Lépj kapcsolatba velünk

Család

Hogyan magyarázzuk el a gyermeknek szeretteink hirtelen halálát?

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

A halál váratlanul is érkezhet, úgy, hogy nincs idő a felkészülésre. Hogyan segítsük át ezen a traumán a gyermeket?

Történnek olyan tragédiák, amelyek gyökeresen megváltoztatják az egész család életét. Az apa halálos autóbalesetet szenved, egy tinédzser lezuhan egy szikláról, egy gyermek vízbe fullad. Amikor egy hozzánk közel álló ember hirtelen eltávozik, az elviselhetetlen fájdalmat mindig az értetlenség kíséri.

Ilyenkor a gyermek szájából egyre-másra a „miért” szót halljuk. Összetörve, a düh és kétségbeesés közt őrlődve úgy érezhetjük, hogy képtelenek vagyunk a válaszra. A gyermeknek azonban éreznie kell, hogy bátran kérdezhet, és őszinte válaszokat kaphat. Kérdezni azonban csak akkor fog, ha érzi, hogy a felnőtt képes kezelni a helyzetet.

Mindig figyelmesen hallgassuk, mit mond a gyermek, mielőtt válaszolunk

Nem szükséges azonnal válaszolnunk a gyermeknek. Először figyelmesen meg kell hallgatnunk, mit mond. A gyermeknek erre van a legnagyobb szüksége: arra, hogy elmondhassa, ami a szívét nyomja, anélkül, hogy saját kérdéseinket próbálnánk ráerőltetni. Mindannyian tudjuk azonban, hogy nagyon nehéz figyelmesen hallgatni másokat, amikor magunk is szenvedünk és elborít minket a félelem. Sőt mi több, időnként annyira igyekszünk a helyes válaszra összpontosítani, hogy valójában meg sem halljuk a kérdést.

Amikor figyelmesen hallgatunk valakit, nem csak a fülünket, hanem a szemünket is használjuk. A gyermek mimikája ugyanolyan kifejező, mint a szavai, sőt, talán még többet elárul. Egész testével érzékeli, hogy figyelünk-e rá.

Sose adjunk kész válaszokat

Amikor a gyermek kérdéseivel szembesülünk, sose adjunk kész megoldásokat. Inkább terelgessük őt  abba az irányba, hogy saját maga találja meg a választ. Létezik a végső igazság, és azt meg is kell tanítanunk. Az olyan válasznak azonban, amelyet a gyermek még nem képes teljességében felfogni, semmi értelme. Ez hasonló ahhoz, mint amikor olyan ételt adunk neki, amelyet nem képes megemészteni.

Ragyogó hittudományi igazságok szólnak a megváltás misztériumáról, de jól tudjuk, hogy hiába olvassuk fel ezeket a gyermeknek, nem adnak választ fájdalmas kérdéseikre. Mindenkinek meg kell találnia a saját válaszait, amelyek függnek az életkortól, a személyiségtől és a korábbi tapasztalatoktól.

Bármilyen nehéz is, a gyermek megérdemli az őszinte választ. A kisgyermek rendkívül direkt kérdéseket tesz fel, a lényegre tör. Kísértésbe eshetünk, hogy kerüljük a válaszadást, vagy úgy tegyünk, mintha meg sem hallottuk volna a kérdést, esetleg szándékosan félreértsük, vagy ami még rosszabb, ne az igazságnak megfelelően válaszoljunk. De csak az igazság tesz szabaddá.

Amikor segítünk, hogy a gyermek a saját – személyre szabott – válaszát megkeresse, az azt jelenti, hogy elkísérjük ezen az úton, ami soha nem könnyű. Kész választ adni nem elég, és az az elkötelezettség hiányát jelzi. Ha azonban olyan választ keresünk, amely összhangban van a gyermek személyiségével, az azt jelenti, hogy szeretettel és tisztelettel figyeltünk rá. Időnként nem is merünk szembenézni azokkal a reakciókkal, amelyeket saját gyermekünk a fájdalmas helyzetre ad, mert mi magunk is elveszettek és sebezhetőek vagyunk. “Most nem tudok erről beszélni. Tudom, hogy rögtön elkezdek sírni, pedig erős anyának akarok látszani.” Ugyanakkor igenis lehetséges, hogy egyszerre legyünk erősek és sebezhetők. Az Úr csak akkor tölt fel minket erejével, ha elfogadtuk saját sebezhetőségünket.

A Szentlélek segítségül hívása

A gyermeknek nem annyira az ideális szülőre, sokkal inkább az elérhető szülőre van szüksége, aki „szelíd és alázatos szívű”. A mérhetetlen szenvedés és halál jelenlétében a válaszok csak Istentől jöhetnek. Ő egyedül képes megértetni velünk ezt a misztériumot. Egyedül Ő adhat erőt az elviselhetetlen fájdalom leküzdésére. Egyedül Ő tölthet el minket a feltámadásba vetett reménnyel. Amíg tehát a gyermek kérdéseire figyelünk, és enyhíteni próbáljuk a fájdalmát, próbáljuk ismételgetni: „Jöjj, vigasztaló Szentlélek!”

Forrás: Christine Ponsard / Aleteia

Ezt az imádságot Eiben Ingeborg önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Házasság hete a Katolikus.mán
Hírdetés

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű