fbpx
Connect with us

Az Istent keresőknek minden a javukra válik :)

Család

Hogyan hozhatja ki belőlünk a család a legrosszabbat?

Fotó: Pixabay

A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” (Lev Tolsztoj)

Igaz vagy hamis?

Tolsztojnak részben igaza volt. De a történetnek több rétege van.

A karácsony jó alkalom arra, hogy feltegyük a címben szereplő kérdést, hiszen az emberek hagyományosan családi körben ünnepelnek. Ez a kérdés már régóta jár a fejemben, különösen mostanában, látva, hogyan bánnak a házastársak, szülők, és gyermekek egymással. Összefoglalva a lényeget: Fájdalmat okozott nekem, sőt megbotránkoztatott, ahogy a családtagok egymással bánnak. (És engem nagyon nehéz megbotránkoztatni!)

Engedjenek meg nekem néhány példát a fentiek illusztrálására: A szüleim ugyanolyan emberek voltak, mint bárki más. Valódi erősségekkel és valódi gyengeségekkel. Mégis a házasságuk 53 éve alatt következetesen tisztelték egymást. Úgy nőttem fel, hogy természetesnek vettem, hogy vannak bizonyos hangnemek és szavak, amelyeket a házaspárok nem használnak egymással szemben. Következésképp megdöbbent és elszomorít, amikor a házaspárok, akik Isten színe előtt ígéretet tettek arra a szeretetre, ahogy Krisztus és az Egyház szereti egymást, megvetéssel és keserűséggel beszélnek egymással. Ezzel a hosszantartó neheztelés termékeny magvait vetik el.

Láttam szülőket, akik megfelelően gondoskodtak gyermekeik táplálásáról, ruházkodásáról és iskoláztatásáról, és olyan szülőket is, akik sosem emeltek kezet gyermekeikre, de elpusztították gyermekeik lelkét pusztán azért, mert gyermekek, akik gyermeki létükből fakadóan zajonganak, rendetlenséget csinálnak, vagy pénzbe kerülnek, és megszégyenítették őket a gyermeklét eme elkerülhetetlen „mellékhatásaiért”. Talán még ennél is rosszabb: láttam olyan szülőket is, akik képtelenek voltak (vagy legalábbis nem akarták) elismerni, hogy gyermekeikből milyen remek fiatal felnőtt vált. Tanárként gyakran estem abba a kísértésbe, hogy azt mondjam: „Ha meghalnék, tiszta lelkiismerettel állnék Isten színe elé, ha olyan nemeslelkű fiatal felnőtteket neveltem volna, mint amilyenekké a te gyermekeid váltak – miért nem dicséred meg őket?”

Láttam olyan szülőket is, akik figyelmesen, szeretettel, áldozatkészen és bölcsen viszonyultak gyermekeikhez, mégis a gyermekeik úgy bántak velük, mint valami csalódást okozó fizetett alkalmazottal. „De mit tettél értem mostanában?” Arra a tinédzserre gondolok, aki megkeserítette szülei életét, mert azok nem engedték meg neki, hogy ébrenlétének minden pillanatát az Instagramon töltse. Hogyan lehetséges ez?

És így tovább… Azokra az ifjú házasokra gondolok, akik kevesebb mint egy hónapnyi házasság után már válásról beszélnek. Idősebb párokra, akik a régi haragot úgy ízlelgetik újra és újra, mint egy különleges évjáratú bort. Szülők és gyermekek vetélkednek egymással valamiféle boldogságért, amelyről úgy gondolják, hogy megilleti őket. Bizonyos vagyok abban, hogy ezek a viselkedési módok és az ebből fakadó hatások az emberi lélekre, nem Isten szándéka szerint valók.

Körülbelül egy hónapja annyira elszomorított és megzavart az, amit a családokban láttam, hogy felhívtam spirituális apámat, hogy megbeszéljem vele az észrevételeimet. „Apa, te és Nanny több mint 60 éve vagytok házasok. Épp mint a szüleim esetében, tudom, hogy vannak módok, ahogyan sohasem beszélnétek egymással. Mégis vannak házaspárok, akik oly könnyedén megteszik ezt. Miért?”

A válasza igaznak bizonyult: „Fiam, ők nem tértek meg Krisztushoz. Nem engedték át neki a bűneiket; nem kérték a kegyelmét; nem kötelezték el magukat, hogy úgy szeressenek, ahogyan ő szeret – ami megköveteli Krisztus keresztjének átölelését. A szeretet nem tud olyan szívben növekedni, amely felett a bűn uralkodik.”

Spirituális apám bölcsessége segít nekünk, hogy Tolsztoj idézetét új fényben lássuk. A boldogság ott található, ahol a szeretet munkálkodik, és a szeretet abban a földben működik és növekedik, amelybe Krisztus keresztjét plántálták. A bűn nő, mint a dudva, megfojtva a szeretet és a kegyelem jó gyümölcseit. A bűn paradoxona az, hogy úgy tűnik, mint ha csak magától nőne, és váratlanul lepne meg minket. Pedig a bűn sok gondozást igénylő termény, amelyet bosszankodással, zúgolódással, rosszindulattal, és önsajnálattal kell táplálni és öntözni.

Tolsztojnak azért van igaza, mert a boldog családok – azok, amelyek tagjai igyekeznek Krisztushoz idomulni – azért boldogok, mert úgy szeretnek, ahogyan Krisztus szeret. Azonban Tolsztojnak csak részben volt igaza: a boldog családok is egyediek, amennyiben önálló egyénekből állnak, akik az egyedi körülményeik között is törekednek krisztusi módon szeretni.

Tolsztojnak igaza volt abban is, hogy a boldogtalan családok mindegyike sajátos nyomorúságban él, hiszen a családtagok önálló személyiséggel rendelkeznek, ezért mindenki a maga módján vétkezik, ahogyan azt sajátos körülményeik lehetővé teszik. De Tolsztojjal részben vitatkoznék: a boldogtalan családok is hasonlítanak egymásra abban, hogy azért boldogtalanok, mert elutasítják Krisztus szeretetének elfogadását és továbbadását.

Amint közeledünk az újévhez, és mielőtt elfelejtenénk újévi fogadalmainkat, végezzünk lelkiismeretvizsgálatot. Hadd idézzem az Apostolok cselekedeteiből a 16. fejezet 31. versét: „Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is.”

Írta: Robert McTeigue SJ
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó...

Aktuális

Isten olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk, és hajlandó segíteni, hogy túlnőjünk hibáinkon és hiányosságainkon. „Szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5,44). Erről mindig eszembe jut egy pap...

Család

Párkapcsolat, szerelem, szexualitás, házasság, gyerekek, család… Találjuk meg egymást! – ez a Katolikus.ma családos podcast műsora. Három nap van az évben, amikor a férfit...

Evangélium

1. Keressétek az Urat… csak egy szerény, kis népet hagyok meg belőled, Izrael maradékát, amely az Úr nevében reménykedik. (Szof 2,3.3,12–13) Szofoniás próféta a...

Család

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította január 27-ét, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóját. Az emléknap alkalmából közöljük a Le Pélerin...