fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa Moszulban imádkozott az iraki háború áldozataiért

Közzétéve

Ferenc pápa Moszulban - Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa történelmi iraki látogatása során március 7-én, vasárnap helyi idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 8 órakor) érkezett meg Najib Mikhael Moussa domonkos, moszuli káld érsek kíséretében a város Templom terére (Hosh al-Bieaa), hogy imádkozzon a háború valamennyi áldozatért.

A téren a 2014-es és 2017-es terrortámadások előtt négy templom állt: egy szír katolikus, egy örmény ortodox, egy szír ortodox és egy káld templom.

Elsőnek Moussa érsek köszöntötte a pápát, majd egy katolikus és egy muszlim tanúságtétel hangzott el. Ferenc pápa megköszönte a káld érsek üdvözlő szavait, majd először a két tanúságtevő közül először Raid Kallo atyához fordult, aki felidézte számos keresztény család erőszakos kitelepítését otthonaikból.

Krisztus tanítványainak tragikus csökkenése Irakban és az egész Közel-Keleten felmérhetetlen veszteség nemcsak az érintett személyeknek és közösségeknek, hanem magának annak a társadalomnak is, amelyet maguk mögött hagytak.

A sokszínűségében ennyire gazdag kulturális és vallási szövetet meggyengíti bármelyik tagjának elveszítése – mondta a pápa, majd a következő hasonlattal világította meg mondanivalóját: ha az itteniek művészi szőnyegeiből kihúznak egy szálat, az megkárosítja az egész alkotást. A pápa kiemelte, hogy Raid atya szólt arról a testvéri tapasztalatról is, amelyet a muszlimokkal él meg Moszulba való visszatérése óta. Befogadásra, tiszteletre, együttműködésre talált. A pápa köszönetét fejezte ki Raid atyának, hogy megosztotta ezeket a jeleket, amelyeket a Lélek virágoztat ki a sivatagban, valamint azért, mert megmutatta, hogy lehet reménykedni a kiengesztelődésben és egy új életben.

Ferenc pápa ezután Gutayba Aagha szunnita muszlim tanúságtevőhöz fordult, aki emlékeztetett rá, hogy ennek a városnak a valódi önazonossága a különböző származású és kultúrájú személyek közötti harmonikus együttélés. Ezért a pápa nagy örömmel üdvözölte Aaghának a keresztény közösséghez intézett felhívását, hogy térjen vissza Moszulba, és vállalja sajátos létfontosságú szerepét a helyreállítás és a megújulás folyamatában.

A Szentatya ezután a következő szavakkal fohászkodott az Úrhoz a háborúk áldozataiért: „Ma emeljük fel imánkat a Mindenható Istenhez a háború és a fegyveres konfliktusok minden áldozatáért. Itt, Moszulban túlságosan nyilvánvalóak a háborúk és az ellenségeskedések tragikus következményei. Mennyire kegyetlen, hogy ezt az országot, a civilizáció bölcsőjét ilyen embertelen vihar sújtotta, az ősi istentiszteleti helyeket lerombolták, emberek ezreit és ezreit – muszlimokat, keresztényeket, jazidiakat és másokat – erőszakkal kitelepítettek vagy megöltek!

Ma, mindezek ellenére, megerősítjük meggyőződésünket, hogy

a testvériség erősebb a testvérgyilkosságnál, hogy a remény erősebb a halálnál, hogy a béke erősebb a háborúnál.

Ez a meggyőződés ékesszólóbban beszél a gyűlöletnél és az erőszaknál; és soha nem fojthatják vérbe azok, akik eltorzítják Isten nevét a rombolás útjain haladva.”

A pápa azért jött el Moszulba, hogy imádkozzon a háború összes áldozatáért, mindazokért, akik ebben a városban, Irakban és az egész Közel-Keleten dúló háborúk során veszítették el életüket.

Mielőtt elmondta volna imáját, a következő gondolatokat osztotta meg a jelenlévőkkel:

Ha Isten az élet Istene – és Ő az –, akkor nekünk nem szabad megölnünk testvéreinket az Ő nevében.
Ha Isten a béke Istene – és Ő az –, akkor nekünk nem szabad háborút folytatnunk az Ő nevében.
Ha Isten a szeretet Istene – és Ő az –, akkor nekünk nem szabad gyűlölnünk testvéreinket.

Most imádkozzunk együtt a háború összes áldozatáért, hogy a Mindenható Isten adjon nekik örök életet és véget nem érő békét, és fogadja őket be szeretetteljes ölelésébe. És imádkozzunk mindannyiunkért, hogy a vallási hovatartozáson túl is összhangban és békében élhessünk, tudatában annak, hogy Isten szemében mindannyian fivérek és nővérek vagyunk.”

Ferenc pápa e bevezető szavak után a következő imával fordult a Mindenható Istenhez:

„Magasságos Isten, az idő és a történelem Ura, Te szeretetből teremtetted a világot és soha nem szűnsz meg áldásaiddal elárasztani teremtményeidet. Te, a szenvedés és a halál óceánján túl, az erőszak, az igazságtalanság és a tisztességtelen nyereség kísértésein túl, elkíséred fiaidat és leányaidat az Atya gyöngéd szeretetével.

De mi, emberek, akik hálátlanok vagyunk ajándékaidért, és figyelmünket elterelik aggodalmaink, túlságosan földi ambícióink, gyakran elfelejtjük a békére és az összhangra vonatkozó terveidet. Bezárkóztunk önmagunkba és önérdekeinkbe, közömbösek vagyunk Irántad és a többiek iránt, bereteszeltük az ajtókat a béke előtt.

Így megismétlődött, amit Jónás próféta hallott Ninivéről: az emberek gonoszsága felszállt egészen az égig, az Úr „színe elé jutott” (vö. Jón 1,2). Nem emeltünk fel a Mennybe tiszta kezeket (vö. 1Tim 2,8), hanem a földről újból ártatlan vér kiáltása (vö. Ter 4,10) szállt fel. Ninive lakói, Jónás elbeszélése szerint, meghallgatták prófétád hangját és üdvösséget nyertek a megtérésben. Urunk, mi is, miközben oltalmadba ajánljuk az ember-ember elleni gyűlölet olyan sok áldozatát, fohászkodunk bocsánatodért és könyörgünk a megtérés kegyelméért.

Kyrie eleison! Kyrie eleison! Kyrie eleison! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Ferenc pápa néhány perces csönd után így folytatta imáját: „Urunk, Istenünk, ebben a városban két szimbólum tanúskodik az emberiség örök vágyáról, hogy közelebb kerüljön Tehozzád: az Al-Nouri mecset Al Hadba minaretjével és a Miasszonyunkról nevezett Órás templom. Ez egy olyan óra, amely több mint száz éve emlékezteti a járókelőket arra, hogy az élet rövid és az idő drága.

Taníts meg minket megérteni, hogy ránk bíztad szeretet-, béke- és kiengesztelődési tervedet, hogy azt megvalósíthassuk az időben, földi életünk rövid szakaszában.

Értesd meg velünk, hogy csak akkor lehet újjáépíteni ezt a várost és ezt az országot, és csak akkor lehet meggyógyítani a fájdalomtól megtört szíveket, ha késedelem nélkül megvalósítjuk tervedet a gyakorlatban. Segíts nekünk, hogy az időt ne önző, személyes vagy csoportos érdekeink szolgálatában, hanem szeretetterved szolgálatában töltsük el. És amikor eltévelyedünk, add, hogy csak Isten igaz emberei hangját hallgassuk meg és időben visszatérjünk a helyes útra, hogy ne tegyük tönkre magunkat újból pusztítással és halállal.

Rád bízzuk azokat, akiknek földi életét testvéreik erőszakos keze megrövidítette és könyörgünk azokért is, akik ártottak fivéreiknek és nővéreiknek: térjenek meg, irgalmasságod hatalmától megérintve

– mondta a pápa, majd a Requiem szavaival, latinul fejezte be imáját: Requiem æternam dona eis, Domine, et lux perpetua luceat eis. Requiescant in pace. Amen. Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békében. Ámen.”

A béke jeleként Ferenc pápa szabadon engedett egy galambot.

Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű