Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa: Minden keresztény küldetése Jézus hirdetése

Közzétéve

Ferenc pápa Úrangyala imádsága - Fotó: Vatican Media

Február 2-án, Urunk bemutatásának ünnepén a Szentatya a napi szentmise evangéliumáról elmélkedett, mégpedig a benne szereplő négy személy magatartásait, a mozgást és a csodálkozást állítva középpontba. Az Angelus elimádkozása után pedig a megszentelt személyeket is köszöntötte.

A pápa lefordított beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma az Úr bemutatásának ünnepét tartjuk: arra emlékezünk, amikor az újszülött Jézust Szűz Mária és Szent József bemutatták a templomban. Ez a nap a megszentelt élet napja is, amely az Egyház nagy kincsére emlékeztet, azokra, akik az evangéliumi tanácsok fogadalommal történő vállalásával, szorosan követik az Urat.

Az evangélium (vö. Lk 2,22–40) elbeszéli, hogy Jézust születése után negyven nappal szülei elvitték Jeruzsálembe, hogy a zsidó törvény előírásának megfelelően Istennek szenteljék. Miközben a történet bemutat egy szertartást, melyet a hagyomány előírt, felhívja figyelmünkre néhány személy példájára. Abban a pillanatban látjuk őket, amikor megtapasztalják az Úrral való találkozást azon a helyen, ahol ő jelenvalóvá és közelivé teszi magát az emberhez. Máriáról és Józsefről, Simeonról és Annáról van szó, akik a befogadásnak és az élet Istennek való átadásának modelljét képviselik. Ők négyen nem voltak egyformák, mind különböztek egymástól, de mindnyájan keresték Istent, és engedték, hogy az Úr vezérelje őket.

Lukács evangélista mind a négyüket kettős magatartással mutatja be: a mozgás és a csodálkozás magatartásával.

Az első magatartás a mozgás. Mária és József Jeruzsálem felé haladnak; a Lélek által indított Simeon a templomba megy, Anna pedig éjjel-nappal megállás nélkül szolgálja Istent. Ily módon az evangéliumi szakasz négy főszereplője megmutatja nekünk, hogy a keresztény élet dinamizmust igényel, hajlandóságot arra, hogy úton legyünk s engedjük vezetni magunkat a Szentlélek által. A mozdulatlanság nem szolgálja a keresztény tanúságtételt és az Egyház küldetését. A világnak olyan keresztényekre van szüksége, akik hagyják kimozdítani magukat, akik fáradhatatlanul róják az élet útjait, hogy mindenkinek elvigyék Jézus vigasztaló szavát. Minden megkeresztelt hívő megkapta a meghívást a hirdetésre – hogy hirdessen valamit, hirdesse Jézust –, a meghívást az evangelizáló küldetésre: hogy hirdesse Jézust! Az egyházközségeknek és a különféle egyházi közösségeknek elő kell mozdítaniuk a fiatalok, a családok és az idősek elkötelezettségét, hogy mindenki részesüljön a keresztény tapasztalatban, főszereplőként élve az Egyház életét és küldetését.

A második magatartás, mellyel Szent Lukács jellemzi a történet négy szereplőjét, a csodálkozás. Mária és József „csodálkoztak azon, amit róla [Jézusról] mondtak” (Lk 2,33). Az agg Simeonnak is a csodálkozás a kifejezett reakciója, aki a Gyermek Jézusban saját szemével látja az Isten által az ő népe érdekében végbevitt üdvösséget: azt a megmentést, amelyre évek óta várt. Ugyanez vonatkozik Annára: „ő is elkezdte dicsérni Istent” (Lk 2,38), és ment, hogy beszéljen az embereknek Jézusról. Ő egy szent pletykafészek, jól pletykált, jó és nem rossz dolgokról fecsegett. Beszélt, hirdette az örömhírt: egy szent asszony, aki egyik nőtől a másikig ment, hogy megmutassa nekik Jézust. Ezek a hívő emberek el vannak telve ámulattal, mert engedték, hogy megragadják és bevonják őket a szemük előtt zajló események. Az a képesség, hogy elcsodálkozzunk a körülöttünk zajló dolgokon, elősegíti a vallási tapasztalatot, és gyümölcsözővé teszi az Úrral való találkozást. Ezzel szemben a csodálkozásra való képtelenség közömbössé tesz bennünket, és növeli a távolságot a hívő élet és a mindennapi élet között.

Testvérek, mindig legyetek mozgásban, és legyetek nyitottak a csodálkozásra!

Szűz Mária segítsen, hogy mindennap szemléljük Isten Jézusban nekünk adott ajándékát, és örömteli ámulattal engedjük bevonni magunka az ajándékozás mozgásába, hogy egész életünk istendicséretté váljon testvéreink szolgálatában!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Olaszországban ma tartjuk az életvédelem napját, melynek témája: „Nyissátok ki a kapukat az élet előtt!”. Csatlakozom a püspökök üzenetéhez, és kívánom, hogy ez a nap alkalom legyen arra, hogy megújítsuk az emberi élet – annak kezdetétől a természetes végéig történő – oltalmazása és védelme iránti elkötelezettségünket. Továbbá szembe kell szállnunk az emberi méltóság megsértésének minden formájával, akkor is, ha a technológia vagy a gazdaság forog kockán, és ki kell tárnunk a kapukat a szolidáris testvériség új formái előtt.

Ma, a megszentelt élet napján, azt szeretném, ha mindannyian, akik itt vagyunk a téren, együtt imádkoznánk a megszentelt férfiakért és nőkért, akik rengeteget dolgoznak, és sokszor teljes rejtettségben.

Imádkozzunk közösen! [Üdvöz légy, Mária…]

Tapsoljuk meg a megszentelt férfiakat és nőket!

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is megemlítem a spanyolországi Badajoz diákjait; Cremona, Spoleto, Fano, Palau és Roseto degli Abruzzi hívőit. Látom, hogy sok lengyel zarándok is jelen van! És japán zarándokok, őket is üdvözöljük!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Forrás: Tőzsér Endre SP / Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű