Lépj kapcsolatba velünk

Tanítás

Francia érsek: Nem adjuk fel!

Közzétéve

Steve Cutts grafikája a boldogság útjáról

„Neveletlenek”, „koszosak”, „udvariatlanok” … ilyen és ehhez hasonló dorgálások értek minket néha ifjúkorunkban, de ezek a szavak legalább azt bizonyították, hogy az idősebb nemzedékek folyamatosan törődtek azzal, hogy a gyermekeik jó nevelést kapjanak. Hiszen az volt a terv, hogy jól nevelt, tiszta, udvarias. Minden szempontból kifogástalan férfiakat és nőket neveljenek, nemde?

Más szavakkal: anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna, szüleinket egy közös nevelési projekt vezette. Minden házban, minden családban, minden közegben többé-kevésbé a közösségi élet ugyanazon elvei uralkodtak a társadalmat, az emberek közötti kapcsolatokat, a javak és a személyek tiszteletben tartását, az önmagunk (saját testünk) iránti tiszteletet, egy bizonyos fokú szemérmet stb. illetően. Létezett egy cél, és létezett egy mód ennek a célnak az elérésére. A projekt hordozói egyébként nem kizárólag a szülők voltak. Általánosságban minden felnőtt egyetértett ugyanazokban az elvekben és ugyanazon megvalósítási módokban, az iskolában, az utcán, a sportklubokban, a politika világában és persze az Egyházban is.

Ez a közös múltbéli kultúra természetesen nem volt tökéletes, és néha egész nyilvánvalóan tartalmazott kritizálható elemeket is, volt benne például társadalmi nyomásgyakorlás, hierarchia, szexizmus, kirekesztés, rasszizmus, promiszkuitás, erőszak, diszkrimináció, ökológiai tudatlanság, babona… Nem kell ezt a kultúrát a mennyekbe dicsérnünk. De végül is annyi a javára írható, hogy ez a kultúra kovácsolt minket össze egy néppé, egy családdá, és ez adott át egy közös örökséget nemzedékről nemzedékre… Hiszen minden korszaknak aztán a maga feladata az, hogy tisztogassa az elődeitől kapott kultúrát!

Mi azonban csődöt mondtunk: a háború utáni és a 60-as évekbeli nemzedék úgy döntött (vagy jobban mondva, úgy döntöttek helyette Párizsban!), hogy kihajítja az ablakon azt a közösségi nevelést, amit kapott, inkább felcseréli egy individualista és fogyasztói életmóddal. A következmények katasztrofálisak. Már nem vagyunk olyan nép, amelyet egybeforraszt a neveltetése, az életmódja és a társadalmi viszonyokra vonatkozó nagy alapelvei. Már nem vagyunk önmagunk, a többieket utánozzuk. Jobban alá vagyunk vetve, gyarmatosítottabbak vagyunk, mint valaha. Eladtak és megvásároltak bennünket. Csak éppen most a lelkünket adták el; kevés számú, immár a képernyő által „nevelt” gyermekünk engedi, hogy más világok megvásárolják őt, és menekülnek a mi világunktól.

Az Egyház megpróbál ellenállni. Az Egyháznak ellen kell állnia. Nincs más választása. A mi katolikus Egyházunk itt Martinique-on azt a nagyigényű, ellenforradalmi és látnoki küldetést kapta az Úrtól, hogy egybeolvassza ezt a széttöredezett népet, békét hozzon a megosztott családokba, nevelést nyújtson a mindent szabadjára engedés helyett, áhítatot kínáljon a szétesett lelkeknek, másokkal való megosztást ajánljon az egoizmussal szemben, egyszerűséget a bonyolult életek, bizalmat a társadalmi pánik, derűt és jóságot az erőszak, valódi találkozásokat a virtuális kapcsolatok helyett. Mostantól ez a szülők, a családok, a nevelők, Egyházunk és egész kiválasztott nemzedékünk „Mission impossible” feladata, a lehetetlen, de izgalmas küldetés: olyan koherens nevelést nyújtani a martinique-i fiatalságnak, amelynek alapja az oktatás, a testvériség, a szolgálat, az Evangélium és az ima.

Önmagunk visszaszerzésének prófétikus és történelmi megnyilvánulását láthattuk most június 9-én, az először megrendezett Családok Pünkösdjén. Mert mit láttunk a zsúfolásig megtelt stadionban? Hitközösséget, egyetértést, áhítatot, testvériséget, egyszerűséget, hitet, jóságot, és egy olyan nép erejét és hatalmát, amelynek egymást kézen fogó, álló tagjait nem a képernyő forrasztja egybe, hanem a Szentlélek. De nem minden család jött el, főleg nem minden olyan család, ahol a gyermek hitoktatásra jár. Ez azt jelenti, hogy a feladat még csak most kezdődik! Ismétlem Önöknek: nem adjuk fel!

+ fr David Macaire
Saint-Pierre és Fort-de-France érseke

Forrás: catholique.fr

Ezt a homíliát Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű