Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Ferenc pápa vasárnap délben: Mi, emberek, a Szentlélek templomai vagyunk, de a gazdaság nem az!

Közzétéve

Május 31-én délben a Szentatya újra az Apostoli Palota ablakából imádkozta el a Regina Caelit a téren egybegyűlt hívőkkel. Az Egyházra bízott küldetést hangsúlyozta, amelyet a Szentlélek irányít, és azért imádkozott, hogy a keresztényeket lángoló misszionáriusi lelkület töltse el.

Ferenc pápa magyarra fordított beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Most, hogy a [Szent Péter] tér nyitva van, visszatérhetünk [a déli ima megszokott közös elmondásához]. Örülök neki!

Ma tartjuk pünkösd nagy ünnepét, arra emlékezünk, hogy a Szentlélek kiáradt az első keresztény közösségre. A mai evangélium (vö. Jn 20,19–23) visszavisz bennünket húsvét estéjére, és a feltámadt Jézust megmutatja, aki megjelenik a felső szobában, ahová a tanítványok bemenekültek. Féltek. „Jézus megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Béke veletek!«” (Jn 20,19). A feltámadt Úrnak ezeket az első szavait – „Béke veletek” – nem szabad csupán üdvözlésnek tekinteni: megbocsátást fejeznek ki, megbocsátást a tanítványoknak, akik – az igazat megvallva – elhagyták őt. Ezek a kiengesztelődés és bocsánat szavai. És mi is, amikor másoknak békét kívánunk, bocsánatot adunk, és bocsánatot is kérünk.

Jézus pontosan ezeknek a tanítványoknak kínálja békéjét, akik félnek, és akik nehezen tudják elhinni, amit láttak, vagyis az üres sírt, és akik lebecsülik Mária Magdolnának és a többi nőnek a tanúságtételét.

Jézus megbocsát, mindig megbocsát, és felkínálja békéjét barátainak. Ne felejtsétek el: Jézus sosem fárad bele a megbocsátásba! Mi vagyunk azok, aki belefáradunk a bocsánatkérésbe.

Megbocsátva és a tanítványokat maga köré gyűjtve, Jézus Egyházzá teszi őket, az ő Egyházává, amely kiengesztelt és misszióra kész közösség. Kiengesztelt és misszióra kész. Ha egy közösség nem kiengesztelt, akkor nem áll készen a misszióra: kész, hogy vitatkozzon önmagán belül, kész a belső [vitákra]. A feltámadott Úrral való találkozás gyökeresen megváltoztatja az apostolok életét, és bátor tanúságtevőkké alakítja őket. Rögtön ezután ugyanis azt mondja: „Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Ezek a szavak világossá teszik, hogy az apostolok arra kapnak küldetést, hogy folytassák ugyanazt a küldetést, amelyet az Atya Jézusra bízott. „Küldelek titeket”: nincs idő bezárkózni, sem siránkozni: visszasírni a „régi szép időket”, a Mesterrel töltött napokat. A feltámadás öröme nagy, de terjedő öröm, amelyet nem szabad megtartani magunknak, hanem tovább kell adnunk. A húsvéti idő vasárnapjain először ezt a [ma hallott] jelenetet hallottuk, majd az emmauszi tanítványokkal való találkozást, aztán a jó pásztort, a búcsúbeszédeket és a Szentlélek megígérését: mindez a tanítványok hitének megerősítésére irányul – és a mi hitünk megerősítésére is – a misszióra való tekintettel.

A misszió irányítására Jézus az apostoloknak adja az ő Lelkét. Az evangélium azt mondja: „Rájuk lehelt, és azt mondta: »Vegyétek a Szentlelket!«” (Jn 20,22). A Szentlélek tűz, mely elégeti a bűnöket, és új férfiakat és nőket teremt; szeretettűz, mellyel a tanítványok képesek „felgyújtani” a világot, az a gyengéd szeretet, amely a kicsiket, a szegényeket, a kirekesztetteket… részesíti előnyben.

A keresztség és a bérmálás szentségében megkaptuk a Szentlelket és az ő ajándékait: a bölcsességet, az értelmet, a tanácsadást, az erősséget, az ismeretet, a jámborságot, az istenfélelmet.

Ez az utolsó ajándék – az istenfélelem – épp ellentéte annak a riadt félelemnek, amely korábban megbénította a tanítványokat: ez az Úr iránti szeretet, a bizonyság az ő irgalmáról és jóságáról, a bizalom abban, hogy képesek vagyunk az általa kijelölt irányban haladni anélkül, hogy nélkülöznünk kellene az ő jelenlétét és támogatását.

Pünkösd ünnepe ismét tudatosítja a Szentlélek életadó jelenlétét bennünk. Ő nekünk is megadja a bátorságot, hogy kilépjünk kis imaszobáink, csoportjaink védőfalai közül, hogy ne üljünk a babérjainkon és ne zárkózzunk terméketlen szokásokba. Most gondolatban forduljunk Máriához! Ő ott volt az apostolokkal, amikor a Szentlélek eljött, az első közösséggel együtt főszereplője volt a csodálatos pünkösdi élménynek, és kérjük őt, hogy nyerje el az Egyház számára a lángoló misszionáriusi lelkületet!

A Szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Hét hónappal ezelőtt ért véget ért az Amazonas-medencének szentelt szinódus. Ma, pünkösd ünnepén, hívjuk a Szentlelket, hogy adjon világosságot és erőt az Amazóniában élő egyháznak és társadalomnak, melyet a világjárvány súlyosan megpróbált. Sok a fertőzött és a halott, a különösen kiszolgáltatott őslakos népek között is. Máriának, Amazónia anyjának közbenjárása imádkozom annak a kedves térségnek a legszegényebbjeiért és legvédtelenebbjeiért, de ugyanígy a világ minden táján élőkért, és felhívást teszek közzé annak érdekében, hogy senkinek se kelljen nélkülöznie az egészségügyi ellátást.

Kezeljétek az embereket, nem takarékoskodjatok a gazdaság érdekében! Kezeljétek az embereket, akik fontosabbak a gazdaságnál! Mi, emberek, a Szentlélek templomai vagyunk, de a gazdaság nem az!

Olaszországban ma tartják a „betegeknek nyújtott enyhülés napját” [Giornata del Sollievo], a betegek iránti szolidaritás előmozdítása érdekében. Szeretném ismételten kifejezni nagyrabecsülésemet azok iránt, akik – különösen ebben az időszakban – felebarátaik gondozásáról tettek és tesznek tanúságot. Hálával és csodálattal emlékezem meg mindazokról, akik – a betegeket támogatva a járvány idején – életüket áldozták értük. Imádkozzunk magunkban az orvosokért, az önkéntesekért, az ápolókért, minden egészségügyi dolgozóért és a többi sok emberrét, akik életüket adták ebben az időszakban!

Áldott pünkösdvasárnapot kívánok mindenkinek. Nagyon-nagy szükségünk van a Szentlélek fényére és erejére! Szüksége van rá az Egyháznak, hogy egy szívvel-lélekkel és bátran tudjon tanúságot tenni az evangéliumról. Szüksége van rá az egész emberi családnak, hogy egységesebben és ne megosztottabban jöjjön ki ebből a válságból. Jól tudjátok, hogy egy ilyen válságból nem jövünk ki ugyanúgy, mint amilyenek korábban voltunk: vagy jobbakként vagy rosszabbakként jövünk ki. Legyen bátorságunk változtatni, jobbnak lenni, jobbnak, mint korábban, és legyünk képesek pozitívan építeni a világjárvány válság utáni időszakát!

Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra, a téren!

Forrás: Magyar Kurír

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű