Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa újévi szentmiséje: Isten Anyja az otthon légkörét viszi az Egyházba

Közzétéve

Ferenc pápa újévi szentmiséje - Fotó: AFP

A Szilveszter napi hálaadó vecsernyét január elsején ünnepi szentmise követte a Szent Péter bazilikában, melyet Ferenc pápa a Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja tiszteletére mutatott be a Pápai Ház bíboros és püspök tagjai jelenlétében. Homíliájában az Isten Fia karácsonyi születése keltette meglepődésről és ámulatról elmélkedett.

Az Újév az Isten Anyja előtti meglepődés napja

„Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén” (Lk 2,18) idézte a pápa a Karácsony nyolcadnapján elhangzó evangélium egyik sorát: Elámulni: erre kaptunk ma meghívást, miközben tekintetünket az értünk, szegényként, de szeretetben gazdagként megszületett Gyermekre szegezzük. Az elámulás az év kezdetének magatartása, mert az élet adomány, hogy mindig újrakezdjünk. A mai nap azonban az Isten Anyja előtti meglepődés napja: Isten egy kicsi Gyermek egy asszony karján, aki a Teremtőt táplálja. A szobor itt előttünk – utalt a pápa az oltár mellett álló szoborra – az Anyát mutatja és a vele egyesült Gyermeket, mintha egyetlen dolog lennének. Ez olyan titok, mely végtelen csodálkozást kelt: Isten mindörökre az emberiséghez kapcsolódott.

A velünk-az-Isten szeret minket és hisz az emberiségben

Isten és az ember együtt vannak, íme az éve eleji örömhír! Isten nem egy távollévő úr, aki magányosan az égben lakik, hanem a megtestesült Szeretet, aki hozzánk hasonlóan asszonytól született, hogy mindenkinek testvére legyen. Anyjának az ölén áll, és onnét sugároz az emberiségre új gyengédséget. Jobban megértjük az isteni szeretetet, mely atyai és anyai, mint csak az anyai szeretetet, mert ő meg nem szűnően hisz a gyermekeiben és soha el nem hagyja őket. A velünk-az-Isten bűneinktől függetlenül szeret minket és hisz az emberiségben, amelyben kitűnik, hogy ő elsőként és utolérhetetlenül annak az Anyja.

A Szűzanya az Egyházban az otthon illatát hordozza

Az év elején kérjük az Isten előtti elcsodálkozás kegyelmét a meglepetésein. Újítsuk meg a kezdetek ámulatát, amikor megszületett bennünk a hit. Isten Anyja sokat segít ebben, a Theotokosz, aki az Urat szülte. Ő anyaként újjászüli a gyermekeiben a hit ámulatát. Az élet csodálkozás nélkül elszürkül, szokványossá lesz, miként a hit is. Az egyháznak is szüksége van arra, hogy megújítsa csodálkozását, hogy az élő Isten, az Úr jegyesének a lakása legyen, Anya, aki gyermekeket szül. Különben azt kockáztatja, hogy a múlt múzeumává válik. A Szűzanya ellenben az Egyházban az otthon illatát hordozza. Fogadjuk ámulattal az Isten Anyja titkát, ahogy Efezus lakosai a (431-es) zsinat idején és velük együtt mi is kiáltsuk: Szent Istenszülő! Engedjük, hogy ránk tekintsen, hogy átöleljen, hogy kézen fogjon bennünket – mondta a Szentatya, majd a továbbiakban egyenként elemezte ezt a hármas vonást.

Kedves gyermekeim, ne féljetek, én vagyok itt, a ti Anyátok!

Engedjük, hogy nézzen bennünket a Szűzanya. Főként a szükség pillanataiban, amikor belegabalyodunk az élet szövevényeibe, tekintsünk a Szűzanyára. De mindenekelőtt hagyjuk, hogy ő nézzen minket. Ő nem tekint bennünket bűnösnek, hanem gyermekeinek. A pápa utalta a mondásra, miszerint a szem a lélek tükre. Kegyelemmel teljes szemei Isten szépségét tükrözik vissza, ránk sugározzák a Paradicsomot. Jézus mondta, hogy „a szem a test lámpása” (Mt 6,22), a Szűzanya szemei be tudnak világítani minden sötétséget és mindenütt reménységet keltenek. Felénk forduló tekintete ezt mondja: „Kedves gyermekeim, ne féljetek, én vagyok itt, a ti Anyátok!”.

Az emberi család anyákra épül

Ez az anyai tekintet bizalmat önt belénk és növeli a hitet. A hit kapcsolat Istennel és az egész személyt érinti. Megőrzéséhez szüksége van az Isten Anyjára. Anyai tekintete segít nekünk, hogy szeretett gyermekeknek tekintsük magunkat Isten hívő népében és szeressük egymást. A Szűzanya az Egyházban gyökerezik, ahol az egység többet ér a különbözőségnél és arra buzdít, hogy törődjünk egymással. Tekintete arra emlékeztet, hogy a hit számára lényeges a gyengédség, mely eltávolítja a langyosságot. Amikor a hitben helye van az Isten Anyjának, nem vesztjük el soha a középpontot, az Urat, mert Mária soha nem önmagára mutat, hanem Jézusra és testvéreire, mert ő Anya. Az anyai tekintet nélküli világ rövidlátó, nyereségét ugyan gyarapítja, de nem látja az emberekben a testvéreket. Lesz nyereség, de nem mindenkié. Egy házban lakunk majd, de nem testvérként. Az emberi család anyákra épül. Az a világ, mely elveti az anyai gyengédséget, lehet ugyan gazdag, de nem lesz holnapja. Istennek Anya, fordítsd felénk irgalmas tekintetedet! – kérte a pápa.

Mária magához ölel minden olyan pillanatot, ahol szükség van

Engedjük, hogy a Szűzanya átöleljen minket! Tekintete után most a szívéről van szó, melyről az evangélium írja: „Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette” (Lk 2,19). Szívében hordozta a kedvező és ellentétes dolgokat is, mert mindent át akart ölelni. A mai széttöredezett világunkban fontos az anyai ölelés. Sok a szétszóródás és a magány, látszólag ugyan egy világ, de inkább egyenetlen. Szükségünk van arra, hogy Máriára bízzuk magunkat. Az Írás tanúsága szerint ő magához ölel minden olyan pillanatot, ahol szükség van: Erzsébet látogatáskor, a kánai menyegzőn és az utolsó vacsora termében. Mária a magány és a szétszóródás gyógyszere és a vigasztalás, mindig azzal van együtt, aki egyedül áll. A Szentatya a Salve Regina imádság szavára utalt, mely „életünknek” nevezi Máriát, jóllehet Jézus a mi életünk. Mária azonban annyira egy vele, hogy nincs jobb annál, mint hogy kezébe tesszük az életünket és elismerjük, hogy ő az „élet, édesség és reménység”.

A Szűzanya nem tetszőlegesen választható: őt be kell fogadnunk az életünkbe!

Engedjük meg, hogy kézen fogjon bennünket, mert az anyák kézen fogva vezetik a gyermekeiket. Sajnos ma sokan saját számításaik szerint haladnak és így elvesztik az útirányt. Szükségünk van arra, hogy tanuljunk az anyáktól, akik hősiesek az adásban, erősek az irgalomban és bölcsek a szelídségben. Isten nem szorul anyára, annál inkább mi, hiszen Jézus adta nekünk, nem is akármilyen pillanatban, hanem a kereszten: Íme, a te anyád! A Szűzanya nem tetszőlegesen választható: őt be kell fogadnunk az életünkbe! Ő a Béke Királynője, aki legyőzi a rosszat és a jó útjára vezet bennünket. Ezért, Szűzanya, fogd meg a kezünket és vezess minket: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja” – fohásszal zárta homíliáját Ferenc pápa a Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja tiszteletére mutatott újévi szentmisén.

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű