Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Francia „családreformok” a mentális manipuláció szélén?!

Közzétéve

Szülő 1, szülő 2 - Fotó: Euronews

Mint ismeretes, 2019 februárjában Franciaországban kísérlet történt egy olyan törvény elfogadtatására, amely szerint az iskolai adminisztrációban ezentúl nem apának és anyának kell hívni a szülőket, hanem „szülő 1”-nek és „szülő 2”-nek. A beadványt azzal indokolták, hogy azoknak a homoszexuális pároknak, akik gyermeket nevelnek, az iskolai adminisztráció során „már meghaladott társadalmi és családi sémákkal” kell szembesülniük (magyarul: heteroszexuális családokra van kialakítva a rendszer). A Válaszonline honlapnak a tervezetet ismertető cikke szerint Franciaország lakossága a 70 millióhoz közelít. Egyes becslések a homoszexuális párokból álló háztartások számát százezerre teszik; mintegy egytizedükben gyermeket is nevelnek.

A tervezett intézkedés nagy tiltakozást váltott ki, még az azonos nemű szülőpárokat képviselő egyesületnek sem tetszett, mert a szülők hierarchizálását látták benne. Ki legyen az első számú szülő, és ki (csak) a második? Tiltakozott a katolikus Egyház is. „Ismét szomorúan tapasztaljuk a parlament kísérletét arra, hogy felbomlassza a családot az adminisztrációs űrlapok egységesítésének ürügyével. A már »túlhaladottnak« tekintett »apa« és »anya« kifejezés lehetővé teszi számunkra, hogy az egymást követő nemzedékekben azonosítsuk magunkat.” – fogalmazott a francia püspöki kar. Így végül az intézkedés nem lépett hatályba, de úgy tűnik, Franciaország makacsul halad a vágyott úton: az új családmodellek népszerűsítésének és terjesztésének útján.

A Válaszonline felhívja a figyelmet egy fiatal francia filozófus, Xavier Bellamy tavaly ősszel megjelent könyvére is. Bellamy véleménye szerint a nyugati civilizáció, amely sokat köszönhet a dinamikus innovációknak, mára foglyává vált a kényszeres újítási szándéknak. Mindig mindennek változnia kell, mert csak ez a haladás: ami régi, ami hagyományos, az örökségünk, a vallásunk csak korlátokat, akadályokat jelent kiteljesedésünk előtt, meg kell tőlük szabadulni. A hagyományos családot is „fejleszteni” kell.

Ennek az iránynak a része az azonos nemű párok házasságkötése, gyermeknevelési szándékuk megvalósításának lehetővé tétele különféle, orvosilag immár lehetséges formákban, a béranyaság intézménye stb. Ezek a fejlemények jogilag és erkölcsileg rendkívül problematikus és zavaros helyzetet idézhetnek elő, amint erről az Aleteia is több cikkben beszámolt tavasz óta.

Júliusban a francia kormány megtárgyalta a „reformra szoruló” bioetikai törvény új tervezetét, amely most szeptemberben kerül majd a Nemzetgyűlés elé. Ez a törvény többek között lehetővé teszi a mesterséges megtermékenyítés államilag finanszírozott igénybe vételét minden nő számára (azaz nem csak a fogamzásra képtelen, meddő asszonyoknak), és nem csak az egyedülállóknak, hanem a leszbikus pároknak is.

A jelenlegi magyar szabályozás ismereteink szerint erről a kérdésről annyit mond, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő homoszexuális párok esetében nem, de egyedülálló homoszexuális emberek esetében lehetséges az örökbefogadás. A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjeleiről olvasóink figyelmébe ajánljuk az orvosi joggal foglalkozó Jobbágyi Gábor professor emeritus írását. Jobbágyi professzor felhívja a figyelmet Szent II. János Pál pápa Az élet evangéliuma c. enciklikájára, amely a 14. pontban erkölcsileg elfogadhatatlannak nevezi a mesterséges megtermékenyítést, mert az kiszakítja az életfakasztást a házastársi aktus emberi egészéből.

Térjünk vissza a francia törvénytervezethez. Ennek egyik pontja arra tesz javaslatot, hogy immár ne „szülő 1 / szülő 2” elnevezéssel illessék a két felnőttet, hanem legyenek egyszerűen ANYA és ANYA. Az elnevezés alapját egy közjegyző előtt kötött szerződés képezné, amelyet a két együtt élő nő köt, és amelyben mindketten leszármazottjuknak vallják a születendő gyermeket. Ezt vezetik majd át a születési anyakönyvbe is. Tehát formálisan kettős anyai leszármazásról lenne szó; a teljes női autonómia ideológiájának megfelelően két nőt jegyeznének be szülőként, úgy is mondhatnánk, hogy a gyermeket megfosztják mindennemű apai referenciától. A spermadonor férfiak korábbi teljes anonimitásán ugyan enyhítenének valamelyest, de a tőlük kért adatok nem teszik lehetővé, hogy a gyermek majdan azonosítani tudja a biológiai apát, mivel csak azonosításra alkalmatlan adatokat (életkor, fizikai sajátosságok) vesznek fel. Mindezt úgymond az egyenlőség nevében, a jogok kibővítéseként kapják a leszbikus párok és az egyedülálló nők, és a kommunikáció szerint végül is ez az egész ügy csupán a gyermekre vágyakozó nőket érinti.

Sokat mondó parkolójelzés – Fotó: dailytimes.com.pk

A törvénytervezet támogatói úgy vélik, nem tehetik meg, hogy ne ismerjenek el mindenféle családmodellt. Két ember óhaja tehát, hogy gyermekük legyen, felülír mindenféle más megfontolást, és alapot szolgáltat ahhoz, hogy a gyermek közjegyzői szerződés tárgya legyen kettejük között. Mindez már nem is egészségügyi kérdés, hanem sokkal inkább jogi: a származás egy szerződésen fog alapulni, egy speciális leszármazási formát alkotnak meg jogilag, amely két nő közös, szerződésbe foglalt szándékán alapul, és nem adja meg, hogy ténylegesen, biológiailag kitől született a gyermek, hanem mindkettejüket a gyermek gondviselőjeként jelöli meg.

Most érkeztem el ahhoz a ponthoz, amely valójában arra késztetett, hogy ezzel a témakörrel foglalkozzam. Itt már kitágul a téma, és nem csak az anya-anya törvény keretein belül maradunk. Szeptember elején Bertrand Vergely párizsi filozófus, ortodox teológus tollából beszédes című írás jelent meg az Aleteián: „Az ’anya-anya’ pár: totalitárius abszurditás”. Nem szeretem a túl sok idegen szó használatát, de itt most megtartottam mindkét kifejezést. A totalitárius szóra az idegen szavak szótára ezt a magyarázatot adja: „korlátlan hatalmon alapuló, önkényuralmi, az önkényuralom eszközeit, módszereit alkalmazó állam, rendszer”. Az abszurditás szó pedig egymaga tömören kifejezi a négy magyar rokonértelmű fogalmat: képtelenség, lehetetlenség, értelmetlenség, esztelenség. A cikk írója kimond olyan dolgokat, amelyeket Nyugat-Európában mostanában nemigen lehet hallani vagy olvasni. Összefoglalóm végére ebből az írásból válogattam össze néhány mondatot.

„Amikor a kormány azt akarja elhitetni, hogy egy gyermeknek lehet két anyja, a valóságot festi át. Ehhez a logikai abszurditáshoz itt mentális megfélemlítés társul. Amikor egy totalitárius rendszer meg akarja szilárdítani a befolyását a társadalomra, megváltoztatja a szóhasználatot, hogy ezáltal megváltoztathassa a gondolkodást.

A mindenki számára lehetséges házasság ellenzői figyelmeztették a politikai vezetőket: ha megszavazzák a mindenki számára lehetséges házasságot, az összeházasodott homoszexuális párok gyermekeket akarnak majd. Ennek során eddig ismeretlen problémák merülnek majd fel, és rettenetes zűrzavart okoznak. Most már itt tartunk, és lássuk be, a bajok még csak most kezdődnek.

Egy gyermek létrehozásához egy férfi és egy nő kell. Ez nem valamiféle kulturális invenció, hanem az emberiség létezési lehetőségének a feltétele. A gyermek nemzésére, a család építésére nincs több, nincs más lehetőség. Csak egy van: a férfi-nő pár, és az apa-anya pár. Igaz, két nő is fel tud nevelni egy gyermeket, de ez nem teszi semmissé azt a tényt, hogy a gyermek létrehozásához egy férfi és egy nő kell, sem azt, hogy egy adott pillanatban a gyermek szeretné majd megtudni, ki az apja, és apát szeretne.

Az a javaslat, hogy a két nőből álló párost nevezzük anyának és anyának, kitaláció, hazugság és manipuláció. Logikai abszurditás. Korábban soha volt szándék olyan emberiség, olyan társadalom kialakítására, amelyben tudatosan kiküszöbölnék az apát. Az anya-anya projektben pedig ez történik. A diszkrimináció-mentesség jegyében az egyenlőséget akarják a különféle párok között megteremteni, de ez lehetetlen. A heteroszexuális pár képes egy gyermek nemzésére, a homoszexuális pár pedig nem képes, ennél fogva nem egyenlőek, és soha nem is lesznek azok.

A diszkrimináció-mentességre hivatkozva mondják, hogy egyenlőek: ez hazugság. Ezzel tulajdonképpen azt állítják, hogy ami lehetetlen, az nem is lehetetlen. Ez ki kellene tudni jelenteni, ezt meg kellene tudni mondani. De nem lehet. A 18. században a felvilágosodás kitalálta a toleranciát, és a vallásos hitet fanatizmusként tüntette fel. Ma pedig a művi megtermékenyítés ellenzőit állítják be homofób reakciósoknak.

Ha valami nem tetszik, mi történik? Kisminkeljük a dolgot, átfestjük. A PC, a politikailag korrekt beszéd e tekintetben különösen ügyes. A kommunikáció színpadán elengedhetetlenül szükséges, hogy toleránsnak látsszunk, így tehát ezentúl nem azt mondjuk, hogy kutyus, hanem azt hogy Négylábú Házőrző Kedvenc, nehogy intoleránsnak véljenek. Az anya-anya páros projektjénél valami hasonló a helyzet. Ez a formula elfogadhatatlan, és a totalitarianizmusnak a leglényegét mutatja.

Könnyű a férfi-női párt divatjamúltnak, az apa-anya kettőst pedig reakciósnak bélyegezni. A megszüntetése már egy másik történet. Kétféle módon is próbálják az akadályokat elhárítani. A nagy totalitárius hagyomány egyik erőssége a propaganda. Ebben nyakig benne vagyunk. Hallgassuk csak a médiát, reggel, délben, este a homofóbiáról beszélnek. És mi az eredménye? Félünk a homofób cimkétől, ezért készek vagyunk mindent elfogadni: a mindenki előtt lehetséges házasságot, az anya-anya párost és a béranyaságot. A propaganda mellett a szavakkal történő mentális manipuláció szolgál az újfajta szülőségek elfogadtatására. Anya-anya, ez jó lesz. Hasonlít az apa-anya összetételre. Olyan egalitárius. Egy kicsit olyan hagyományszagú is, mint ami tiszteletben tartja az anyát. Mennyi előny!

A komédiák mögött mindig egy eljövendő tragédia is áll.”

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű