Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Halloween: a sátán imádatának ünnepe

Közzétéve

Illusztráció - Fotó: Pixabay

Közeleg október 31-e: Halloween. Szándékosan nem teszem hozzá, hogy ünnep, mert nekünk ez egyáltalán nem az. A keresztény kultúrában a Halloween nem ünnep, annak ellenére, hogy egyesek annak akarják beállítani. Ez részben európai gyökerekkel (kelta), de ma már Amerikából importált esemény, ami nálunk -valljuk be- ugyanolyan csábítással jár, mint bármi más, ami a tengerentúlról átgyűrűzik hozzánk. Nem véletlen, ez is ugyanolyan jövedelmező, mint bármelyik más piaci trend vagy úgynevezett ünnepkör. Súlya talán a lélekre kivetített hatásában és spirituális vagy vallási illeszkedésében keresendő. A Halloween nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról.

Túlzás a cím?

A Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ részletes cikkében a következőt említi:

A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.”

Azt hiszem ezt ezzel itt le is zárhatjuk, de részletezem még. A halloween szó a Mindenszentek előestéjét jelenti, amely az angol “All Hallows Eve” kifejezés rövidített alakjából alakult ki. Október 31-ének éjszakáját hívjuk Halloween-nek, melynek eredete a kelta időkig nyúlik vissza. A kelták egyik legszentebb ünnepe a napisten tiszteletére rendezett Samhain volt. November 1-vel kezdetét veszi a sötét és hideg tél. Előestéjén, azaz október 31-én a hitük szerint a napisten a halál és sötétség fogságába kerül és a halottak lelkei ezen az éjjel a holtak birodalmába vándorolnak. Ételeket és állatokat áldoztak ilyenkor, annak érdekében, hogy távol tartsák maguktól az ilyenkor kószáló szellemeket és megkönnyítsék a vándorlásukat. Kétség kívül ez egy pogány ünnep.

Illusztráció – Fotó: Pixabay

Miért a töklámpás a Halloween jelképe?

A Life and Trend cikkében külön kiemeli a Halloween legfőbb jelképét, a töklámpást. Az angolul Jack-o’-lantern nevet viselő lámpás egy részeges, haszontalan életet élő, Jack nevű fickóról kapta a nevét, akinek – az ír legenda szerint – sikerült megtréfálnia magát az ördögöt is. Ezért halálakor sem a mennyországba, sem a pokolba nem juthatott be. Viszont egy izzó széndarabot magával vihetett a pokol tüzéből, hogy ne kelljen vaksötétben kóborolnia. A lángokat egy takarmányrépából (marharépa) kivájt mécsesbe zárta. Ezt a takarmányrépát az amerikaiak később a látványosabb, kerek formájú tökre cserélték.

A gyakorlatban…

A Családpasztorációs Központ arról is ír, hogy az ártatlan gyerekek egy-egy ilyen ünnepség során traumákkal és szorongással küszködnek. Egyszerűen azért, mert az ijesztgetéssel és horrorisztikus mozzanatokkal, cselekedetekkel, de már horror filmek levetítésével beleverik a félelmet a pedagógusok a szülők asszisztenciájával a gyerekeikbe. A legtöbb horrorfilm 16-os vagy 18-as korhatár besorolással rendelkezik, ám kisiskolásoknak megszervezett Halloween esteken helyenként kellék egy-egy ilyen film vagy képsor.

Magyarországon és a magyar lakta területeken bálokat, bulikat tartanak már a Halloweent megelőző hétvégétől kezdve, ahol a fiatalok és nem csak különböző farsangra emlékeztető ruhákba öltöznek be. A dressz kód talán annyiban tér el a farsangtól, hogy a túlzott smink, azaz maszk sok esetben ijesztő, mintsem tréfának szánt elem.

Papp Miklós görög katolikus lelkész, morálteológus szerint

„a halloween-„kultuszt”, ami játéknak tünteti fel a halált és a gyászt, valódi vigasztalást sem adhat. Nem is sejtik a szülők és az iskolaigazgatók, milyen vigaszt lopnak el a gyerekektől, amikor a gyász igaz kultúráját, keresztény szimbólumait veszik el, és helyette egy idétlen halloween-játékot adnak. Pont ott hagyják magára a gyereket, ahol a legjobban szorong: a halál közelében, a gyászban. Mit ér a halloween összes kelléke, ha kiderül a 10 éves gyerek számára, hogy halálosan beteg ő vagy az édesanyja? Használjuk ezeket a kellékeket, és közben a valódi vigasztalást nyújtó, keresztény szimbólumokat kilúgozzuk, ezzel pedig cserbenhagyjuk a gyerekeket.”

Nézzünk szembe a valósággal: ma sok szülő inkább kidíszíti a házát, elviszi vagy elengedi Halloween bulira a gyerekét, mintsem beszél neki a Mindenszentek vagy a halottak napjának üzenetéről, jelentőségéről. Mi lehet ennek az oka? Feltételezem (de tapasztalatom szerint) nem ismerik a keresztény ünnepek igazi tartalmát, ahogyan azt sem, hogy mi Halloween-éjszakája.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Keresztény médiaszakember, a Katolikus.ma alapító-főszerkesztője. Meggyőződése, hogy az evangéliumnak helye van a multimediális térben (is), mert a megélt istenkapcsolatot, szeretetet, örömöt terjeszteni kell az emberek között. Lásd még a Mt 5,13-at.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Aktuális

Teréz anya adventi kihívása

Közzétéve

Szerző:


Egy adventi idézetre bukkantunk Szent Kalkuttai Teréz anyától. Néhány sor csupán, amely mindannyiunk számára elgondolkodtató…


Készen állunk, hogy befogadjuk Őt? Jézus születése előtt szülei egy egyszerű szálláshelyet kértek, de nem kaptak. Ha Mária és József otthont keresne Jézusnak, választhatnák-e… a szívedet, mindazzal ami benne van?

Imádkozzunk azért, hogy képesek legyünk fogadni Jézust Karácsonykor a hideg jászol és önző szív helyett egy szeretettel teli szívvel, együttérzéssel,  örömmel és békével, egy meleg szívvel az egymásért való szeretetben.

Szent Kalkuttai Teréz anya

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Aktuális

#advent: A szeretet hangjai és szavai nélkül nincs növekedés

Közzétéve

Szerző:

Balla Imre atya adventi ráhangoló sorozatának második cikke. Az első itt olvasható, míg a szerzővel készült interjú ide kattintva érhető el.

A Katolikus.ma szerkesztősége áldott adventi időt kíván!

 

Megmaradva az adventi és a magzati idő gondolatának párhuzamánál, szeretnék a közös készülődésünkben egy új szempontra rámutatni. Köztudott, hogy a magzat az anyaméhben észleli a körülötte lévő hangokat, sőt a különféle zajok és hangszínek más-más reakciókat váltanak ki belőle. Arról tanúskodnak a kismamák, hogy a pocaklakók felismerik az anyukájuk hangját, amely által könnyen megnyugszanak. Páratlan élmény az is, amikor az anyuka énekel a magzatnak, a testvérek mesét olvasnak, vagy az apuka beszél az érkező kis családtaghoz. Azt is megfigyelték, hogy ha a várandós mama egy hangoskodó és agresszív közegbe kerül, akkor a magzat nagyon nyugtalanná válik, ami nem ritkán az élete veszélyeztetését is jelentheti. Mindezek annak a jelei, hogy a szeretet hangjai és kifejezése nélkül nincs növekedés, nincs élet…

A mai evangéliumban olvashatjuk, hogy az Úr szózatot intézett Jánoshoz (Lk 3,3) A Szentírás, nagyon erőteljes és határozott képekben beszél. Azt gondolhatjuk, hogy János kemény felszólítást vagy parancsot kap az Úrtól. Egy kemény üzenetet! Lehetséges, hogy így van, de én inkább hajlok eddigi tapasztalataim alapján arra, hogy ez az szózat páratlan melegséggel és fénnyel teli simogató hang lehetett, amely tüzet gyullasztott János szívében. Jóvá szidni és elragadtatottá tenni senkit nem lehet parancsolva és ridegen! Emlékezetünkbe idéződik Illés próféta esete ─ aki János küldetésnek alapmintája is ─, amikor a hegyen Istennel találkozik. Isten elvonul Illés előtt, de nem a földrengésben és villámlásban, hanem a lágy esti szellőben nyilatkozik meg. (1Kir 19, 9-14) János pedig annyira lángolóvá lett Isten puha és gyengéd hangjának hatására, hogy mindent fel akart perzselni, ami ennek a szeretetteli IGÉNEK az útjába állna! És ez az Ige szelíden ma is így szól hozzánk:

Fontos vagy számomra!

Nos, itt az advent!

Különféle hangok vesznek körül bennünket folyamatosan. Tudnunk kell, hogy minden körülményben hatnak ránk, hatnak a belső énünk fejlődésére, mint a magzat életére az azt körülvevő hangok. Vannak közöttük olyanok, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, mert nem tudjuk befolyásolni létüket, de vannak olyan hangok, amelyeknek a léte fölött mi rendelkezünk. Különösen fontos lenne ebben az adventben a tudatos hangszűrést begyakorolni. A lelki életünk forog kockán! Már tudjuk azt is, hogy a szeretet hangjai és a szavai nélkül nincs élet! És tudjuk, hogy a legnagyobb SZERETET hívogató hangja is ott hullámzik az éterben: Fontos vagy számomra! Ez az üzenet kerüli az agresszivitást, a durvaságot, a hangoskodást, a lármát, a zajt, és a csend hiányát!

De ott van minden jó szándékú hálálkodó köszönetben, minden könnyes szemmel elsuttogott bocsánatkérésben, minden mosollyal teli bókban és minden szelíden megdicsérő elismerő szóban.

Keressük tudatosan ezt a hangot, mert ez a biztos növekedés útja. És legyünk szűnni nem akaró jánosi tüzes szó, amely lángra akar lobbantani a SZERETET dallamával: Fontos vagy számomra!

Pár megfontolás a következő hétre. Lehet imánk és családi együttlétünk adventi témája:

  • Milyen zajokat, hangokat tudnék/kellene kiiktatnom a jelen életemből?
  • Milyen hangok mögött sejlik fel bennem Isten közelsége?
  • Hogyan kellene szólnom, hogy általam az Isten hangját hallják?

 

Mindig csendben szól hozzád az Úr.
A város zaján hangja nem jut túl.
Enyhe szellő suttogásaként hallod szavát,
ha rátalálsz. Így jön az Úr,
nem látod, de szíved lángra gyúl. 

A lelked harca elnyom minden mást,
nem hallod a hívó suttogást.
Bensődben is csendes béke kell,
enélkül Isten nem felel, hiába vársz,
mélybe hull a hívó suttogás. 

Rfr.
Hang nélkül szól, figyeld a lélek szavát,
figyeld a csend mit beszél, hagyd a város zaját!
Nincs messzeség, reád talál,
csendben jő az Úr egy éjszakán. 

Nagy csodára, fénylő jelre vársz,
mennyből jövő lángnyelvet kívánsz,
de Isten lelke csendben működik,
nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád.
Nem kellenek látványos csodák. 

(Signum együttes – Mindig csendben)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Olvasás folytatása

Aktuális

#Advent: Tippek, hogy felemeld adventben a szívedet!

Közzétéve

Szerző:

Balla Imre atya adventi sorozatának első cikke. Ha még nem olvastad ajánljuk figyelmedbe az Imre atyával készült interjúnkat.

 

Mi, keresztények az élet kezdetét nem a születéstől, hanem a fogantatástól számítjuk. Sok keresztény testvérünk bevallása szerint a karácsony, a születés ünnepe új kezdetet, új lendületet, reményt és lelkesedést hoz a megszokott mindennapokba a szeretet gyakorlása terén is. De a lelkiélet nem csupán ekkor kezdődik.  Ilyen összefüggésben érdekessé válik az adventi időszak szerepe, amely úgy viszonyul Jézus születésének ünnepéhez, mint a fogantatásunktól elkezdődött időszak a megszületésünk nagy pillanatáig.

Ebben az adventi időben ezen a hasonlaton keresztül szeretnék gyakorlati megfontolásokat és támpontokat nyújtani a lelki előrehaladásunkat segítve.

Amikor gyermeket váró házaspárokkal találkozom, akkor kíváncsian érdeklődöm afelől, hogy mit jelent számukra ez a változás. Hogyan élik meg? Mivel kell szembenézniük? Milyen szépséget látnak ebben a változásban? Sok kérdés, ami a szülővé válás alapjaira vonatkozik. A hölgyeknek könnyebb erről a külső-belső változásról beszélni, hiszen bio-kémiailag és érzelmileg is jobban érintve vannak, de a férfiak is meg tudják fogalmazni a magukon észlelt apává (szülővé) válás jeleit.

Nos, hát? Mi számunkra az advent?

A valamivé avagy a valakivé válás időszaka. Elsősorban felelős személlyé kell váljunk, aki tudja, hogy mi történik vele, mert figyeli a jeleket kívül és belül. Másodsorban pedig a gyermeki bizalom szabad vándorává kell alakuljunk, akinek a keze minduntalan az Atya vezetésébe kapaszkodik.

Az Úr Jézus így figyelmeztet minket e változásunk hajnalán, az advent kezdetén:

Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek… (Lk 21,34)

A nehéz szívű ember a nehézségére figyel elsősorban. Nem érzékeli a változás lehetőségét maga körül és önmagában. Ebben az adventben jó lenne minél gyakrabban meghalljuk a liturgiánk felszólítását: Emeljük fel szívünket! Hogyan emeljük fel, ha tele van és nehéz? Úgy, hogy kiszedjük belőle azt, aminek semmi köze sincs Istenhez! Úgy, hogy tudatosítjuk magunkban azt, hogy az Atya keze értünk nyúl és felemel! Hogy ezen az úton biztosan számíthatunk a mi Istenünkre, a mi Egyházunkra, a mi lelki testvéreinkre, és családtagjainkra! A cél közös, így hát csak rajtunk áll, hogy elindulunk-e?

Illusztráció – Forrás: Depositphotos

Így induljunk! Nézzük meg a következőket ezen a héten, és valakivel beszéljük át, osszuk meg. (Ne feledjük: nem egyedül haladunk az úton! ) Lehet ez az egyéni imánk témája, lehet lelki csoportunk számára egy ajándék vagy a családi elmélkedésünk és megosztásunk tárgya.

  • Mit jelent számodra az advent?
  • Hogyan élted eddig meg, és most hogyan szeretnéd?
  • Milyen kihívással kell szembe nézned?
  • Milyen szépségét látod most?
  • Kivé/mivé szeretnél válni az advent végéig?
  • Miktől nehéz a szíved?
  • Milyen jeleket látsz a változásra vonatkozóan magadban és magad körül?
  • Kire/kikre számítasz?

„Gyenge vagyok, ember
megkavar az élet.
Nem tudom a szívem meggyógyítani.
Túl sok, ami fájhat
én nekem és másnak.
Nélküled a lelkem porszem szélvészben.
Itt a szívem kemény föld,
pusztaság lett, törd most föl!
Itt a szívem száraz kút,
áss le mélyre, törjön út!…”
(DOBNER ILLÉS & ÉVI – ITT A SZÍVEM DALSZÖVEG)

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Olvasás folytatása

Népszerű