Január 7-én hétfőn reggel Ferenc pápa újrakezdte a december 20-án, csütörtökön, a karácsonyi ünnepkör előtt abbahagyott reggeli homília sorozatát. Magától értetődő egyébként, hogy a Szentatya minden nap mutat be szentmisét a Szent Márta-ház kápolnájában, csak ebben az időszakban nem tartott nyilvános homíliát. Vízkereszt ünnepe után hétfőn reggel a hét órakor bemutatott szentmiséje során a napi olvasmány (1Jn 3,22-4,6) és evangélium (Mt 4,12-17.23-25) kapcsán Ferenc pápa leszögezte, hogy a kereszténység számára a helyes döntéshez szükséges alapvető megkülönböztetés szempontja a konkrétság, a tárgyszerűség. Ebben az összefüggésben a szentek a „konkrétság őrültjei” (pazzi della concretezza), akik abban segítenek bennünket, hogy a helyes megkülönböztetés útján járjunk, elkerülve a képzelgést és a hamis próféták önáltatását.
Az alapvető szempont a konkrétság
Az Istenhez jutás szabad, amihez János apostol adja a kulcsot: „Higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást”, csak is így kérhetjük az Istentől azt, amit akarunk, bátran, arcátlanul – kezdte homíliáját Ferenc pápa. A hit azt jelenti, hogy hiszünk a megtestesült Isten Fiában, mely hit Jézus Krisztusban: Jézus Krisztus konkrét Isten, aki Mária méhében fogant, aki Betlehemben született, gyermekként növekedett, Egyiptomba menekült, visszatért Názáretbe, aki az apjától megtanult olvasni, dolgozni, aztán később prédikált… Konkrét, Jézus konkrét ember, egy ember, aki Isten, de ember. Nem ember álarcú Isten (Non è Dio travestito da uomo). Nem, hanem ember. Krisztusnak teste van! – szögezte le a pápa. Ez az első parancsolat konkrétsága. De a második is konkrét. Egymást szeretni, konkrét szeretettel, nem képzelt szeretettel. Nem úgy, hogy mondom: «Szeretlek téged, aztán a nyelvemmel, a pletykálkodással tönkreteszlek». Nem, ez nem szeretet. A szeretet konkrét, ahogy Isten parancsolatai konkrétak. A keresztény megkülönböztetés szempontja a konkrétság, nem pedig az eszmék és a szép szavak. Konkrétság, ez a kihívás!
Lelki éberség a megkülönböztetésben
János apostol – aki Isten megtestesülésének a lelkes képviselője – levelében arra buzdít, hogy „meg kell vizsgálni a lelkeket, vajon Istentől valók-e”. Ebből adódik – folytatta a pápa –, hogy amikor nekünk valamilyen eszménk, ötletünk támad Jézusról, a népről, hogy valamit csinálni kell, hogy a megváltás milyen úton haladjon, akkor azt meg kell vizsgálni. A keresztény ember élete alapvetően a Jézus Krisztusban és a szeretetben való hitre épülő konkrétság. Ám mindehhez lelki éberség szükséges a helyes megkülönböztetéshez. A keresztény élete egy harc is, mert jönnek hamis eszmék, hamis próféták, akik egy „soft”, egy puha Krisztust propagálnak, test nélkül, és viszonylagos szeretettel a felebarát iránt, mely így okoskodik: Igen, ezek velem vannak, de azok ott nem..!
Hamis próféták
Ferenc pápa hétfő reggeli homíliájában arra buzdított, hogy higgyünk a testben hozzánk jött Krisztusban, higgyünk a konkrét szeretetben és az Ige megtestesülésének nagy igazsága szerint különböztessünk meg, hogy megértsük a „szellemeket”, vagyis a sugalmazást, hogy azok valóban az Istentől jönnek-e. A hamis próféták ugyanis a világból jönnek: az ördög mindig arra törekszik, hogy eltávolítson minket Jézustól, hogy ne maradjunk meg Jézusban. Mindehhez szükség van lelki éberségre – figyelmeztetett a pápa. A bűnök fölötti köteles lelkiismeretvizsgálaton túl naponta 3-5 percben meg kell magunktól kérdezni, hogy mi történt a saját szívünkben. Milyen sugallatok támadtak, netán az Úr néhány botor ötlete (pazzia del Signore) bukkant fel? A Lélek ugyanis némelykor „őrült dolgokra” ösztönöz, de „Isten nagy őrületeire”. Példaként Ferenc pápa arra az emberre utalt, aki jelen volt a szentmisén és aki több mint 40 éve elhagyta Olaszországot, hogy misszionárius legyen a leprások között Brazíliában.
Jézusnak is meg kellett különböztetnie a lelkeket
Ki tud segíteni a megkülönböztetésben? – tette fel a kérdést a pápa. Isten népe, az egyház, az egyház embersége, a fivér, a nővér, akiknek karizmájuk van a dolgok világos meglátásában. Éppen ezért fontos a keresztény ember számára, hogy lelki tekintélyű emberekkel lelkibeszélgetést folytasson. Nem kell a pápához, vagy a püspökéhez mennie, hogy jónak tartsa, amit érez. Van sok ember, pap, szerzetes, világi hívő, akik képesek segíteni abban, hogy mi történik a lelkemben, hogy ne hibázzak. Jézusnak magának is meg kellett ezt tennie nyilvános működése kezdetén, amikor az ördög meglátogatta őt a pusztában és három dolgot javasolt neki, melyek nem voltak Isten Lelke szándéka szerint valók. Ő pedig visszautasította a kísértőt Isten Szavával. Ha ez megtörténhetett Jézussal, akkor velünk is megtörténhet. De ne féljünk! – buzdított Ferenc pápa.
Az egyház fegyelme
Beszéde záró részében Ferenc pápa arra emlékeztetett, hogy Jézus idejében is voltak „jóakaratú emberek”, de akik Isten útját másként képzelték el. A pápa idézte a farizeusokat, a szadduceusokat, az esszénusokat, a zélótákat, akik mindannyian kezükben tartották a törvényt, még sem járták mindig a legjobb utat. A felhívás az engedelmesség szelídségére szól. Ezért Isten népének a konkrét dolgokban kell előre haladnia, a szeretetben, a hitben, az egyházban. Mindez fényt derít az egyház fegyelmére, mely ha konkrét, akkor segít a növekedésben. Isten, aki maga konkréttá lett, konkrét asszonytól született, konkrét életet élt, konkrét halált szenvedett, arra kér bennünket, hogy konkrétan szeressük testvéreinket – fejezte be homíliáját Ferenc pápa hétfőn reggel a Szent Márta-ház kápolnájában.
P. Vértesaljai László SJ / Giada Aquilino – Vatican News
