fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa megérkezett Budapestre

Közzétéve

Ferenc pápa megérkezett vasárnap reggel Budapestre, a Liszt Ferenc-repülőtérre. A katolikus egyházfő a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjére érkezett Magyarországra.

Ferenc pápát katonai tiszteletadás mellett egyházi és állami delegáció fogadta, élükön Michael August Blume apostoli nunciussal, Erdő Péter bíborossal, esztergom-budapesti érsekkel, Veres Andrással, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével.

Magyar részről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára fogadta a pápát.

A katolikus egyházfő a repülőtérről személygépkocsival a Szépművészeti Múzeumba indult.

A pápa a múzeumban találkozik Áder János köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel, majd a magyar püspöki kar tagjaival, végül a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a magyarországi zsidó szervezetek delegációjával.

Ezt követően Erdő Péter bíboros kíséretében, a pápamobilon utazva találkozik a magyar hívekkel a Hősök terén.

Az eucharisztikus kongresszus záró szentmiséje, a statio orbis fél 12-kor kezdődik.

A mise és az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a repülőtérre megy, ahonnan Pozsonyba utazik.

Az eseményt az EWTN Katolikus Televízió jóvoltából élőben közvetítjük.

Ferenc pápa részletes budapesti programja:

07.45 – érkezés a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre

07.45 – hivatalos köszöntő a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren

08.45 – találkozó Magyarország köztársasági elnökével és miniszterelnökével a Szépművészeti Múzeumban

09.15 – találkozó a püspökökkel a Szépművészeti Múzeumban; a Szentatya beszédet mond

10.00 – találkozó a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának képviselővel és Magyarország zsidó közösségeivel a Szépművészeti Múzeumban; a szentatya beszédet mond

11.30 – szentmise a Hősök terén; a Szentatya ünnepi homíliája és Úrangyala imádsága

14.30 – búcsúceremónia a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren

14.40 – indulás repülővel Pozsonyba

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ferenc pápa

Ne legyünk „alvó” keresztények! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Advent első vasárnapján a pápa éberségre és kitartó imára buzdította a híveket, ez felébreszti alvó lelkünket és a lényegre, a lét végcéljára összpontosítja a figyelmünket.

Advent a várakozás, a karácsonyi készülődés ideje, ami jó alkalom arra, hogy örömmel várjuk az Urat és még a tennivalóinkkal legsűrűbb napokban is fohászkodjunk szüntelenül hozzá, hívjuk Őt ezekkel a szavakkal: „Jöjj el, Uram Jézus!”. Az ima megóv minket attól, hogy „alvó” keresztények legyünk, hogy közönyösekké váljunk, hogy elfásuljunk a hétköznapok nehéz gondjai közepette – tanította Ferenc pápa.

Advent, vagyis a Karácsonyra való felkészülés első vasárnapján az evangéliumi szakasz az Úr eljöveteléről szól, amely az idők végén következik be – kezdte beszédét a pápa. Jézus lehangoló, pusztulásra utaló eseményeket és megpróbáltatásokat jövendöl meg, de éppen ezen a ponton arra szólít fel, hogy ne féljünk. Miért ne féljünk, azért, mert minden rendben lesz? – tette fel a kérdést Ferenc pápa, majd így válaszolt: „Nem, hanem azért, mert Ő eljön”. Idézte az evangélium szavait, amikor Jézus ezt mondja: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Lk 21,18). Jó hallgatni a bátorító Szót: egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert éppen azokban a pillanatokban, amikor látszólag mindennek vége, az Úr eljön, hogy megváltson minket. Várjuk őt örömmel a megpróbáltatások közepette, az élet válságaiban és a történelem drámáiban is. Várjuk az Urat – hangsúlyozta a pápa. De ismét felmerül a kérdés: hogyan emeljük fel a fejünket és hogyan ne hagyjuk, hogy a nehézségek, a szenvedések és a kudarcok felemésszenek bennünket? Az utat maga Jézus jelöli meg számunkra egy erőteljes figyelmeztetéssel: „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék […]. Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek”.

A pápa ezután a „virrasszatok” felszólítás, az éberség jelentését értelmezte, amely a keresztény élet egyik fontos szempontja. Krisztus szavaiból látjuk, hogy az éberség a figyelemhez kapcsolódik: legyetek figyelmesek, virrasszatok, ne legyetek szórakozottak, vagyis maradjatok ébren! Virrasztani ezt jelenti: ne engedjük, hogy szívünk ellustuljon és spirituális életünk elpuhuljon a középszerűségben. Legyünk figyelmesek, mert „alvó keresztényekké” válhatunk – figyelmeztetett rá a pápa, megjegyezve, hogy sokan vannak az alvó keresztények, akiket elaltatott a világias lelkület.  Hiányzik belőlük a spirituális lendület, a buzgó ima – úgy imádkoznak, mint a papagájok, hiányzik belőlük a missziók iránti lelkesedés, az evangélium iránti szenvedély. Olyan keresztények, akik mindig csak befelé néznek, képtelenek a távlatokra. Ez „szundikáláshoz” vezet: ahhoz, hogy lebénultan visszük előbbre a dolgokat, apátiába zuhanunk, minden iránt közömbössé válunk, kivéve, ami számunkra előnyös. Szomorú az ilyen élet, nincs benne boldogság – fejtette ki Ferenc pápa.

Szükségünk van arra, hogy virrasszunk, hogy ne váljanak megszokássá napjaink, hogy ne hagyjuk magunkat elnehezíteni az élet gondjaitól – mondja Jézus. Az élet gondjai elnehezítenek. Ma tehát jó alkalmunk van arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: mi nehezíti el a szívemet? Mi nehezíti el a lelkemet? Mi késztet rá, hogy kényelmesen üldögéljek a lustaság karosszékében? Szomorú a „fotelben” látni a keresztényeket – jegyezte meg a pápa, majd a következő lelkiismeretvizsgálatra buzdított: Melyek azok a középszerűségek, amelyek megbénítanak, a bűnös szokások, amelyek földre tepernek és megakadályozzák, hogy felemeljem a fejem? És figyelmes vagyok-e vagy közömbös a testvérek vállára nehezedő terhek iránt? Ezek a kérdések jót tesznek nekünk, mert segítenek, hogy megőrizzük a szívünket a jóra való restségtől – állapította meg a pápa, majd elmagyarázta, hogy mi a jóra való restség: a spirituális élet és a keresztény élet nagy ellensége. A jóra való restség az a lustaság, amely szomorúságba dönt, amely elveszi az életkedvünket és a tettrekészségünket. Egy negatív szellem, gonosz szellem, amely a lelket tompaságba merevíti, ellopja örömét. Szomorúsággal kezdődik és egyre jobban süllyed lefelé, minden öröm nélkül. A pápa itt idézett Példabeszédek könyvéből: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). A szívünket megőrizni azt jelenti, hogy virrasztunk, hogy éberek vagyunk! Legyetek éberek, őrizzétek szíveteket.

A pápa ezután az éberség egy lényeges összetevőjéről elmélkedett, hangsúlyozva, hogy az éberség titka az imádság. Jézus ugyanis ezt mondja: „Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek” (Lk 21,36). Az ima az, ami égve tartja a szív lámpását. Különösen, amikor érezzük, hogy a lelkesedés kihűl, akkor az ima ismét meggyújtja, mert visszavezet bennünket Istenhez, a dolgok közepébe. Az ima felébreszti a lelket az álomból és arra összpontosítja, ami a lényeges, vagyis a lét végső céljára. A legsűrűbb napokon se hanyagoljuk el az imát. A pápa ez alkalommal is utalt az olasz közszolgálati televízió „Az Ő képmására” c. műsorára, amelyben egy szép elmélkedést hallott az imáról. Segítségünkre lehet a szív imája, ha gyakran ismétlünk rövid fohászokat. Advent idején például váljon szokásunkká, hogy így fohászkodunk: „Jöjj el, Uram Jézus”. A karácsonyi készülődés idején gondoljunk a jászolra, gondoljunk Karácsonyra és mondjuk szívből: „Jöjj el, Uram Jézus”. Ismételjük el ezt az imát egész nap, és lelkünk éber marad! – buzdított rá a pápa, arra kérve a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy vele együtt háromszor ismételjék meg: „Jöjj el, Uram Jézus”.

Végül Ferenc pápa Máriához fohászkodva zárta beszédét az Úrangyala elimádkozása előtt. Arra kérte a Szűzanyát, aki éber szívvel várta az Urat, hogy kísérjen el bennünket az adventi úton.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Krisztus király szabaddá és szuverénné teszi követői szívét – Ferenc pápa Úrangyala imája

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

Krisztus Király ünnepén, vasárnap délben, a 36. ifjúsági világnap alkalmából Ferenc pápa az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából egy fiú és egy lány kíséretében köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Beszédében arra mutatott rá, hogy a keresztények nem élhetnek kettős életet. Ha Jézus uralkodik szívünkben, akkor ő megszabadít minket a kétszínűségtől, a képmutatástól.

Jézus nem szolgalelkűséget, hanem szabad embereket akar maga körül, tanítványait testvérként, nem alattvalóként kezeli. Nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon és tanúságot tegyen az igazságról – fejtette ki Ferenc pápa.

A liturgikus év utolsó vasárnapjának evangéliumi szakasza Jézus kijelentésében csúcsosodik ki, amikor ezt mondja: „Király vagyok” (Jn 18,37) – kezdete beszédét a pápa. Pilátus előtt ejti ki ezeket a szavakat, miközben a tömeg halálos ítéletéért kiáltozik. Jézus azt mondja: „Én vagyok a Király” és a tömeg pedig azt kiáltozza, hogy ítéld halálra: – szép kis ellentét – jegyezte meg Ferenc pápa. Elérkezett a sorsdöntő pillanat. Jézus ezt megelőzően nem akarta, hogy az emberek királynak kiáltsák ki – emlékeztetett a pápa, arra az evangéliumi szakaszra, amikor a kenyér- és halszaporítás után Jézus egyedül vonult vissza imádkozni (vö. Jn 6,14-15),

Jézus nem uralkodni, hanem szolgálni jött

Jézus királysága teljesen eltér az evilágitól – szögezte le Ferenc pápa, idézve az evangéliumból Jézus Pilátushoz intézett szavait: „Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36). Jézus nem uralkodni, hanem szolgálni jön. Nem a hatalom jeleivel, hanem a jelek hatalmával érkezik. Nem borítják drága felségjelek, hanem ruháitól megfosztva feszítik keresztre. És éppen a keresztre helyezett feliraton nevezik Jézust „királynak” (vö. Jn 19,19). Királysága valóban túlmutat az emberi értékmérőkön! Mondhatnánk azt, hogy nem olyan király, mint a többi, hanem a többiek Királya. Gondoljuk át ezt a jelenetet – folytatta az evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa. Krisztus Pilátus előtt, abban a pillanatban, amikor a tömeg ellene szól azt mondja, hogy király, miközben amikor az emberek követték és éljenezték, elhatárolódott tőlük. Jézus tehát teljes szuverenitással megmutatja, hogy mentes a földi hírnév és dicsőség vágyától. A pápa ezután a következő kérdések feltevésére buzdított: Tudjuk-e követni ebben? Tudjuk-e irányítani azt a hajlamunkat, hogy szüntelenül keressenek és elismerjenek bennünket, hogy mindent azért csinálunk, hogy mások megbecsüljenek? A taps vagy a szolgálat számít abban, amit teszünk, különös tekintettel keresztény elkötelezettségünkre?

Jézus szabaddá teszi követői szívét

Jézus nem pusztán kerüli a földi nagyság bármilyen fajta keresését, hanem szabaddá és szuverénné teszi követői szívét is. Jézus megszabadít bennünket a gonosznak való alárendeltségtől. Országa felszabadító, nincs benne semmi elnyomó. Minden tanítványt barátként, nem alattvalóként kezel. Krisztus, bár minden uralkodó fölött van, nem húz meg választóvonalat önmaga és mások között; azt kívánja, hogy testvérei legyenek, akikkel osztozhat örömében (vö. Jn 15,11). Ha őt követjük, semmit sem veszítünk, hanem méltóságot nyerünk. Mert Jézus nem szolgalelkűséget, hanem szabad embereket akar maga körül. És hogy honnan születik Jézus szabadsága? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Ezt megértjük, ha visszatérünk Pilátus előtt tett kijelentéséhez: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról (Jn 18,37).

Ha befogadjuk Jézust szívünkbe, mi is igazzá válunk

Jézus szabadsága az igazságból fakad. Az ő igazsága tesz minket szabaddá (vö. Jn 8,32). De Jézus szabadsága nem valamiféle elvont eszme: Jézus szabadsága valóság. Ő maga az, aki megteremti bennünk az igazságot, megszabadít minket a bennünk lévő színlelésektől és hamisságoktól, a kétértelműségtől. Ha Jézussal vagyunk, igazzá válunk. A keresztény élete nem egy színjáték, amelyben magára veheti a legmegfelelőbb álarcot. Mert amikor Jézus uralkodik szívünkben, akkor megszabadít az álszentségtől, a kibúvóktól, a kétszínűségtől. A legjobb bizonyítéka annak, hogy Krisztus a mi királyunk, ha elszakadunk mindentől, ami beszennyezi, kétértelművé, homályossá, szomorúvá teszi az életet. Nagyon szomorú, amikor kétértelmű az életünk, egy kicsit itt, egy kicsit ott – tette hozzá a pápa, elismerve, hogy természetesen mindig számolnunk kell korlátainkkal és hibáinkkal: mindnyájan bűnösök vagyunk. De, amikor Jézus uralma alatt élünk, nem válunk korrupttá, hamissá, hajlamossá, hogy elfedjük a valóságot. Nem élünk kettős életet. Emlékezzetek jól erre – buzdította a híveket Ferenc pápa: mindnyájan bűnösök vagyunk, de soha nem vagyunk korruptak. Bűnösök igen, korruptak soha – hangsúlyozta. A Szűzanya segítsen bennünket, hogy minden nap keressük Jézus, a világegyetem Királya igazságát, aki megszabadít bennünket a földi rabszolgaságból és megtanítja, hogyan uralkodjunk bűnös hajlamainkon – fejezte be Máriához intézett fohászával az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

„Uralkodni annyit jelent, mint szolgálni” – a pápa köszöntése az Ifjúsági Világnap alkalmából

„Ma első alkalommal Krisztus Király ünnepén, minden részegyházban megünneplik az Ifjúsági Világnapot. Ezért van most mellettem két római fiatal, akik Róma egész ifjúságát képviselik” – mondta az Úrangyala elimádkozását követően Ferenc pápa. Köszöntötte a római főegyházmegye minden fiatalját, fiúkat és lányokat, és azt kívánta, hogy a világ összes fiatalja érezze magát az egyház élő részének, küldetése főszereplőjének. Megköszönte a fiatalok jelenlétét és arra emlékeztette őket, hogy uralkodni annyit jelent, mint szolgálni.

Majd megismételve azt kérte a hívektől, hogy vele együtt mondják: uralkodni annyi, mint szolgálni. Ezt tanítja nekünk a mi Királyunk – mondta a pápa, majd átadta a szót a mellette álló fiataloknak. A jobb oldalán álló fiatal lány mindenkinek szép Ifjúsági Világnapot kívánt, a bal oldalon helyet foglaló fiú pedig – utalással a pápa világnapi üzenetére – így szólt: „Tanúságot teszünk róla, hogy Jézusban hinni nagyon szép!” A pápa tetszését és köszönetét fejezte ki, arra kérve a két fiatalt, hogy maradjanak még mellette.

A Halászat világnapja alkalmából Ferenc pápa köszöntötte a halászokat, imáiról biztosítva mindazokat, akik közülük nehéz körülmények között élnek, vagy kényszermunka a sorsuk. Arra bátorította a Stella Maris szervezet káplánjait és önkénteseit, hogy folytassák lelkipásztori szolgálatukat ezeknek az embereknek és hozzátartozóiknak körében.

A pápa továbbá megemlékezett a közlekedési balesetek áldozatairól, valamint bátorítását fejezte ki az ENSZ kezdeményezését illetően, amelynek célja a fegyverkereskedelem nagyobb ellenőrzése.

Végül Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren megjelent híveket, a külföldiek közül a Lengyelországból, az Egyesült Államokból és Portugáliából érkezett zarándokokat emelte ki, valamint külön megemlékezett a Rómában élő ecuadori közösségről, akik ezen a vasárnapon ünnepelték az El Quinche-i Szűzanya emléknapját.

Forrás: Vatican News

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Ferenc pápa

Az olasz család, akit több tucatszor hívott a pápa

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa telefonon beszélget az augusztus 11-i általános kihallgatáson (2021) - Fotó: Andreas SOLARO / AFP

Nyolc éven át Ferenc pápa minden hónapban felhívta Rosabella Ferrit, egy olasz édesanyát, aki brutálisan meggyilkolt fiát, Andrea-t gyászolta.

«Halló! Jó napot, Rosalba, hogy van?» Ezeket a szavakat Ferenc pápa havonta legalább egyszer elmondta Rosalba Ferrinek. Az olasz édesanyának nagyon fájt, hogy elvesztette vállalkozó fiát, Andreat, akit két alkalmazottja ölt meg 2013. június 4-én.

Rosalba maga szeptember elején halt meg, és második fia, Michele a Facebook-on osztotta meg, hogy a Szentatya csendes és hűséges támasza milyen értékes vigaszt jelentett az egész családjuknak. Ferenc pápa rendszeresen felhívta Rosabellát és az övéit, hogy meghallgassa bánatukat, fájdalmukat, támogassa őket ebben a megpróbáltatásban, de azért is, hogy néha nevessenek és megmutassa Isten közelségét a megtört édesanyának.

„Ferenc pápa mindig közel maradt hozzád azzal a 78 telefonhívással, amelyek 2013 augusztusában kezdődtek. Szokásává vált, hogy felhívjon és osztozzon összes fájdalmadban, amit hordozol, a könnyekben, amelyek nem szűntek meg hullani.”

Hogyan jöhetett létre ez a közelség a pápa és egy szerény család között? Andrea meggyilkolása után Pesaro-ban, a Marches régió kikötővárosában, a Ferri család összeroskadt a bánat alatt. Michele, az öcs úgy döntött, hogy levelet ír a pápának. És két hónappal később micsoda meglepetés: megcsörrent a telefon! „Szép jó napot az egész családnak, hogy vannak?” A vonal másik végén a Szentatya beszélt.

Ferenc pápa havi hívásai segítették a családot a gyász feldolgozásában. «Majdnem barátok lettünk – mondta Michele Ferri az Il resto del Carlino újságírójának, aki beszámolt erről a történetről. – Egyik évben még meg is látogattuk a Szent Márta házban, Rómában. És micsoda fogadtatásban volt részünk!” Michele Ferri soha nem fogja elfelejteni ezeket az emlékeket a pápáról, aki ilyen közel került hozzájuk. Nem kell ahhoz pápának lennünk, hogy mi is hasonló állhatatossággal cselekedjünk így egy fájdalmat átélő, szeretett személlyel.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű