedig nemes egyszerűséggel azt üzente Cordileone érseknek, hogy Pelosi lelki üdvösségének a szolgálata „nem a te dolgod, haver. Ez nem a te dolgod, hogy meghozd ezt a döntést”.

Közben az Egyesült Államokban legalább 14 katolikus püspök támogatását fejezte ki Cordileone lelkipásztori akciója mellett. Donald Hying, a wisconsini Madison egyházmegye püspöke megfontolt döntésnek nevezte Pelosi eltiltását, és imákat sürgetett megtéréséért. “Ezt a döntést nem meggondolatlanul hoztuk, hanem a Katolikus Egyház következetesen vallott tanításai alapján, a kongresszusi képviselő asszonnyal folytatott csaknem 10 éves türelmes párbeszéd és a megbékélésre tett többszöri kísérlet után” – fogalmazott Hying püspök. Michael Barber, az Oaklandi Egyházmegye püspöke pedig az emberi életet védő “hősies és együttérző magatartásnak” nevezte, és idézte Ferenc pápát, aki egyszer azt mondta: “Minden gyermek, aki ahelyett, hogy megszületne, igazságtalanul abortuszra van ítélve, Jézus Krisztus arcát viseli”.

Olvasás folytatása

Aktuális

Cordileone San Franciscó-i érsek eltiltotta Nancy Pelosit a szentáldozástól, amíg fel nem hagy az abortusz támogatásával

Közzétéve

Szerző:

Salvatore Cordileone érsek pénteken bejelentette, hogy a San Franciscó-i érsekség területén nem engedi szentáldozáshoz járulni Nancy Pelosi képviselőházi elnököt, aki nem is kérheti ezt a szentséget, amíg nyilvánosan el nem utasítja az abortusz támogatását – adja hírül a CNA katolikus hírügynökség.

Cordileone május 20-án kijelentette, hogy lépése “tisztán lelkipásztori, nem pedig politikai”. Mindez azután történt, hogy a magát “buzgó katolikusnak” és „rendszeres szentáldozónak” nevező demokrata Pelosi többször is elutasította megkereséseit, hogy beszéljenek abortusz-pártolásáról.

Cordileone elmondta, hogy döntéséről az értesítést május 19-én küldte el a főegyházmegyéhez tartozó Pelosinak. A hírt már péntek délután a média is megkapta. Cordileone utasítása csak a San Franciscó-i főegyházmegyén belül érvényes. Amikor Pelosi Washingtonban és más egyházmegyékben tartózkodik az Egyesült Államokban vagy külföldön, akkor ebben a kérdésben más püspököknek van joghatóságuk.

A világi katolikus hívőknek címzett május 20-i levelében Cordileone kifejtette, hogy az utasítást az Egyházi Törvénykönyv 915. kánonja alapján adta ki, amely kimondja, hogy “a szentáldozáshoz … ne engedjék oda azokat a személyeket, akik nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartanak.”

“Sokszor megpróbáltam beszélni vele, hogy segítsek neki megérteni azt a súlyos gonoszságot, amit elkövet, azt a botrányt, amit okoz, és a saját lelkét is kockára tevő veszélyt. Most úgy döntöttem, elérkezett az a pont, amikor nyilvános nyilatkozatot kell tennem, hogy nem vehet részt a szentáldozásban, hacsak, és amíg meg nem tagadja nyilvánosan a terhességmegszakítás “jogának” támogatását, és nem gyónja meg, illetve a bűnbánat szentségében nem kap feloldozást, amiért közreműködik ebben a gonoszságban” – írta Cordileone a levélben.

Cordileone egy külön levelet intézett az érsekség papjaihoz, amelyet szintén pénteken hoztak nyilvánosságra. Ebben előzetesen válaszolt azokra a várható kritikákra, amelyek szerint “fegyverként használja az Eucharisztiát”. Leszögezte, hogy döntésével egyszerűen csak alkalmazta az Egyház tanítását, és elmondta, hogy már többször akart a kérdésről személyesen beszélni a képviselőház elnökével, akinek áprilisban megint küldött egy levelet.

“Arra kértem, hogy változtassa meg álláspontját, vagy pedig tartózkodjon attól, hogy nyilvánosan katolikus hitére hivatkozzon és szentáldozásban részesüljön” – írta az érsek. – “Azt is közöltem vele, hogy ha ezt megtagadja, kénytelen leszek nyilvánosan bejelenteni, hogy nem vehet részt a szentáldozásban”.

Elmondása szerint nem kapott választ, de egy hónappal később ismét kapcsolatba akart vele lépni, amikor kiszivárgott az a véleménytervezet, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítheti a Roe kontra Wade döntést, és Pelosi ennek kapcsán ismét hívő katolikusnak nevezte magát, kifejtvén, hogy miért támogatja az abortuszt.

“Mindezek után – írta Cordileone a papoknak – határozottan úgy látom, hogy már túl régóta tart a lelkipásztori tanácsadással szembeni ellenállás. Jelenleg nem tudok többet tenni azért, hogy a házelnök megértse, milyen súlyos gonoszságot követ el az abortusz melletti kiállásával, és milyen botrányt okoz.”

Cordileone és Pelosi között már többször került sor összeütközésre az abortusz miatt, amióta XVI. Benedek 2012-ben Cordileonét nevezte ki a San Franciscó-i érsekség élére. Az érsek 2021 szeptemberében imakampányt is indított, hogy az abortuszt támogató politikusokat, elsőként a képviselőház vezetőjét, Nancy Pelosi házelnököt “szívbéli megtérésre” ösztönözze. A „Rózsa és rózsafüzér Nancyért” kampány keretében az imádságok és a böjt jelképeként rózsák ezreit küldték a katolikusok a 82 éves, ötgyermekes elnök asszonynak.

2021 októberében Pelosi találkozott Ferenc pápával a Vatikánban. Az audienciát kommentálva Cordileone kijelentette, hogy a találkozás nem jelentette a házelnök abortuszról vallott nézeteinek pápai jóváhagyását.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű