fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Háborús napló: Mi is kapunk ízelítőt a háborúból

Közzétéve

Ukrán katonák Lviv vasútállomásán - Fotó: Pau Venteo / Contacto / ZUMA

13 -17. nap (kedd – vasárnap)

Érdekes dolog a háború … Ezekben a napokban nagyon sokat lehet tanulni, ha figyelmesen szemléljük az eseményeket, az embereket. Furcsa látni, hogy míg az ország egyik fele mindenét elveszítve menekül, keresi azt a helyet – bárhol a világon – ahol biztonságban tudhatja családját, addig mások azt lesik, hogyan gyarapíthatnák vagyonukat, hogyan használhatnák ki mások nyomorúságát. Elszomorító dolgok ezek, ugyanakkor mit tehetünk mi, kisemberek ez ellen? Újabb érzés, amivel meg kell birkózni, le kell valahogyan gyűrni: tehetetlenség.

Kárpátaljai magyarként szégyenkezve nézzük a híradásokban a helyi kisebbség képviselőit is, akik igencsak leleményesen már az első napoktól kezdve visszaéltek az anyaországi vendégszeretettel, segítőkészséggel és jóindulattal. A hozzám hasonlóan itthon maradt magyarokkal szeretnénk kikiabálni a világnak, hogy nem, mi nem vagyunk közvetlen életveszélyben, itt nincsenek rakétatámadások, bombázások, mi  nem szeretnénk kihasználni magyar testvéreinket. Mi itt vagyunk, tesszük a dolgunkat, éljük az életünket, segítünk, ahol szükség van ránk.

Mariupol. 2022. március 9. Egy szülészeti és gyermekkórházat ér orosz rakétatámadás. Az egész világ felbolydul e hír hallatán. Aztán nem kell sokat várni és elindulnak a találgatások. Egyes hírportálok egyenesen azt állítják, hogy az egész csupán egy megrendezett fotózás volt. Kavarognak bennem az indulatok. Miért kell még egy ilyen szörnyűséges esemény hallatán is keresni a provokáció lehetőségét? Folyamatosan kapjuk a híreket a civilek meghiúsult evakuálásáról. Mariupolban már napok óta nincsen víz, áram, élelem… Nők és gyermekek óvóhelyeken tartózkodnak szünet nélkül. Mekkora rettegés uralkodhatott el rajtuk? Csendben reménykedünk, hogy nekünk nem kell átélni mindezt.

Kijevet is lassan, de biztosan körülveszi az orosz hadsereg. A civilek kimenekítése szinte már sehol sem zajlik zökkenőmentesen, szinte sehol sem biztonságos. Közben napról napra növekszik a hozzánk érkező menekültek száma is. A városok már megteltek, falvakban keresik a szállás lehetőségét. Megérkezésükkor legtöbben szótlanok, hosszan merednek maguk elé, talán próbálják eltemetni magukban a múltjukat és csendben gyászolni. Sokan az ideérkezők közül már egész hosszú távra terveznek. Miközben az Ukrajnát elhagyó kárpátaljai magyarok egy része jelzi, hogy nem kíván többé visszatérni. Vajon mit tartogat számunkra, akik maradtunk, a jövő?

Aztán szombaton mi is kapunk ízelítőt a háborúból. Kora reggel fél ötkor Kárpátalja több településén is megszólalnak a légvédelmi szirénák. Támadás nem éri a mi megyénket, de – amint hamarosan kiderül – a tőlünk 160 km-re található Ivano-Frankivszkot igen.  Riadalom, pánikszerű félelem, aggódó üzenetek, telefonhívások. Pár napnyi viszonylagos nyugalom után újra cikázni kezdenek fejünkben a kérdések, melyeket két héttel ezelőtt feltettünk magunknak. Menjünk. De hová? Maradjunk. Megéri? Csak nézem a gyermekeimet. Próbálok beszélni velük az érzéseikről, a félelmeikről, kétségeikről. Most először február 24-e óta nem tudom előlük elrejteni a könnyeimet. A délelőtti órákban bemegyünk a közeli városba, találkozunk néhány baráttal, ismerőssel. A város központi játszótere gyerekzsivajtól hangos. Eddig soha nem volt ilyen mozgalmas és zajos a város, mindenhol sétáló nőket  és gyermekeiket látni és hallani. Ukrán nők és gyermekek, akik oroszul beszélnek, mégis az oroszországi invázió elől menekültek a mi csendes és (most még) biztonságos Kárpátaljánkra.

Vasárnap reggelre aztán újabb rakétatámadásokról cikkeznek. Már Lemberget (Kárpátaljával szomszédos) is támadják. Egyenlőre „csak” katonai támaszpontot ér támadás. Akaratlanul is az a gondolat fordul meg a fejünkben, hogy Harkivban, Herszonban, Mariupolban is így kezdődött…

Feleség, két csodálatos lány édesanyja. Kárpátalján élő tanár.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

Cordileone San Franciscó-i érsek eltiltotta Nancy Pelosit a szentáldozástól, amíg fel nem hagy az abortusz támogatásával

Közzétéve

Szerző:

Salvatore Cordileone érsek pénteken bejelentette, hogy a San Franciscó-i érsekség területén nem engedi szentáldozáshoz járulni Nancy Pelosi képviselőházi elnököt, aki nem is kérheti ezt a szentséget, amíg nyilvánosan el nem utasítja az abortusz támogatását – adja hírül a CNA katolikus hírügynökség.

Cordileone május 20-án kijelentette, hogy lépése “tisztán lelkipásztori, nem pedig politikai”. Mindez azután történt, hogy a magát “buzgó katolikusnak” és „rendszeres szentáldozónak” nevező demokrata Pelosi többször is elutasította megkereséseit, hogy beszéljenek abortusz-pártolásáról.

Cordileone elmondta, hogy döntéséről az értesítést május 19-én küldte el a főegyházmegyéhez tartozó Pelosinak. A hírt már péntek délután a média is megkapta. Cordileone utasítása csak a San Franciscó-i főegyházmegyén belül érvényes. Amikor Pelosi Washingtonban és más egyházmegyékben tartózkodik az Egyesült Államokban vagy külföldön, akkor ebben a kérdésben más püspököknek van joghatóságuk.

A világi katolikus hívőknek címzett május 20-i levelében Cordileone kifejtette, hogy az utasítást az Egyházi Törvénykönyv 915. kánonja alapján adta ki, amely kimondja, hogy “a szentáldozáshoz … ne engedjék oda azokat a személyeket, akik nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartanak.”

“Sokszor megpróbáltam beszélni vele, hogy segítsek neki megérteni azt a súlyos gonoszságot, amit elkövet, azt a botrányt, amit okoz, és a saját lelkét is kockára tevő veszélyt. Most úgy döntöttem, elérkezett az a pont, amikor nyilvános nyilatkozatot kell tennem, hogy nem vehet részt a szentáldozásban, hacsak, és amíg meg nem tagadja nyilvánosan a terhességmegszakítás “jogának” támogatását, és nem gyónja meg, illetve a bűnbánat szentségében nem kap feloldozást, amiért közreműködik ebben a gonoszságban” – írta Cordileone a levélben.

Cordileone egy külön levelet intézett az érsekség papjaihoz, amelyet szintén pénteken hoztak nyilvánosságra. Ebben előzetesen válaszolt azokra a várható kritikákra, amelyek szerint “fegyverként használja az Eucharisztiát”. Leszögezte, hogy döntésével egyszerűen csak alkalmazta az Egyház tanítását, és elmondta, hogy már többször akart a kérdésről személyesen beszélni a képviselőház elnökével, akinek áprilisban megint küldött egy levelet.

“Arra kértem, hogy változtassa meg álláspontját, vagy pedig tartózkodjon attól, hogy nyilvánosan katolikus hitére hivatkozzon és szentáldozásban részesüljön” – írta az érsek. – “Azt is közöltem vele, hogy ha ezt megtagadja, kénytelen leszek nyilvánosan bejelenteni, hogy nem vehet részt a szentáldozásban”.

Elmondása szerint nem kapott választ, de egy hónappal később ismét kapcsolatba akart vele lépni, amikor kiszivárgott az a véleménytervezet, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítheti a Roe kontra Wade döntést, és Pelosi ennek kapcsán ismét hívő katolikusnak nevezte magát, kifejtvén, hogy miért támogatja az abortuszt.

“Mindezek után – írta Cordileone a papoknak – határozottan úgy látom, hogy már túl régóta tart a lelkipásztori tanácsadással szembeni ellenállás. Jelenleg nem tudok többet tenni azért, hogy a házelnök megértse, milyen súlyos gonoszságot követ el az abortusz melletti kiállásával, és milyen botrányt okoz.”

Cordileone és Pelosi között már többször került sor összeütközésre az abortusz miatt, amióta XVI. Benedek 2012-ben Cordileonét nevezte ki a San Franciscó-i érsekség élére. Az érsek 2021 szeptemberében imakampányt is indított, hogy az abortuszt támogató politikusokat, elsőként a képviselőház vezetőjét, Nancy Pelosi házelnököt “szívbéli megtérésre” ösztönözze. A „Rózsa és rózsafüzér Nancyért” kampány keretében az imádságok és a böjt jelképeként rózsák ezreit küldték a katolikusok a 82 éves, ötgyermekes elnök asszonynak.

2021 októberében Pelosi találkozott Ferenc pápával a Vatikánban. Az audienciát kommentálva Cordileone kijelentette, hogy a találkozás nem jelentette a házelnök abortuszról vallott nézeteinek pápai jóváhagyását.

Olvasás folytatása

Aktuális

Gyermekeket örökbefogadó homoszexuális párok tanúságtételeit teszi közzé a püspöki szinódus

Közzétéve

Szerző:

A püspöki szinódus a szinodalitásról szóló rendes szinódusra történő felkészülés keretében tanúságtételeket gyűjt a világ minden részéből. A püspöki szinódus állítása szerint a közzététel nem jelenti azt, hogy egyet is értenek a különböző tartalmakkal.

A szinodalitás témájában rendezendő szinódus [Szerk.: a Ferenc pápa által meghirdetett általános (vagy rendes) püspöki szinódusról van szó; nem azonos a Szinódusi Út elnevezésű németországi kezdeményezéssel] internetes oldalán három olyan homoszexuális pár tanúságtétele jelent meg, akik gyermekeket fogadtak örökbe. A tanúságtételeket Noelle Therese Thompson nyújtotta be a hendersonville-i (USA, Észak-Carolina) Szeplőtelen Fogantatás plébániáról. Az oldalon nem szerepel utalás arra, hogy az Egyház elutasítja a homoszexuális párok együttélését, valamint az azonos nemű párok által történő örökbefogadást.

Az első történet egy nőről szól, aki egy abortuszklinikára tartva szerzett tudomást arról, hogy egyik barátja, aki homoszexuális kapcsolatban él, gyermeket szeretne. A beszámoló a magzat megmenekülését a homoszexuális párnak tulajdonítja. „Parker ma nyolc éves és szerető szülei vannak: Karl és Diego, az ő kapcsolatuk mentette meg a kisfiút az abortusztól“ – olvasható a szövegben.

A második tanúságtétel, amelynek címe: „Egy életet adó szexuális kapcsolat története”, arról számol be, miként adoptál két homoszexuális fiatal gyermekeket. A történeteknek az internetes oldal szerkesztői adtak címet.

A harmadik beszámolóban egy férfiról van szó, aki homoszexualitását titokban tartva katolikus iskolában tanít. Polgári jog szerint „házasságban” él párjával, akivel közösen gyermekeket fogadnak örökbe más országokból, hogy kimentsék őket a rendkívüli szegénységből. A férfi szomorú, amiért nem élheti meg nyíltan homoszexualitását anélkül, hogy elvesztené állását az egyházi intézményben. Emiatt úgy érzi, „nem látják szívesen” a katolikus egyházban.

A Hittani Kongregáció 2003-ban, az akkori prefektus, Joseph Ratzinger bíboros vezetése alatt közzétette a „Megfontolások az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről” című dokumentumát. A Hittani Kongregáció természetjogi okokból elutasítja mind az azonos nemű személyek együttélésének törvényes elismerését, mind a gyermekek homoszexuális párok általi örökbefogadását.

Fordította: Vágyi Vata Mihály
Forrás: kath.net

*

A szinódusi hírlevélben a hollandiai “Meleg Emancipációs Alapítványt” is ünneplik, amelyet Fr. Jan Veldt alapított, és amelynek célja, hogy “a melegek megerősödését az egyházban” elősegítse azáltal, hogy “minél többet beszélnek róla, a médiában és különösen magában az egyházban”.

“Haladj az idővel! Töröljétek el a cölibátust, nyissátok meg a papságot a nők előtt és adjatok helyet a meleg lelkipásztoroknak” – hirdeti Fr. Veldt kiáltványa, amelyben kifejezetten kijelenti, hogy “ezeket az előkészítő konzultációs találkozókat jó lehetőségnek tartja arra, hogy tovább igazítsuk a Római Katolikus Egyház álláspontját a homoszexualitással kapcsolatban”.

Olvasás folytatása

Aktuális

Roe kontra Wade abortusz ügy – Mit érdemes tudni a nevezetes döntésről és következményeiről

Közzétéve

Szerző:

Tüntető tömeg az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága előtt Washington DC-ben - Fotó: AP

Talán Önök is hallottak már itthon a Roe kontra Wade perről és döntésről, Amerikában pedig napok óta még a csapból is ez folyik. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 1973-as ítélete után a nőknek szövetségi szinten garantálták az abortuszhoz való jogot. A Legfelsőbb Bíróság azonban most felülvizsgálhatja és talán hatályon kívül helyezi a közel ötven évvel ezelőtti döntést.

A “Wade” név Henry Wade-re, Dallas megye (Texas) kerületi ügyészére utal. “Roe” pedig tulajdonképpen egy álnév, Norma McCorvey louisianai hölgy álneve volt, aki az akkoriban tiltott abortusz lehetőségéért indított pert Texasban. Roe asszony azt állította (mint utóbb kiderült, hamisan), hogy erőszak áldozataként esett teherbe. A bírák úgy döntöttek, hogy az államok nem tilthatják meg az abortusz végzését a terhességnek abban a szakaszában, amikor a magzat még nem életképes, azaz a bíróság szerint egészen a terhesség 24-28. hetéig. Az abortuszt 7-2 szavazattal engedélyező bíróság kizárólag férfiakból állt (az első női bíró nyolc évvel később került a bíróságra).

A jogi érvelés középpontjában az Alkotmány 14. módosításának egyik klauzulája állt, amelyet a bíróság úgy értelmezett, hogy biztosítja a „magánélethez való jogot” az abortuszt kérő nőknek. A bíróság által hozott ítélet tehát arról szólt, hogy az amerikai alkotmány elismeri a nők jogát az abortuszhoz, ami tehát alkotmányos jog, még ha erről szó szerint nem is esik szó az alkotmányban.

A számára kedvező döntés ellenére a hölgy nem vetette el a gyermekét, hanem megszülte és állami nevelésbe adta, áttért a protestáns kereszténységre, majd végül katolikus lett, és későbbi éveiben életvédő szolgálatot végzett.

A döntés közvetlen hatása az abortusz legalizálása volt az Egyesült Államok egész területén, nagyjából a terhesség második trimeszterének végéig. 1990-ben az abortuszok száma csúcsra érkezett és abban az évben elérte az 1,4 milliós számot. 1992-ben a bíróság a Planned Parenthood kontra Casey ügyben megerősítette a Roe-döntést. Az utóbbi évtizedekben a bíróságok több tucat olyan tagállami szabályozást utasítottak el, amelyek nem feleltek meg a Roe-döntésnek, azaz alkotmányellenesnek minősültek.

A Roe- és a Casey-ügy most azért került elő, mert a közelmúltban a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság elé vittek egy tagállami abortusztörvényt, amely korlátozza Mississippi államban a terhesség 15. hete utáni terhességmegszakítást. A perben Mississippi Állam Egészségügyi Minisztériumának tisztviselőjével, Thomas E. Dobbs-szal szemben a jacksoni Women’s Health Organization áll, amely az egyetlen abortuszklinika az államban. A bíróság véleménytervezetéről kiszivárgott hírek szerint most esély van arra, hogy a Roe v. Wade határozatot hatályon kívül helyezzék. A várhatóan még a nyári szabadságolások előtt megszülető döntés visszaadná a tagállamoknak a vonatkozó jogszabályok saját szinten történő meghozatalának jogát. Ily módon az abortusz legalizálásának vagy korlátozásának kérdése visszatérne az államokhoz, a terhességmegszakítás immár nem számítana alkotmányos jognak. Az abortusz kérdésében az államok politikája nagymértékben eltérne, több államban automatikusan betiltanák a gyakorlatot, míg más államokban kifejezetten védelmet élvezne.

A tervezetet a Politico című washingtoni hírportál szerezte meg egyelőre ismeretlen forrásból. A tervezet hitelességét megerősítő John Roberts főbíró azt mondta, hogy vizsgálatot indít a kiszivárogtatás forrásának felderítésére. A Legfelsőbb Bíróságtól származó kiszivárogtatások ritkák. Az ilyen belső munkatervezeteknek szigorúan bizalmasnak kellene maradniuk. Május 14-én máris többszáz tüntetés volt Amerika-szerte a kiszivárgott tervezet ellen.

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű