Lépj kapcsolatba velünk

Család

Fojtsuk el csírájukban a vissza-visszatérő házastársi civódásokat

Közzétéve

Fotó: iStock

Sok házaspár nehezen éli meg mostanában a bezártságot, amikor a nap 24 órájából 24-et töltenek egymás társaságában. Fárasztó, kapcsolatromboló, végtelen vitákba bonyolódhatnak, és belső rosszérzetük, elégedetlenségük csak egyre nő. Talán még azt a kérdést is felteszik maguknak, tudják-e még folytatni a kapcsolatukat? És erősödik a kétely: megmenthető még a házasságuk?

Egy-egy övön aluli, bántó megjegyzés, egy türelmetlen helyreutasítás, egy indokolatlan szemrehányás: ilyen kevés kell a kiinduláshoz, és máris kész a veszekedés. Milyen könnyen hagyja el a szánkat valamilyen sértő kijelentés!

Hogy van az, hogy családunk szeretett tagjaival, életünk társával, ennyire tiszteletlenül és méltatlanul bánunk? Ezt még egy ismeretlennel szemben sem engednénk meg magunknak! Közben pedig érezzük, hogyan romboljuk szét, amit közösen építettünk, és közben hogyan romboljuk önmagunkat is.

Léteznek egyszerű fogások, amelyekkel kordában tarthatjuk érzelmeinket, elhallgattathatjuk a feltüremkedő rossz gondolatokat, elkerülhetjük a sértéseket és rátalálhatunk ismét az együttlét békéjére és örömére.

Rögtön az elején, csírájában el kell fojtani a kitörést, az eldurvuló hangot.

Ez azt követeli meg, hogy mindkét fél törekedjen a nyugalom megőrzésére, a derűsebb légkör visszaállítására. El kell gondolkodnunk a kitörés okain és saját motivációnkon. Mi váltotta ki dühünket? Arányos volt-e reakciónk a kiváltó okkal? Külső okok tüzeltek-e fel bennünket, vagy a helyzet miatt bennünk lappangó félelem, bizonytalanság tett minket agresszívvá, erőszakossá, igazságtalanná?

Nem csak a harag, hanem a félelem is rossz tanácsadó. Ahhoz, hogy megőrizzük önuralmunkat, jó, ha hozzászokunk ahhoz, hogy nem reagálunk azonnal, „csípőből” mindenre. Adjunk magunknak időt arra, hogy a dolgokat kicsit távolabbról szemléljük. Hagyjuk leülepedni hirtelen fellobbanásunkat. Mondjuk azt társunknak: „Figyelj, ez most nekem nagyon az elevenembe vágott. Jobban szeretném, ha várnánk egy kicsit, és nyugodtabb lélekkel folytatnánk ezt a témát.” Ha kellő érzékenységgel fogalmazunk, ezzel kifejezzük figyelmességünket és a másik iránti tiszteletünket.

Ha társunk van a mélyponton, legyünk ott, ha szüksége van ránk. Hallgassuk meg, figyeljünk rá, próbáljuk oldani a feszültségét. Érezze, hogy mellette állunk, hogy segíteni akarunk. Imádkozzunk együtt.

Ne csak bezártságunk rossz oldalait nézzük. Próbáljuk felfedezni azokat a kis örömöket, amelyeket itt is megélünk. Lássuk meg, hogy itt a tavasz, hallgassunk meg együtt egy jó koncertet, menjünk el közösen egy virtuális múzeumlátogatásra. Mondjunk egymásnak köszönetet az apró figyelmességekért, küldjünk társunk felé egy mosolyt. „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban” (1Tesz 5, 18).

Nem könnyű megvalósítani! A nyugalmat megtalálni néha csak elég küzdelmesen lehet. Először is, magunkkal kell megvívnunk a harcot. Meg kell találnunk, milyen gondolatok, érzelmek, félelmek mozgatnak minket, okoznak görcsöt tagjainkban. Ha azonosítottuk őket, könnyebben tudunk uralkodni rajtuk. Ki tudunk jönni belső zűrzavarunkból, visszanyerjük tisztánlátásunkat. Ha a belső béke helyreállt, az egészen biztosan a másokhoz, különösen a házastársunkhoz fűződő kapcsolatunk javára válik. „Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.” (Kol 3, 15)

Marie-Noel Florant írásaiból szerkesztette: Solymosi Judit

Források: Aleteia 1, 2, 3, 4

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű