Lépj kapcsolatba velünk

Család

Hogyan és mikor kezdjünk el imádkozni kisgyermekünkkel?

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Minden szülő tudja, hogy gyermeke vallásosságának kialakításához együtt kell imádkoznia vele. De hány éves kortól tud imádkozni egy kisgyermek?

Van, aki természetesen veszi, hogy akkortól tudhat imádkozni a gyermek, mihelyt megtanult beszélni, hiszen megtanulhatja a szavakat, mondhatja velünk hangosan az imádságot.

Ez igaz, de itt nem csak erről van szó. Az imádság szeretetkapcsolat: azt jelenti, hogy kapcsolatba lépünk Istennel, Hozzá szólunk, Őt hallgatjuk. Mondhatnánk, ez igazán egyszerű dolog … olyan egyszerű, mint egy baráttal elbeszélgetni, annál is inkább, mert ez a barát mindig ráér, mindig rendelkezésünkre áll, figyel ránk és végtelenül szeret. De azért mégsem olyan egyszerű dolog, mert ezt a barátot nem látjuk a szemünkkel, nem halljuk a fülünkkel, és mégis ott van velünk.

Az imádságunkban nem csak az van benne, amit mi csinálunk, nem csak a mi szavainkból, gesztusainkból, buzgalmunkból tevődik össze, hanem abból is, amit Isten végez velünk. Ez nem egyirányú utca, amelyben csak az számít, hogy mi mit cselekszünk.

Születésétől kezdve imádkozzunk a gyermekünkkel

Ha ölelgetjük kisbabánkat és beszélünk hozzá, becézgetjük, énekelünk vagy mesélünk neki, azzal sem várunk feltétlenül addig az időszakig, amikorra már megtanult beszélni, és megérti, miket mondunk neki. Isten sem vár addig. Igen, imádkozzunk kisgyermekünkkel már a születésétől kezdve. Amikor vele imádkozunk, Isten jelen van, a gyermekre néz, szeretetét felé sugározza. A gyermek pedig látja és hallja, hogy imádkozunk, imádságunk tanúja lesz, és rá fog ébredni, hogy Valaki jelen van még, akihez beszélünk, vagy akire csendben figyelünk.

Egy kicsit ahhoz hasonlít a dolog, mint amikor telefonálunk a gyermek előtt. A kicsi még nem tud telefonálni, de annyit már megért, hogy a vonal másik végén van valaki, és nem a süket falaknak beszélünk. Az imádságban is ezt fogja megérteni, holott még beszélni vagy keresztet vetni sem tud.

Az illendő formák kevésbé fontosak

Nem kell erősen ügyelnünk a külsőségekre. Vannak gyerekek, akik csendesek, engedelmesek, összeszedetten és jól viselkednek, könnyen elfogadják, amit kérünk tőlük. Más gyerekek fütyülnek a kéréseinkre, képtelenek lesznek egyhelyben megmaradni és minden második szónál közbeszólnak vagy nevetgélnek. Nem biztos, hogy ők majd kevésbé lesznek hívők, mint szelídebb társaik. Nem kell minden viselkedést elfogadnunk, de ne aggódjuk túl a dolgot, és túlzott kényszert se alkalmazzunk. Itt most nem az a dolgunk, hogy mintagyerekeket neveljünk, hanem az, hogy megéreztessük velük Isten jelenlétét. Ha érzik rajtunk az átszellemült, elmélyült imát, többet érünk el, mint holmi fegyelmezéssel. A mi példamutatásunk, viselkedésünk nagyon fontos.

Az imádságok megtanulása nem feltétlenül bemagoltatással történik, hanem úgy, ahogyan az anyanyelvet tanulta a gyermek: sokszor hallja és ismétli a szavakat, a mozdulatokat, eleinte talán nem is érti, vagy ügyetlenkedik. Ha minden este hallja tőlünk a Miatyánkot vagy az Üdvözlégy Máriát, nem kell külön „tanítanunk”, mert maguktól beleivódnak majd a szívébe és az agyába. A rendszeresség nagyon fontos. Többet ér napi egy perc imádság, mint tizenöt perc hetenként. És erre az időre ne felejtsük el kikapcsolni a mobiltelefonunkat.

Nincsen egyetlen szabályos, elfogadott, javasolt módja annak, hogyan imádkozzunk a gyermekkel. Annyi módozat van, ahány gyermek. Mindegyiknél másképpen érhető el, hogy Isten szeretete kivirágozzék a kis szívében. Persze, a jó tanácsokat, ötleteket begyűjtögethetjük másoktól, hogy majd a saját helyzetünkre alkalmazzuk. Lehet, hogy az összes gyermekkel együtt imádkozunk, lehet, hogy mindegyikkel külön imát kell mondanunk. Lehet, hogy egy zaklatott nap után érdemes megbeszélnünk a történteket, a haragot eltemetnünk, és szükség esetén az imában bocsánatot is kérnünk. Lehet, hogy a kis fegyelmezetlen gyerkőcnél egy ideig meg kell elégednünk azzal, hogy csak mi magunk mondjuk az imádságot, neki pedig csak egy kis keresztet rajzolunk a homlokára. Lehet, hogy egy énekelt imádság jobban megnyugtatja, könnyebben a lelkébe lopózik. Vagy éppen a mindenki által tiszteletben tartott csendes elmélyülést kell előnyben részesítenünk.

Isten nem vár el tőlünk rendkívüli dolgokat az imádkozásnál. Látja, ha fáradtak vagyunk, látja, ha a gyermekek izegnek-mozognak, de elképzelhetetlen gyengédséggel és szeretettel fogadja családi imáinkat, akárhogyan is végezzük.

Egy példa az imádságra

Az egyes imádságok szóhasználata, szókincse néha érthetetlen a kisgyermekek számára. Jézus azt tanította: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa.” (Mk 10, 14) Az „akadálymentesítésnek” az is része, hogy a kicsinyekkel számukra érthető szavakból, gondolatokból álló imádságot imádkozunk. Ilyen lehet például az, amelyet a Francia Püspöki Konferencia ajánl kis könyvecskéjében kifejezetten a kisgyermekes családoknak.

„Uram Jézus, Hozzád imádkozom a világ minden anyukájáért és apukájáért. Kérlek, vigyázz minden gyermekre is. Segíts, hogy boldogok legyünk a családunkban. Uram, néha tényleg szoktam veszekedni a testvéreimmel, de Te tudod, hogy mennyire szeretjük egymást. Köszönöm Neked, Uram, a családomat. Ámen.”

Forrás: Aleteia 1, 2, 3, 4

Christine Ponsard írásaiból összeállította: Solymosi Judit

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. sebestyén péter

    2020-06-02 at 19:16

    Szerintem születése előtt kilenc hónappal már…, és folyamatosan.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű